Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács)
2022. március 24.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Adózás – Hozzáadottérték‑adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – 9. cikk – Adóalany – 295. és 296. cikk – A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer – Mezőgazdasági tevékenységet házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak – Lehetőség arra, hogy e házastársakat a héa szempontjából külön adóalanyoknak tekintsék – Az egyik házastárs azon döntése, hogy lemond a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásról, és tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja – A másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztése”
A C‑697/20. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2020. december 21‑én érkezett, 2020. július 22‑i határozatával terjesztett elő
a W. G.
és
a Dyrektor Izby Skarbowej w L.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: I. Ziemele, tanácselnök, T. von Danwitz és A. Kumin (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Emiliou,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– W. G. képviseletében T. Miłek doradca podatkowy,
– a Dyrektor Izby Skarbowej w L. képviseletében M. Kołaciński, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és M. Siekierzyńska, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 9., 295. és 296. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a W. G. és a Dyrektor Izby Skarbowej w L. (az L.‑i adóhatóság igazgatója, Lengyelország) között a 2011. év bizonyos hónapjaira vonatkozó hozzáadottérték‑adó (héa) tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A héairányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja:
„»Adóalany« az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
»Gazdasági tevékenység« a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő‑ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”
4 Ezen irányelv „Különös szabályozások” című XII. címe tartalmazza többek között „A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány‑rendszer” című 2. fejezetet, amelyben az említett irányelv 295–305. cikke található.
5 A héairányelv 295. cikkének (1) bekezdése előírja:
„E fejezet alkalmazásában:
1. »mezőgazdasági termelő«: olyan adóalany, aki tevékenységét mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás keretében végzi;
2. »mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás«: olyan vállalkozás, amely az egyes tagállamokban a VII. mellékletben felsorolt termelőtevékenységek keretében ilyennek minősül;
3. »térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő«: olyan mezőgazdasági termelő, amely az ebben a fejezetben meghatározott térítésátalány‑rendszer alá tartozik;
[…]”
6 Ezen irányelv 296. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:
„(1) Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA‑szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA‑t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.
(2) A tagállamok kizárhatják a térítésiátalány‑rendszerből a mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános héaszabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.”
A lengyel jog
7 A 2004. március 11‑i ustawa o podatku od towarów i usług (a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó adóról szóló törvény) (Dz. U. 2004., 54. sz., 535. alszám) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: héatörvény) 15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Adóalanyok a (2) bekezdésben meghatározott gazdasági tevékenységek valamelyikét – a tevékenység céljától vagy eredményétől függetlenül – önállóan végző jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek és természetes személyek.
[…]
(4) A kizárólag mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozási tevékenységet végző természetes személyek esetében adóalanynak minősül az, aki a 96. cikk (1) bekezdése szerint nyilvántartásba vételi nyilatkozatot tesz.
(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó azokra a természetes személyekre is, akik a kizárólagos mezőgazdasági tevékenységet a fenti bekezdésben foglaltaktól eltérő körülmények között végzik.
[…]”
8 E törvény 43. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Adómentes:
[…]
3. a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által a saját mezőgazdasági tevékenységéből származó termékek értékesítése, valamint a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által nyújtott mezőgazdasági szolgáltatások;
[…]”
9 Az említett törvény 96. cikke előírja:
„(1) A 15. cikkben említett személyek az 5. cikkben meghatározott első művelet teljesítési időpontját megelőzően – a (3) bekezdésre figyelemmel – kötelesek az adóhatóság igazgatójához nyilvántartásba vételi nyilatkozatot benyújtani.
(2) A 15. cikk (4) és (5) bekezdésében említett természetes személyek esetében a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot csak azon személyek egyike nyújthatja be, akiknek a nevére a számlákat az áruk beszerzésekor és szolgáltatások igénybevételekor kiállítják, és akik a mezőgazdasági termékek értékesítésékor számlákat állítanak ki.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 W. G., aki a házastársával közös tulajdonban lévő mezőgazdasági üzem hat baromfióljából kettőben húshasznú csirkéket tenyésztett, 2010. december 31‑én a héatörvény 96. cikkében említett héanyilvántartásba vételi nyilatkozatot nyújtott be, és ezzel lemondott a korábbi térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásáról. Ezzel szemben W. G. házastársa, aki e gazdaság négy másik baromfióljában térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás alatt húshasznú csirkéket tenyésztett, nem járt el így.
11 2016. augusztus 29‑én W. G. héakorrekciók iránti kérelmeket nyújtott be, és kérte a 2011. februári, áprilisi, júniusi, augusztusi, októberi és novemberi időszakra vonatkozóan megfizetett héakülönbözet megállapítását.
