Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2015. január 22.(*)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 77/388/EGK irányelv – Héa – Adómentességek – A 13. cikk B. részének b) pontja – Az »adómentes ingatlan-bérbeadás« fogalma – Labdarúgó-stadion ellenszolgáltatás fejében történő rendelkezésre bocsátása – Bizonyos jogokat és jogköröket a tulajdonos javára fenntartó rendelkezésre bocsátási szerződés – A szerződésben meghatározott térítési összeg 80%-át kitevő különböző szolgáltatások tulajdonos általi nyújtása”

A C-55/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour d’appel de Mons (Belgium) a Bírósághoz 2014. február 5-én érkezett, 2014. január 31-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Régie communale autonome du stade Luc Varenne

és

az État belge

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: J. Malenovský, a kilencedik tanács elnökeként eljáró bíró, M. Safjan (előadó) és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a régie communale autonome du stade Luc Varenne képviseletében W. Panis avocat,

–        a belga kormány képviseletében M. Jacobs és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

–        a görög kormány képviseletében I. Bakopoulos és V. Stroumpouli, meghatalmazotti minőségben,

–        a holland kormány képviseletében M. Bulterman és M. Gijzen, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében C. Soulay és L. Lozano Palacios, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: hatodik irányelv) 13. cikke B. része b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet a Régie communale autonome du stade Luc Varenne (a továbbiakban: régie) és az État belge között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya a Luc Varenne labdarúgó-stadion létesítményeinek megvásárlását terhelő 1 350 001,79 euró összegű hozzáadottérték-adó (héa) levonhatósága.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A hatodik irányelv 2. cikke, amely az irányelv „Alkalmazási kör” című II. címét alkotja, a következőképpen rendelkezik:

„A [héa] alá tartozik:

1.      az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;

[…]”

4        Ezen irányelv „Adómentességek belföldön” című 13. cikke „Egyéb adómentességek” című B. részében az alábbiakat írja elő:

„Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[…]

b)      az ingatlanok lízingje és bérbeadása [helyesen: bérbe- és haszonbérbe adása], kivéve a következőket:

1.      a tagállamok törvényi fogalommeghatározásainak megfelelő szálláshelyadási szolgáltatás a szállodaiparban vagy a hasonló kereskedelmi ágazatokban, beleértve a nyári táborhelyeket vagy a kempingeket;

2.      járművek parkolására szolgáló helyek bérbeadása;

3.      tartósan beépített berendezések és gépek bérlete;

4.      széfügyletek.

A tagállamok e mentesség alkalmazásának körét illetően további kivételeket írhatnak elő;

[…]”

5        A hatodik irányelv rendelkezésének tartalmát gyakorlatilag változatlan formában átvette a hatodik irányelvet és az utóbbi módosításait kodifikáló, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.) 135. cikke.

6        A hatodik irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának (jelenleg a 2006/112 irányelv 168. cikke) szövege a következő:

„Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni a következő összegeket:

a)      az olyan, belföldön adóköteles termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett [héa], amelyet részére egy másik adóalany szállított [helyesen: értékesített] vagy fog szállítani [helyesen: értékesíteni], illetve teljesített vagy fog teljesíteni”.

 A belga jog

7        A code de la taxe sur la valeur ajoutée (a hozzáadottérték-adóról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: héatörvénykönyv) alapeljárás tényállásának idején hatályos változata 19. cikkének 1. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatásnyújtásnak minősül a vállalkozás vagyona körébe vont eszköznek az adóalany által saját vagy alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általánosabban véve, az adóalany gazdasági tevékenységétől eltérő célokra történő használata, amennyiben ezen eszköz után lehetséges az adó részben vagy egészben történő levonása.”

8        A héatörvénykönyv 44. cikke 3. §-ának 2. pontja az alábbi ügyletek héamentességét írja elő:

„az ingatlanok haszonbérlete, bérlete és használatuk átengedése, valamint az ilyen javaknak a 19. cikk 1. §-ában rögzített feltételek szerinti használata, kivéve:

a)      a következő szolgáltatásokat:

–        járművek tárolására szolgáló hely rendelkezésre bocsátása;

–        termékek raktározására szolgáló hely rendelkezésre bocsátása;

–        szállodák, motelek és más olyan intézmények által nyújtott szálláshelyadási szolgáltatás, ahol fizetővendégeket fogadnak;

–        kempingezésre alkalmas terület rendelkezésre bocsátása;

b)      ingatlanok pénzügyi lízingjével vagy ingatlanlízingnek minősülő bérbeadással foglalkozó vállalkozás által nyújtott ingatlan pénzügyi lízing, amennyiben e vállalkozás adó felszámításával építi, építteti vagy vásárolja meg a szerződés tárgyát képező épületet, és amennyiben a vagyontárgy lízingbevevő által történő lízingbe vételének célja, hogy azt valamely adóköteles tevékenységéhez használja fel; a király meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződéseknek meg kell felelniük, különösen a szerződés időtartamát, a szerződés tárgyát képező vagyontárgyak jellegét és rendeltetését, valamint a lízingbe vevő jogait és kötelezettségeit;

c)      páncélszekrények bérbeadása.”

