Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács)

2022. március 24.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Adózás – Hozzáadottérték-adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – 9. cikk – Adóalany – 295. és 296. cikk – A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer – Mezőgazdasági tevékenységet házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak – Lehetőség arra, hogy e házastársakat a héa szempontjából külön adóalanyoknak tekintsék – Az egyik házastárs azon döntése, hogy lemond a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásról, és tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja – A másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztése”

A C-697/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2020. december 21-én érkezett, 2020. július 22-i határozatával terjesztett elő

a W. G.

és

a Dyrektor Izby Skarbowej w L.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: I. Ziemele, tanácselnök, T. von Danwitz és A. Kumin (előadó) bírák,

főtanácsnok: N. Emiliou,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        W. G. képviseletében T. Miłek doradca podatkowy,

–        a Dyrektor Izby Skarbowej w L. képviseletében M. Kołaciński, meghatalmazotti minőségben,

–        a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és M. Siekierzyńska, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 9., 295. és 296. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a W. G. és a Dyrektor Izby Skarbowej w L. (az L.-i adóhatóság igazgatója, Lengyelország) között a 2011. év bizonyos hónapjaira vonatkozó hozzáadottérték-adó (héa) tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A héairányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja:

„»Adóalany« az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

»Gazdasági tevékenység« a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”

4        Ezen irányelv „Különös szabályozások” című XII. címe tartalmazza többek között „A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer” című 2. fejezetet, amelyben az említett irányelv 295–305. cikke található.

5        A héairányelv 295. cikkének (1) bekezdése előírja:

„E fejezet alkalmazásában:

1.      »mezőgazdasági termelő«: olyan adóalany, aki tevékenységét mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás keretében végzi;

2.      »mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás«: olyan vállalkozás, amely az egyes tagállamokban a VII. mellékletben felsorolt termelőtevékenységek keretében ilyennek minősül;

3.      »térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő«: olyan mezőgazdasági termelő, amely az ebben a fejezetben meghatározott térítésátalány-rendszer alá tartozik;

[…]”

6        Ezen irányelv 296. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)      Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA-t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.

(2)      A tagállamok kizárhatják a térítésiátalány-rendszerből a mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános héaszabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.”

 A lengyel jog

7        A 2004. március 11-i ustawa o podatku od towarów i usług (a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó adóról szóló törvény) (Dz. U. 2004., 54. sz., 535. alszám) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: héatörvény) 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Adóalanyok a (2) bekezdésben meghatározott gazdasági tevékenységek valamelyikét – a tevékenység céljától vagy eredményétől függetlenül – önállóan végző jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek és természetes személyek.

[…]

(4)      A kizárólag mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozási tevékenységet végző természetes személyek esetében adóalanynak minősül az, aki a 96. cikk (1) bekezdése szerint nyilvántartásba vételi nyilatkozatot tesz.

(5)      A (4) bekezdésben foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó azokra a természetes személyekre is, akik a kizárólagos mezőgazdasági tevékenységet a fenti bekezdésben foglaltaktól eltérő körülmények között végzik.

[…]”

8        E törvény 43. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Adómentes:

[…]

3.      a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által a saját mezőgazdasági tevékenységéből származó termékek értékesítése, valamint a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által nyújtott mezőgazdasági szolgáltatások;

[…]”

9        Az említett törvény 96. cikke előírja:

„(1)      A 15. cikkben említett személyek az 5. cikkben meghatározott első művelet teljesítési időpontját megelőzően – a (3) bekezdésre figyelemmel – kötelesek az adóhatóság igazgatójához nyilvántartásba vételi nyilatkozatot benyújtani.

(2)      A 15. cikk (4) és (5) bekezdésében említett természetes személyek esetében a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot csak azon személyek egyike nyújthatja be, akiknek a nevére a számlákat az áruk beszerzésekor és szolgáltatások igénybevételekor kiállítják, és akik a mezőgazdasági termékek értékesítésékor számlákat állítanak ki.

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10      W. G., aki a házastársával közös tulajdonban lévő mezőgazdasági üzem hat baromfióljából kettőben húshasznú csirkéket tenyésztett, 2010. december 31-én a héatörvény 96. cikkében említett héanyilvántartásba vételi nyilatkozatot nyújtott be, és ezzel lemondott a korábbi térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásáról. Ezzel szemben W. G. házastársa, aki e gazdaság négy másik baromfióljában térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás alatt húshasznú csirkéket tenyésztett, nem járt el így.

11      2016. augusztus 29-én W. G. héakorrekciók iránti kérelmeket nyújtott be, és kérte a 2011. februári, áprilisi, júniusi, augusztusi, októberi és novemberi időszakra vonatkozóan megfizetett héakülönbözet megállapítását.