12 2016. október 26‑i határozatával az illetékes adóhivatal igazgatója elutasította e kérelmet. Ezt az elutasítást az L.‑i adóhatóság igazgatója 2017. február 28‑i határozatával helybenhagyta. Az utóbbi hatóság megállapította, hogy mivel W. G. benyújtotta a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot, és az általános héaszabályozás hatálya alá tartozó héaalany, ő minősül héaalanynak a házastársak közös tulajdonába tartozó mezőgazdasági üzem keretében végzett mezőgazdasági tevékenysége tekintetében. Így a nyilvántartásba vételi nyilatkozat W. G. által történő benyújtása a házastársával szemben is joghatást váltott ki, mivel ez utóbbi emiatt elveszítette a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállást.
13 A W. G. által ez utóbbi határozattal szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny w L. (L. vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt indított keresetet a 2017. augusztus 17‑i ítélettel elutasították. E bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy amennyiben a közös mezőgazdasági üzem keretében a vagyonközösség jogi szabályozását elfogadó házastársak azonos jellegű mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, a házastársak közül csak egy tartozhat a héa hatálya alá. E tekintetben nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a jelen esetben W. G. és házastársa különböző baromfiólakat üzemeltetett a mezőgazdasági üzemben.
14 W. G. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.
15 E bíróság rámutat arra, hogy az előterjesztett kérdés arra irányul, hogy valamely házaspár közös mezőgazdasági üzeme keretében az egyik házastárs adóztatható‑e az általános héaszabályozás alapján, míg a másik a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer alá tartozik, illetve hogy az egyik házastárs által a térítésiátalány‑rendszerről való lemondás szükségszerűen kihat‑e a másik házastársra is.
16 Az említett bíróság szerint a héatörvény 15. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint a héairányelv 9. cikkéből kitűnik, hogy valamely jogalany „adóalanynak” való minősítése azt feltételezi, hogy e jogalany önállóan végez gazdasági tevékenységet. Így e rendelkezésekkel önmagukban véve nem ellentétes két különböző adóalany ugyanazon mezőgazdasági üzemen belüli tevékenysége, amennyiben tevékenységüket önállóan végzik.
17 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a héatörvény 15. cikkének (4) és (5) bekezdésében érintett természetes személyek esetében e törvény 96. cikke előírja, hogy a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot csak azon személyek egyike nyújthatja be, akiknek a nevére a számlákat az áruk beszerzésekor és szolgáltatások igénybevételekor kiállítják, és akik a mezőgazdasági termékek értékesítésekor vagy szolgáltatás nyújtásakor számlákat állítanak ki. Amint azt a nemzeti ítélkezési gyakorlat megerősítette, e rendelkezésekből az következik, hogy csak a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot benyújtó személy minősülhet adóalanynak, és ennek következtében nem megengedett, hogy ugyanazon mezőgazdasági üzemen belül két adóalany legyen.
18 E bíróság úgy véli, hogy a héairányelv egyetlen rendelkezése sem teszi kifejezetten lehetővé ilyen szabályozás bevezetését, amely különleges bánásmódot eredményez a mezőgazdasági üzemek számára. Ugyanakkor e rendszer lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek több szervezetre osztásában megvalósuló esetleges visszaélés elkerülését és a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer céljainak megvalósítását, mint például a közigazgatási eljárások egyszerűsítését a mezőgazdasági termelők vonatkozásában.
19 Az említett bíróság ezenkívül arra keresi a választ, hogy van‑e jelentősége annak a ténynek, hogy W. G. és házastársa állattenyésztési tevékenységükhöz külön‑külön bankszámlával rendelkeznek, és külön kezelik a tenyésztésre szánt forrásokat. Így az állattenyésztések gazdasági, pénzügyi és szervezeti szempontból elkülönülnek egymástól, mivel mindkettő független vállalkozásként működik.
20 Mivel kétségei voltak a héatörvény 15. cikkének (4) és (5) bekezdésében előírt szabályozásnak a héairányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [héairányelv] rendelkezéseit, különösen a 9., 295. és 296. cikkét, hogy azokkal ellentétes a [héatörvény] 15. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján kialakított azon nemzeti gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet mezőgazdasági üzem keretében, házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként való kezelését?
2) Az első kérdésre adott válasz szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelően az, hogy az egyik házastárs tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja, azt eredményezi, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását?
