Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

L. A. GEELHOED

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2005. október 20. 1(1)

C-88/03. sz. ügy

Portugál Köztársaság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Az Azori-szigeteken adózási illetőséggel rendelkező természetes és jogi személyek jövedelemadó-kulcsának csökkentése”





I –    Bevezetés

1.     Az EK 230. cikk alapján benyújtott jelen keresettel a Portugál Köztársaság a 2002. december 11-i 2003/442/EK bizottsági határozat (a továbbiakban: határozat)(2) megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az állami támogatásnak minősíti az Azori-szigetek Autonóm Régióban (a továbbiakban: Azori-szigetek) illetőséggel rendelkezőknek nyújtott adócsökkentéseket, ami részét képezi a portugál nemzeti adózási rendszer Azori-szigetek sajátosságaihoz való hozzáigazításának. Másodlagosan a Portugál Köztársaság a határozat azon részének megsemmisítését kéri, amely kimondja, hogy a pénzügyi és csoporton belüli szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozásokra vonatkozó adócsökkentések összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

2.     Ezen ügy az EK 87. cikk (1) bekezdése hatályának érdekes kérdését veti fel: vagyis, hogy milyen körülmények között tartoznak a kizárólag a tagállam meghatározott földrajzi területe tekintetében elfogadott, a nemzeti adókulcstól való eltérések az állami támogatás fogalmának meghatározása alá? A kérdés különös jelentőségre tesz szert a decentralizáció, így a bizonyos tagállami régiók jogkörökkel, ideértve az adóztatási jogkörrel történő felruházása irányába tett jelenlegi lépések összefüggésében, és ismét felveti az állami támogatás és a tagállamok – fő szabályként kizárólagos – közvetlen adóztatási hatásköre közötti határ kérdését.

II – A jogi háttér

A –    Közösségi szabályozás

3.     Az EK 87. cikk (1) bekezdése előírja, hogy:

„Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

4.     Az EK 87. cikk (3) bekezdése öt feltételt határoz meg, amelyek mellett az állami támogatás az EK 87. cikk (1) bekezdésének tilalmától eltérően a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Közülük a jelen ügyben relevánsak:

–        az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal, vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság (az EK 87. cikk [3] bekezdésének a) pontja), és

–        az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (EK 87. cikk [3] bekezdésének c) pontja).

5.     A Bizottság kettő, az ügyhöz tartozó iránymutatást adott ki: az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményt (a továbbiakban: a közvetlen adóztatásról szóló közlemény), amelyet 1998-ban fogadtak el az ártalmas adóverseny elleni küzdelemmel kapcsolatos közösségi szintű összehangolt cselekvés irányába tett lépések kapcsán(3); valamint a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatást (a továbbiakban: a regionális támogatásokról szóló iránymutatás), amely lefekteti a régióknak nyújtott állami támogatások közösségi joggal való összeegyeztethetősége értékelésének kereteit.(4)

B –    A legkülső régiókra vonatkozó közösségi szabályok

6.      Az EK 299. cikk (2) bekezdése előírja, hogy:

„E szerződés rendelkezéseit alkalmazni kell Franciaország tengerentúli megyéire, az Azori-szigetekre, Madeirára és a Kanári-szigetekre.

Figyelembe véve azonban Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét, amit távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik és néhány terméktől való gazdasági függésük súlyosbít, amely tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel egyedi intézkedéseket fogad el, amelyek célja különösen az, hogy meghatározza e szerződés – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban.

A Tanács a második albekezdésben említett megfelelő intézkedések elfogadásakor figyelembe veszi az olyan területeket, mint a vám- és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások, valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális közösségi programokhoz való hozzáférés feltételei.

A Tanács a második albekezdésben említett intézkedéseket a legkülső régiók sajátos jellemzőinek és korlátainak figyelembevételével fogadja el anélkül, hogy veszélyeztetné a közösségi jogrend – így a belső piac és a közös politikák – integritását és koherenciáját.”

C –    A portugál jog

7.     A Portugál Köztársaság többször módosított, 1976. április 2-i alkotmánya (a továbbiakban: alkotmány) a 6. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy az Azori-szigetek és Madeira saját kormányzattal és politikai-közigazgatási státusszal rendelkező autonóm régiók. Az alkotmány harmadik részének VII. címe számos rendelkezést tartalmaz ezen autonóm régiók, valamint politikai és közigazgatási szerveik hatásköreinek szabályozására(5). Ezek magukban foglalnak bizonyos jogalkotási(6), szabályozási(7), politikai(8), közigazgatási és pénzügyi hatásköröket(9).

8.     Az alkotmány 227. cikke (1) bekezdésének j) pontja előírja, hogy az autonóm régiók saját adóbevétellel, valamint az állam adóbevételének egy, a nemzeti szolidaritás elve alapján meghatározott részével rendelkeznek. A 227. cikk (1) bekezdésének i) pontja úgy rendelkezik, hogy az autonóm régiók jogszabályban megállapított feltételek szerint saját adóztatáshoz való joggal, valamint az Assembleia da Republica által elfogadott kerettörvényben megállapított feltételek szerint az állami adóknak a regionális sajátosságokhoz történő igazításához való joggal rendelkeznek.

9.     Ezen rendelkezések végrehajtása érdekében a Portugál Köztársaság az 1998. február 24-i 13/98. sz. törvénnyel (a továbbiakban: a 13/98. sz. törvény) megteremtette a regionális pénzügyi autonómia, a regionális adóbevételek, a regionális köztartozások, valamint az állami adók regionális sajátosságokhoz történő igazításának rendszerét és általános elveit. A törvény 4. cikkének (1) bekezdése a nemzeti szolidaritás elvéről rendelkezik, amelyet kiterjeszt a nemzeti terület egészére és célul tűzi ki a közszolgáltatások és a magántevékenységek megfelelő szintjének azonos feltételek mellett történő biztosítását. A törvény 5. cikke meghatározza az állam és az autonóm régiók közötti együttműködés elveit. A 10. cikk alapján az autonóm régióknak joguk van az állami adóbevételek bizonyos részére. A 13/98. sz. törvény 33. cikke előírja, hogy az autonóm régiók önkormányzatai az autonóm régiók jogalkotó szervei által gyakorolandó számos adózási hatáskörrel rendelkeznek, ideértve a kizárólag az autonóm régiókban hatályos adók létrehozásának és szabályozásának hatáskörét a 13/98. sz. törvénnyel összhangban, valamint az állami adók regionális sajátosságokhoz történő igazításának hatáskörét a törvényben előírt kereteken belül és a 13/98. sz. törvény egyéb rendelkezéseivel összhangban. A 13/98. sz. törvény 37. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az autonóm régiók jogalkotó szervei, a jogszabályokban meghatározott feltételek mellett, legfeljebb 30%-kal, csökkenthetik a jövedelemadó-, társaságiadó- és a HÉA-kulcsokat, valamint a különleges fogyasztási adókat.