9        A héatörvénykönyv 45. cikke (1) bekezdésének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Minden adóalany levonhatja az általa fizetendő adóból az általa megszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat, az általa behozott termékeket és az általa teljesített Közösségen belüli termékbeszerzéseket terhelő adót, amennyiben azokat:

1.      adóköteles tevékenységhez használja fel […]”

10      A hozzáadottérték-adó alkalmazásával kapcsolatos levonásokról szóló, 1969. december 10-i 3. királyi rendelet kimondja:

„1.      A [héa]törvénykönyv 45. cikke 1a., 2. és 3. bekezdésének alkalmazására figyelemmel az adóalany a jelen rendelet 2. és 4. cikkében előírt feltételek esetén levonja a törvénykönyv 45. cikke 1a. bekezdésének 1–5. pontja szerinti tevékenységek megvalósítását szolgáló termékeket és szolgáltatásokat terhelő adókat.

Ha az adóalany gazdasági tevékenysége körében egyéb olyan ügyletet köt, amely után a levonás nem lehetséges, a levonás összegének meghatározására a törvénykönyv 46. és 48. cikkében és a jelen rendelet 12–21. cikkében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

2.      Semmilyen esetben nem vonhatóak le az olyan termékeket és szolgáltatásokat terhelő adók, amelyeket az adóalany magáncélra vagy gazdasági tevékenysége körén kívül eső célokra kíván felhasználni.

Ha valamely terméket vagy szolgáltatást részben szánnak ilyen célokra, a levonás az ilyen célú felhasználás mértékében kizárt. Ennek mértékét az adóalany határozza meg, és ezt a hatóság ellenőrzi.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11      A régie üzemelteti a Lux Varenne labdarúgó-stadiont, amelyet 6 428 579,97 euró és az arra jutó 1 350 001,79 euró héa összegért vásárolt meg.

12      2003. augusztus 25-én a régie megállapodást kötött a Royal Football Club de Tournai ASBL-lel (a továbbiakban: RFCT), amelynek értelmében az RFCT díjfizetés ellenében használja a Luc Varenne labdarúgó-stadion sportlétesítményeit.

13      A régie a fenti létesítmények megvásárlását terhelő héa teljes összegét levonásba helyezte.

14      A 2004-ben és 2006-ban a régie székhelyén lefolytatott ellenőrzések alapján a belga adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a régie a héa szempontjából többfajta ügyletet hajtott végre, tudniillik:

–        héaköteles ügyleteket, amelyek az előzetesen felszámított héa levonására jogosítanak;

–        a héa hatályán kívül eső ügyleteket, amelyek nem jogosítanak fel az előzetesen felszámított héa levonására, mint a Luc Varenne labdarúgó-stadion egyes létesítményeinek ingyenes és ellenszolgáltatás nélkül történő rendelkezésre bocsátása, és

–        héamentes ügyleteket, amelyek következésképpen nem jogosítanak fel az előzetesen felszámított héa levonására.

15      A belga adóhatóság ily módon úgy ítélte meg, hogy a fenti stadion egyes létesítményeinek az RFCT javára történő rendelkezésre bocsátását a régie-vel kötött megállapodás értelmében ingatlan-bérbeadásnak kell tekinteni, és az következésképpen a héa-törvénykönyv 44. cikke (3) §-ának 2) pontja alapján mentes a héa alól.

16      A 2006. december 22-én készült jegyzőkönyvben a belga adóhatóság megállapította, hogy a régie tevékenységeinek a tényleges rendeltetés módszere alapján lefolytatott vizsgálata azt támasztotta alá, hogy a régie a héa-törvénykönyv 46. cikkének 2. §-ában előírt arányosított héalevonás módszere szerint csak az előzetesen felszámított héa 36%-át helyezheti levonásba.

17      2007. január 10-én a belga adóhatóság fizetési meghagyást bocsátott ki a régie-vel szemben az általa tévesen levonásba helyezett 864 001,15 euró összegű héa, 86 400 euró összegű bírság, valamint késedelmi kamat megfizetése iránt.

