Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2018. december 19.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – Adózás – Hozzáadottérték-adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – A 2. cikk (1) bekezdése – A követő jog alapján az eredeti műalkotás szerzőjének járó díjazást héakötelezettség alá vonó közigazgatási gyakorlat”

A C-51/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2018. január 29-én

az Európai Bizottság (képviselik: N. Gossement és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Osztrák Köztársaság (képviseli: G. Hesse, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: M. Vilaras, a negyedik tanács elnöke, a nyolcadik tanács elnökeként eljárva, J. Malenovský (előadó) és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság, mivel hozzáadottértékadó-kötelezettség alá vonta a követő jog címén az eredeti műalkotás szerzőjének járó díjazást, nem teljesítette a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A héairányelv

2        A héairányelv (3) és (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(3)      Annak biztosítására, hogy a rendelkezések világos és észszerű módon, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvvel összhangban kerüljenek bemutatásra, az irányelv szerkezetét és szövegezését át kell dolgozni, bár ez elviekben nem eredményez érdemi változásokat a meglévő jogszabályban. Az átdolgozási művelet ugyanakkor együtt jár néhány lényegi módosítással, amelyet mindazonáltal el kell végezni. Azokat az eseteket, amelyeket ilyen változtatások érintenek, kimerítően fel kell sorolni az átültetést és a hatálybalépést szabályozó rendelkezésekben.

[…]

(5)      A HÉA-rendszer akkor valósítja meg a legnagyobb egyszerűséget és semlegességet, ha az adót a lehető legáltalánosabb módon vetik ki, és ha annak hatálya kiterjed a termelés és az értékesítés minden szakaszára, valamint a szolgáltatásnyújtás területére is. Emiatt a belső piac és a tagállamok érdekében áll elfogadni egy, a kiskereskedelemre is érvényes közös rendszert.”

3        Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A HÉA hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

a)      egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet (a továbbiakban: adóalanyként eljáró személy) által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés;

[…]

c)      egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy által ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás;

[…]”

4        Az említett irányelv 24. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„»Szolgáltatásnyújtás« minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.”

5        Ugyanezen irányelv 25. cikke értelmében:

„Szolgáltatásnyújtásnak minősül többek között:

a)      immateriális javak átengedése, függetlenül attól, hogy értékpapírba foglalták-e őket;

b)      kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra vagy valamely helyzet, állapot tűrésére;

c)      hatóság által vagy nevében, vagy törvény által előírt szolgáltatás végrehajtása.”

6        A héairányelv 73. cikke a következőképpen rendelkezik:

A 74–77. cikkben foglaltaktól eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell, beleértve az ezen értékesítés árát közvetlenül befolyásoló támogatásokat.”

 A 2001/84/EK irányelv

7        Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 272., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 240. o.) (3) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

„A követő jog célja az, hogy a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből. Segítségével helyreáll az egyensúly a képzőművészeti alkotások szerzőinek, és azon egyéb alkotóknak a gazdasági helyzete között, akik műveik további hasznosításából bevételhez jutnak.”

8        Ezen irányelvnek „A követő jog tárgya” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok az eredeti műalkotás szerzőjének javára követő jogot biztosítanak, amely elidegeníthetetlen, és amelyről a szerző előzetesen sem mondhat le; e jog alapján az alkotásnak a szerző általi első eladását követő minden további eladásáért származó eladási árból a szerző részesedésre jogosult.

(2)      Az (1) bekezdésben foglalt jogot valamennyi újraeladásra alkalmazni kell, amelyben a művészeti piac képviselői – így például aukciós házak, művészeti galériák és általában műkereskedők – eladóként, vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek.

(3)      A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben foglalt jogot nem kell alkalmazni olyan újraeladások esetében, amelyeknél az eladó az alkotást közvetlenül a szerzőtől szerezte meg az újraeladást megelőző három éven belül, és az újraeladási ár nem haladja meg a 10 000 eurót.

