Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

13.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 63/42

2010. január 22-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Észt Köztársaság

(C-39/10. sz. ügy)

2010/C 63/66

Az eljárás nyelve: észt

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: R. Lyal és K. Saaremäel-Stoilov)

Alperes: Észt Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Észt Köztársaság — mivel jogi aktusaiban nem írta elő, hogy jövedelemadó alóli mentességet nyújtanak azon, az ország területén nem honos adóalanyok részére, akik teljes jövedelme olyan alacsony, hogy jövedelemadó alóli mentességet élveznének, ha az ország területén honos adófizetők lennének — nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkéből és az Európai gazdasági térségről szóló megállapodás 28. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

a Bíróság az Észt Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottsághoz panaszt nyújtott be az Észt Köztársaságnak a Finn Köztársaságban letelepedett állampolgára az Észtországból kapott nyugdíjára kivetett jövedelemadót illetően. Ezen állampolgár azt kifogásolta, hogy az Észt Köztársaság a nyugdíjára nem alkalmazta sem az ország területén honos adóalanyok számára előírt szokásos adókedvezményt, sem pedig az ország területén honos nyugdíjasok számára előírt kiegészítő adókedvezményt.

A panaszos a jövedelme egyik felét nyugdíj formájában az Észt Köztársaságtól, másik felét pedig nyugdíjként a Finn Köztársaságtól kapja. Jövedelme nagyon alacsony, és ha teljes jövedelmét egy és ugyanazon tagállamtól kapná, az kisebb mértékben vagy egyáltalán nem lenne megadóztatva.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a közvetlen adóztatás ugyan a tagállamok hatáskörébe tartozik, a tagállamoknak e hatáskört azonban az Európai Unió jogával összhangban kell gyakorolniuk, és el kell kerülniük az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

Ha a munkavállalók szabad mozgásának lehetőségével élő, az ország területén nem honos adófizetőnek nem biztosítanák azon adómentességet, amelyet az ország területén honos adófizetőknek lehetővé tesznek, ez az ország területén nem honos adóalanyok és az ország területén honos adóalanyok közötti egyenlőtlen bánásmódot és egyúttal a határokon átnyúló szabad mozgás korlátozását jelenti.

Ezen, eltérő lakóhelyek alapján való egyenlőtlen bánásmód megfelelőnek és igazoltnak tekinthető-e, és ha igen, mennyiben?

Olyan helyzetben, amikor az adóköteles személy világszintű teljes jövedelme olyan alacsony, hogy a jövedelem forrásállama azt egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben adóztatná az ország területén honos adóalany esetében, a Bizottság szerint a tagállamoknak az ország területén nem honos adóalanyok jövedelemadójának beszedésekor olyan mértékben kell figyelembe venniük azok személyes és családi körülményeit, hogy biztosítva legyen az ország területén honos adófizetőkkel való egyenlő bánásmódjuk.

Ha a tagállam jogi aktusai olyan határértéket írnak elő, amelynek el nem érésekor abból indulnak ki, hogy az adófizető nem rendelkezik a közkiadások finanszírozásához szükséges eszközökkel, akkor nincs oka arra, hogy azon adófizetők között, akiknek jövedelme a megállapított határértéket nem érte el, lakóhelyük szerint tegyenek különbséget.

A Bizottság úgy véli, hogy az Észt Köztársaság jövedelem- és társasági adóról szóló törvényének rendelkezései, amelyek kizárják e jövedelemadó alóli mentesség olyan, az ország területén nem honos adóalanyoknak való biztosítását, akik jövedelmük felét Észtországból, másik felét pedig más tagállamból kapják, és akik teljes jövedelme olyan alacsony, hogy az adómentességet alkalmazni kellene rájuk, ha az ország területén honos adófizetők lennének, sértik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkét és az Európai gazdasági térségről szóló megállapodás 28. cikkét.