C-435/15 - GROFA

Printed via the EU tax law app / web

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2017. március 22.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Közös Vámtarifa – Vámtarifaszámok – Az áruk besorolása – Videokamera‑felvevők – Kombinált Nómenklatúra – 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszám – Magyarázó megjegyzések – Értelmezés – 1249/2011/EU és 876/2014/EU végrehajtási rendelet – Értelmezés – Érvényesség”

A C‑435/15. és C‑666/15. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Finanzgericht Hamburg (hamburgi adóügyi bíróság, Németország) (C‑435/15) és a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandi tartományi bíróság, Hollandia) (C‑666/15) a Bírósághoz 2015. augusztus 10‑én és 2015. december 14‑én érkezett, 2015. június 19‑i és 2015. december 8‑i határozatával terjesztett elő

a GROFA GmbH

és

a Hauptzollamt Hannover (C‑435/15)

valamint

X,

a GoPro Coöperatief UA

és

az Inspecteur van de Belastingdienst/Douane kantoor Rotterdam Rijnmond (C‑666/15)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: Juhász E. tanácselnök, K. Jürimäe és C. Lycourgos (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a GROFA GmbH képviseletében G. Eder Rechtsanwalt,

–        X és a GoPro Coöperatief UA képviseletében H. de Bie advocaat,

–        a Hauptzollamt Hannover képviseletében T. Röper, meghatalmazotti minőségben,

–        a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann, A. Caeiros és P. Vanden Heede, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyrészről az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2011. november 29‑i 1249/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 319., 39. o.), valamint az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. augusztus 8‑i 876/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 240., 12. o.) értelmezésére és adott esetben érvényességére, másrészről pedig a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának (a továbbiakban: KN) a 2011. szeptember 27‑i 1006/2011/EU bizottsági rendeletből (HL 2011. L 282, 1. o., helyesbítések: HL 2011. L 290., 6.o.; HL 2012. L 52., 32. o.; HL 2012. L 226., 8. o.), a 2012. október 9‑i 927/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletből (HL 2012. L 304., 1. o.) és a 2013. október 4‑i 1001/2013/EK bizottsági rendeletből (HL 2013. L 290., 1. o., helyesbítés: HL 2013. L 100., 13. o.) eredő változatai 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámainak értelmezésére vonatkoznak.

2        E kérelmeket az egyrészről a GROFA GmbH és a Hauptzollamt Hannover (hannoveri fővámhivatal, Németország; a továbbiakban: Hauptzollamt) (C‑435/15) között, másrészről X és a GoPro Coöperatief UA, valamint az Inspecteur van de Belastingdienst/Douane kantoor Rotterdam Rijnmond (a Rotterdam rijnmondi vámhivatal adóellenőre, Hollandia) (C‑666/15) között videofelvételek sporttevékenységek során történő rögzítésére használt akciókamerák tarifális besorolása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Jogi háttér

3        A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a KN alapügyben alkalmazandó változatai a 2012., 2013. és a 2014. évi, egyenként az 1006/2011, a 927/2012 és az 1001/2013 rendeletből eredő változatok. A KN alapügyekre alkalmazandó rendelkezései mindazonáltal azonosak maradtak a különböző változatokban.

4        A KN „Vámtarifa” című második része tartalmazza a 85. árucsoportot is magában foglaló, az „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑visszaadó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑visszaadó készülékek, és ezek alkatrészei és tartozékai” című XVI. áruosztályt.

5        Az ezen áruosztályhoz fűzött 3. megjegyzés szövege a következő:

„Eltérő rendelkezés hiányában az összetett gépet, a két vagy több gépből összeszerelt gépet, amely az összeszerelés következtében egy egészet képez, és azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére tervezett, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő művelet (célművelet) elvégzésére szolgál.”

6        A KN 85. árucsoport a következő vámtarifaszámokat és ‑alszámokat tartalmazza:

7        A 2000. január 31‑i 254/2000/EK tanácsi rendelettel (HL 2000. L 28., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 357. o.) módosított 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének és 10. cikkének megfelelően az Európai Bizottság, amelyet a Vámkódexbizottság segít, elfogadja a KN alkalmazására vonatkozó intézkedéseket, amelyek az árubesorolás tekintetében a 2658/87 rendelet I. mellékletét képezik. Az 1249/2011 és a 876/2014 végrehajtási rendeletet a fenti rendelkezések közül az első alapján fogadták el.