12      2016. október 26-i határozatával az illetékes adóhivatal igazgatója elutasította e kérelmet. Ezt az elutasítást az L.-i adóhatóság igazgatója 2017. február 28-i határozatával helybenhagyta. Az utóbbi hatóság megállapította, hogy mivel W. G. benyújtotta a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot, és az általános héaszabályozás hatálya alá tartozó héaalany, ő minősül héaalanynak a házastársak közös tulajdonába tartozó mezőgazdasági üzem keretében végzett mezőgazdasági tevékenysége tekintetében. Így a nyilvántartásba vételi nyilatkozat W. G. által történő benyújtása a házastársával szemben is joghatást váltott ki, mivel ez utóbbi emiatt elveszítette a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállást.

13      A W. G. által ez utóbbi határozattal szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny w L. (L. vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt indított keresetet a 2017. augusztus 17-i ítélettel elutasították. E bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy amennyiben a közös mezőgazdasági üzem keretében a vagyonközösség jogi szabályozását elfogadó házastársak azonos jellegű mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, a házastársak közül csak egy tartozhat a héa hatálya alá. E tekintetben nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a jelen esetben W. G. és házastársa különböző baromfiólakat üzemeltetett a mezőgazdasági üzemben.

14      W. G. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

15      E bíróság rámutat arra, hogy az előterjesztett kérdés arra irányul, hogy valamely házaspár közös mezőgazdasági üzeme keretében az egyik házastárs adóztatható-e az általános héaszabályozás alapján, míg a másik a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer alá tartozik, illetve hogy az egyik házastárs által a térítésiátalány-rendszerről való lemondás szükségszerűen kihat-e a másik házastársra is.

16      Az említett bíróság szerint a héatörvény 15. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint a héairányelv 9. cikkéből kitűnik, hogy valamely jogalany „adóalanynak” való minősítése azt feltételezi, hogy e jogalany önállóan végez gazdasági tevékenységet. Így e rendelkezésekkel önmagukban véve nem ellentétes két különböző adóalany ugyanazon mezőgazdasági üzemen belüli tevékenysége, amennyiben tevékenységüket önállóan végzik.

17      Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a héatörvény 15. cikkének (4) és (5) bekezdésében érintett természetes személyek esetében e törvény 96. cikke előírja, hogy a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot csak azon személyek egyike nyújthatja be, akiknek a nevére a számlákat az áruk beszerzésekor és szolgáltatások igénybevételekor kiállítják, és akik a mezőgazdasági termékek értékesítésekor vagy szolgáltatás nyújtásakor számlákat állítanak ki. Amint azt a nemzeti ítélkezési gyakorlat megerősítette, e rendelkezésekből az következik, hogy csak a nyilvántartásba vételi nyilatkozatot benyújtó személy minősülhet adóalanynak, és ennek következtében nem megengedett, hogy ugyanazon mezőgazdasági üzemen belül két adóalany legyen.

18      E bíróság úgy véli, hogy a héairányelv egyetlen rendelkezése sem teszi kifejezetten lehetővé ilyen szabályozás bevezetését, amely különleges bánásmódot eredményez a mezőgazdasági üzemek számára. Ugyanakkor e rendszer lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek több szervezetre osztásában megvalósuló esetleges visszaélés elkerülését és a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer céljainak megvalósítását, mint például a közigazgatási eljárások egyszerűsítését a mezőgazdasági termelők vonatkozásában.

19      Az említett bíróság ezenkívül arra keresi a választ, hogy van-e jelentősége annak a ténynek, hogy W. G. és házastársa állattenyésztési tevékenységükhöz külön-külön bankszámlával rendelkeznek, és külön kezelik a tenyésztésre szánt forrásokat. Így az állattenyésztések gazdasági, pénzügyi és szervezeti szempontból elkülönülnek egymástól, mivel mindkettő független vállalkozásként működik.

20      Mivel kétségei voltak a héatörvény 15. cikkének (4) és (5) bekezdésében előírt szabályozásnak a héairányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell-e értelmezni a [héairányelv] rendelkezéseit, különösen a 9., 295. és 296. cikkét, hogy azokkal ellentétes a [héatörvény] 15. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján kialakított azon nemzeti gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet mezőgazdasági üzem keretében, házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként való kezelését?

2)      Az első kérdésre adott válasz szempontjából van-e jelentősége annak, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelően az, hogy az egyik házastárs tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja, azt eredményezi, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását?

3)      Az első kérdésre adott válasz szempontjából jelentőséggel bír-e, hogy lehetséges azon vagyon egyértelmű elkülönítése, amelyet az egyes házastársak gazdasági tevékenység céljára önállóan és függetlenül használnak?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

21      Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a héairányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon mezőgazdasági üzem keretében a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként való kezelését, ideértve azokat az eseteket is, amikor lehetséges azon vagyon elkülönítése, amelyet az egyes házastársak a saját gazdasági tevékenységeik céljára használnak, ami azzal a következménnyel jár, hogy e gyakorlat értelmében azon körülmények között, amikor a házastársak a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer alapján folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységének az általános héaszabályozás alapján történő adóztatását választja, azt eredményezi, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.