18      A régie a tribunal de première instance de Mons előtt vitatta ezt a fizetési meghagyást, amely bíróság a 2011. május 12-én hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy a Luc Varenne labdarúgó-stadion egyes létesítményeinek a régie által az RFCT részére történő rendelkezésre bocsátása ingatlan-bérbeadásnak minősül, és az adóhatóság helyesen utasította el az előzetesen felszámított adó levonását. A régie fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a cour d’appel de Mons előtt.

19      Miután a cour d’appel de Mons úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása a hatodik irányelv egyes rendelkezéseinek az értelmezésétől függ, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A kizárólag labdarúgás céljaira használt sportinfrastruktúra létesítményeinek rendelkezésre bocsátása – azaz egy labdarúgó-stadion játékterének (pálya), valamint a játékos és játékvezetői öltözők időszakos, sportszezononként legfeljebb 18 napra (a sportszezon minden naptári év július 1-jén kezdődik, és a következő év június 30-án ér véget) vonatkozó használati és üzemeltetési lehetősége a hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének b) pontja [a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének l) pontja] értelmében mentesített ingatlan-bérbeadásnak minősül-e, amennyiben a használati és üzemeltetési jog átengedője:

–        teljes körű lehetőséggel rendelkezik arra, hogy a fent hivatkozott 18 napon kívül ugyanilyen jogokat biztosítson az általa kiválasztott más jogi vagy természetes személyeknek;

–        a használatra és üzemeltetésre jogosult előzetes engedélye nélkül jogosult bármikor belépni az említett létesítményekbe többek között annak érdekében, hogy megbizonyosodjon azok megfelelő használatáról, és védekezzen minden kárral szemben, azzal az egyetlen feltétellel, hogy nem zavarja meg a sportversenyek megfelelő megtartását;

–        ezenkívül fenntartja a létesítményekbe történő belépés állandó ellenőrzésének jogát a létesítmények RFCT általi használatának időtartama alatt is;

–        1750 euró összegű átalánytérítésben részesül a játéktér és az öltözők igénybevételének, a büfé használatának, a létesítmények összességével kapcsolatos gondnoki, őrzési és ellenőrzési szolgáltatás igénybevételének minden napja után azzal, hogy az igényelt összeg 20%-ban a szerződés szerint a labdarúgópályára való belépés jogának, míg 80%-ban a különböző fenntartási, tisztítási, karbantartási (nyírás, vetés stb.) munkáknak és a játéktér szabályoknak való megfeleléséhez szükséges munkálatoknak, továbbá a használati és üzemeltetési jog átengedője […] által nyújtott kiegészítő szolgáltatásoknak felel meg?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

20      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy egy labdarúgó-stadion olyan szerződés alapján való ellenszolgáltatás fejében történő rendelkezésre bocsátása, amely bizonyos jogokat és jogköröket a tulajdonos javára tart fenn, és amely a szerződésben meghatározott térítési összeg 80%-át kitevő különböző szolgáltatásoknak, többek között fenntartási, tisztítási, karbantartási munkáknak és a szabályoknak való megfeleléshez szükséges munkálatoknak ez utóbbi általi nyújtását írja elő, e rendelkezés értelmében „ingatlan-bérbeadásnak” minősül.

21      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „ingatlanok bérbeadása” hatodik irányelv 13. cikke B. része b) pontjában foglalt fogalmának alapvető ismérve, hogy a bérbeadó meghatározott időszakra és díjazás ellenében átruházza a bérlő részére valamely ingatlannak a tulajdonoséhoz hasonló használati jogát, és minden más személyt kizár e jog gyakorlásából. Annak eldöntése érdekében, hogy egy adott megállapodás megfelel-e a fenti meghatározásnak, figyelembe kell venni az ügylet összes elemét és lefolyásának körülményeit. E tekintetben az adott ügylet tényleges tartalma a döntő tényező, függetlenül attól, hogy maguk a felek hogyan minősítették azt (MacDonald Resorts ítélet, C-270/09, EU:C:2010:780, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      Szintén emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az ingatlanok hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontja értelmében vett bérbeadása megvalósuljon, az szükséges, hogy valamennyi, e tevékenységet jellemző feltétel teljesüljön, nevezetesen hogy a bérbeadó meghatározott időszakra és díjazás ellenében átruházza a bérlő részére valamely ingatlan birtokbavételének jogát, és minden más személyt kizár e jog gyakorlásából (Medicom és Maison Patrice Alard ítélet, C-210/11 és C-211/11, EU:C:2013:479, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23      A hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontja kivételt jelent azon főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni, ezért annak szövegét szigorúan kell értelmezni. E rendelkezést az előző pontban felsorolt feltételek bármelyikének hiányában nem lehet analógia útján alkalmazni azon az alapon, hogy a szóban forgó ingatlan használata a fenti rendelkezés értelmében leginkább bérbeadásnak tűnik (Medicom és Maison Patrice Alard ítélet, EU:C:2013:479, 27. pont).