(4)      A követő jogi díj az eladót terheli. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben említett – az eladótól különböző – természetes vagy jogi személy egyedül vagy az eladóval együttesen felel a követő jogi díj megfizetéséért.”

9        Az említett irányelv küszöbértékre vonatkozó 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamokra tartozik azon legalacsonyabb eladási ár meghatározása, amely felett az 1. cikk értelmében vett eladások követő jog tárgyát képezik.

(2)      Ezen legalacsonyabb eladási ár semmiképpen nem haladhatja meg a 3000 eurót.”

10      Ugyanezen irányelv díjmértékre vonatkozó 4. cikke értelmében:

„(1)      Az 1. cikkben foglalt követő jogi díj mértéke a következő:

a)      4% az eladási ár 50 000 euró alatti hányadára;

b)      3% az eladási ár 50 000,01 és 200 000 euró közötti hányadára;

c)      1% az eladási ár 200 000,01 és 350 000 euró közötti hányadára;

d)      0,5% az eladási ár 350 000,01 és 500 000 euró közötti hányadára;

e)      0,25% az eladási ár 500 000 eurót meghaladó hányadára.

A követő jogi díj teljes összege azonban nem haladhatja meg a 12 500 eurót.

(2)      Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok az eladási ár (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hányadára 5%-os díjszabást alkalmazhatnak.

(3)      Ha a meghatározott legalacsonyabb eladási ár 3000 eurónál alacsonyabb, a tagállamnak meg kell határoznia az eladási ár 3000 euró alatti hányadára eső díj mértékét is; ez 4%-nál nem lehet alacsonyabb.”

 Az osztrák jog

 Az Urheberrechtsgesetz

11      Az 1936. április 9-i Urheberrechtsgesetz (szerzői jogról szóló törvény, BGBl. 111/1936; a továbbiakban: UrhG) alapügyre alkalmazandó változata a III. szakaszában meghatározza a szerzőt megillető jogokat, amelyek között szerepel a mű felhasználására, többszörözésére és terjesztésére vonatkozó jog.

12      Az UrhG-nak „A terjesztési jog” címet viselő 16. §-a előírja:

„(1)      A szerzőt kizárólagos jog illeti meg a művek terjesztésére. E jog alapján a művek nem állíthatók ki vagy hozhatók forgalomba oly módon, amelynek folytán e műveket a hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozzák.

(2)      Amíg valamely művet nem hozták nyilvánosságra, a terjesztési jog magában foglalja továbbá ezen műnek a bemutatás, kiadás, közzététel, nyilvános közszemlére tétel vagy más hasonló bemutatásra irányuló felhasználás útján való nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kizárólagos jogot.

(3)      A 16a. §-ra is figyelemmel, a terjesztési jog nem alkalmazandó azon művekre, amelyeket tulajdonátruházás újtán az [Unió] valamely tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térség valamely részes államában a jog jogosultjának hozzájárulásával hoztak forgalomba.

[…]

(5)      Amikor a jelen törvény a »mű terjesztésének« fogalmára hivatkozik, az (1)–(3) bekezdéssel összhangban kizárólag a mű szerző számára fenntartott       terjesztésére utal.”

13      Az UrhG-nek „A követő jog” címet viselő 16b. §-a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 16. § (3) bekezdését kell alkalmazni az eredeti képzőművészeti alkotásnak a szerző általi első eladását követő minden további eladására, azzal a feltétellel, hogy az eladó az újraeladási ár adómentes összegével arányos díj (követő jog alapján járó díjazás) szerző részére való megfizetésére köteles a következő korlátokon belül:

4% az eladási ár 50 000 [euró] alatti hányadára;

3% az eladási ár első hányadát meghaladó 150 000 [euró] összeg után,

1% az eladási ár előző hányadát meghaladó 150 000 [euró] összeg után,

0,5% az eladási ár előző hányadát meghaladó 150 000 [euró] összeg után,

0,25% az eladási ár előző hányadát meghaladó összeg után;

a díjazás teljes összege ugyanakkor nem haladhatja meg a 12 500 [eurót].

