C‑94/09. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Francia Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – HÉA – 2006/112/EK irányelv – A 98. cikk (1) és (2) bekezdése – Temetkezési vállalkozások által teljesített szolgáltatásnyújtások – Kedvezményes adómérték alkalmazása a gépjárművel történő halottszállításra irányuló szolgáltatás esetében”
Az ítélet összefoglalása
Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A tagállamok azon lehetősége, hogy bizonyos termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra kedvezményes adómértéket alkalmazzanak
(2006/112 tanácsi irányelv, 96. cikk és 98. cikk, (1) és (2) bekezdés, valamint III melléklet)
Teljesíti a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 96. cikkéből és 98. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a gépjárművel történő halottszállítás esetében a temetkezési vállalkozások által adott esetben nyújtott egyéb szolgáltatások tekintetében alkalmazandó adómértéktől eltérő, kedvezményes hozzáadottértékadó‑mértéket ír elő.
Amennyiben ugyanis valamely tagállam úgy dönt, hogy él a 2006/112 irányelv 98. cikkének (1) és (2) bekezdésében kínált azon lehetőséggel, hogy az említett irányelv III. mellékletében szereplő valamely szolgáltatáskategória esetében kedvezményes adómértéket alkalmaz, a közös hozzáadottértékadó‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett lehetősége van e kedvezményes adómérték alkalmazását e kategória egyes konkrét és egyedi részleteire korlátozni. Ahhoz, hogy e lehetőséggel élni lehessen, két feltétel együttes teljesülése szükséges, egyrészről az, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazása érdekében a szóban forgó szolgáltatáskategóriának csak a konkrét és egyedi részleteit különítsék el, másrészről pedig az, hogy tartsák tiszteletben az adósemlegesség elvét. E feltételek célja annak biztosítása, hogy a tagállamok csak olyan feltételek mellett éljenek e lehetőséggel, amelyek biztosítják a választott kedvezményes adómérték egyszerű és helyes alkalmazását, valamint bármilyen adócsalás, adóelkerülés és minden esetleges visszaélés megelőzését. Tekintettel arra, hogy egyrészről a gépjárművel történő halottszállítás a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások egyik konkrét és egyedi részlete, másrészről pedig a gépjárművel történő halottszállításhoz hasonló olyan szolgáltatások, amelyek versenyhelyzetben lehetnek, nem részesülnek a hozzáadottérték‑adó szempontjából eltérő bánásmódban, azon szabályozás, amely a gépjárművel történő halottszállítás esetében kedvezményes hozzáadottértékadó‑mértéket alkalmaz, teljesíti a 2006/112 irányelv által előírt feltételeket.
(vö. 28., 30., 39., 42. és 46. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2010. május 6.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – HÉA – 2006/112/EK irányelv – A 98. cikk (1) és (2) bekezdése – Temetkezési vállalkozások által teljesített szolgáltatásnyújtások – Kedvezményes adómérték alkalmazása a gépjárművel történő halottszállításra irányuló szolgáltatás esetében”
A C‑94/09. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2009. március 6‑án
az Európai Bizottság (képviseli: M. Afonso, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és J.‑S. Pilczer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet, J.‑J. Kasel és M. Berger (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. január 28‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Francia Köztársaság – mivel a hozzáadottérték‑adónak (a továbbiakban: HÉA) nem egységes mértékét alkalmazza a temetkezési vállalkozások által nyújtott valamennyi szolgáltatásra, valamint az ezekhez kapcsolódó termékértékesítésekre – nem teljesítette a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.) 96–98. cikkéből és 99. cikke (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
2 A 2006/112 irányelv 2007. január 1‑jétől hatályon kívül helyezte a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvet (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23.o.; a továbbiakban: hatodik irányelv), és annak helyébe lépett.
3 A 2006/112 irányelv 96. cikke, amely megfelel a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdése a) pontja első bekezdésének, az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok egy általános HÉA‑mértéket alkalmaznak, amelyet minden egyes tagállam az adóalap százalékában határoz meg, és amely azonos a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra.”
4 A 2006/112 irányelv 98. cikkének (1) és (2) bekezdése, amelyek megfelelnek a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdése a) pontja harmadik bekezdésének, az alábbiak szerint rendelkeznek:
„(1) A tagállamok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak.
(2) A kedvezményes adómértéket csak a III. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.