10.   A többször módosított 1999. január 20-i 2/99/A. sz. regionális törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: 2/99/A. sz. rendelet) az Azori-szigetek régió jogalkotó szerve az Azori-szigetek területére elfogadta az adóztatási hatáskör regionális szinten történő gyakorlásának és az állami adók kiigazítására vonatkozó hatáskör 13/98. sz. törvény szerinti gyakorlásának szabályait. Ezen rendelet 4. és 5. cikke csökkentett jövedelemadó- és társaságiadó-kulcsokat írnak elő valamennyi gazdasági szereplőre, akár természetes, akár jogi személyről van szó, feltéve, hogy ezen adók hatálya alá esnek. Ezeket a csökkentéseket a) a jövedelemadóra az 1999. évre vonatkozóan 15%-ban, 2000. január 1-jétől pedig 20%-ban b) a társasági adóra pedig 30%-ban határozták meg.

III – Ténybeli háttér

11.   A portugál hatóságok 2000. január 5-i levelükben értesítették a Bizottságot a nemzeti adózási rendszernek az Azori-szigetek sajátosságaihoz történő igazításáról. Mivel úgy gondolták, hogy a rendszer a Bizottság jóváhagyása előtt hatályba lépett, és mivel a bejelentés késedelmesen, a Bizottság által küldött felvilágosításkérésre válaszul érkezett, azt a be nem jelentett támogatások között vették nyilvántartásba.

12.   A Bizottság, különböző kiegészítő felvilágosításkéréseit követően, 2002 áprilisában arról tájékoztatta a portugál kormányt, hogy bár nincs kifogása a rendszernek az adóalap és jövedelemadó-előlegek csökkentésére vonatkozó része ellen, úgy döntött, hogy megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást a rendszer azon része tekintetében, amely a jövedelemadó és társasági adó mértékének csökkentésére vonatkozott. A Bizottság a határozatára vonatkozó észrevételeket kapott a portugál kormánytól, valamint az Åland-szigetek (Finnország) regionális kormányától, amely a portugál álláspontot támogatta.

IV – A megtámadott határozat és a Bíróság előtti eljárás

A.      A megtámadott határozat

13.   Annak megállapítása során, hogy az Azori-szigeteken végrehajtott adócsökkentés az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti „támogatásnak” minősül, a Bizottság mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a vállalkozások adóterheinek teljes vagy részleges csökkentése a 87. cikk (1) bekezdése értelmében „előnynek” minősül a rendszerint a költségvetésükből fedezett terhek alól történő mentesítés által.(10) Ezt az előnyt „állami forrásból” nyújtják, mivel az adócsökkentés az adóbevétel csökkenésével jár(11). A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy figyelemmel az intézkedések ágazati hatályára, valamint arra, hogy az érintett vállalkozásoknak legalább egy része folytat a tagállamok közötti kereskedelmet érintő tevékenységet, az adócsökkentés érinti a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében.

14.   Konkrétan, a Bizottság legelőször a közvetlen adóztatásról szóló közleményt idézi, amely úgy rendelkezik, hogy „a Bizottság eddigi döntéshozatali gyakorlata azt mutatja, hogy csak azokra az intézkedésekre nem vonatkozik a 87. cikk (1) bekezdésében megállapított különlegességi kritérium, amelyeknek a hatálya az állam egész területére kiterjed”és hogy „a Szerződés a régió gazdasági fejlődésének előmozdítását célzó intézkedéseket támogatásnak minősíti”.(12) Mivel a szóban forgó adócsökkentések kizárólag az Azori-szigeteken adózó vállalkozásokra alkalmazandók, és Portugália más területein gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra nem, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „előnyben részesítik” ezeket vállalkozásokat.

15.   E következtetés alátámasztásául a Bizottság a következőképpen érvelt.

16.   Először, mivel a szelektivitás kritériuma a vállalkozások két csoportja (az előnyben részesülők és az előnyben nem részesülők) közötti összehasonlításon alapul, azt csak az „általános” adószabályozás szintjének meghatározását követően lehet alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint:

„Elméletileg mind a Szerződés tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatásokra vonatkozó részének belső felépítéséből, mind pedig a tagállamok központi hatóságai által a vállalkozások működésének hátterét képező gazdasági és politikai környezet meghatározásában – az általuk elfogadott intézkedések, nyújtott szolgáltatások és adott esetben pénzügyi transzferek révén – játszott alapvető szerepből következik, hogy a fenti összehasonlítás viszonyítási keretét a tagállam gazdaságának kell alkotnia. Ilyen szempontból magának a Szerződésnek a szövege, amely egy bizonyos régió „gazdasági fejlődésének előmozdítására” szánt intézkedéseket (a 87. cikk [3] bekezdésének a) és c) pontja) olyan állami támogatásnak minősíti, amely összeegyeztethetőnek minősülhet, arra utal, hogy azok a hasznok, amelyek terjedelme a szabályok hatálya alá eső állam területének egy részére korlátozódik, szelektív előnyöket valósíthatnak meg. […] A Bizottság állandó gyakorlata szerint, amelyet a Bíróság is megerősített, ezzel ellentétben a meghatározott terület vagy régió tekintetében alkalmazandó, valamely tagállam általános adórendszerénél kedvezőbb adórendszer állami támogatásnak minősül”.(13)

17.   Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a „támogatás” e célból történő meghatározásában a csupán azon a tényen alapuló megkülönböztetés, hogy mely hatóság fogadja el az intézkedést – azaz, hogy a hatóság regionális vagy központi-e – nem lenne megfelelő. Álláspontja szerint az ilyen megkülönböztetés veszélyeztetné a támogatás koncepciójának objektív jellegét, amely alkalmazandó minden olyan támogatásra, amely csökkenti az általában egy vagy több vállalkozás pénzügyi terheit, függetlenül azok céljától, indokától, célkitűzésétől, a támogatást nyújtó hatóságok jellegétől, vagy azon hatóság jellegétől, amelynek költségvetéséből a támogatást nyújtják. A Bizottság hozzátette, hogy „meg kell jegyezni, hogy a jelen határozat nem olyan mechanizmusra vonatkozik, amely lehetővé tenné adott (regionális, helyi vagy más) szintű önkormányzatok összessége számára, hogy a nemzeti adózástól teljesen függetlenül helyi adókat vezessenek be és szedjenek be. Ellenkezőleg, a jelen ügyben a nemzeti jogalkotó által meghatározott és Portugália kontinentális területein alkalmazandó adókulcs kizárólag az Azori-szigetek tekintetében történő csökkentéséről van szó. Ezekre a körülményekre figyelemmel nyilvánvaló, hogy a regionális hatóságok által elfogadott intézkedés a nemzeti adórendszer alóli kivételnek minősül.”(14)

18.   Harmadszor, mivel a csökkentés nem az arányosság és a progresszív adóztatás elveinek alkalmazásából következik, hanem az adott régióban működő minden vállalkozást előnyben részesít, függetlenül azok pénzügyi helyzetétől, azt nem lehet a portugál adórendszer természete és belső felépítése által indokoltnak tekinteni.