(2)      A követői jogi díj csak akkor jár, ha az eladási ár összege eléri a 2500 [eurót], és ha a művészeti piac valamely képviselője, így valamely aukciós ház, művészeti galéria vagy műkereskedő eladóként, vevőként vagy közvetítőként közreműködik az értékesítésben; e személyek kezességi és fizetési kötelezettséget vállalnak, kivéve ha ők maguk a megfizetésért felelős személyek. A követői jogról nem lehet előzetesen lemondani. E jogra közös jogkezelő szervezet is hivatkozhat, másrészt e jog elidegeníthetetlen. A 23. § (1) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(3)      Az (1) bekezdés értelmében vett »eredeti mű« alatt azt a művet kell érteni, amelyet:

1.      a szerző maga készített,

2.      korlátozott számban a szerző maga készített vagy a felügyelete alatt készítették, és amelyet a szerző rendszerint számmal lát el, szignál vagy más módon jóváhagy;

3.      más módon eredeti műalkotásnak kell minősíteni.

(4)      Nem jár a követői jogi díj, ha az eladó a művet az elmúlt három éven belül szerezte meg a szerzőtől, és ha a vételi ár nem haladja meg a 10 000 [eurót].”

 Az Umsatzsteuergesetz 1994

14      Az 1994. augusztus 23-i Umsatzsteuergesetz-nek (A forgalmi adóról szóló törvény; BGBl. 663/1994; a továbbiakban: UStG 1994) a jelen ügyre alkalmazandó változata szerinti 1. §-a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A hozzáadottérték-adó hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

1.      azok a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások, amelyeket egy vállalkozó a vállalkozása keretében, ellenérték fejében belföldön teljesít. Az adóztatást nem zárja ki az a körülmény, hogy az ügyletet jogszabályi vagy hatósági aktus alapján végzik, vagy az, hogy az ügylet valamely jogszabályi rendelkezés alapján minősül teljesítettnek;

[…]”

15      Az USG 1994 3. §-a értelmében:

„(1)      Termékértékesítésnek minősül az az ügylet, amelynek során a vállalkozó az átvevőt vagy annak megbízásából harmadik személyt arra jogosít, hogy sajátjaként rendelkezzen a dolog felett. A rendelkezési jogot maga a vállalkozó vagy annak megbízásából harmadik személy is átengedheti.

[…]”

16      Az USG 1994 3a. §-ának (1) bekezdése előírja:

„Az »egyéb szolgáltatások« olyan tevékenységek, amelyek nem minősülnek termékértékesítésnek. Egyéb szolgáltatás lehet továbbá valamely cselekménytől való tartózkodás vagy valamely cselekmény vagy állapot tűrése.”

 A pert megelőző eljárás

17      2014. október 17-én a Bizottság felszólító levelet küldött az Osztrák Köztársaság részére, hangot adva abban az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jog alapján járó díjazást héakötelezettség alá vonó közigazgatási gyakorlattal kapcsolatos fenntartásainak.

18      E levélben a Bizottság előadta, hogy e díjazás nem valamely művészeti alkotás alkotója által nyújtott művészeti szolgáltatás ellenértékének minősül. Pontosította továbbá, hogy a követő jogot közvetlenül a törvény írja elő annak érdekében, hogy észszerű gazdasági részesedést biztosítson az alkotás szerzőjének az alkotása sikeréből. A követő jog gyakorlása keretében a szerző által teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás hiányában semmilyen héaköteles ügylet nem merül fel.

19      Az Osztrák Köztársaság e felszólító levélre a 2014. december 16-i levelében válaszolt.

20      Az Osztrák Köztársaság megjegyezte, hogy a követő jog annak biztosítására irányul, hogy a szerző részesedjen az alkotása sikeréből. Az a körülmény, hogy a szerző az érintett alkotás további eladása keretében nem vesz részt az eladó és a vevő között kötött megállapodásban, nem zárja ki a szerző által követő jog címén kapott díjazás megadóztatását. Épp ellenkezőleg, a héasemlegesség elve megköveteli, hogy ezen díjazás is héaköteles legyen.