[…]”
5 A 2006/112 irányelv III. melléklete, amely megfelel a hatodik irányelv H. mellékletének, tevékenységek felsorolását tartalmazza, amelyek között szerepel az alábbi két kategória:
„5) utasok és útipoggyászuk szállítása;
[…]
16) temetkezési vállalkozók és hamvasztási szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások, beleértve az ezzel kapcsolatos termékértékesítéseket is.”
A nemzeti szabályozás
6 A code général des collectivités territoriales (a területi önkormányzatok törvénykönyve) L. 2223‑19 cikke a temetkezési vállalkozások által nyújtott közszolgáltatást az alábbiak szerint határozza meg:
„A temetkezési vállalkozások által nyújtott közszolgáltatás közszolgálati feladat, amely magában foglalja az alábbiakat:
1° A holttest szállítása a ravatalozást megelőzően és azt követően;
2° A temetési szertartás megszervezése;
3° Halottkonzerválás;
4° Szemfedők, koporsók és azok belső és külső kiegészítői, valamint hamvak elhelyezésére szolgáló urnák rendelkezésre bocsátása;
5° Törölt bekezdés
6° Ravatalozók kezelése és használata;
7° Gyászhintók és halottaskocsik rendelkezésre bocsátása;
8° A temetési szertartáshoz, az eltemetéshez, az exhumáláshoz és a hamvasztáshoz szükséges személyzet, tárgyak és szolgáltatások rendelkezésre bocsátása a sírtáblák, vallási jelképek, virágok, illetve a különböző nyomdai és sírkőfaragói munkák kivételével.
[…]”
7 A temetkezési szolgáltatásokra alkalmazandó HÉA‑mérték kapcsán a 2005. április 14‑i 68. miniszteri utasítás (Bulletin officiel des impôts 3 C‑3‑05) az alábbiak szerint rendelkezik:
„[...]
A kedvezményes adómérték kizárólag az engedéllyel rendelkező szolgáltatók által, kifejezetten e célból kialakított járművekkel a ravatalozást megelőzően és azt követően végzett halottszállítási szolgáltatásokra alkalmazható. Ugyanez érvényes adott esetben a kísérő járművekkel vagy a papság gépjárművével végzett személyszállításra.
Minden egyéb olyan műveletre, amelyet e szolgáltatók a temetkezési közszolgáltatás keretében végezhetnek, illetve a további kiegészítő tevékenységekre a rájuk vonatkozó adómérték alkalmazandó, amely főszabály szerint az általános adómérték.
[...]”
8 A code général des impôts 279. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„5,50%‑os kedvezményes [HÉA‑]mértéket kell alkalmazni az alábbiak vonatkozásában:
[…]
bc. Utasok szállítása;
[…]”
A pert megelőző eljárás
9 2006. december 15‑i levelével a Bizottság felhívta a Francia Köztársaság figyelmét arra, hogy a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó HÉA‑mértékkel kapcsolatos bizonyos nemzeti rendelkezések nem tűnnek összeegyeztethetőnek az uniós joggal, és felhívta e tagállamot, hogy az EK 226. cikknek megfelelően nyújtsa be észrevételeit.
10 2007. február 14‑i válaszában a Francia Köztársaság arra hivatkozott, hogy nemzeti HÉA‑szabályozása összeegyeztethető az uniós joggal.
11 Mivel e válasz nem győzte meg a Bizottságot, 2007. június 29‑én indokolással ellátott véleményt küldött a Francia Köztársaságnak, amelyben felszólította a véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseknek a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belüli megtételére.
12 A Francia Köztársaság 2007. augusztus 24‑i levelében megismételte álláspontját.
13 Mivel a Francia Köztársaság érvei nem győzték meg a Bizottságot, az utóbbi a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
A keresetről
A felek érvei
14 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a temetkezési vállalkozások által az elhunytak családja részére nyújtott szolgáltatások és teljesített termékértékesítések összessége a HÉA szempontjából egységes, összetett tevékenységet alkot, amelyre következésképpen egységes adómértéket kell alkalmazni.
