EU tax law WEB -

2021.11.8.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 452/12

1)

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) értelmében vett, termékimporttal kapcsolatos fuvarozási ügyletek és szolgáltatások héamentességének megadása tekintetében úgy kell-e értelmezni a 86. cikk (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését, hogy egy importügylet nyilvántartásba vétele (például egy úgynevezett fő hivatkozási szám [MRN/Master Reference Number] hozzárendelésével a belépési gyűjtőnyilatkozatnak a vámhatóság általi felvétele) minden esetben azt vonja maga után, hogy az import szerinti tagállam területén a termékek első rendeltetési helyéig felmerülő fuvarozás költségek is részét képezik a vámérték számítása alapjának? Az, hogy létezik egy olyan MRN, amellyel szemben nem merül fel a csalás megalapozott gyanúja, közvetetten bizonyítékul szolgál-e azon tény vonatkozásában, hogy a vámszabályok szerinti adóalapnak minden, a 86. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt költség részét képezi?

2)

Ellentétes-e a [2006/112] irányelv 144. cikkével, 86. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és (2) bekezdésével a tagállam azon adózási gyakorlata, amely szerint a[z Unióba] irányuló behozatallal kapcsolatos fuvarozási szolgáltatások héamentességét azzal az indokkal tagadják meg, hogy nem mutattak be pusztán formális, a fuvarköltség vámértékbe való beszámítására vonatkozó bizonyítékot, még akkor is, ha egyrészt bemutattak más, a behozatalra vonatkozó releváns kísérőokmányokat – a gyűjtőnyilatkozatot és a címzettnek való átadást feltüntető CMR fuvarlevelet –, másrészt pedig semmilyen gyanút megalapozó jel nem utal arra, hogy a gyűjtőnyilatkozat vagy a CMR fuvarlevél ne lenne eredeti vagy hiteles?

3)

Az EUMSZ 57. cikk rendelkezéseire tekintettel a héa és jövedéki adó több tagállam adóhatóságától történő visszaigénylése Közösségen belüli szolgáltatásnyújtásnak vagy valamely kereskedelmi ügyletben közvetítőként eljáró általános bizományos ügynök tevékenységének minősül-e?

4)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása valósul meg, ha egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybe vevője az ez utóbbi letelepedési helye szerinti tagállam joga értelmében köteles a szóban forgó szolgáltatásnyújtásért fizetendő ellentételezésből az adót levonni, tekintettel arra, hogy nem áll fenn ilyen levonási kötelezettség abban az esetben, ha ugyanazt a szolgáltatást a szolgáltatás igénybe vevőjének tagállamában letelepedett szolgáltatótól veszi igénybe?

5)

A jövedelmet kifizető személy illetősége szerinti tagállam által alkalmazott adóügyi elbánás olyan tényezőnek minősül-e, amely kevésbé vonzóvá teszi és akadályozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amennyiben a belföldi illetőségű személynek a 4 %-os forrásadó alkalmazásának elkerülése érdekében a héa és a jövedéki adó visszaigénylése szempontjából hasonlóképpen belföldi illetőségű gazdasági egységekkel, nem pedig más tagállamokban letelepedett személyekkel való együttműködésekre kell szorítkoznia?

6)

Az a tény, hogy a külföldi illetőségű személy által szerzett jövedelem bruttó összegét 4 %-os (vagy adott esetben 16 %-os) adó terheli, míg ugyanabban a tagállamban a belföldi illetőségű szolgáltatót (a nyeresége mértékében) terhelő társasági adó a nettó nyereség 16 %-ának felel meg, hasonlóképpen az EUMSZ 56. cikk megsértésének tekinthető-e, mivel az egy másik olyan tényezőnek minősül, amely kevésbé vonzóvá teszi és akadályozza a szóban forgó szolgáltatások külföldi illetőségű személyek által történő nyújtásának szabadságát?