21      Az Osztrák Köztársaság ezenkívül előadja, hogy a követő jog lehetővé teszi, hogy a mű újraeladása esetén figyelembe vegyék annak hozzáadott értékét, ily módon az másodlagosan a szerző által az első eladás során nyújtott szolgáltatás adóalapjának a növekedésével jár együtt. Ennélfogva, mivel ezen első és egységes szolgáltatásnyújtás héaköteles, a követő jog alapján járó díjazás szintén héakötelezettség alá tartozik.

22      A Bizottság, mivel egészét tekintve nem tartotta kielégítőnek az Osztrák Köztársaság válaszait, 2016. július 25-én indokolással ellátott véleményt intézett e tagállamhoz, melyben ismételten megállapította, hogy a követő jog címén a szerzőnek járó díjazás nem minősül a szerző által az első forgalomba hozatal során teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének, hogy a követő jog kizárólag annak a szerző számára való lehetővé tételére irányul, hogy az részesüljön a művészeti szolgáltatásának az elismeréséhez kapcsolódó gazdasági előnyökből, és hogy a szerző nem akadályozhatja meg a műve újbóli eladását.

23      Az Osztrák Köztársaság a 2016. szeptember 22-én kelt levelében válaszolt ezen indokolással ellátott véleményre, és abban lényegében ismételten a követő jog címén járó díjazás adóköteles jellegére hivatkozott.

24      Pontosította, hogy a követő jog keretében a szerző a mű újbóli eladásának tűrésével szolgáltatást nyújt. Jóllehet a törvény e szolgáltatásnyújtást az eredeti műalkotás szerzőjére nézve írja elő, az olyan szolgáltatásnak felel meg, amely összehasonlítható a más szerzők által a műveik nyilvános bemutatása keretében nyújtott szolgáltatásokkal. Mivel az e művek nyilvános bemutatásáért kapott díjazás a szolgáltatásnyújtásért fizetett juttatásként héaköteles, a követő jog címén kapott díjazásnak szintén héakötelesnek kell lennie.

25      Az Osztrák Köztársaság fenntartotta másodlagos érvelését, amelynek értelmében e díjazás megadóztatása azért is indokolt, mert e díjazás a szerző által a műve első forgalomba hozatala során nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódó adóalap növekedéséhez vezet. Az adóalap módosítása nem a szerző és a mű értékesítője vagy a mű későbbi vásárlója között fennálló jogviszonytól függ, hanem attól, hogy a szerző a követő jog címén részesül az ezen műhöz kapcsolódó hozzáadott értékből.

26      A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek az Osztrák Köztársaság válaszait, úgy határozott, hogy megindítja a jelen keresetet.

 A keresetről

 A felek érvei

27      A Bizottság úgy véli, hogy valamely mű újbóli eladásában részt vevő feleket terhelő azon kötelezettség, hogy díjat fizessenek a szerzőnek, kizárólag annak biztosítására szolgál, hogy ez utóbbi méltányosan részesedjen az eredeti műve értékéből. E méltányos részesedés ugyanakkor nem a szerző által nyújtott szolgáltatás ellenértékének minősül, mivel ezen ellenérték kizárólag az eredeti mű azon gazdasági értékéhez kapcsolódik, amely a szerző számára a művének a hozzájárulása nélkül történő újbóli eladásából származik. A törvény visszavonhatatlanul rögzíti a díjazás összegét.