24      Főszabály szerint a tényállás megítélésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokra hárul az a feladat, hogy az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel meghatározzák a szóban forgó ügylet lényeges jellemzőit e tevékenység hatodik irányelv szerinti minősítése érdekében (lásd különösen ebben az értelemben: Medicom és Maison Patrice Alard ítélet, EU:C:2013:479, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      Különösen a sportlétesítmények használatának minősítését illetően a Bíróság már megállapította, hogy a sporthoz és a testedzéshez kapcsolódó szolgáltatásokat lehetőség szerint összességükben kell figyelembe venni (Stockholm Lindöpark ítélet, C-150/99, EU:C:2001:34, 26. pont).

26      Ily módon egy golfpálya bérbeadása tekintetében a Bíróság kimondta, hogy mivel a golfpálya-üzemeltetési tevékenység nem kizárólag a pálya rendelkezésre bocsátásának passzív biztosításából áll, hanem különösen számos aktív gazdasági tevékenységből is, mint például a szolgáltatást nyújtó által biztosított felügyelet, a kezelés és folyamatos karbantartás, valamint más szolgáltatások biztosítása, a golfpálya bérbeadása különleges körülmények hiányában nem minősülhet főszolgáltatásnak (Stockholm Lindöpark ítélet, C-150/99, EU:C:2001:34, 26. pont).

27      Kétségtelen, hogy az alapügy körülményei eltérnek a Stockholm Lindöpark ügyben (EU:C:2001:34) hozott ítéletben szóban forgó ügylettől, mivel először is az alapeljárásban sportlétesítményeknek egy klub általi „kollektív”, nem pedig a játékosok általi egyedi használatáról van szó, másodszor, ez a használat a szerződésben meghatározott napokon ismétlődő, folytatólagos és főszabály szerint kizárólagos jellegű, harmadszor pedig a régie mint bérbeadó feladatai és jogkörei, úgy tűnik, részben a csoportok és egyének széles körének befogadására alkalmas sportlétesítmények bérleti célú hasznosításához szükségszerűen kapcsolódó igényektől függnek.

28      Azonban meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban – a kérdést előterjesztő bíróság ténybeli mérlegelésének fenntartásával – nem merülnek fel olyan különleges körülmények, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a labdarúgópálya használata az ügylet főszolgáltatását képezi, a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontja értelmében vett ingatlan-bérbeadásnak minősítve e használatot.

29      Az alapügy körülményei között úgy tűnik, hogy a régie által a sportlétesítményekhez való hozzáférés biztosítására irányulóan nyújtott összetettebb szolgáltatásról van szó, mivel a régie látja el az említett létesítmények felügyeletét, kezelését, karbantartását és takarítását.

30      Először, a felügyeletet – tudniillik a sportlétesítményekhez való hozzáférést és az e hozzáférés ellenőrzésének a régie-re ruházott jogát – illetően nem vitás, hogy azok önmagukban nem zárhatják ki, hogy az alapügybeli ügylet a hatodik irányelv 13. cikke B. része b) pontja értelmében vett ingatlan-bérbeadásnak minősüljön. Az ilyen jogok igazolhatók annak biztosítása érdekében, hogy az említett létesítmények használatát harmadik személyek ne zavarják meg. A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy a bérelt területek használati jogának ilyen korlátozásai nem zárják ki, hogy a használat kizárólagos legyen azon személyekkel szemben, akik számára a törvény vagy a szerződés nem biztosít jogot a bérleti szerződés tárgyát képező dolog felett (Temco Europe ítélet, C-284/03, EU:C:2004:730, 25. pont).

31      Az alapügy körülményei között a sportlétesítményekhez való hozzáférésnek és az e hozzáférés ellenőrzésének a jogából ugyanakkor úgy tűnik, az következik, hogy a régie képviselői portaszolgálat biztosításával állandó jelleggel jelen vannak az említett létesítményekben, ami arra enged következtetni, hogy a régie szerepe aktívabb, mint ami a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontja értelmében vett ingatlan-bérbeadásból következne.