8        A 254/2000 rendelettel módosított 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott 1249/2011 végrehajtási rendelet melléklete az abban található táblázat első oszlopában megjelölt árukat a KN alá az e táblázat második oszlopában ezen áruk vonatkozásában feltüntetett kód szerint sorolja be. A 8525 80 99 vámtarifaalszám esetében az említett táblázat az alábbiakról rendelkezik:

9        A 254/2000 rendelettel módosított 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott 876/2014 végrehajtási rendelet melléklete az abban található táblázat első oszlopában megjelölt árukat a KN alá az e táblázat második oszlopában ezen áruk vonatkozásában feltüntetett kód szerint sorolja be. A 8525 80 99 vámtarifaalszám vonatkozásában az említett táblázat az alábbiakat tartalmazza:

10      A KN magyarázó megjegyzései (HL 2011. C 137., 1. o.) a KN‑nek a 2010. október 5‑i 861/2010/EU bizottsági rendeletből (HL 2010. L 284, 1. o.) következő változatára vonatkoznak. A KN 8525 vámtarifaszáma, valamint a 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámok szövege azonban a 861/2010, az 1006/2011, a 927/2012 és az 1001/2013 rendeletben azonos. A KN e vámtarifaszámra és vámtarifaalszámokra vonatkozó magyarázó megjegyzéseinek szövege a következő:

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 A C‑435/15. sz. ügy

11      A GROFA a GoPro Coöperatief gyártó olyan videokameráit importáló vállalkozás, amelyek sport‑ és szabadidős tevékenységek rögzítésére különösen alkalmas, elemmel működő elektromos készülékek. Az alapeljárás GoPro Hero 3 Black Edition sorozatba tartozó kamerák közül három típusra vonatkozik (a továbbiakban: a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák).

12      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák rendelkeznek LCD kijelzővel, képkeresővel azonban nem. Az említett kamerák több fényképkészítési funkcióval és fix fókusztávolságú objektívvel rendelkeznek. A lencse és a beépített mikrofon által észlelt audio‑ és vizuális adatokat MP4 H.264 fájlformátumban, kivehető memóriakártyán tárolják. E kamerák nem rendelkeznek sem digitális ráközelítési (zoom) funkcióval, sem hangszóróval, sem pedig beépített belső memóriával. A C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák szoftvere oly módon kódolja a rögzített adatokat, hogy különbséget lehet tenni az e kamerák által létrehozott fájlok és a külső forrásból származó fájlok között.

13      Az említett kamerák legfeljebb 120 perc videofelvétel rögzítésére alkalmasak másodpercenként 30 képsebességgel legalább 1920 x 1080 pixel felbontással folyamatos videofelvétel üzemmódban. A 26 percnél és 3 másodpercnél hosszabb videofelvételek több MP4 H.264 formátumú fájlban kerülnek rögzítésre, amelyek egyenként legfeljebb 26 perc és 3 másodperc időtartamúak. A felvételt néző személy azonban a fájlok közötti váltást nem érzékeli.

14      A C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák rendelkeznek bemeneti nyílással memóriakártyák számára, micro HDMI‑csatlakozóval, kompozit hálózati kábellel kompatibilis mini USB‑csatlakozóval és egy 3,5 mm‑es sztereó mikrofon adapterrel, valamint beépített wifivel és HERO‑porttal.

15      Az egyirányú HDMI bemenet és a kompozit hálózati kábellel létrehozott egyirányú csatlakozás révén a memóriakártyán tárolt kép‑ és videofájlok televíziókészüléken vagy számítógép képernyőjén megjeleníthetők.

16      A kétirányú wifi lehetővé teszi a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák rádiókapcsolat, táblagép vagy olyan okostelefon útján való távirányítását, mely utóbbiakon megjelennek a memóriakártyán rögzített adatok. A wificsatlakozó nem teszi lehetővé videofájlok rögzítését. Kizárólag a memóriakártyán tárolt és e kamerákkal rögzített kép‑ és videofájlok jeleníthetők meg. A más forrásból származó fájlokat e kamerák nem támogatják, azok esetében a monitoron vagy a képernyőn a „File not supported” üzenet jelenik meg.

17      A mini USB‑csatlakozón keresztül a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák számítógéphez csatlakoztathatók, amely e kamerák memóriakártyáját külső merevlemezként ismeri fel. Az MP4 formátumot lejátszó számítógép lejátszó szoftvere segítségével a memóriakártyán található kép‑ és videofájlok a számítógéphez csatlakoztatott képernyőn megjeleníthetők. A C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák memóriakártyáján található kép‑ és videofájlok számítógépen is tárolhatók, és megfordítva, a valamely számítógépen található adatok is áthelyezhetők e kamerák memóriakártyájára. E tárolási folyamatot a számítógép fájlkezelő szoftvere irányítja. Ennek alkalmával az említett kamerák nem használhatók. Nincs más lehetőség a kép‑ és videoadatoknak a memóriakártyájukon való tárolására.

18      2012. december 5‑én a GROFA kötelező érvényű tarifális felvilágosítások iránti kérelmet nyújtott be a Hauptzollamthoz, és azt javasolta, hogy a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákat a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám alá sorolják be.