28      Másrészt a 2017. január 18-i SAWP-ítéletből (C-37/16, EU:C:2017:22, 25. és 26. pont) az következik, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás csak akkor minősül a héairányelv értelmében ellenszolgáltatás fejében teljesítettnek, ha a termék eladója és vevője, illetve a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő között olyan jogviszony van, amelynek keretében szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik úgy, hogy az eladó, illetve szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a vevő, illetve a szolgáltatást igénybe vevő számára értékesített termék, illetve nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét. A nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia, mivel a fizetett összeg egyedileg meghatározható, olyan jogviszony keretében nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét képezi, amelyben szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik.

29      Márpedig a követő jog címén a szerzőnek járó díjazás nyilvánvalóan nem minősül a szerző által nyújtott szolgáltatás ellenértéknek, hanem azt kizárólag a mű újbóli eladása során kapott ár alapján állapítják meg, amelynek összegét a szerző nem befolyásolhatja. A szerző anélkül jogosult e díjazásra, hogy akár tevékenyen, akár mulasztás útján bármilyen szolgáltatás nyújtására köteles, sőt képes lenne. Következésképpen a követő jog címén a szerzőnek járó díjazás nem minősül a héairányelv 2. cikke értelmében vett valamely termékértékesítésért vagy szolgáltatásnyújtásért teljesített juttatásnak.

30      Másrészt, mivel valamely mű újbóli eladása során annak szerzője nem akadályozhatja meg és nem is befolyásolhatja ezen újbóli eladást, mivel már semmilyen szolgáltatásnyújtást nem teljesít, nem lehet úgy tekinteni, hogy e szerző ezen újbóli eladás tűrésével szolgáltatást nyújt. Következésképpen a követő jog nem képezi részét a szerzői joghoz kapcsolódó hasznosításhoz és felhasználáshoz való jognak.

31      Ezenkívül el kell utasítani az Osztrák Köztársaság által a pert megelőző eljárás során felhozott azon érvet, amely szerint az egyéb szerzők művei további hasznosításának, nem pedig a követő jog címén járó díjazásnak a héakötelezettség alá vonása minősül az adósemlegesség elve megsértésének. Ugyanis, mivel az eredeti műalkotások szerzőinek a helyzete nem egyezik meg az egyéb szerzők helyzetével azon juttatást illetően, amely őket a fennálló hasznosításhoz és felhasználáshoz való jog gyakorlása fejében megilleti, nem ellentétes a héasemlegesség elvével, hogy az ezen szerzők részére nyújtott juttatás, nem pedig a követő joghoz kapcsolódó díjazás héaköteles.

32      Ugyanez érvényes az Osztrák Köztársaság azon érvére is, amely szerint a követő jog címén járó díjazást héakötelezettség alá kell vonni arra tekintettel, hogy az eredeti mű szerzője számára az általa az eredeti mű első forgalomba hozatala során nyújtott szolgáltatás adóalapja megváltozik. Ugyanis az ilyen díjazás, amely a mű újbóli értékesítése során kapott eladási ár alapján kerül kiszámításra, teljes mértékben független azon juttatástól, amelyben a szerző ezen mű első megvásárlójával megállapodott. Előfordulhat például, hogy a szerző elajándékozza az eredeti művet, azonban ilyen esetben is jogosult a követő jog címén való díjazásra.

33      Az Osztrák Köztársaság az ellenkérelmében hangsúlyozza, hogy amennyiben valamely mű újbóli eladása jogviszony keretében megvalósuló szolgáltatáscserének minősül, az ezen mű után a követő jog címén a szerzőnek járó díjazást héakötelezettség alá kell vonni.

34      A 2015. szeptember 3-i Asparuhovo Lake Investment Company ítéletre (C-463/14, EU:C:2015:542, 35. pont) és a 2015. október 29-i Saudaçor ítéletre (C-174/14, EU:C:2015:733, 32. pont) hivatkozva az Osztrák köztársaság előadja, hogy valamely szolgáltatás héakötelezettsége azt feltételezi, hogy a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn. Az 1994. március 3-i Tolsma ítélet (C-16/93, EU:C:1994:80, 14. és azt követő pontok) és a 2015. október 29-i Saudaçor ítélet (C-174/14, EU:C:2015:733, 32. pont) alapján ilyen közvetlen kapcsolat akkor áll fenn, ha a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő között olyan jogviszony áll fenn, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra úgy, hogy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a szolgáltatást igénybe vevő számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét.