3) Az első kérdésre adott válasz szempontjából jelentőséggel bír‑e, hogy lehetséges azon vagyon egyértelmű elkülönítése, amelyet az egyes házastársak gazdasági tevékenység céljára önállóan és függetlenül használnak?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
21 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a héairányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon mezőgazdasági üzem keretében a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként való kezelését, ideértve azokat az eseteket is, amikor lehetséges azon vagyon elkülönítése, amelyet az egyes házastársak a saját gazdasági tevékenységeik céljára használnak, ami azzal a következménnyel jár, hogy e gyakorlat értelmében azon körülmények között, amikor a házastársak a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer alapján folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja, azt eredményezi, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.
22 E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
23 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a héairányelv 9. cikke nagyon tágan határozza meg a héa alkalmazási körét (2005. április 21‑i HE ítélet, C‑25/03, EU:C:2005:241, 40. pont; 2018. június 13‑i Polfarmex ítélet, C‑421/17, EU:C:2018:432, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely tevékenység főszabály szerint akkor minősül az e 9. cikk értelmében vett „gazdaságinak”, ha tartós jellegű, és a tevékenység gyakorlója ellenérték fejében végzi azt (2018. június 13‑i Polfarmex ítélet, C‑421/17, EU:C:2018:432, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt, annak megállapítása céljából, hogy valamely gazdasági tevékenységet függetlenül végeznek‑e, meg kell vizsgálni, hogy az érintett személy a tevékenységeit a saját nevében, saját javára és saját felelősségére végzi‑e, valamint azt, hogy ez a személy viseli‑e az e tevékenységek végzésével kapcsolatos gazdasági kockázatot (2016. október 12‑i Nigl és társai ítélet, C‑340/15, EU:C:2016:764, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Végül, az adóalany minőség értékelése kizárólag az említett 9. cikkben foglalt kritériumok alapján történik (lásd ebben az értelemben a 2005. április 21‑i HE ítélet, C‑25/03, EU:C:2005:241, 41. pont).
24 Az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az a személy, aki mezőgazdasági tevékenységet olyan mezőgazdasági üzem keretében végez, amelyet házastársával fennálló vagyonközösség keretében tart fenn, a héairányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében adóalanynak minősül, amennyiben e tevékenységet önállóan végzi, mert az érintett személy saját nevében és saját felelősségére jár el, és egyedül viseli a tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági kockázatot.
25 E tekintetben releváns körülménynek minősülhet az a tény, hogy a házastársak külön kezelik az állattenyésztési tevékenységekre szánt forrásokat, mivel ez utóbbiak gazdasági, pénzügyi és szervezeti szempontból elkülönülnek. Ezzel szemben nem bír jelentőséggel önmagában az a körülmény, hogy e házastársak ugyanazon mezőgazdasági üzem keretében fejtik ki tevékenységüket, amellyel a házassági vagyonközösség keretében rendelkeznek.
26 A jelen ítélet 24. pontjában levont következtetést nem kérdőjelezi meg a héairányelv 295. és 296. cikke, amelyek ezen irányelvnek a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös átalányadózási szabályozására vonatkozó rendelkezései közé tartoznak.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy míg ezen irányelv 295. cikkének (1) bekezdése meghatározza az e rendszer alkalmazása szempontjából releváns fogalmakat, az említett irányelv 296. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok azon mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, olyan térítésiátalány‑rendszert alkalmazhatnak, amelynek célja a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után megfizetett héa összegének kiegyenlítése, és a (2) bekezdésében hozzáteszi, hogy a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket ki lehet zárni a térítésiátalány‑rendszerből, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.
28 Márpedig e rendelkezésekből nem vonható le az a következtetés, hogy valamely tagállam korlátozhatja a mezőgazdasági üzem keretében végzett tevékenység esetében annak lehetőségét, hogy valamely személy kizárólag azzal az indokkal vetesse magát héaalanyként nyilvántartásba, hogy házastársa ugyanezen üzemet használja a héa hatálya alá tartozó saját tevékenységei céljára.
29 Következésképpen főszabály szerint nem egyeztethető össze a héairányelvvel az a tagállami gyakorlat, amely kizárja, hogy a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársakat a héa szempontjából különálló adóalanynak lehessen tekinteni.
30 Mindemellett az alapügy sajátossága abban rejlik, hogy az egyik házastárs az általános héaszabályozás alapján végzi tevékenységét, míg a másik házastárs a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer keretében kíván maradni. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy valamely tagállam annak elkerülése érdekében, hogy a házastársak egyidejűleg két különböző jogállással rendelkezzenek, előírhatja‑e, hogy az egyik házastársnak a mezőgazdasági termelők térítésiátalány‑rendszeréről való lemondása azzal a hatással jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.