15 A Bizottság álláspontját a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára alapítja, amely szerint a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból álló ügyletet a HÉA‑rendszer működőképességének megőrzése miatt nem szabad mesterségesen elemekre bontani (a C‑349/96. sz. CPP‑ügyben 1999. február 25‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑973. o.] 29. pontja, valamint a C‑41/04. sz. Levob Verzekeringen és OV Bank ügyben 2005. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9433. o.] 20. pontja). A Bizottság úgy véli, hogy a temetés megszervezése – amellyel az elhunyt családja megbízza a temetkezési vállalkozót –egységes, összetett szolgáltatásnak tekintendő elemek és cselekvések összessége, mivel ezek az elemek és cselekvések az átlagos fogyasztó számára olyannyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy objektíven nézve, gazdasági szempontból egységet alkotnak, amelynek a szétbontása mesterséges lenne.
16 A Bizottság szerint a gépkocsival történő halottszállításra vonatkozó szolgáltatásnak a temetkezési vállalkozás által nyújtott szolgáltatások által alkotott egésztől való mesterséges elválasztása – ahogyan az a 2005. április 14‑i 68. miniszteri utasításban szerepel – a Francia Köztársaság esetében arra vezet, hogy eltérő adómértéket alkalmaz azon szolgáltatás két alkotóeleme esetében, amelyet egységesnek kell tekinteni. E szolgáltatás tehát valójában olyan adómérték alá esik, amely a Franciaországban alkalmazandó általános adómértéknél szükségszerűen alacsonyabb átlagos adómértéknek felel meg. Ezenkívül ezen adómérték ügyletenként változhat attól függően, hogy a halottszállítás az egyes esetekben mekkora viszonylagos jelentőséggel bír. A Bizottság úgy véli, hogy a Francia Köztársaság szabályozása a fenti okokból megsértette a 2006/112 irányelv 98. cikkének (1) bekezdését.
17 A Bizottság hozzáteszi, hogy a gépjárművel történő halottszállításra irányuló szolgáltatások megkülönböztetett kezelése a fogyasztó és a versenytársak számára bonyolult és átláthatatlan elemeket vezet be, amelyek versenytorzulásokat hozhatnak létre, és ily módon sérthetik a közös HÉA‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvét.
18 A Francia Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által álláspontja alátámasztása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem releváns, és a 2006/112 irányelv III. mellékletében szereplő szolgáltatáskategóriák vonatkozásában a tagállamoknak lehetőségük van a kedvezményes adómérték szelektív alkalmazására.
19 A Francia Köztársaság álláspontját a villamosenergia‑ és gázszolgáltatásra vonatkozó C‑384/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4395. o.) 22. és 23. pontjára, valamint a vízszolgáltatásra vonatkozó C‑442/05. sz. Zweckverband zur Trinkwasserversorgung und Abwasserbeseitigung Torgau‑Westelbien ügyben 2008. április 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1817. o.] 39. pontjára alapozza. A Francia Köztársaság szerint ezen ítéletekből analógia útján következik, hogy a 2006/112 irányelv 96–98. cikke és 99. cikke (1) bekezdésének szövege egyáltalán nem kötelez arra, hogy e rendelkezéseket úgy kelljen értelmezni, mint amelyek előírják, hogy a kedvezményes adómérték csak akkor alkalmazható, ha kiterjed az említett irányelv III. mellékletében szereplő temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások valamennyi részletére, a kedvezményes adómérték szelektív alkalmazása tehát nem zárható ki, feltéve hogy ez a verseny torzulásának semmiféle kockázatával nem jár.
20 A fent hivatkozott ítéletekre utalva azt is állítja, hogy a közös HÉA‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy kedvezményes HÉA‑mértéket alkalmazzanak a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások konkrét és egyedi részleteit illetően. A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a gépjárművel történő halottszállítás esetében e feltételek teljesülnek. Először is a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások konkrét és egyedi részleteiről van szó, amit tanúsít azon körülmény, hogy e műveletre különös szabályozás vonatkozik. Másodszor a kedvezményes adómértéknek kizárólag a gépjárművel végzett halottszállításra történő alkalmazása nem sérti az adósemlegesség elvét, mivel e szolgáltatás semelyik másik szolgáltatással nem versenyez.
A Bíróság álláspontja
A 2006/112 irányelv 96–98. cikkének és 99. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről
21 A 2006/112 irányelv 96. cikke előírja, hogy a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra azonos, általános adómértéket kell alkalmazni.
