EU tax law WEB Evita-K - C-78/12

5.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/16

1.

Úgy kell-e értelmezni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) Európai Unió működéséről szóló szerződés 345. cikkével összefüggésben értelmezett 14. cikkének (1) bekezdése szerinti „termékértékesítés” fogalmát, hogy az az alapeljárás körülményei között lehetővé teszi, hogy a megrendelő a termékek (csak fajta szerint meghatározott ingó dolgok) feletti rendelkezési jogot azáltal szerezze meg, hogy az említett termékek feletti tulajdonjogot ellenérték fejében történő jóhiszemű birtokbavétel útján nem tulajdonostól szerzi meg, amire a tagállam nemzeti joga szerint lehetőség van, minek körében figyelembe kell venni, hogy a nemzeti jog szerint az ilyen dolgok feletti tulajdonjog azok átadása révén száll át?

2.

Feltételét képezi-e a 2006/112 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti „termékértékesítés” teljesítése — valamely konkrét számla tekintetében az irányelv 178. cikkének a) pontja szerinti, az említett számlán feltüntetett, ténylegesen megfizetett adó levonásához való jog gyakorlásával összefüggésben történő — bizonyításának, hogy a megrendelő bizonyítsa az értékesítő tulajdonjogát, ha az értékesítés tárgyát fajta szerint meghatározott ingó dolgok képezik, és az azok feletti tulajdonjog a tagállam nemzeti joga szerint azok átadása révén száll át, minek körében a nemzeti jog szerint az ilyen dolgok feletti tulajdonjognak nem tulajdonostól, ellenérték fejében történő jóhiszemű birtokbavétel útján történő megszerzésére is lehetőség van?

Bizonyítottnak tekintendő-e a „termékértékesítés” az irányelv értelmében vett adólevonás szempontjából, ha a megrendelő az alapeljárás körülményei között ugyanazon termékeket (azonosítási kötelezettség hatálya alá tartozó állatok) vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett kivitel útján később újra értékesítette, és nincs bizonyíték arra, hogy harmadik személyek e termékekre igényt támasztottak?

3.

Abból kell-e kiindulni a 2006/112 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti „termékértékesítés” teljesítésének — valamely konkrét számla tekintetében az irányelv 178. cikkének a) pontja szerinti, az említett számlán feltüntetett, ténylegesen megfizetett adó levonásához való jog gyakorlásával összefüggésben történő — bizonyítása szempontjából, hogy a mezőgazdasági termelőnek nem minősülő értékesítő és megrendelő rosszhiszemű, ha a termékek átvételekor nem bocsátották rendelkezésükre az előző tulajdonostól származó, az állatok füljelzőit az európai uniós állat-egészségügyi jogszabályok követelményeivel összhangban tartalmazó okmányt, és az állatok füljelzőit nem tünteti fel a közigazgatási hatóság által kiállított [eredeti 3. o.] és az állatokat a konkrét értékesítés teljesítése céljából történő szállításuk során kísérő állat-egészségügyi bizonyítvány?

Abból kell-e kiindulni abban az esetben, ha az értékesítő és a megrendelő saját maga készített jegyzéket a részére értékesített állatok füljelzőiről, hogy kielégítették az említett uniós állat-egészségügyi jogszabályok követelményeit, amennyiben a közigazgatási hatóság az állatokat az értékesítésük esetén kísérő állat-egészségügyi bizonyítványban nem tüntette fel az állatok füljelzőit?

4.

Köteles-e az alapeljárás mezőgazdasági termelőnek nem minősülő értékesítője és megrendelője a 2006/112 irányelv 242. cikke alapján arra, hogy az értékesítés tárgyát (azonosítási kötelezettség hatálya alá tartozó állatok, illetve „biológiai eszközök”) az IAS 41 Mezőgazdaság nemzetközi számviteli standardot alkalmazva feltüntesse a könyvelésében, és az említett standarddal összhangban bizonyítsa, hogy az eszközök az ellenőrzése alatt állnak?

5.

Szükség van-e a 2006/112 irányelv 226. cikkének 6. pontja alapján arra, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló HÉA-számlákon azon állatok füljelzőit is feltüntessék, amelyekre az uniós állat-egészségügyi jogszabályok szerint azonosítási kötelezettség vonatkozik, és amelyek az értékesítés tárgyát képezik, ha a tagállam nemzeti joga az ilyen állatok feletti tulajdonjog átruházásához nem ír elő kifejezetten ilyen követelményt, és az értékesítés résztvevői nem mezőgazdasági termelők?

6.

Lehetőség van-e a 2006/112 irányelv 185. cikkének (1) bekezdése alapján arra, hogy olyan nemzeti rendelkezés alapján, mint amely az alapeljárásban szerepel, helyesbítsék az adólevonást azon következtetés miatt, hogy az értékesítés tárgyát képező termékek értékesítőjének tulajdonjogát nem bizonyították, ha az értékesítést a résztvevőinek egyike sem hiúsította meg, a megrendelő ugyanazon termékeket később újra értékesítette, nincs bizonyíték arra, hogy harmadik személyek a szóban forgó termékekre (azonosítási kötelezettség hatálya alá tartozó állatok) igényt támasztottak, nem állítják a megrendelő rosszhiszeműségét, és az ilyen, csak fajta szerint meghatározott termékek feletti tulajdonjog a nemzeti jog szerint azok átadása révén száll át?