32      Másodszor, a különböző kezelési, karbantartási és takarítási szolgáltatásokat illetően egyértelműnek tűnik, hogy azok többsége lényegében ahhoz szükséges, hogy a szóban forgó létesítmények alkalmasak legyenek arra a használatra, amelyre szánták őket, tudniillik a vonatkozó sportszabályozásnak megfelelő sportesemények, pontosabban labdarúgó-mérkőzések megrendezésére.

33      Meg kell tehát állapítani, hogy az ehhez szükséges létesítményeket a karbantartási és az előírt szabályoknak való megfeleléshez szükséges szolgáltatások teljesítésével olyan állapotban bocsátották az RFCT rendelkezésére, amely lehetővé tette a szerződésben megállapított célok szerinti használatukat, és az említett létesítmények használatának e pontos cél megvalósítása érdekében történő biztosítása az alapügybeli ügylet főszolgáltatását képezi (lásd különösen, analógia útján: Part Service ítélet, C-425/06, EU:C:2008:108, 51. és 52. pont; Field Fisher Waterhouse ítélet, C-392/11, EU:C:2012:597, 23. pont; RR Donnelley Global Turnkey Solutions Poland ítélet, C-155/12, EU:C:2013:434, 22. pont).

34      E tekintetben a különböző nyújtott szolgáltatások gazdasági értéke – amely szolgáltatások az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a szerződésben meghatározott térítési összeg 80%-át teszik ki – szintén arra enged következtetni, hogy az alapügybeli ügylet egészében véve szolgáltatásnyújtásnak, nem pedig a hatodik irányelv 13. cikke B. része b) pontja értelmében vett ingatlan-bérbeadásnak minősül.

35      Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a régie által nyújtott szolgáltatások ténylegesen szükségesek-e a sportlétesítmények szerződésben meghatározott – tudniillik kizárólagosan labdarúgáshoz kapcsolódó – célokra való használatának biztosításához.

36      Végül az érintett vagyontárgy használatának időtartamát illetően, ami a bérleti szerződés alapvető elemének minősül, emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy a Bíróságnak már volt alkalma annak megállapítására, hogy egy golfpálya tekintetében ez az időtartam korlátozható (Stockholm Lindöpark ítélet, EU:C:2001:34, 27. pont).

37      Másrészt az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az említett használat főszabály szerint nem lehet alkalmi vagy ideiglenes jellegű (lásd ebben az értelemben: Leichenich-ítélet, C-532/11, EU:C:2012:720, 24. pont).

38      Az alapeljárás körülményei között a rendelkezésre bocsátási szerződésben meghatározott használat időtartama sportszezononként legfeljebb 18 nap, ami nem tekinthető eleve elhanyagolható időtartamnak. A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanakkor értékelnie kell, hogy a körülmények összességére tekintettel nem helyénvalóbb-e inkább alkalmi vagy ideiglenes jellegűnek minősíteni a szerződésben megállapított használatot, ami olyan további ténykörülménynek minősül, amely arra enged következtetni, hogy az alapügybeli ügylet egészét nézve azt szolgáltatásnyújtásnak kell minősíteni, ingatlan-bérbeadás helyett. E tekintetben különösen fontos annak vizsgálata, hogy – amint azt a belga kormány hangsúlyozza – a Luc Varenne labdarúgó-stadion létesítményeit a szerződésben foglaltakon kívül alkalmanként ténylegesen az RFCT rendelkezésére bocsátották-e, vagy – amint azt a régie állítja – a tényleges használat a labdarúgó-mérkőzésekre korlátozódott-e.

39      A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy labdarúgó-stadion olyan szerződés alapján való ellenszolgáltatás fejében történő rendelkezésre bocsátása, amely bizonyos jogokat és jogköröket a tulajdonos javára tart fenn, és amely a szerződésben meghatározott térítési összeg 80%-át kitevő különböző szolgáltatások, többek között fenntartási, tisztítási, karbantartási munkáknak és a szabályoknak való megfeleléshez szükséges munkálatoknak ez utóbbi általi nyújtását írja elő, e rendelkezés értelmében főszabály szerint nem minősül „ingatlan-bérbeadásnak”. Ennek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

 A költségekről

40      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy labdarúgó-stadion olyan szerződés alapján való ellenszolgáltatás fejében történő rendelkezésre bocsátása, amely bizonyos jogokat és jogköröket a tulajdonos javára tart fenn, és amely a szerződésben meghatározott térítési összeg 80%-át kitevő különböző szolgáltatások, többek között fenntartási, tisztítási, karbantartási munkáknak és a szabályoknak való megfeleléshez szükséges munkálatoknak ez utóbbi általi nyújtását írja elő, e rendelkezés értelmében főszabály szerint nem minősül „ingatlan bérbeadásnak”. Ennek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: francia.