35      Ennélfogva a követő jog címén járó díjazást jogviszony keretében megvalósuló szolgáltatáscsere fennállása esetén héakötelezettség alá kell vonni. Márpedig a jelen ügyben teljesülnek e feltételek.

36      Ami közelebbről a szolgáltatások cseréjének fennállását illeti, a 2017. január 18-i SAWP-ítélet (C-37/16, EU:C:2017:22) nem bír jelentőséggel, mivel az ezen ítéletben a Bíróság által kifejtett érvelés nem ültethető át a követő jog címén járó díjazásra, amely díjazás nem hasonlítható össze valamely tényleges ellenértékkel.

37      A követő jog címén járó díjazás arra irányul, hogy észszerű gazdasági részesedést biztosítson a szerzőnek a műve sikeréből. A terjesztési jog kimerülése folytán a szerzőnek tűrnie kell a műve újbóli eladását, és e díjazás e tűréshez kapcsolódik. Ily módon a szerző juttatásban részesül a művének újbóli eladásából, amelynek időközben megnőtt az értéke. Az említett díjazás tehát közvetlen kapcsolatban áll a szerző által nyújtott szolgáltatással. Következésképpen e díjazás lényegében egy új adóköteles ellenértékhez kapcsolódik, amely hozzáadódik a mű első eladása során kapott ellenértékhez. E tekintetben a követő jog címén járó díjazás a dolog elvonása után járó egyfajta kártalanításnak tekinthető, ami értelemszerűen héakötelezettség alá tartozik.

38      Másrészt az Osztrák Köztársaság megismétli a pert megelőző eljárás során felhozott azon érvet, amely szerint ellentétes az adósemlegesség elvével, hogy a hasonló árukat vagy szolgáltatásokat a héa szempontjából eltérően kezelik.

39      Ezenkívül az Osztrák Köztársaság előadja, hogy még ha el kell is ismerni, hogy a követő jog címén járó díjazás nem minősül valamely független szolgáltatásért fizetett juttatásnak, e díjazás megnöveli a mű szerzője és az ezen mű első vásárlója között megvalósult ügylet adóalapját.

40      Az Osztrák Köztársaság e tekintetben a 2001/84 irányelv (3) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely szerint a követő jog az értéknövekedés ellentételezését szolgálja. Ebben az összefüggésben, mivel bizonyos eredeti műalkotások értéke idővel jelentős mértékben emelkedik, és mivel ez a hozzáadott érték a mű újbóli eladása esetén nem a szerzőt, hanem az eladót illeti, a követő jog címén járó díjazás úgy tekinthető, mint a szerzőnek az ezen értéknövekedésből való részesedése. Ennélfogva a követő jog címén járó díjazás összehasonlítható a törvény alapján a szerzőt megillető „kiigazítással”.

 A Bíróság álláspontja

41      Keresetében a Bizottság azt kifogásolja az Osztrák Köztársasággal szemben, hogy az nem teljesítette a héairányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel hozzáadottértékadó-kötelessé tette a követő jog címén az eredeti műalkotás szerzőjének járó díjazást.

42      A héairányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a héa hatálya tartozik többek között az egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

43      Anélkül, hogy állást kellene foglalni abban a kérdésben, hogy e rendelkezés értelmében a követő jog címén járó díjazás minősíthető-e „termékértékesítésnek” vagy „szolgáltatásnyújtásnak”, amely kérdést egyébként a felek nem vetették fel, azt kell értékelni, hogy az ilyen kifizetésre ellenszolgáltatás fejében kerül-e sor (lásd ebben az értelemben: 2017. január 18-i SAWP-ítélet, C-37/16, EU:C:2017:22, 24. pont).