19      A Hauptzollamt a 2013. január 21‑i kötelező érvényű tarifális felvilágosításokkal e kamerákat a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá sorolta be. 2013. február 22‑én a GROFA jogorvoslattal élt e kötelező érvényű tarifális felvilágosításokkal szemben, amelyben ez alkalommal a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám alá történő besorolást kérte. A Hauptzollamt 2014. augusztus 20‑i határozatával elutasította a GROFA jogorvoslati kérelmét annak kimondásával, hogy a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák a KN XVI. áruosztályához tartozó 3. megjegyzés értelmében vett többfunkciós készülékek, amelyek fő funkciója a videokamera‑felvevő funkció. A Hauptzollamt szerint e kamerákat „más” videokamera‑felvevőkként a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá kell sorolni. A Hauptzollamt álláspontját elsősorban a KN 8525 vámtarifaszámára vonatkozó magyarázó megjegyzéseire alapította, amelyek szerint a többfunkciós digitális fényképezőgépeket nem lehet digitális fényképezőgépként besorolni, ha alkalmasak a maximális tárolókapacitás kihasználásával 800 × 600 pixel (vagy magasabb) felbontású, másodpercenként 23 (vagy több) képsebességű, legalább 30 perces folyamatos videofelvétel rögzítésére. Ez a helyzet áll elő a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák esetében. Az a tény, hogy a videofelvételeket 26 percen és 4 másodpercen túl több fájlban tárolják a memóriakártyán, nincs semmilyen hatással a felvétel teljes időtartamára. Másodszor megállapította, hogy azon körülmény, miszerint e kamerák képesek olyan hangos videofájlokat rögzíteni, amelyeket valamely külső forrás az USB‑csatlakozón keresztül továbbított, a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám értelmében vett kép‑ és hangfelvételre jellemző.

20      A GROFA keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amelyben a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kameráknak a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám alá, vagy másodlagosan a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám alá történő besorolását kérte olyan videokamera‑felvevőként, amelyek önállóan nem alkalmasak külső forrásból származó jelek rögzítésére.

21      A kérdést előterjesztő bíróság elsőkánt arra kíván választ kapni, hogy alkalmazható‑e analógia útján a jelen esetben az 1249/2011 végrehajtási rendelet, amely a „zsebméretű videofelvevőket” a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá sorolja be.

22      Arra az esetre, ha az 1249/2011 végrehajtási rendelet analógia útján alkalmazható, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy érvényes‑e az említett rendelet, tekintettel arra, hogy annak melléklete szerint az olyan kamerát, amely „a beépített televíziós kamerától eltérő forrásból származó videofájlok rögzítésére is képes”, mivel „[a]z USB‑csatlakozón keresztül automatikus adatfeldolgozó berendezésről videofájlok továbbíthatók a készülékre”, mint „videokamera‑felvevőt” a KN 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá kell besorolni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám értelmében vett „más rögzítési lehetőség” fogalmának ilyen értelmezése nem egyeztethető össze a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely megköveteli, hogy a rögzítési folyamatot magáról a videokamera‑felvevőről irányítsák.

23      Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 876/2014 végrehajtási rendelet, amely az „akciókamerákat” a KN 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá sorolja be, analógia útján alkalmazható lehet a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákra. Mindazonáltal a tekintetben is kétségei vannak az említett rendelet érvényességét illetően, hogy egyfelől annak melléklete úgy rendelkezik, hogy a valamely automatikus adatfeldolgozó gépről a kamerára történő adattovábbítás „rögzítési lehetőségnek” minősül, amely kizárja a KN 8525 80 91 vámtarifaalszáma alá történő besorolást, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával ellentétben, és hogy másrészről a 876/2014 végrehajtási rendelet nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az érintett kamerák nem alkalmasak a külső forrásból származó videofájlok csatlakoztatott monitoron való megjelenítésére, ellentétben azzal, ahogyan a KN 8525 80 91 vámtarifaalszámára vonatkozó magyarázó megjegyzései rendelkeznek.

24      Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság másodlagosan azt a kérdést teszi fel, hogy a KN vonatkozó magyarázó megjegyzéseivel ellentétes‑e a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kameráknak a KN 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá történő besorolása, tekintettel arra, hogy 26 perc és három másodperc időtartamon túl az e kamerákon rögzített videoadatokat e kamera nem egy fájlban tárolja, ami megkérdőjelezheti, hogy e kamerák az említett magyarázó megjegyzések értelmében véve folyamatos videofelvételre alkalmasak.

25      Negyedszer a kérdést előterjesztő bíróság másodlagosan arra keres választ, hogy milyen következményekkel jár a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák besorolására az a tény, hogy azok külső forrásból származó jeleket rögzítenek, de nem alkalmasak e jelek külső monitoron vagy külső televíziókészüléken való megjelenítésére. E tekintetben megjegyzi, hogy a KN 8525 80 99 vámtarifaalszámára vonatkozó magyarázó megjegyzései jelzik, hogy a rögzített képeknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy azokat külső monitoron vagy külső televíziókészüléken megjelenítsék.