19.   Mivel ennélfogva arra a következtetésre jutott, hogy az adócsökkentések támogatásnak minősülnek, és hogy ezen támogatást jogsértően, az EK 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző módon vezették be, a Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a támogatás a Szerződésben biztosított valamely eltérés hatálya alá esik-e. Ebben a tekintetben - mivel a támogatás folyamatos volt, és az Azori-szigetek földrajzi helyzete miatti állandó strukturális hátrányok ellensúlyozására irányult – működési támogatásnak minősült. Ebből következően csak akkor hagyható jóvá, ha az a gazdasági tevékenység gyakorlása során az EK 299. cikk (2) bekezdésében meghatározott tényezők miatt felmerülő többletköltségek ellensúlyozására irányul, tiszteletben tartva a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatást.

20.   Ezen pont tekintetében a Bizottság először elismerte, hogy a vállalkozások földrajzi elhelyezkedésükből következő, a méretgazdaságosság elérésére fennálló csökkent lehetőségeinek és megnövekedett költségeinek következtében az Azori-szigetek „valóban az Európai Unió legfejletlenebb régiói között” van.(15) A Bizottság álláspontja szerint azonban különbséget kell tenni ebben a tekintetben a pénzügyi és nem-pénzügyi szektor között.

21.   A pénzügyi szektoron kívül működő vállalkozások tekintetében, a portugál hatóságok által előterjesztett tanulmány fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, miszerint a társaságiadó-csökkentés lehetővé teszi ezen vállalkozások számára, hogy javítsanak pénzügyi helyzetükön, és így hozzájáruljanak a regionális fejlődéshez.(16) Ebből következően, amennyiben az adócsökkentést ilyen vállalkozásokra alkalmazzák, a támogatás összeegyeztethető a közös piaccal az EK 87. cikk (3) bekezdése a) pontja szerinti eltérés alapján.(17)

22.   Ami a pénzügyi szektorban működő vállalkozásokat illeti, a Bizottság megállapította, hogy a jövedelem- és társasági adó csökkentése „nem indokolható a régió fejlődéséhez nyújtott hozzájárulásával, valamint mértéke nem arányos az ellensúlyozni kívánt hátrányokkal.”(18) Mivel nem állt rendelkezésére számszerű adat, amely lehetővé tenné „az Azori-szigeteken a pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalkozások által viselt többletköltségek szintjének tárgyilagos megállapítását”, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi vállalkozásoknak(19) nyújtott adócsökkentések nem minősülnek megengedett regionális állami támogatásnak a 87. cikk (3) bekezdése a) pontjában vagy a Szerződésben előírt egyéb eltérések alapján. A Bizottság álláspontja szerint ezen értékelés alkalmazandó „vállalatcsoporton belüli szolgáltatási” tevékenységekre(20) is, mivel ezek a tevékenységek nem járulnak hozzá a regionális fejlődéshez olyan mértékben, hogy a 87. cikk (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá essenek.

23.   A határozat 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezte Portugáliát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2/99/A. sz. rendelet 4. és 5. cikkével végrehajtott jövedelemadó- és társaságiadó-csökkentés révén nyújtott támogatásokat a pénzügyi és vállalatcsoporton belüli szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások visszatérítsék.(21)

B.      A Bíróság előtti eljárás

24.   2003. február 24-én a Portugál Köztársaság benyújtotta a jelen megsemmisítés iránti keresetet. Ezt követően az eljárási szabályzat 93. cikke értelmében az Egyesült Királyság beavatkozóként írásbeli észrevételeket nyújtott be. 2005. szeptember 6-án tárgyalást tartottak, amelyen a Portugál Köztársaság, a Bizottság és az Egyesült Királyság, valamint az eljárási szabályzat 93. cikkének 7. §-a értelmében a Spanyol Királyság szóbeli észrevételeket tett.

V –    A felek érvei

A.      A Portugál Köztársaság

25.   A Portugál Köztársaság kérelmének alátámasztásául három jogalapra hivatkozik.

26.   Először, a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a határozat az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésen alapul két értelemben is: először a szelektivitás kritériumának alkalmazásában; másodszor pedig annak el nem ismerésében, hogy az adócsökkentéseket a portugál adórendszer természete és gazdasági felépítése indokolja.

27.   Ami a szelektivitást illeti, a Portugál Köztársaság állítása szerint a Bizottság tévesen vette figyelembe viszonyítási alapként Portugália teljes területét. A szóban forgó adócsökkentések az Azori-szigetek régió jogalkotó szervének hatásköre gyakorlásából következnek, és a régióban adójogi illetőséggel rendelkező valamennyi gazdasági szereplőre alkalmazandóak. Mint ilyenek, „nem részesítenek előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését”.

28.   Ráadásul ezek az adócsökkentések a portugál alkotmányban foglalt újraelosztási elvekből következnek, beleértve különösen a 13/98. sz. törvény 4. cikke (1) bekezdésében foglalt nemzeti szolidaritás elvét, amelyek célja a regionális elszigeteltségből fakadó gazdasági fejlődési egyenlőtlenségek korrekciója. Az adócsökkentések ezért az alkotmányos szuverenitás gyakorlásának következményei, amelyeket pontosan az EK 299. cikk (2) bekezdésében meghatározott tényezők – vagyis az Azori-szigetek földrajzi elszigeteltsége, mostoha éghajlata és kisszámú terméktől való gazdasági függősége – okoznak. A Portugál Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy ragadja meg ezt a lehetőséget a szelektivitás kérdésére vonatkozó helyes megközelítés kialakítására a regionális adócsökkentésekre vonatkozóan a területen fennálló jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében.

29.   Ami a portugál adórendszer természetét és gazdasági felépítését illeti, a Portugál Köztársaság hangsúlyozza, hogy az adócsökkentések a 13/98. sz. törvényből és az alkotmány egészéből következnek, amelyek számos hivatkozást tartalmaznak az újraelosztás, valamint Portugália kontinentális területe és az Azori-szigetek közötti egyenlőség célkitűzésére.(22) Továbbá a Bizottság érvelése, miszerint az adócsökkentések nem „az adóalanyok közötti objektív különbségekből” következnek, téves: valamennyi Azori-szigeteken működő vállalkozás ugyanazon hátrányoktól szenved, amelyek megkövetelik a valamennyi ágazatra vonatkozó általános adócsökkentést az Azori-szigeteken.