44      Az állandó ítélkezési gyakorlatból e tekintetben az következik, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás csak akkor minősül a héairányelv értelmében ellenszolgáltatás fejében teljesítettnek, ha egyrészt az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó, másrészt pedig a vevő vagy a szolgáltatást igénybe vevő között olyan jogviszony van, amelynek keretében szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik úgy, hogy az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a termék vevője részére értékesített termék vagy a szolgáltatást igénybe vevő számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét (lásd ebben az értelemben: 2017. január 18-i SAWP-ítélet, C-37/16, EU:C:2017:22, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Márpedig az Osztrák Köztársaság először is úgy véli, hogy a követő jog címén járó díjazás jogviszony keretében megvalósuló szolgáltatáscsere ellenértékének minősül. Jóllehet e tagállam nem vitatja azt a körülményt, hogy az eredeti műalkotás szerzője nem vesz részt az eladó és a vevő között e mű újbóli eladására irányulóan kötött megállapodásban, ugyanakkor arra hivatkozik, hogy az említett mű szerzője az újbóli eladás tűrésével szolgáltatásnyújtóként közreműködik az ilyen jogviszonyban.

46      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a héairányelv 25. cikkének b) pontja értelmében kétségkívül szolgáltatásnyújtásnak minősül többek között a valamely cselekménytől való tartózkodás vagy valamely helyzet, állapot tűrése.

47      Ugyanakkor ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság láthatóan állít, az a jogviszony, amelynek keretében az eredeti mű újbóli eladása megvalósul, kizárólag az eladó és a vevő között jön létre, anélkül hogy az ezen mű létrehozóját megillető követő jog fennállása befolyással lenne ezen jogviszonyra. Következésképpen nem állapítható meg, hogy abból következően, hogy e mű szerzőjét követő jog illeti meg, az újbóli eladásra irányuló ügyletben bármilyen formában, akár közvetetten, többek között ezen ügylet tűrésével részt venne.

48      Ugyanis, először is, az újbóli eladásra irányuló ügyletben részt vevő felek szabadon állapodnak meg maguk között az érintett mű eladó által való átruházásáról, valamint a vevő által fizetendő árról, anélkül hogy e mű szerzőjét bármilyen módon be kellene vonniuk vagy ki kellene kérniük a véleményét. Ez utóbbi a maga részéről semmilyen jogalappal nem rendelkezik, amely lehetővé tenné a számára, hogy közreműködjön az újbóli eladásra irányuló ügyletben, különösen pedig hogy megakadályozza annak megvalósulását, amennyiben azzal nem ért egyet.

49      Továbbá a már eladott eredeti műalkotás szerzője a 2001/84 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében megkapja az ezen mű újbóli eladásáért kapott ár meghatározott százalékát, amely összeg megfizetésére főszabály szerint az eladó köteles. Ugyanakkor mivel az e szerzőt megillető követő jog, amely magában foglalja az eladót terhelő azon kötelezettséget, hogy ez utóbbi részére megfizesse az ezen jog címén megállapított összeget, az uniós jogalkotói szándék eredménye, meg kell állapítani, hogy az nem alkalmazható az eladó és a vevő között fennálló bármely jogviszonyra.

50      Végül az uniós jogalkotónak a 2001/84 irányelv (3) preambulumbekezdése harmadik mondatában megfogalmazott szándéka szerint a követő jog célja az, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó eredeti műalkotások, vagyis képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből. Ebből következően e jogalkotónak egyáltalán nem célja, hogy az említett szerzők részt vehessenek a műveik további eladására irányuló ügyletekben, csupán arra szorítkozik, hogy jogot biztosít a számukra arra nézve, hogy az újbóli eladásból származó gazdasági eredményből ezen eladások megvalósulását követően részesedhessenek.

51      E körülmények között el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amelynek értelmében a követő jog címén járó díjazás jogviszony keretében megvalósuló olyan szolgáltatáscsere ellenértékének minősül, amelyben a szerző az újbóli eladás tűrésével működik közre.