26      Ilyen körülmények között a Finanzgericht Hamburg (hamburgi adóügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      a)      Alkalmazandó‑e megfelelően az 1249/2011 végrehajtási rendelet az alapeljárás tárgyát képező termékekre (GoPro HERO3 »Black Edition«, »Black Edition Surf« és »Black Edition Motorsport«)?

b)      A fenti kérdésre adandó igenlő válasz esetén: érvényes‑e a 1249/2011/EU végrehajtási rendelet?

2)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett 1. a) vagy 1. b) kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

a)      alkalmazandó‑e megfelelően a 876/2014 végrehajtási rendelet az alapeljárás tárgyát képező termékekre?

b)      A fenti kérdésre adandó igenlő válasz esetén: érvényes‑e a 876/2014/EU végrehajtási rendelet?

3)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett 1. a) vagy 1. b) kérdésre adandó nemleges válasz esetén: úgy kell‑e értelmezni a Bizottságnak a KN 8525 8030 alszámhoz és a KN 8525 8091 és KN 8525 8099 alszámhoz fűzött magyarázó megjegyzéseit, hogy a »legalább 30 perces folyamatos videofelvétel« rögzítése akkor is adott, ha a videofelvételt egyenként 30 percnél rövidebb elkülönített adatfájlokban rögzítik, amennyiben a néző a felvétel lejátszása során az adatfájlok közötti váltást nem észlelheti?

4)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett 1. a) vagy 1. b) kérdésre adandó nemleges válasz és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett 2. a), 2. b) és 3. kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Kizárja‑e a külső forrásból származó jelek rögzítésére alkalmas videokameráknak a KN 8525 8099 alszám alá történő besorolását, hogy e videokamerák nem tudják ezeket a jeleket külső televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni?”

 A C‑666/15. sz. ügy

27      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy öt ügyet érintő olyan jogvita keretében terjesztették elő, amelyben az X és a GoPro Coöperatief társaság állt jogvitában a holland vámhatóságokkal öt GoPro Hero márkájú kameratípusra vonatkozó több olyan kötelező érvényű tarifális felvilágosítás tárgyában, amelyek e kamerákat a KN 8525 80 91 vagy 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá sorolták be.

28      Az öt ügy a GoPro Hero 3 Silver Edition, GoPro Hero 3 Silver Edition, GoPro Hero 4 Silver Edition, GoPro Hero 4 Black Edition és GoPro Hero típusú kamerákra (a továbbiakban: a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák) vonatkozik.

29      A GoPro Hero 3 Silver Edition típusú kamerát illetően az alapeljárás egyik felperese annak a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám vagy másodlagosan a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám alá történő besorolását kéri, míg a nemzeti vámhatóság azt állítja, hogy az említett kameraát a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá kell besorolni. A C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó többi kamera vonatkozásában az alapeljárás felperesei azoknak a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám alá történő besorolását kérik, míg a nemzeti vámhatóság azt állítja, hogy az említett kameraát a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám alá kell besorolni.

30      A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem vitatott, hogy a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák több mint 30 percre „video record” üzemmódba állíthatók másodpercenként 23 (vagy több) képsebességű 800 x 600 pixel (vagy nagyobb) képfelbontású felvételek készítése érdekében. E tekintetben rámutat, hogy valamely 30 percnél hosszabb felvételt e kamerák különböző videofájlokban tárolnak, amelyeket a lejátszásuk során elkülönült fájlokként ismernek fel, és e lejátszás az egyes fájlok végén leáll. A felhasználónak a következő fájl lejátszásához az új fájlra kell kattintania, és meg kell nyomnia a „play” gombot. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az említett kamerák csak az általuk rögzített fájlok megtekintését teszik lehetővé. Ráadásul a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó valamennyi kamera használati utasítása tartalmazza, hogy „looping” opciót kínálnak, amely lehetővé teszi, hogy 30 percnél hosszabb felvételt készítsenek anélkül, hogy az előző videó helyére új videót vennének fel („overwriting”).

31      A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák tarifális besorolásának különösen jelentős eleme az a kérdés, hogy általuk kizárólag a televíziós kamera által rögzített kép és hang felvételére van‑e lehetőség, és hogy e kamerák képesek‑e legalább 30 perces videó egyetlen felvételen való rögzítésére.