30.   A Portugál Köztársaság második jogalapja az, hogy a határozat sérti az EK 253. cikket azzal, hogy nem indokolta kielégítően azon megállapítását, miszerint az adócsökkentések érzékelhetően torzítják a versenyt, és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Továbbá a Bizottság nem kielégítően azonosította az adócsökkentés lehetséges kedvezményezettjeit, ami azt jelenti, hogy az intézkedéseknek a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatása nem mérhető megfelelően.

31.   Harmadszor, a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy a pénzügyi és a vállalatcsoporton belüli szolgáltatási szektorra vonatkozó adócsökkentéseket a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította. A pénzügyi vállalkozásokat, így a bankokat, amelyek nagyobbak, mint az Azori-szigeteken működő más vállalkozások, szintén érintik például a többlet energiaköltségek és a szakmailag hozzáértő munkaerő hiánya. Mivel a Bizottság megfelelőnek találta az Azori-szigetek különleges jellegzetességeiből következő többletköltségekre vonatkozóan általánosságban és nem ágazatonként készített, a nem-pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó becslést, ezt az érvelést ki kellett volna terjesztenie a pénzügyi vállalkozásokra is. Azzal, hogy ezt nem tette meg, megsértette a gondos ügyintézés, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvét.

B.      A Bizottság

32.   A Bizottság védekezésének fontosabb érvei a következők.

33.   Először is, a szelektivitás kritériumának állítólagos téves alkalmazása tekintetében a Bizottság a határozat 24-33. pontjára hivatkozik. Azt állítja különösen, hogy Saggio főtanácsnok a Juntas Generales de Guipúzcoa-ügyre vonatkozóan előterjesztett indítványában(23) elfogadta a pusztán nemzeti hivatkozási pont alapulvételére vonatkozó megközelítést annak meghatározásánál, hogy valamely intézkedés szelektív-e, vagy sem. A Bizottság álláspontja szerint, mivel a szóban forgó adócsökkentések más portugál vállalkozásokhoz viszonyítva előnyben részesítik az Azori-szigeteken működő, adófizetésre köteles vállalkozásokat, ez elegendő ahhoz, hogy az adócsökkentések szelektívnek minősüljenek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében. Ezen értelmezést követeli meg a Bizottság állítása szerint magának a Szerződésnek a rendszere. Következésképpen az a tény, hogy az adócsökkentéseket a portugál államtól eltérő másik szerv fogadta el, mint olyan, irreleváns: kizárólag az intézkedés hatása és nem annak formája vehető figyelembe az állami támogatások értékelésénél.

34.   A Bizottság azt állítja továbbá, hogy az Azori-szigeteknek adott autonómia jellege valójában korlátozott: a portugál központi állam továbbra is meghatározó szerepet játszik azon gazdasági háttér meghatározásában, amelyben a vállalkozások működnek. Például az Azori-szigeteken aktív vállalkozások a központi állam által fenntartott infrastruktúrákat, illetve társadalombiztosítási rendszert veszik igénybe. Valójában ezért az Azori-szigetek által nyújtott adókedvezmények alacsonyabb adóbevételt eredményeznek ebben a régióban, amelyet a másik oldalról a központi állam kompenzál a nemzeti szolidaritás elve alapján. A Bizottság hangsúlyozza, hogy – ahogy azt a határozatában megállapította – abban az esetben, amikor a tagállam területén valamennyi azonos szintű helyi önkormányzat azonos hatáskörrel rendelkezik bizonyos adók kulcsának meghatározására, ez nem minősül előnyök szelektív nyújtásának az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében. E pont tekintetében az Egyesült Királyság beavatkozására válaszul a Bizottság megjegyzi, hogy a jelen ügy megkülönböztethető Skócia – ahol a skót parlament hatásköre az adókulcs változtatására vonatkozóan a jövedelemadóra terjed ki, a társasági adóra nem –, valamint Észak-Írország helyzetétől.

35.   Az adócsökkentéseknek a portugál adórendszer természetével és gazdasági felépítésével történő indokolására vonatkozó érvet illetően a Bizottság azt állítja, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha a szóban forgó adózási előnyök az adóalanyok közötti objektív különbségekre vezethetők vissza. A jelen ügyben azonban az adócsökkentések a régió gazdasági jellegzetességeiből adódnak, ami az adórendszeren kívül álló tényező. A Bizottság hozzáfűzi, hogy álláspontja szerint, amennyiben a tagállami intézkedés teljesíti az állami támogatássá minősítés egyéb feltételeit, a tagállam feladata bizonyítani, hogy az intézkedést a rendszer természete és gazdasági felépítése indokolja.

36.   Másodszor, a Bizottság visszautasítja a feltételezést, miszerint nem indokolta megfelelően azt a következtetését, hogy az adócsökkentések érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzíthatják a versenyt, hivatkozva különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatának azon megállapítására, miszerint a Bizottság nem köteles ezt a határozataiban részletesen kifejteni.(24) Sőt, elegendő bemutatnia, hogy az intézkedésnek legalább az intézkedés néhány kedvezményezettje esetében hatással van a kereskedelemre.

37.   Végül, az állítólagos nyilvánvaló értékelési hibát, valamint a gondos ügyintézés, az egyenlő bánásmód és az arányosság elveinek megsértését illetően a Bizottság megjegyzi először is, hogy széles körű mérlegelési jogot élvez az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetősége megítélésében, köszönhetően az ilyen értékeléshez szükséges gazdasági és társadalmi vizsgálatnak. Ráadásul a Centre for European Policy Studies a Portugál Köztársaság által hivatkozott tanulmánya nem számszerűsítette a megnövekedett költségek hatását gazdasági ágazatonként.(25) A Bizottság hangsúlyozza, hogy a támogatásoknak a közös piaccal regionális alapon történő lehetséges összeegyeztethetősége értékelésénél az érintett tagállamra hárul a többletköltségek felmérése és az EK 299. cikk (2) bekezdésében felsorolt tényezőkkel való kapcsolatnak, valamint a javasolt támogatási intézkedésnek az e költségekkel való arányossága bemutatása.