22 Az említett irányelv 98. cikkének (1) és (2) bekezdése ezt követően – az általános adómérték alkalmazásának elvétől eltérve – elismeri a tagállamok azon lehetőségét, hogy egy vagy két kedvezményes HÉA‑mértéket alkalmazzanak. E rendelkezés szerint a kedvezményes HÉA‑mértékeket csak az említett irányelv III. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.
23 A 2006/112 irányelv III. mellékletének 16. pontja kedvezményes adómérték alkalmazását teszi lehetővé a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások esetében.
24 A fenti rendelkezésekben meghatározott szabályok lényegüket tekintve megegyeznek a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdésének a) pontja első és harmadik bekezdésében és H. mellékletének tizenötödik kategóriájában előírtakkal.
25 A Bíróság a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdése a) pontjának harmadik bekezdése kapcsán úgy határozott, hogy e rendelkezés egyáltalán nem kötelez arra, hogy azt úgy kelljen értelmezni, mint amely megköveteli, hogy a kedvezményes adómérték csak akkor alkalmazható, ha kiterjed az ezen irányelv H. mellékletében szereplő valamely szolgáltatáskategória valamennyi részletére, a kedvezményes adómérték szelektív alkalmazása tehát nem zárható ki, feltéve hogy ez a verseny torzulásának semmiféle kockázatával nem jár (lásd a fent hivatkozott Zweckverband zur Trinkwasserversorgung und Abwasserbeseitigung Torgau‑Westelbien ügyben hozott ítélet 41. pontját, valamint analógia útján a fenti hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 27. pontját).
26 A Bíróság a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a közös HÉA‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy kedvezményes HÉA‑mértéket alkalmazzanak a hatodik irányelv H. mellékletében szereplő valamely szolgáltatáskategória egyes konkrét és egyedi részleteit illetően (lásd a fent hivatkozott Zweckverband zur Trinkwasserversorgung und Abwasserbeseitigung Torgau‑Westelbien, ügyben hozott ítélet 43. pontját).
27 Tekintettel arra, hogy a 2006/112 irányelv 98. cikkének (1) és (2) bekezdése lényegében átveszi a hatodik irányelv 12. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövegét, indokolt azokra kiterjeszteni a Bíróság által az utóbbi rendelkezés vonatkozásában adott értelmezést.
28 A fentiekből következik, hogy amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy él a 2006/112 irányelv 98. cikkének (1) és (2) bekezdésében kínált azon lehetőséggel, hogy az említett irányelv III. mellékletében szereplő valamely szolgáltatáskategória esetében kedvezményes adómértéket alkalmaz, a közös HÉA‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett lehetősége van e kedvezményes adómérték alkalmazását e kategória egyes konkrét és egyedi részleteire korlátozni.
29 A kedvezményes HÉA‑mérték szelektív alkalmazásának a tagállamok részére ily módon elismert lehetőségét különösen azon megfontolás igazolja, hogy mivel ezen adómérték kivételt képez, alkalmazásának a konkrét és egyedi részletekre történő korlátozása összhangban van azon elvvel, amely szerint a kivételeket és a korlátozásokat megszorítóan kell értelmezni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 28. pontja).
30 Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahhoz, hogy e lehetőséggel élni lehessen, két feltétel együttes teljesülése szükséges, egyrészről az, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazása érdekében a szóban forgó szolgáltatáskategóriának csak a konkrét és egyedi részleteit különítsék el, másrészről pedig az, hogy tartsák tiszteletben az adósemlegesség elvét. E feltételek célja annak biztosítása, hogy a tagállamok csak olyan feltételek mellett éljenek e lehetőséggel, amelyek biztosítják a választott kedvezményes adómérték egyszerű és helyes alkalmazását, valamint bármilyen adócsalás, adóelkerülés és minden esetleges visszaélés megelőzését.
31 A Bizottság azt állítja, hogy a tagállamok, amikor élnek a 2006/112 irányelv 98. cikkében felkínált, kedvezményes HÉA‑mérték alkalmazására vonatkozó lehetőségükkel, kötelesek tiszteletben tartani az ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott kritériumokat annak meghatározása érdekében, hogy valamely több elemből álló ügyletet egyetlen, egységes adójogi bánásmód alá tartozó szolgáltatásnak kell‑e tekinteni, vagy pedig olyan két vagy több eltérő szolgáltatásnak, amelyeket különbözőképpen lehet kezelni.
