Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

14.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/26

2010. június 1-jén benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Magyar Köztársaság

(C-274/10. sz. ügy)

()

2010/C 221/42

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Triantafyllou és Simon B. D., meghatalmazott)

Alperes: Magyar Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Magyar Köztársaság nem teljesítette a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvből (1) eredő kötelezettségeit, mivel arra kötelezi azokat az adóalanyokat, akiknek az adóbevallásában valamely adómegállapítási időszakban az irányelv 183. cikke értelmében „különbözete” van, hogy a különbözetet vagy annak egy részét átvigyék a következő adómegállapítási időszakra, hacsak az adóalany meg nem fizette a szállítójának az adott vásárlás teljes összegét, és mivel e kötelezettség miatt egyes adóalanyok, akiknek az adóbevallásában rendszeresen szerepel „különbözet”, kénytelenek lehetnek az ilyen különbözetet több mint egy alkalommal átvinni a következő adómegállapítási időszakra;

—

kötelezze a Magyar Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen kereset tárgya az a magyar adójogi rendelkezés, mely szerint az adóalanyok az adó-megállapítási év végén csak annyiban igényelhetik vissza hozzáadottértékadó-különbözetüket, amennyiben az meghaladja az általuk ténylegesen még ki nem fizetett ügyleteket terhelő hozzáadottértékadót (a továbbiakban: HÉA-t). A kifogásolt magyar szabályozás így azzal a következménnyel jár, hogy a különbözetnek a ki nem fizetett beszerzéseket terhelő HÉA összegének megfelelő része nem igényelhető vissza, hanem azt az adóalanynak tovább kell görgetnie a következő időszakra. Ha pedig az adó-megállapítási időszak végén megállapított HÉA-különbözet összege kisebb, vagy ugyanakkora, mint a ki nem fizetett beszerzéseket terhelő HÉA összege, akkor az adóalanynak a HÉA-különbözet egészét tovább kell görgetnie a következő időszakra. Ugyanígy kell eljárni a következő időszak végén is: a szabályozás ugyanis semmilyen módon nem korlátozza ezt a folyamatot az időben, azaz lehetővé teszi akár azt is, hogy a HÉA-különbözetet az adóalanynak vég nélkül tovább kelljen görgetnie.

A Bizottság nem vitatja, hogy a HÉA-különbözet átvitelét, illetve visszatérítését a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 183. Cikke tagállami döntési hatáskörbe utalja. Ezen hatáskörüket a tagállamok ugyanakkor csak a közös HÉA-rendszer egészének elveivel, így különösen az adósemlegesség elvével összhangban gyakorolhatják. Az irányelv 183. Cikke, mely megengedi a tagállamok számára, hogy egyszer a következő időszakra vigyék át a HÉA-különbözetet, mint az adósemlegesség elvének teljes érvényesülését gátló szabály, szűken értelmezendő, s nem szolgálhat alapul az adósemlegesség elvével, illetve az adólevonási mechanizmus céljával ellentétes nemzeti jogszabályi rendelkezések elfogadásához.

Az adósemlegesség elve értelmében az adólevonási mechanizmus célja, hogy a vállalkozó teljes egészében mentesüljön a valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett HÉA terhe alól. Ezen elv kizárja, hogy a tagállamok olyan feltételhez kössék a HÉA-különbözet visszatérítését, amely által terhet hárítanak az adóalanyokra, befolyásolják pénzügyi és likviditási helyzetüket, illetve kereskedelmi döntéseiket. A HÉA-különbözetnek a szóban forgó magyar szabályozás általi visszatartása azonban két okból is ilyen negatív hatással jár az adóalanyok számára.

Egyrészt azért, mert a levonható HÉA-nak a fizetendő HÉA-hoz viszonyított többlete az adóalany követelésének tekintendő, mely követelés kiegyenlítésének elhalasztása csökkenti a visszaigénylő adóalany profitlehetőségeit, likviditását, s így növeli üzleti kockázatát. Ezen adóalanynak az általa nyújtott termékértékesítések, illetve szolgáltatások után akkor is be kell fizetnie a HÉA-t, ha azokat nem fizették ki neki, viszont a számára nyújtott termékértékesítések, illetve szolgáltatások utáni HÉA-t csak akkor kaphatja vissza, ha ténylegesen kifizette azokat.

Másrészt a HÉA-különbözet visszatartása nemcsak a visszaigénylő pozícióban lévő adóalany számára, hanem az adóztatandó ügylet másik oldalán lévő adóalany számára, tehát az eladó számára is terhet jelent. A vevő likviditásának csökkenése révén növekszik ugyanis annak a kockázata, hogy nem, vagy csak jelentős késéssel fog hozzájutni a megvásárolt termék, illetve igénybe vett szolgáltatás ellenértékéhez, miközben neki ettől függetlenül be kell fizetnie az adott termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást terhelő HÉÁ-t.

A Bizottság szerint az, ha a szabályozás valamely terhet ró az adóalanyokra, nem egyensúlyozható ki újabb tehernek az adóalanyokra rovásával. A szabályozás egyensúlyát csak az teremtheti meg, ha a befizető pozícióban az adóalanyra rótt terhet, azaz a befizetési kötelezettséget, a visszaigénylő pozícióban az adóalany azon lehetősége ellensúlyozza, hogy visszakaphatja a befizető pozícióban befizetett HÉÁ-t.

Végül a kifogásolt magyar szabályozás azáltal, hogy nem teszi lehetővé, hogy az adóalany a különbözetet legkésőbb a második adómegállapítási időszak végén visszakapja, megsérti az irányelv 183. cikkét, mely a HÉA-különbözetnek csak egyszeri, a „következő időszakra” való átvitelét teszi lehetővé. Sőt, a magyar szabályozás, mely egyébként a vevő likviditásának csökkentésével saját maga csökkenti annak a valószínűségét, hogy a visszatérítés bekövetkezzen, azt sem biztosítja, hogy az adóalany valaha is visszakapja a különbözetet. Ha ugyanis az adóalany úgy fejezi be a tevékenységét, hogy nem fizette ki minden beszerzését, mert fizetésképtelenné vált, a ki nem fizetett ügyleteket terhelő HÉA visszatérítésére nincs mód, így azt az állam végleg megtartja.

A fenti okokból kifolyólag a Bizottság tehát úgy véli, hogy a magyar jogalkotó túllépett a számára biztosított diszkrecionális jogkör határain és megsértette az irányelv 183. cikkét, amikor a HÉA-különbözet visszatérítésének feltételei vonatkozásában az adósemlegesség elvét sértő, s a különbözet egymást követő többszöri átvitelét is lehetővé tevő szabályozást fogadott el.

(1)  A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről; HL L 347., 1. o.