C.      Az Egyesült Királyság és Spanyolország

38.   A Portugál Köztársaság kérelmének támogatása végett beavatkozó Egyesült Királyság érvelését a szelektivitás kérdésére összpontosította. Elvetve a Bizottság azon érvelését, miszerint minden olyan intézkedés, amely nem terjed ki a tagállam teljes területére, automatikusan teljesíti az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott szelektivitás kritériumát, azt állítja, hogy nem mindig teljesítik ezt a kritériumot a decentralizált vagy autonóm régiók által elfogadott, az illetékességi területükön hatályos és nem ágazatspecifikus, csökkentett adókulcsok. Az Egyesült Királyság előadása szerint valamely regionális adórendszer természetének az állami támogatások szempontjából történő vizsgálata a regionális autonómia nagyobb horderejű problémáit veti fel, amelyek alkotmányossági szempontból alapvetőek. Ha elfogadnánk a Bizottság érvelését, ez az Egyesült Királyság álláspontja szerint veszélyeztetné az „aszimmetrikus” alkotmányos berendezkedést, különösen Skócia (ahol a skót parlament jogosult az Egyesült Királyság normál jövedelemadó-kulcsainak fontonként legfeljebb három pennyvel történő módosítására a skót adóalanyok tekintetében, a központi kormányzat kompenzációs visszatérítése vagy szubvenciója nélkül)(26), és Észak-Írország tekintetében (ahol az észak-ír nemzetgyűlés jogosult olyan adókat kivetni, amelyek lényegében nem azonos jellegűek az Egyesült Királyság egészében alkalmazott adókkal).(27)

39.   Az Egyesült Királyság azt javasolja, hogy annak eldöntésénél, hogy a nemzeti adókulcshoz képest alacsonyabb regionális adókulcs állami támogatásnak minősülnek-e, a Bizottság köteles legyen figyelembe venni a csökkentett adókulcsot elfogadó államon belüli hatóság autonómiájának fokát több tényezőre tekintettel, ideértve, hogy az adócsökkentésére vonatkozó döntést az érintett régió lakossága által választott vagy más módon demokratikusan felelős testület hozta-e; valamint hogy a döntés pénzügyi következményeit a régió viseli-e, másik régiókból vagy a központi kormánytól származó és ellensúlyozó hozzájárulás vagy szubvenció nélkül.

40.   A szintén a Portugál Köztársaság kérelmének támogatása végett beavatkozó Spanyol Királyság hangsúlyozza, hogy a decentralizáció - amennyiben létezik – a tagállam alkotmányos keretének részét képezi. A Bizottság érveinek elfogadása ezen alkotmányos struktúra figyelmen kívül hagyását jelentené, különösen tekintettel arra, hogy a közvetlen adózás továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik.

VI – Elemzés

A.      A vitatott adócsökkentések állami támogatásnak minősülnek-e az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében?

41.   A felek által előterjesztett számos érv – jogosan – a Portugál Köztársaság első kereseti kérelmére összpontosít, vagyis arra, hogy a szóban forgó adócsökkentések az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esnek-e.

42.   Általánosabban, ez felveti a következő fontos, jelen ügyön túlmutató kérdést: milyen elvek alkalmazandóak annak megítélésénél, hogy a tagállam meghatározott földrajzi területére kizárólagosan elfogadott nemzeti adókulcstól való eltérések a Közösség állami támogatásokra vonatkozó szabályainak hatálya alá esnek-e?

43.   A Bíróság ítélkezési gyakorlata mindezidáig nem adott választ erre a kérdésre.(28) Mégis, álláspontom szerint elengedhetetlen ennek kapcsán egy értékelési „teszt” vagy elvek kialakítása. Ez mindenekelőtt és leginkább a tagállamoknak a saját adórendszerük megtervezésére vonatkozó jogából következik. Különösen, világos teszt nélkül, ami meghatározza, hogy a földrajzilag korlátozott adóeltérések mikor esnek az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, a tagállamok nem láthatják előre, mely esetekben kötelesek az EK 88. cikk (3) bekezdése szerint bejelenteni a Bizottságnak a tervezett adóeltérést annak alkalmazását megelőzően. Emlékeztetnék rá, hogy ezen bejelentési kötelezettség megszegése magával vonja az intézkedés „jogellenes támogatás” rendszerében történő kezelését, ahogy azt az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet előírja. (29) A jogbiztonság és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatékonyságának érdeke ezért megköveteli, hogy a tagállamok világos értékelési elvek révén előre ismerjék kötelezettségeik terjedelmét.(30)

1.      Mikor minősülnek a földrajzilag korlátozott nemzeti adókulcstól való eltérések állami támogatásnak?

a)       Általános elvek

44.   A támogatásként való minősítéshez az adóintézkedésnek az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt négy kritériumot kell teljesítenie, nevezetesen:

–        Az intézkedésnek „olyan előnyt kell adnia a kedvezményezettek számára, amely mentesíti őket a rendszerint a költségvetésükből fedezett terhek alól”.(31) Ez a követelmény nyilvánvalóan teljesül, amennyiben a vállalkozást alacsonyabb adókulcs terheli, mint egyébként;

–        Ezen kedvezményt „tagállamok által vagy állami forrásból nyújtják”. Ahogy a Bíróság a Németország kontra Bizottság ügyben megállapította, az alacsonyabb állami adóbevételt eredményező, regionális hatóságok által nyújtott adócsökkentések esetében ezen feltétel teljesül. (32)

–        Az intézkedésnek „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” kell előnyben részesítenie, más szóval szelektívnek kell lennie. Az intézkedés mentesül a szelektív minősítés alól, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy az intézkedést a rendszer „természete vagy általános felépítése” indokolja.(33)

–        Az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie, továbbá érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

45.   Annak meghatározása során, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése milyen terjedelemben terjed ki a földrajzilag korlátozott nemzeti adókulcstól való eltérésekre, a bökkenő a szelektivitás kritériumában van. Az ok nyilvánvaló. Meghatározás szerint ezen eltéréseket kizárólag a tagállam bizonyos területén működő vállalkozásoknak nyújtják. Ha – mint az a Bizottság álláspontja – minden esetben a tagállam teljes területét vennénk viszonyítási keretként, első látásra valamennyi, az állam földrajzi alegységére korlátozott nemzeti adóeltérés „földrajzilag” szelektívnek minősül (szemben a „tárgyi” szelektivitással, amikor az intézkedés bizonyos ipari vagy gazdasági ágazatban működő vállalkozásokat részesít előnyben). Ebben az esetben az állami támogatásra vonatkozó szabályok a versenytorzulás csökkentése érdekében alkalmazhatók.