22      E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

23      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a héairányelv 9. cikke nagyon tágan határozza meg a héa alkalmazási körét (2005. április 21-i HE ítélet, C-25/03, EU:C:2005:241, 40. pont; 2018. június 13-i Polfarmex ítélet, C-421/17, EU:C:2018:432, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely tevékenység főszabály szerint akkor minősül az e 9. cikk értelmében vett „gazdaságinak”, ha tartós jellegű, és a tevékenység gyakorlója ellenérték fejében végzi azt (2018. június 13-i Polfarmex ítélet, C-421/17, EU:C:2018:432, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt, annak megállapítása céljából, hogy valamely gazdasági tevékenységet függetlenül végeznek-e, meg kell vizsgálni, hogy az érintett személy a tevékenységeit a saját nevében, saját javára és saját felelősségére végzi-e, valamint azt, hogy ez a személy viseli-e az e tevékenységek végzésével kapcsolatos gazdasági kockázatot (2016. október 12-i Nigl és társai ítélet, C-340/15, EU:C:2016:764, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Végül, az adóalany minőség értékelése kizárólag az említett 9. cikkben foglalt kritériumok alapján történik (lásd ebben az értelemben a 2005. április 21-i HE ítélet, C-25/03, EU:C:2005:241, 41. pont).

24      Az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az a személy, aki mezőgazdasági tevékenységet olyan mezőgazdasági üzem keretében végez, amelyet házastársával fennálló vagyonközösség keretében tart fenn, a héairányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében adóalanynak minősül, amennyiben e tevékenységet önállóan végzi, mert az érintett személy saját nevében és saját felelősségére jár el, és egyedül viseli a tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági kockázatot.

25      E tekintetben releváns körülménynek minősülhet az a tény, hogy a házastársak külön kezelik az állattenyésztési tevékenységekre szánt forrásokat, mivel ez utóbbiak gazdasági, pénzügyi és szervezeti szempontból elkülönülnek. Ezzel szemben nem bír jelentőséggel önmagában az a körülmény, hogy e házastársak ugyanazon mezőgazdasági üzem keretében fejtik ki tevékenységüket, amellyel a házassági vagyonközösség keretében rendelkeznek.

26      A jelen ítélet 24. pontjában levont következtetést nem kérdőjelezi meg a héairányelv 295. és 296. cikke, amelyek ezen irányelvnek a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös átalányadózási szabályozására vonatkozó rendelkezései közé tartoznak.

27      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy míg ezen irányelv 295. cikkének (1) bekezdése meghatározza az e rendszer alkalmazása szempontjából releváns fogalmakat, az említett irányelv 296. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok azon mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, olyan térítésiátalány-rendszert alkalmazhatnak, amelynek célja a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után megfizetett héa összegének kiegyenlítése, és a (2) bekezdésében hozzáteszi, hogy a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket ki lehet zárni a térítésiátalány-rendszerből, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.

28      Márpedig e rendelkezésekből nem vonható le az a következtetés, hogy valamely tagállam korlátozhatja a mezőgazdasági üzem keretében végzett tevékenység esetében annak lehetőségét, hogy valamely személy kizárólag azzal az indokkal vetesse magát héaalanyként nyilvántartásba, hogy házastársa ugyanezen üzemet használja a héa hatálya alá tartozó saját tevékenységei céljára.

29      Következésképpen főszabály szerint nem egyeztethető össze a héairányelvvel az a tagállami gyakorlat, amely kizárja, hogy a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársakat a héa szempontjából különálló adóalanynak lehessen tekinteni.

30      Mindemellett az alapügy sajátossága abban rejlik, hogy az egyik házastárs az általános héaszabályozás alapján végzi tevékenységét, míg a másik házastárs a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer keretében kíván maradni. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy valamely tagállam annak elkerülése érdekében, hogy a házastársak egyidejűleg két különböző jogállással rendelkezzenek, előírhatja-e, hogy az egyik házastársnak a mezőgazdasági termelők térítésiátalány-rendszeréről való lemondása azzal a hatással jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.

31      A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapügyben szóban forgó gyakorlat azon visszaélések megakadályozására irányul, amelyek valamely mezőgazdasági üzem több jogalanyra osztásához kapcsolódhatnak annak érdekében, hogy a házastársak közül az egyik részesülhessen a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszerben, míg a másik az általános héaszabályozás szerint legyen jogosult az előzetesen megfizetett adó levonására.