52      Másodszor, az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a 2001/84 irányelv hatálya alá tartozó eredeti mű szerzője által a követő jog keretében nyújtott állítólagos szolgáltatás megfelel a más szerzők által a műveik nyilvános bemutatása keretében nyújtott szolgáltatásoknak. Mivel e szolgáltatások héakötelesek, az eredeti mű szerzője által a követő jog keretében nyújtott állítólagos szolgáltatás szintén héakötelezettség alá tartozik.

53      E tekintetben a 2001/84 irányelv (3) preambulumbekezdésének harmadik mondatából az következik, hogy az uniós jogalkotó hangsúlyozni kívánta egyrészt a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági helyzete, másrészt pedig a más szerzők gazdasági helyzete közötti különbséget, úgy ítélve meg, hogy az utóbbiak, szemben az előzőkkel, műveik további hasznosításából is bevételhez jutnak.

54      Ugyanis, amint arra a Bizottság helyesen emlékeztetett, a képzőművészeti alkotások egyediek, és a hozzájuk kapcsolódó hasznosítási és felhasználási jogok az első forgalomba hozataluk időpontjában kimerülnek. Ezzel szemben más műveket több alkalommal nyilvánosságra hoznak, és az e címen a szerzőjüknek járó juttatás az e művek ismételt nyilvánosságra hozatalához kapcsolódó szolgáltatás ellentételezésére szolgál. A követő jog címén járó díjazás tehát nem hasonlítható össze az e más művekhez kapcsolódó fennálló hasznosítási és használati jogok gyakorlásából származó díjazással.

55      Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az adósemlegesség elve, amellyel az uniós jogalkotó a héa területén az egyenlő bánásmód alapelvét fejezi ki, többek között megköveteli, hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19-i Lietuvos geležinkeliai ítélet, C-250/11, EU:C:2012:496, 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Így, figyelemmel a jelen ítélet 58. pontjában tett megállapításra, az a körülmény, hogy a képzőművészeti alkotásokon kívüli más művek hasznosítási jogaiból és további hasznosításából származó juttatások héakötelesek, nem szolgálhat igazolásul arra, hogy a követő jog címén járó díjazás szintén héakötelezettség alá tartozik.

57      Ebből az következik, hogy a követő jog címén járó díjazás kifizetése nem tekinthető úgy, mint amelyet a héairányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján ellenérték fejében teljesítettek.

58      Harmadszor, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság másodlagosan előterjesztett azon érvét, amely szerint a követő jog címén járó díjazást héakötelezettség alá kell vonni arra tekintettel, hogy az eredeti mű szerzője számára az általa az eredeti mű első forgalomba hozatala során nyújtott szolgáltatás adóalapja megváltozik.

59      Ugyanis, amint az a héairányelv 73. cikkéből következik, a szolgáltatásnyújtás adóalapja tartalmaz mindent, ami a nyújtott szolgáltatás ellenértékét képezi. Márpedig mivel – amint az a jelen ítéletből következik – a követő jog címén járó díjazás egyáltalán nem minősül a szerző által a műve első forgalomba hozatala során nyújtott szolgáltatás ellenértékének, sem pedig a részéről teljesített más szolgáltatásnak, az nem eredményezheti a szerző által a műve első forgalomba hozatala során nyújtott szolgáltatás adóalapjának a módosulását.

60      A fenti megállapítások összességére tekintettel, mivel a követő jog címén valamely eredeti műalkotás szerzőjének járó díjazás nem tartozik a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a hatálya alá, az Osztrák Köztársaság, mivel héakötelezettség alá vonta az ilyen díjazást, nem teljesítette az ezen rendelkezésből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

61      Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Osztrák Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az Osztrák Köztársaság, mivel hozzáadottértékadó-kötelezettség alá vonta a követő jog címén az eredeti műalkotás szerzőjének járó díjazást, nem teljesítette a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.