46.   Ha azonban, bizonyos esetekben azt a földrajzi területet vesszük viszonyításként, ahol az eltérések alkalmazandóak, az ilyen eltérések nem „szelektívek”, mert az ezen a területen valamennyi működő vállalkozásra alkalmazandók. Ebben az esetben a versenytorzulás csökkentésére a Szerződésben rendelkezésre álló egyetlen eszköz az EK 94. cikk, amely egyhangú döntéssel lehetővé teszi a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítését, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését,(34), valamint (a ritkán alkalmazott) EK 96. és EK 97. cikkek, amelyek lehetővé teszik a tagállami konzultációt a Bizottsággal, valamint a tagállam rendelkezéseiből következő, a közös piacon a verseny feltételeiben bekövetkező torzulás elkerülésére alkalmas tanácsi intézkedést.

47.   Az alapvető kérdés ezáltal a következő: mi legyen az összehasonlítási alap annak megítélésénél, hogy a földrajzilag korlátozott nemzeti adókulcstól való eltérés „előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében?

b)       Mikor szelektívek a földrajzilag korlátozott nemzeti adókulcstól való eltérések?

48.   E kérdés megvitatásánál először is különbséget kell tennünk a nemzeti adókulcsnak a tagállam meghatározott földrajzi területére vonatkozó emelése és ezen adókulcs csökkentése között.

49.   A nemzeti adókulcs adott földrajzi területre vonatkozó emelését illetően, feltéve, hogy a terület a tagállam teljes földrajzi területének kisebbségét alkotja, ez – ahogy a GIL Insurance ügyre vonatkozóan előterjesztett indítványomban neveztem – erre a területre bevezetett „különleges tehernek” minősül, nem pedig az „alacsonyabb” adókulccsal adózó, az általános rendszer hatálya alá tartozó adóalanyoknak nyújtott támogatásnak.(35) Ennek következtében – az abban az indítványomban kifejtett indokok miatt – az ilyen eset nem tartozik az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alá.

50.   A nemzeti adókulcs adott földrajzi területre vonatkozó csökkentéseit illetően azonban három forgatókönyv között kell különbséget tennünk.

51.   Az első forgatókönyv az, amelyben a tagállam központi kormányzata egyoldalúan úgy dönt, hogy valamely meghatározott földrajzi területen a nemzeti szinten hatályos adókulcshoz képest csökkentett adókulcsot alkalmaz. Az ilyen intézkedés egyértelműen szelektív, mivel egyetlen szerv hozta az illetékessége alá tartozó földrajzi terület egy részére alkalmazva.

52.   A második forgatókönyv, ahol a bizonyos szintű (regionális, települési vagy más) helyi hatóságok mindegyike szabadon határozhatja meg az adókulcsot az illetékességi területére, a „nemzeti” adókulcsra hivatkozással vagy anélkül.

53.   Ahogy a Bizottság a határozatában és előadásaiban elismerte, a helyi hatóság által ezen jogkör alapján elfogadott intézkedések, amelyek az illetékességi területére általánosságban alkalmazandók, nem szelektívek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében – még akkor sem, ha valamely hatóság alacsonyabb adókulcsokat fogad el, mint a többi. Ilyen esetben, amennyiben minden egyes helyi hatóság szabadon, a központi kormányzattól függetlenül határozhatja meg az adókulcsait, nincs értelme az egész tagállam területét összehasonlítási alapként venni a szelektivitás megítélése céljából. Először is mesterkélt lenne előállni egy „általános nemzeti adókulccsal”, amellyel a régió adókulcsát összehasonlítják: a valóságban az adókulcs valószínűleg különböző lesz minden régióban. Mégis, a szelektivitás lényege a közvetlen adózás területén az, hogy az adóintézkedésnek az általános adórendszerhez képest kivételesnek vagy eltérőnek kell lennie.(36) A „kivétel” vagy „eltérés” koncepciója csak akkor bír fogalmi értelemmel, ha kialakítható egy nemzeti szintű „szabály”, ami lehetetlen abban a helyzetben, ahol minden egyes helyi hatóság szabadon határozhatja meg a saját adókulcsait.(37)

54.   Ez elvezet minket a harmadik forgatókönyvhöz: a helyi hatóság által elfogadott és kizárólag ezen helyi hatóság illetékességi területén alkalmazandó adókulcs alacsonyabb, mint a nemzeti adókulcs. Itt az alapvető kérdés az, hogy az alacsonyabb adókulcs a tagállam központi kormányzatához viszonyítva ténylegesen autonóm hatóság által hozott döntés-e. Fontos, hogy a „ténylegesen autonóm” alatt szervezeti, eljárási és gazdasági autonómiát értek. Vagyis:

–        Szervezetileg autonóm: a határozatot a helyi hatóságnak kell hoznia saját alkotmányos, politikai és közigazgatási jogállása alapján, elkülönülten a központi kormányzattól;

–        Eljárásilag autonóm: a határozatot a helyi hatóságnak olyan eljárás alapján kell hoznia, ahol a központi kormányzatnak nincs hatásköre közvetlenül beavatkozni az adókulcs meghatározásába, és a helyi hatóság nem köteles a központi állam érdekeit figyelembe venni az adókulcs meghatározásánál.

–        Gazdaságilag autonóm: az alacsonyabb adókulcsot nem támogathatja keresztbe vagy finanszírozhatja a központi kormányzat, vagyis ezen adócsökkentések gazdasági következményeit a régiónak magának kell viselnie.(38) Ilyen helyzetben a hogyan és mennyi adóról szóló döntés kérdése a regionális kormányzat politikai előjogának középpontja. Az ilyen döntések közvetlenül befolyásolják például a közszolgáltatásokra és infrastruktúrára költött kormányzati pénzek összegét. A regionális kormányzat előnyben részesítheti az „adózz és költs” megközelítést, magasabb adókat kiróva és többet költve közszolgáltatásokra; vagy dönthet az alacsonyabb adók és a soványabb állami szektor mellett. Amennyiben az adócsökkentéseket a központi kormányzat nem keresztfinanszírozza, ezen politikai döntés a másik oldalról érinti az infrastruktúrát és a gazdasági környezetet, amelyben a régióban székhellyel rendelkező vállalkozások működnek. A régióban székhellyel rendelkező és nem rendelkező vállalkozások ennélfogva eltérő jogi és gazdasági háttérrel működnek, amelyek nem összehasonlíthatóak.

55.   Ha az autonómia ezen valamennyi lényegi ismérve fennáll, amikor a helyi hatóság a nemzeti kulcsnál alacsonyabb adókulcs bevezetéséről dönt, a döntés nem minősíthető „szelektívnek” az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében. Ilyen esetekben a Bizottság álláspontjának alapja – vagyis, hogy a tagállam központi hatóságainak „alapvető szerepe van azon politikai és gazdasági környezet meghatározásában, amelyben a vállalkozások működnek”(39) – kiesik.

56.   Ha azonban az autonómia ezen ismérvei közül egy is hiányzik, az alacsonyabb adókulcsot álláspontom szerint szelektívnek kell minősíteni az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében.