32 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az olyan kritériumok célja, mint az átlagos fogyasztó elvárása – amire a Bizottság hivatkozik –, a HÉA‑rendszer működőképességének védelme, tekintettel a kereskedelmi ügyletek sokféleségére. A Bíróság azonban maga is elismerte, hogy e kérdésre lehetetlen kimerítő választ adni (a fent hivatkozott CPP‑ügyben hozott ítélet 27. pontja), és hangsúlyozta valamennyi olyan körülmény figyelembevételének szükségességét, amelyek mellett a szóban forgó ügylet végbemegy (a fent hivatkozott CPP‑ügyben hozott ítélet 28. pontja; a fent hivatkozott Levob Verzekeringen és OV Bank ügyben hozott ítélet 19. pontja, valamint a C‑425/06. sz. Part Service ügyben 2008. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑897. o.] 54. pontja).
33 A fentiekből következik, hogy bár az említett kritériumokat esetenként lehet alkalmazni, különösen annak elkerülése érdekében, hogy az adóalany és a fogyasztó által létrehozott szerződéses forma ne vezessen olyan ügylet több adójogi ügyletre történő mesterséges feldarabolásához, amelyet gazdasági szempontból egyetlen ügyletnek kell tekinteni, e kritériumok nem tekinthetők meghatározónak a tagállamok számára a 2006/112 irányelv által a kedvezményes HÉA‑mérték alkalmazásával kapcsolatban biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása szempontjából. Az ilyen mérlegelési jogkör gyakorlása ugyanis olyan általános és objektív kritériumokat követel meg, amilyenek a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország, valamint a fent hivatkozott Zweckverband zur Trinkwasserversorgung und Abwasserbeseitigung Torgau‑Westelbien ügyben hozott ítéletből következnek, és a jelen ítélet 26., 28. és 30. pontjában szerepelnek.
34 E feltételek mellett a jelen kereset megalapozottságáról való határozathozatal érdekében nem szükséges a Bizottság állításának megfelelően megvizsgálni, hogy a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatásokat az átlagos fogyasztó elvárása szempontjából egységes műveletnek kell‑e tekinteni. Ellenőrizni kell azonban azt, hogy a gépjárművel történő halottszállítás – amely esetében a francia szabályozás kedvezményes HÉA‑mérték alkalmazását írja elő – az említett szolgáltatáskategóriának olyan konkrét és egyedi részletét képezi‑e, mint amilyen a 2006/112 irányelv III. mellékletének 16. pontjában szerepel, és adott esetben meg kell vizsgálni, hogy ezen adómérték alkalmazása sérti‑e az adósemlegesség elvét.
A gépjárművel történő halottszállításnak a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások „konkrét és egyedi” részleteként való minősítéséről
35 Azon kérdés megválaszolása érdekében, hogy a gépjárművel történő halottszállítás a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások konkrét és egyedi részletét képezi‑e, meg kell vizsgálni, hogy önmagában, az említett vállalkozások által nyújtott más szolgáltatásoktól elkülönülten azonosítható szolgáltatásnyújtásról van‑e szó.
36 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy mivel a gépjárművel történő halottszállítás, mint szállítási tevékenység, eltér azon más szolgáltatásoktól, amelyeket a temetkezési vállalkozások nyújthatnak, mely utóbbiak közé tartoznak a szomatikus ellátások, a ravatalozó helyiség használata, a temetési szertartás megszervezése, valamint a temetéssel vagy hamvasztással kapcsolatos műveletek.
37 A holttest koporsóvivők által történő szállításától is különbözik annyiban, hogy az utóbbit – amely már jellegénél fogva is rövid távolságokra korlátozódik – nem szükségszerűen valamely vállalkozás végzi, hanem azt az elhunyt hozzátartozóira bízhatják, és mindenekelőtt szertartásos jelleget ölt.
38 Ezenkívül a Francia Köztársaság által szolgáltatott, és a Bizottság által nem vitatott adatok szerint a holttest gépjárművel történő szállítására Franciaországban különös szabályozás vonatkozik, amelynek alapján azt kizárólag erre feljogosított szolgáltatók végezhetik speciálisan e célból kialakított járművekkel. Ahogyan azt a Francia Köztársaság előadta, egyébiránt előfordul, hogy a holttest szállítását valamely erre feljogosított szolgáltató minden más temetkezési szolgáltatástól függetlenül végzi.
