BG
ES
CS
DA
DE
ET
EL
EN
FR
HR
IT
LV
LT
HU
MT
NL
PL
PT
RO
SK
SL
FI
SVInfo
- Referral date: 14-06-2011
- Show case reference
- Opinion date: 06-06-2013
- Ruling date: 26-09-2013
- AG: Sharpston
References in this case
References to this case
Highlight in text
Go|
27.8.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 252/19 |
2011. június 14-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság
(C-296/11. sz. ügy)
2011/C 252/36
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: C. Soulay és L. Lozano Palacios meghatalmazottak)
Alperes: Francia Köztársaság
Kereseti kérelmek
|
— |
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság — mivel az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozást alkalmazza olyan szolgáltatások esetében, amelyeket utasnak nem minősülő személyek (különösen más utazási irodák) részére nyújtanak — nem teljesítette a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 306–310. cikkéből eredő kötelezettségeit; |
|
— |
a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság keresete alátámasztására egyetlen jogalapot hoz fel, amely azon alapul, hogy tévesen alkalmazzák az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozást olyan szolgáltatások esetében, amelyeket utasnak nem minősülő személyek részére nyújtanak. Ezzel kapcsolatban a Bizottság kifejti, hogy e szabályozás csak akkor alkalmazható, ha az utazási szolgáltatást az utasnak értékesítik. Ellenben nem alkalmazható az utazási irodák olyan szolgáltatásaira, amelyeket más utazási irodák vagy utazásszervezők részére nyújtanak. Figyelemmel az általános adókódex rendelkezéseinek megfogalmazására, amely rendelkezések inkább az „ügyfél”, mintsem az „utas” kifejezésre hivatkoznak, az alperes megközelítése az „ügyfél” kifejezésen alapul, és így kiterjesztően alkalmazza az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozást.
A Bizottság másfelől elutasítja a francia hatóságok álláspontját, amely szerint a francia szabályozás még inkább lehetővé teszi a különös szabályozás által követett célok elérését, azaz az utazási irodákra vonatkozó adminisztratív szabályok egyszerűsítését, és azt, hogy a HÉA-bevételek ahhoz a tagállamhoz kerüljenek, amelyben minden egyes szolgáltatás esetén a végső fogyasztásra sor kerül.
(1) HL L 347., 1. o.