57.   A fentiek összefoglalják, hogy mit tekintek lényeges elvnek annak megítélése során, hogy a regionális adócsökkentések „támogatásnak” minősülnek-e. A teljesség kedvéért azonban hasznos röviden foglalkozni az eljárás során a Bizottság által felvetett három érvvel.

58.   Az első, hogy az a tény, miszerint a regionális adócsökkentés versenytorzító hatással jár, vagy járhat a Közösségen belül, elegendő a szelektivitás kritériumának teljesüléséhez.(40) Ahogy azonban már említettem, az állami támogatásra vonatkozó szabály csak egy a Szerződés számos eszköze közül, amelyek intézkedések megtételére hatalmazzák fel a Közösséget a versenytorzulás csökkentése érdekében az EK 3. cikk g) pontja értelmében. Míg az állami támogatásra vonatkozó szabályok a szelektív támogatási intézkedéseket célozzák, a 94. és 96-97. cikkek az állami támogatásra vonatkozó szabályok alá nem tartozó adóintézkedésekből fakadó torzulások csökkentésére használhatók, ahogy azt a GIL Insurance(41) és a Streekgewest Westelijk Noord-Brabant(42) ügyekre vonatkozóan előterjesztett indítványaimban kifejtettem. A Bizottság azon érve, miszerint csak arra kell összpontosítani, hogy a regionális adócsökkentésnek van-e versenytorzító hatása, vagy nincsen, tévesen olvasztja egybe az e fogalmilag önálló eszközök közötti különbségeket.(43)

59.   A Bizottság által felhozott második érv az, hogy egyes regionális adócsökkentésnek az EK 87. cikk (1) bekezdése hatályán kívül esőként való minősítése a tagállamokat az állami támogatásra vonatkozó szabályok kijátszására ösztönözné az adóztatási hatáskörök belső megszervezésének területükön belüli megváltoztatásával.(44) Világosnak kell azonban lennie a fenti magyarázatomból, hogy a regionális hatóságoknak az arra való, pusztán formális felhatalmazása, hogy a központi kormányzat által meghatározott feltételek szerint, a fentebb kifejtett tényleges autonóm döntéshozatal nélkül gyakorolják adóztatási hatáskörüket, nem volna elegendő ahhoz, hogy az intézkedések kikerüljenek az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alól. A pusztán formálison túlmenő koncepciót támasztja alá maga az EK 87. cikk (1) bekezdésének „bármilyen formában” szövegezése, mint ahogy ezt erősítette meg a Bíróság is például az Olaszország kontra Bizottság ügyben(45), továbbá nemrégiben Saggio főtanácsnok a Juntas Generales de Guipúzcoa ügyben.(46)

60.   Másrészről, abban az esetben, amikor a helyi hatóság a központi kormányzattól tényleges autonóm módon hozza meg döntését (az általam körvonalazott értelemben), nincsen logikus vagy elvi indok különbséget tenni az adóztatási hatáskör „szimmetrikus” decentralizációja – második forgatókönyv fentebb, amikor minden egyes helyi hatóság azonos autonóm adóztatási hatáskörrel rendelkezik – és az adóztatási hatáskör „aszimmetrikus” decentralizációja között – a harmadik forgatókönyv fentebb, amikor néhány, de nem az összes helyi hatóság rendelkezik adóztatási hatáskörrel. Ahogy az Egyesült Királyság megjegyzi, annak eldöntése, hogy a tagállamban mely (ha egyáltalán valamelyik) régiók rendelkezzenek ilyen decentralizált adóztatási hatáskörrel, nyilvánvalóan az alkotmányos politika olyan kérdése, amely nagymértékben függ ezen régió egyedülálló történelmi és gazdasági körülményeitől. Ameddig az adókulcsra vonatkozó döntés ténylegesen autonóm, kívül kell esnie az állami támogatásra vonatkozó szabályokon.

61.   A Bizottság által az ellen felvetett utolsó érv, miszerint lehetséges, hogy a regionális adócsökkentések bizonyos esetekben az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül essenek, a jogbiztonságra alapozott érv. A Bizottság hangsúlyozza, hogy mivel a 87. cikk (1) bekezdése megszabja a kereteket arra vonatkozóan, hogy mely intézkedéseket kell a tagállamoknak jóváhagyásra bejelenteniük, a tagállamoknak előzetesen ismerniük kell a bejelentési kötelezettségük terjedelmét.

62.   Ezen a ponton megjegyezném, hogy míg a jogbiztonság célja természetesen jogos, ez önmagában nem indokolhatja a 87. cikk (1) bekezdése hatályának célján túlmenő kiterjesztését, amit fentebb vázoltam. Valójában a támogatás meghatározása már tartalmaz egy (mindezidáig) homályos fogalmat, nevezetesen, hogy az a „rendszer természetével és gazdasági felépítésével” igazolható.

63.   Felvázolva álláspontomat a szelektivitás kritériumának a regionális adócsökkentésekre vonatkozó alkalmazása elveiről, most rátérek ezen elvek jelen ügyben történő alkalmazására.

2.       Támogatásnak minősülnek-e jelen ügyben az adócsökkentések?

64.   A Portugál Köztársaság az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésre vonatkozó érveit a szelektivitás, valamint az adórendszer természetével és felépítésével való indokolás kérdésére korlátozza. Nem szükséges ezért itt tárgyalni, hogy az adócsökkentések állami forrásból nyújtott előnynek minősülnek-e, ami torzíthatja a versenyt.

65.   Először azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az adócsökkentések teljesítik-e a szelektivitás kritériumát az általam fentebb leírtak szerint.

66.   Álláspontom szerint a válasznak igenlőnek kell lennie.

67.   Igaz, hogy az Azori-szigeteket a portugál alkotmány „autonóm régiónak” nevezi saját politikai-közigazgatási státusszal és saját kormányzati szervekkel. Ezeknek a szerveknek továbbá joguk van saját pénzügyi hatáskörüket gyakorolni, valamint a nemzeti pénzügyi rendelkezéseket sajátosságaikhoz igazítani, ezen jogköröket a 13/98. sz. törvény és a 2/99/A. sz. rendeletben foglaltak szerint gyakorolva. Ennek következtében elmondható, hogy a vitatott adócsökkentéseket eredményező döntéseket szervezetileg autonóm módon hozták.

68.   Álláspontom szerint azonban a döntést nem az általam fentebb vázolt tényleges eljárási és gazdasági autonómia körülményei között hozták.