32      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az adócsalással és az adókikerüléssel, valamint az esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelem a héairányelv által elismert és előmozdított célkitűzés (2020. június 4-i C. F. [adóellenőrzés] ítélet, C-430/19, EU:C:2020:429, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az alapügyben szóban forgó gyakorlat azonban az egyik házastárs általános héaszabályozás alapján történő adózása esetén mindenképpen azzal a következménnyel jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását, végső soron az adócsalás olyan általános vélelméhez vezet, amely meghaladja az adócsalás elkerülésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd analógia útján: 2020. június 11-i SCT ítélet, C-146/19, EU:C:2020:464, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. április 15-i Finanzamt für Körperschaften Berlin ítélet, C-868/19. sz. tették közzé, EU:C:2021:285, 63. pont).

33      Következésképpen az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, a hatáskörrel rendelkező adóhatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a konkrét helyzetre tekintettel szükségesnek bizonyul-e a másik házastárs térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállásának elvesztése a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak többek között annak bizonyítására, hogy mindegyik házastárs önállóan végzi tevékenységét.

34      Hozzá kell tenni, hogy – amint arra a jelen ítélet 27. pontja emlékeztet – a héairányelv 296. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok azon mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, térítésiátalány-rendszert „alkalmazhatnak”, és a (2) bekezdésében pontosítja, hogy a tagállamok kizárhatják a térítésiátalány-rendszerből többek között azon mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános héaszabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.

35      Egyébiránt a Bíróság kimondta, hogy a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésiátalány-rendszer eltérést engedő rendszer, amely kivételt képez az általános héaszabályozás alól, és amelyet ennélfogva csak a céljának eléréséhez szükséges mértékben lehet alkalmazni. E rendszer két célkitűzése közül az egyik az egyszerűsítés célkitűzése, amelyet össze kell hangolni a mezőgazdasági termelők által előzetesen kifizetett héateher kompenzálására vonatkozó célkitűzéssel (2016. október 12-i Nigl és társai ítélet, C-340/15, EU:C:2016:764, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      Következésképpen, ha az alapügyben szereplőhöz hasonló konkrét helyzet vizsgálatából az derül ki, hogy valamely mezőgazdasági tevékenységnek a házastársak által ugyanazon üzem keretében és a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával önállóan és az általános szabályozás keretében történő gyakorlása nem jelent igazgatási nehézséget ahhoz a helyzethez viszonyítva, amelyben az egyik mezőgazdasági termelő ezen általános szabályozás hatálya alatt áll, a másik pedig a térítésiátalány-rendszer alapján adózik, az érintett tagállam jogszerűen dönthet úgy, hogy az egyik házastársnak a térítésiátalány-rendszeréről való lemondása azzal a hatással jár, hogy a másik házastárs elveszíti a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállását.

37      A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:

–        azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében, a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak külön héaalanyként történő kezelését abban az esetben, ha mindkét házastárs önállóan végez gazdasági tevékenységet;

–        azokkal nem ellentétes, hogy olyan körülmények között, amikor a házastársak e mezőgazdasági tevékenységet a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer keretében folytatják, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységét az általános héaszabályozás alá vonja, a másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztését vonja maga után, amennyiben a konkrét helyzet vizsgálatát követően e joghatás szükségesnek bizonyul a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak, vagy ha e tevékenységnek a házastársak által önállóan és az általános héaszabályozás keretében történő gyakorlása nem okoz igazgatási nehézségeket ahhoz a helyzethez viszonyítva, amikor az említett házastársak két különböző jogállással rendelkeznek.

 A költségekről

38      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 9., 295. és 296. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:

–        azokkal ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely kizárja a mezőgazdasági tevékenységet ugyanazon üzem keretében, a házastársi közös vagyonukat képező vagyon hasznosításával végző házastársak hozzáadottérték-adó (héa) tekintetében külön adóalanyként történő kezelését abban az esetben, ha mindkét házastárs önállóan végez gazdasági tevékenységet;

–        azokkal nem ellentétes, hogy olyan körülmények között, amikor a házastársak e mezőgazdasági tevékenységet a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó térítésiátalány-rendszer keretében folytatják, az egyik házastárs azon döntése, hogy tevékenységét az általános héaszabályozás alá vonja, a másik házastárs esetében a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelői jogállás elvesztését vonja maga után, amennyiben a konkrét helyzet vizsgálatát követően e joghatás szükségesnek bizonyul a visszaélés és a csalás olyan kockázatának ellensúlyozásához, amely nem hárítható el azzal, hogy a házastársak megfelelő bizonyítékokat szolgáltatnak, vagy ha e tevékenységnek a házastársak által önállóan és az általános héaszabályozás keretében történő gyakorlása nem okoz igazgatási nehézségeket ahhoz a helyzethez viszonyítva, amikor az említett házastársak két különböző jogállással rendelkeznek.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: lengyel.