39 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a gépjárművel történő halottszállítás a temetkezési vállalkozások által nyújtott szolgáltatások egyik konkrét és egyedi részlete.
Az adósemlegesség elvének tiszteletben tartásáról
40 Azon kérdést illetően, hogy a gépjárművel történő halottszállítás esetében alkalmazott kedvezményes adómérték sérti‑e a közösségi HÉA‑rendszer alapjául szolgáló adósemlegesség elvét, emlékeztetni kell arra, hogy az utóbbival ellentétes, ha az egymással versenyző hasonló árukat vagy szolgáltatásokat a HÉA szempontjából eltérően kezelik (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 25. pontját, valamint a fent hivatkozott Zweckverband zur Trinkwasserversorgung und Abwasserbeseitigung Torgau‑Westelbien ügyben hozott ítélet 42. pontját).
41 Ahogyan a jelen ítélet 37. pontjában megállapításra került, a gépjárművel történő halottszállítás eltér a holttest koporsóvivőkkel történő szállításától, nincs tehát szó olyan hasonló szolgáltatásokról, amelyek egymással versenyhelyzetben lennének.
42 Ezenkívül a Francia Köztársaság arra hivatkozik – amit e vonatkozásban a Bizottság sem vitat – hogy abban az esetben, ha a holttest gépjárművel történő szállítását elszigetelten, azaz minden más temetkezési szolgáltatástól függetlenül végzi valamely temetkezési vállalkozás vagy más erre feljogosított szolgáltató, például valamely egészségügyi szállítást végző vállalkozás, az említett művelet a francia szabályozás szerint a 2006/112 irányelv III. mellékletének 5. pontja értelmében vett személyszállításnak minősül, és a code général des impôts 279. cikke alapján ugyanúgy kedvezményes adómérték alkalmazandó rá, mint ha olyan szerződés keretében teljesítenék, amely szélesebb körű temetkezési szolgáltatások nyújtását foglalja magában. A fentiekből következően a gépjárművel történő halottszállításhoz hasonló olyan szolgáltatások, amelyek versenyhelyzetben lehetnek, nem részesülnek a HÉA szempontjából eltérő bánásmódban.
43 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a holttestek gépjárművel történő szállítására vonatkozó szolgáltatások megkülönböztetett kezelése versenytorzulást idézhet elő, mivel a temetkezési vállalkozásokat arra indíthatja, hogy mesterségesen növeljék az ár azon részét, amelyet a holttest gépjárművel történő szállításáért számítanak fel, és ily módon csökkentsék az árnak az általános adómérték alá tartozó többi szolgáltatásnak megfelelő részét.
44 E vonatkozásban meg kell említeni, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy e gyakorlatok – amelyek fennállását nem bizonyítja – milyen módon hozhatnak létre versenytorzulásokat a szolgáltatásnyújtók között. Hozzá kell tenni, hogy amennyiben bizonyítható lenne olyan gyakorlatok fennállása, amilyenekre a Bizottság hivatkozik, a hatáskörrel rendelkező – az általuk választott kedvezményes adómérték egyszerű és helyes alkalmazásának biztosítását, valamint az adócsalások, adóelkerülések és esetleges visszaélések megelőzését ellátó (lásd a jelen ítélet 30. pontját) – nemzeti hatóságok feladata lenne – adott esetben a Bíróság által e célból kimunkált kritériumokra utalva – annak megvizsgálása, hogy azok megfelelhetnek‑e a visszaélésszerű gyakorlat fogalmának (lásd különösen a C‑255/02. sz. Halifax és társai ügyben 2006. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1609. o.] 74–76. pontját).
45 Következésképpen a Bizottság nem bizonyította, hogy a kedvezményes adómértéknek a gépjárművel történő halottszállítás esetében történő alkalmazása alkalmas lenne a közös HÉA‑rendszer alapját képező adósemlegesség elvének megsértésére.
46 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy azon francia szabályozás, amely a gépjárművel történő halottszállítás esetében kedvezményes adómértéket alkalmaz, teljesíti az uniós szabályozás által e téren előírt feltételeket.
47 E feltételek mellett a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
48 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Francia Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
** Az eljárás nyelve: francia.