32      E körülmények között a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandi tartományi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a Bizottságnak a Kombinált Nómenklatúra 8525 80 30, valamint 8525 80 91 és 8525 80 99 alszámaira vonatkozó magyarázó megjegyzéseit, hogy akkor is »legalább 30 perces folyamatos felvételről« van szó, ha 30 percnél hosszabb videofelvételek rögzíthetők »video record« módban, de azok külön, egyenként 30 percnél rövidebb fájlokban tárolódnak, és a nézőnek a lejátszás során minden egyes 30 percnél rövidebb fájlt külön‑külön kell megnyitnia, lehetőség van azonban arra, hogy az e fájlokban rögzített videofelvételeket egy személyi számítógépen a GoPro által értékesített szoftver segítségével egymáshoz illesszék, és azokat így egyetlen, 30 percnél hosszabb videofilmként egyetlen fájlban tárolják a személyi számítógépen?

2)      Kizárja‑e a külső forrásból származó jelek rögzítésére alkalmas videokameráknak a KN 8525 80 99 alszám alá történő besorolását, hogy e videokamerák nem tudják ezeket a jeleket külső televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni, mert e videokamerák, például a GoPro Hero 3 Silver Edition, csak a saját lencséjükön keresztül rögzített fájlokat tudják külső televíziókészüléken vagy monitoron lejátszani?”

33      A Bíróság elnöke 2016. január 27‑i határozatában az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑435/15. és a C‑666/15. sz. ügyek egyesítését.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

34      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a C‑435/15. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1249/2011 végrehajtási rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy az analógia útján alkalmazandó az említett ügyben szóban forgó kamerák jellemzőivel rendelkező termékekre, és amennyiben igen, érvényes‑e a fenti rendelet.

35      Rá kell mutatni egyrészről, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a besorolási rendeletek általános hatállyal rendelkeznek, mivel nem egy egyedi gazdasági szereplőre vonatkoznak, hanem általánosságban azon termékekre, amelyek azonosak a Vámkódexbizottság által megvizsgáltakkal. A besorolási rendelet értelmezése keretében e rendelet hatályának meghatározása érdekében többek között figyelembe kell venni annak indokolását (lásd: 2016. december 15‑i LEK ítélet, C‑700/15, EU:C:2015:959, 49. pont).

36      A jelen ügyben az 1249/2011 végrehajtási rendelet, amelynek tárgya a „zsebméretű videofelvevőknek” a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá történő besorolása, nem alkalmazandó közvetlenül a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákra. Az utóbbi termékek ugyanis nem azonosak az említett rendeletben szereplő „zsebméretű videofelvevőkkel”, mivel ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, az említett termékek azoktól eltérnek többek között a fényképek készítésére való alkalmasságuk és azon körülmény vonatkozásában, hogy nem rendelkeznek sem digitális ráközelítés (zoom) funkcióval, sem hangszóróval, sem beépített belső memóriával.

37      Másrészről rá kell mutatni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha valamely besorolásra vonatkozó rendelet nem közvetlenül alkalmazandó azokra a termékekre, amelyek nem azonosak, hanem csak hasonlóak az e rendelet tárgyát képező termékhez, az utóbbi rendeletet az ilyen termékekre analógia útján alkalmazni kell (2016. szeptember 22‑i Kawasaki Motors Europe ítélet, C‑91/15, EU:C:2016:716, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely besorolási rendeletnek – így a 1249/2011 végrehajtási rendeletnek – az e rendeletben meghatározottakhoz hasonló árukra analógia útján történő alkalmazása ugyanis előmozdítja a KN egységes értelmezését, valamint a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmódot (lásd ebben az értelemben: 2006. július 13‑i Anagram International ítélet, C‑14/05, EU:C:2006:465, 32. pont).

38      Ahhoz azonban, hogy egy besorolási rendeletet analógia útján alkalmazni lehessen, az is szükséges, hogy a besorolandó és az említett rendeletben szereplő termékek kellőképpen hasonlók legyenek (lásd ebben az értelemben: 2009. február 19‑i Kamino International Logistics ítélet, C‑376/07, EU:C:2009:105, 67. pont). E tekintetben az említett rendelet indokolását is figyelembe kell venni (lásd ebben az értelemben: 2006. július 13‑i Anagram International ítélet, C‑14/05, EU:C:2006:465, 34.pont; 2015. március 4‑i Oliver Medical ítélet, C‑547/13, EU:C:2015:139, 58. pont).

39      A jelen esetben az 1249/2011 végrehajtási rendelet mellékletének harmadik oszlopában szereplő indokolás szerint a „zsebméretű videofelvevőknek” a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá történő besorolását többek között az igazolja, hogy a készülék „kizárólag videofájlok felvételére és rögzítésére képes”. Ebből következik, hogy a fényképek rögzítésének lehetetlensége az egyik meghatározó tényező az említett rendelet által elfogadott besorolás szempontjából. Márpedig a C‑435/15. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az említett ügyben szóban forgó kamerák e tekintetben eltérnek az 1249/2011 végrehajtási rendelet tárgyát képező „zsebméretű videofelvevőktől”, mivel azok lehetővé teszik fényképek készítését.