31 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapügyben szóban forgó gyakorlat azon visszaélések megakadályozására irányul, amelyek valamely mezőgazdasági üzem több jogalanyra osztásához kapcsolódhatnak annak érdekében, hogy a házastársak közül az egyik részesülhessen a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszerben, míg a másik az általános héaszabályozás szerint legyen jogosult az előzetesen megfizetett adó levonására.
32 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az adócsalással és az adókikerüléssel, valamint az esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelem a héairányelv által elismert és előmozdított célkitűzés (2020. június 4‑i C. F. [adóellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az alapügyben szóban forgó gyakorlat azonban az egyik házastárs általános héaszabályozás alapján történő adózása esetén mindenképpen azzal a következménnyel jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását, végső soron az adócsalás olyan általános vélelméhez vezet, amely meghaladja az adócsalás elkerülésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd analógia útján: 2020. június 11‑i SCT ítélet, C‑146/19, EU:C:2020:464, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. április 15‑i Finanzamt für Körperschaften Berlin ítélet, C‑868/19. sz. tették közzé, EU:C:2021:285, 63. pont).
33 Következésképpen az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, a hatáskörrel rendelkező adóhatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a konkrét helyzetre tekintettel szükségesnek bizonyul‑e a másik házastárs térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásának elvesztése a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak többek között annak bizonyítására, hogy mindegyik házastárs önállóan végzi tevékenységét.
34 Hozzá kell tenni, hogy – amint arra a jelen ítélet 27. pontja emlékeztet – a héairányelv 296. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok azon mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, térítésiátalány‑rendszert „alkalmazhatnak”, és a (2) bekezdésében pontosítja, hogy a tagállamok kizárhatják a térítésiátalány‑rendszerből többek között azon mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.
35 Egyébiránt a Bíróság kimondta, hogy a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésiátalány‑rendszer eltérést engedő rendszer, amely kivételt képez az általános héaszabályozás alól, és amelyet ennélfogva csak a céljának eléréséhez szükséges mértékben lehet alkalmazni. E rendszer két célkitűzése közül az egyik az egyszerűsítés célkitűzése, amelyet össze kell hangolni a mezőgazdasági termelők által előzetesen kifizetett héateher kompenzálására vonatkozó célkitűzéssel (2016. október 12‑i Nigl és társai ítélet, C‑340/15, EU:C:2016:764, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Következésképpen, ha az alapügyben szereplőhöz hasonló konkrét helyzet vizsgálatából az derül ki, hogy valamely mezőgazdasági tevékenységnek a házastársak által ugyanazon üzem keretében és a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával önállóan és az általános szabályozás keretében történő gyakorlása nem jelent igazgatási nehézséget ahhoz a helyzethez viszonyítva, amelyben az egyik mezőgazdasági termelő ezen általános szabályozás hatálya alatt áll, a másik pedig a térítésiátalány‑rendszer alapján adózik, az érintett tagállam jogszerűen dönthet úgy, hogy az egyik házastársnak a térítésiátalány‑rendszeréről való lemondása azzal a hatással jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.
37 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:
– azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében, a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként történő kezelését abban az esetben, ha mindkét házastárs önállóan végez gazdasági tevékenységet;
– azokkal nem ellentétes, hogy olyan körülmények között, amikor a házastársak e mezőgazdasági tevékenységet a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer keretében folytatják, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységét az általános héaszabályozás alá vonja, a másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztését vonja maga után, amennyiben a konkrét helyzet vizsgálatát követően e joghatás szükségesnek bizonyul a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak, vagy ha e tevékenységnek a házastársak által önállóan és az általános héaszabályozás keretében történő gyakorlása nem okoz igazgatási nehézségeket ahhoz a helyzethez viszonyítva, amikor az említett házastársak két különböző jogállással rendelkeznek.
A költségekről
38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:
– azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében, a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak hozzáadottérték‑adó (héa) tekintetében külön adóalanyként történő kezelését abban az esetben, ha mindkét házastárs önállóan végez gazdasági tevékenységet;
– azokkal nem ellentétes, hogy olyan körülmények között, amikor a házastársak e mezőgazdasági tevékenységet a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány‑rendszer keretében folytatják, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységét az általános héaszabályozás alá vonja, a másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztését vonja maga után, amennyiben a konkrét helyzet vizsgálatát követően e joghatás szükségesnek bizonyul a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak, vagy ha e tevékenységnek a házastársak által önállóan és az általános héaszabályozás keretében történő gyakorlása nem okoz igazgatási nehézségeket ahhoz a helyzethez viszonyítva, amikor az említett házastársak két különböző jogállással rendelkeznek.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: lengyel.