40      Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az áru rendeltetése akkor lehet a besorolás objektív szempontja, ha szorosan az adott áru lényegéhez kapcsolódik, és e kapcsolat az áru objektív jellemzői és tulajdonságai alapján megállapítható (2013. június 20‑i Agroferm‑ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 41. pont; 2015. március 4‑i Oliver Medical ítélet, C‑‑547/13, EU:C:2015:139, 47. pont).

41      Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításaiból kitűnik, hogy a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákat arra tervezték, hogy lehetővé tegyék a felhasználók számára azon szabadidős‑ és sporttevékenységeik filmre vételét, amelyek azt kívánják a felhasználótól, hogy különösen szabadon mozoghassak. Ebből következik, hogy az említett kamerák elsődleges rendeltetése könnyedén megkülönböztethető a „zsebméretű videofelvevőkétől”, amelyekre az 1249/2011 végrehajtási rendelet vonatkozik.

42      Mivel a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák nem azonosak az 1249/2011 végrehajtási rendelet által elvégzett besorolás tárgyát képező termékekkel, és nem is kellőképpen hasonlók azokhoz, az említett rendelet nem alkalmazandó rájuk. Következésképpen a rendelet érvényességét sem kell megvizsgálni.

43      A fenti megfontolásokra figyelemmel a C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1249/2011 végrehajtási rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó analógia útján olyan termékekre, amelyek az említett ügyben szóban forgó kamerák jellemzőivel rendelkeznek.

 A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről

44      Második kérdésével a C‑435/15. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 876/2014 végrehajtási rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy az analógia útján alkalmazandó az említett ügyben szóban forgó kamerák jellemzőivel rendelkező termékekre, és amennyiben igen, érvényes‑e a fenti rendelet.

45      A 876/2014 végrehajtási rendelet tárgya az „akciókamerák” KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá történő besorolása.

46      A kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításaiból kitűnik, hogy a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák többek között abban különböznek az említett rendelet tárgyát képező akciókameráktól, hogy az előbbiek valamely tárgyra, például sisakra is rögzíthetők, és kézben is tarthatók, rövidebb időtartamú, azaz legfeljebb kétórás rögzítési kapacitással rendelkeznek, viszont jobb a képfelbontásuk, jobb minőségű fényképek készítésére és azok minőségének ellenőrzésére alkalmasak. Ebből következik, hogy a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák nem azonosak a 876/2014 végrehajtási rendelet tárgyát képező termékekkel.

47       Mindazonáltal az említett termékek mind objektív jellemzőik és tulajdonságaik, mind rendeltetésük vonatkozásában nagyon hasonlók a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákhoz. Ily módon, mind a 876/2014 végrehajtási rendelet értelmében vett „akciókamerák”, mind a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák csökkentett méretűek és tömegűek, nem rendelkeznek ráközelítés (zoom) funkcióval, sem képkeresővel, sem pedig beépített belső memóriával, egy micro HDMI‑csatlakozóval, egy micro USD‑csatlakozóval és wificsatlakozással rendelkeznek, mind fényképek készítését, mind legalább 30 perces videofelvételek rögzítését lehetővé teszik, amelyeket azonban mindkét esetben különálló fájlokban tárolnak Hasonlóképpen, e két terméktípust kifejezetten arra tervezték, hogy sporttevékenységek keretében használják őket.

48      Ebből következik, hogy a jelen ítélet 37. és 38. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat szerint a 876/2014 végrehajtási rendelet analógia útján alkalmazandó a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó kamerákra, és ezért meg kell vizsgálni annak érvényességét.

49      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság akkor fogad el – a Vámkódexbizottság véleményének kikérését követően – végrehajtási rendeletet, mint a jelen esetben a 876/2014 rendeletet, ha valamely konkrét terméknek a KN‑be való besorolása nehézséget okozhat, vagy ellentmondásos lehet. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Unió Tanácsa a tagállamok vámszakértőivel együttműködve széles mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy pontosítsa a vámtarifaszámoknak az egyes áruk besorolása során figyelembe veendő tartalmát. A 254/2000 rendelettel módosított 2518/98 rendelet 9. cikke szerinti intézkedések elfogadására irányuló hatásköre alapján a Bizottság azonban nem jogosult arra, hogy módosítsa a vámtarifaszámok tartalmát és hatályát (lásd ebben az értelemben: 2004. március 4‑i Krings ítélet, C‑130/02, EU:C:2004:122, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      A jelen ügyben a 876/2014 végrehajtási rendelet a KN 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá sorolja be az „akciókamerákat” annak megkövetelése nélkül, hogy önállóan használhatók legyenek külső video‑ és audioforrásból származó adatok rögzítésére, azaz anélkül, hogy olyan hardvertől vagy szoftvertől függnének, amelyekkel eredetileg nem látták el őket. Márpedig ezen önálló rögzítésre való alkalmasság az egyik szükséges feltétele annak, hogy valamely árut a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá soroljanak be. Ennek hiányában a termékeket nem a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá, hanem inkább a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám alá kell besorolni (2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 32. pont).

51      Ebből következik, hogy a 876/2014 végrehajtási rendelet annyiban, amennyiben az „akciókamerákat” a 8525 80 99 vámtarifaalszám alá sorolja be annak megjelölése nélkül, hogy e besorolás érdekében azoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy önállóan rögzítsenek külső video‑ és audioforrásból származó adatokat, összeegyeztethetetlen ezen alszám hatályával.

52      A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a 876/2014 végrehajtási rendelet elfogadásával a Bizottság KN 8525 80 99 vámtarifaalszám hatályát annak kiterjesztésével módosította, és ennek következtében túllépte a számára a 254/2000 rendelettel módosított 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában biztosított hatáskört (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 22‑i Kawasaki Motors Europe ítélet, C‑91/15, EU:C:2016:716, 62. pont).

53      A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 876/2014 végrehajtási rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az analógia útján alkalmazandó az említett ügyben szóban forgó kamerák jellemzőivel rendelkező termékekre, viszont érvénytelen.

 A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésről

54      A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre adott válaszra figyelemmel az ezen ügyben előterjesztett negyedik kérdést nem szükséges megválaszolni.

 A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdéséről és a C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

55      A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdéssel és a C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett első kérdéssel, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra kívánnak választ kapni, hogy a KN 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámokat a KN ezen alszámokra vonatkozó magyarázó megjegyzéseire tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan legalább 30 perces folyamatos videofelvételt, amelyet egyenként 30 percnél rövidebb elkülönített adatfájlokban rögzítenek, egyetlen, legalább 30 perces folyamatos videofelvételnek kell tekinteni, amennyiben a felhasználó a felvétel lejátszása során az adatfájlok közötti váltást nem észlelheti, vagy ellenkezőleg, amennyiben a felhasználónak e lejátszás során főszabály szerint az egyes fájlokat külön meg kell nyitnia.

56      Előzetesen pontosítani kell, hogy a Bizottság által a KN vonatkozásában kidolgozott magyarázó megjegyzések fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezése során, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal (lásd ebben az értelemben: 2016. február 17‑i Salutas Pharma ítélet, C‑124/15, EU:C:2006:87, 31. pont; 2016. december 15‑i LEK ítélet, C‑700/15, EU:C:2010:959, 41. pont).

57      Egyrészről a KN 8525 80 30 vámtarifaalszámára vonatkozó magyarázó megjegyzései, másrészről a KN 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámára vonatkozó magyarázó megjegyzései szerint a szóban forgó termék arra való alkalmassága, hogy 800 × 600 pixel (vagy magasabb) felbontású, másodpercenként 23 (vagy több) képsebességű, legalább 30 perces folyamatos videofelvételt rögzítsen, olyan kritérium, amely lehetővé teszi a digitális fényképezőgépeknek a videokamera‑felvevőktől való megkülönböztetését.

58      Következésképpen kizárólag az a jellemző, hogy valamely minimális felbontással legalább 30 perces folyamatos videofelvétel rögzítésére alkalmas, nem pedig az e felvétel folyamatos lejátszására való alkalmasság minősül olyan jellemzőnek, amely lehetővé teszi annak kizárását, hogy valamely terméket a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám alá soroljanak be. Az a tény tehát, hogy a C‑435/15. és a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák alkalmasak‑e arra, hogy folymatosan lejátsszanak legalább 30 perces videofelvételeket, nem releváns e kameráknak a jelen ítélet előző pontjában említett három vámtarifaalszám egyike alá történő besorolása szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 36. pont).

59      Ebből következik, hogy azon körülmény, miszerint a C‑435/15. és a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó videokamera‑felvevők által rögzített legalább 30 perces videofelvételek rögzítésére külön fájlokban kerül sor, nem akadálya e videokamera‑felvevőknek a KN 8525 80 30 vámtarifaalszám alá történő besorolása kizárásának, mivel a több fájlban történő ilyen tárolás nem a felvétel folyamatos jellegét, hanem adott esetben kizárólag e felvétel lejátszásának folyamatos jellegét módosítja, és mivel az a kérdés, hogy a felhasználó érzékelheti‑e a videofájlok közötti váltást, e tarifális besorolás szempontjából nem releváns kritérium.

60      A C‑435/15. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre és a C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a KN 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámokat a KN ezen alszámokra vonatkozó magyarázó megjegyzéséire tekintettel úgy kell értelmezni, hogy az olyan legalább 30 perces folyamatos videofelvételt, amelyet egyenként 30 percnél rövidebb elkülönített adatfájlokban rögzítenek, egyetlen, legalább 30 perces folyamatos videofelvételnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a néző a felvétel lejátszása során az adatfájlok közötti váltást nem észlelheti, vagy ellenkezőleg, e lejátszás során főszabály szerint az egyes fájlokat külön meg kell nyitnia.

 A C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről

61      A C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a KN‑t úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan videokamera‑felvevő, amely alkalmas a külső forrásból származó jelek rögzítésére, anélkül azonban, hogy képes lenne azokat televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni, mivel e videokamera‑felvevők csak a maguk által saját lencséjükön keresztül rögzített fájlokat tudják külső televíziókészüléken vagy monitoron lejátszani, nem sorolható be a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá.

62      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá tartozó videokamera‑felvevőknek többek között az az alapvető jellemzője, hogy önállóan képesek külső video‑ és audioforrásból érkező adatok rögzítésére, azaz anélkül, hogy olyan hardvertől vagy szoftvertől függnének, amelyekkel eredetileg nem látták el őket. A nemzeti bíróságnak kell értékelnie az elvégzendő műveletek bonyolultságának fokát, azzal hogy a felvételt különös szakértelemmel nem rendelkező felhasználóknak könnyedén el kell tudniuk készíteni (2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 32. pont).

63      Ennek hiányában a termékeket nem a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá, hanem inkább a 8525 80 91 vámtarifaalszám alá kell besorolni (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 32. pont).

64      A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a C‑666/15. sz. ügyben szóban forgó kamerák rendelkeznek‑e ilyen önálló képrögzítési kapacitással. Ennek hiányában a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá történő besorolásuk minden esetben kizárt.

65      Másodszor rá kell mutatni, hogy a KN 8525 80 91 vámtarifaalszámára vonatkozó magyarázó megjegyzései pontosítják, hogy az ezen alszám alá tartozó videokamera‑felvevőknek lehetővé kell tenniük a külső forrásból rögzített audio‑ és videofájlok televíziókészüléken vagy külső monitoron való megjelenítését (2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 37. pont).

66      Ebből következik, hogy az olyan videokamera‑felvevő, amely önállóan alkalmas külső forrásból származó jelek rögzítésére, anélkül azonban, hogy képes lenne azokat televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni, nem sorolható be a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá.

67      Következésképpen a C‑666/15. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy az olyan videokamera‑felvevő, amely alkalmas a külső forrásokból érkező jelek rögzítésére, anélkül azonban, hogy képes lenne azokat televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni, mivel e videokamera‑felvevő csak a maga által saját lencséjén keresztül rögzített fájlokat tudja külső televíziókészüléken vagy monitoron lejátszani, nem sorolható be a KN 8525 80 99 vámtarifaalszám alá.

 A költségekről

68      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2011. november 29‑i 1249/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó analógia útján olyan termékekre, amelyek a C‑435/15. sz. ügyben szóban forgó GoPro Hero 3 Black Edition sorozatba tartozó három kameratípus jellemzőivel rendelkeznek.

2)      Az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. augusztus 8‑i 876/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az analógia útján alkalmazandó olyan termékekre, amelyek az említett ügyben szóban forgó, a GoPro Hero 3 Black Edition sorozatba tartozó három kameratípus jellemzőivel rendelkeznek, ellenben érvénytelen.

3)      A vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2011. szeptember 27‑i 1006/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletből, a 2012. október 9‑i 927/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletből és a 2013. október 4‑i 1001/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletből eredő változataiban szereplő 8525 80 30, 8525 80 91 és 8525 80 99 vámtarifaalszámokat e nómenklatúra ezen alszámokra vonatkozó magyarázó megjegyzéséire tekintettel úgy kell értelmezni, hogy az olyan, legalább 30 perces folyamatos videofelvételt, amelyet egyenként 30 percnél rövidebb elkülönített adatfájlokban rögzítenek, egyetlen, legalább 30 perces folyamatos videofelvételnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a néző a felvétel lejátszása során az adatfájlok közötti váltást nem észlelheti, vagy ellenkezőleg, e lejátszás során főszabály szerint az egyes fájlokat külön meg kell nyitnia.

4)      A 2658/87 rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának az 1006/2011 végrehajtási rendeletből, a 927/2012 végrehajtási rendeletből és az 1001/2013 végrehajtási rendeletből eredő változatait úgy kell értelmezni, hogy az olyan videokamera‑felvevő, amely alkalmas a külső forrásból származó jelek rögzítésére, anélkül azonban, hogy képes lenne azokat televíziókészüléken vagy külső monitoron megjeleníteni, mivel e videokamera‑felvevő csak a maga által saját lencséjén keresztül rögzített fájlokat tudja külső televíziókészüléken vagy monitoron lejátszani, nem sorolható be e Kombinált Nómenklatúra 8525 80 99 vámtarifaalszáma alá.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német és holland.