69.   Az eljárási autonómiát illetően a Portugál Köztársaság a beadványaiban hangsúlyozta, hogy a csökkentések a portugál alkotmányban található újraelosztás elveinek és különösen a 13/98. sz. törvény 4. cikke (1) bekezdése szerinti nemzeti szolidaritás elvének gyakorlását jelentik, vagyis a kölcsönösség elvét, ami kiterjed a teljes nemzeti területre a közszolgáltatások és magántevékenységek megfelelő szintjének biztosítását célozva, kizárva az egyenlőtlenségeket. E törvény 5. cikke meghatározza az együttműködés elveit az állam és az autonóm régiók között a nemzeti szolidaritás elérésének céljával.

70.   Álláspontom szerint az a tény, hogy a vitatott csökkentést ezen nemzeti szolidaritás elve alapján hozták, önmagában cáfolja az általam körvonalazott értelemben vett tényleges eljárási autonómia koncepcióját. Sőt ezen elv tényleges koncepciója a regionális és központi kormányzatokat együttműködésre kötelezi az újraelosztás előmozdításában a teljes portugál területen.

71.   Hasonlóképpen, ami a gazdasági autonómiát illeti, a 13/98. sz. törvény 5. cikke világossá teszi, hogy a pénzügyi szférában a nemzeti szolidaritás meghatározott költségvetési transzferek útján valósul meg(47), és hogy az államnak együtt kell működnie az autonóm régiók hatóságaival a gazdasági fejlődés elérése és az egyenlőtlenségek korrekciója érdekében. Ezen elveket hajtja részletesebben végre a másik oldalról a 13/98. sz. törvény 10. cikke, amely feljogosítja az autonóm régiókat bizonyos állami adóbevételekre. Ráadásul a Portugál Köztársaság nem mutatta be (vagy kísérelte meg bemutatni), hogy az Azori-szigetek nem kap ellensúlyozó támogatást állami forrásokból az adócsökkentések eredményeképpen elért alacsonyabb adóbevételek kiegyenlítésére. Valójában ez összeegyeztethetetlen lenne az adócsökkentések értelmével, vagyis az Azori-szigetek elszigeteltségéből fakadó gazdasági fejlettségbeli egyenlőtlenségek korrekciójával: ezen cél elérését a központi portugál államtól kapott ellensúlyozó kiegyenlítés hiányában inkább hátráltatná, mint segítené a társasági adó 30%-kal való csökkentése.

72.   Álláspontom szerint ezért az Azori-szigetek regionális gyűlésének a vitatott adócsökkentésekről hozott döntése nem volt a központi portugál kormányzattól ténylegesen autonóm az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében. Ennek következtében az adócsökkentéseket szelektívnek kell minősíteni, amelyet az adórendszer természete és felépítése alapján indokolni kell.

73.   Ezen a ponton a Portugál Köztársaság azzal érvel, hogy a szóban forgó adócsökkentéseket az adórendszer természete és általános felépítése indokolja, mert az adócsökkentések a portugál alkotmányban lévő újraelosztás célkitűzéséből következnek, és céljuk az Azori-szigeteken működő vállalkozások által tapasztalt súlyos strukturális problémák ellensúlyozása.

74.   Ebben a tekintetben, bár az adórendszer „természetének és általános felépítésének” indokolására vonatkozó határokat a Bíróság vagy a Bizottság gyakorlata nem határozta meg kimerítően, a következő pontok világosak.

75.   Először is, ezen indokolásra vonatkozó bizonyítási terhet a tagállamok viselik. (48)

76.   Másodszor, az indokolás lényege az, hogy az adórendszer alkalmazása alóli kivételeknek „közvetlenül az érintett tagállam adórendszerének alapelvéből vagy vezérelvéből kell következniük”.(49) Ebben a tekintetben különbséget tesznek az adószabályozásnak az indokolási kötelezettség hatályán kívül eső, „külső” célkitűzései – például társadalmi vagy regionális célkitűzések –, valamint azon célkitűzések között, amelyek „elválaszthatatlanok magától az adórendszertől”, például az adóbeszedés hatékonysága és a progresszív adóztatás.(50) Ezért ezen teszt alkalmazása nyilvánvalóan különbözni fog a szóban forgó adott adórendszer különös célkitűzései szerint.

77.   Véleményem szerint a Portugál Köztársaság nem mentesül az ezen indokolással kapcsolatos bizonyítási teher alól. Bár, mint a progresszív adózásnál, az Azori-szigeteken történő adócsökkentések célja lehet a bevételeknek a gazdagabb és szegényebb régiók közötti újraelosztása, az ennek elérésére alkalmazott módszer az egyébként alkalmazandó általános portugál adórendszer alóli regionális kivétel formáját ölti, mintsem a nemzeti adórendszerre alkalmazandó általános szabályok különös alkalmazását. Analógia útján az Elsőfokú Bíróság Diputación Foral de Álava ügyben hozott ítéletére hivatkozom, amely egyes spanyol tartományok vállalkozásainak adóalap-csökkentés formájában történő adótámogatására vonatkozott.(51) Elutasítva a felperes érvelését, miszerint a tartományi adórendszer alapjai a spanyol alkotmányban találhatóak, és azt a beruházásösztönzés, valamint a munkahelyteremtés célkitűzésének eléréséhez való szükségesség indokolja, a Bíróság megjegyezte, hogy „az a tény, hogy a spanyol alkotmány alapján a baszk hatóságok számára bizonyos hatásköröket biztosítanak az adóztatás kérdésében, nem jelenti azt, hogy bármely megadható adókedvezmény indokolható az adórendszer természetével vagy felépítésével.”(52) Különösen, „az intézkedések valamely gazdasági célkitűzése nem mentesíti azt az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősítés alól […].”(53)

78.   Hasonlóképpen, jelen ügyben az adócsökkentések célja – a Portugál Köztársaság saját bevallása szerint – lényegében a vállalkozások kártalanítása az Azori-szigetek strukturális problémáiból fakadó hátrányokért. Míg ezen cél jogosan vehető figyelembe annak értékelésénél, hogy a támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdése szerinti valamely eltérés hatálya alá esik-e, nem minősül a portugál adórendszer természetén és felépítésén alapuló érvényes indokolásnak.

79.   Ezen indokoknál fogva azt javasolom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Portugál Köztársaság azon jogalapját, amely vitatja a Bizottságnak a vitatott adócsökkentések állami támogatásként való minősítését.

B.      Indokolási kötelezettség

80.   A Portugál Köztársaság második jogalapja az, hogy a Bizottság határozata 24. pontjának harmadik franciabekezdésében nem indokolta megfelelően azon következtetését, miszerint az állítólagos támogatás torzítja vagy torzíthatja a Közösségen belüli versenyt.

81.   Nem győzött meg ez az érv. Igaz, amint a Bíróság megállapította, hogy „még ha a támogatásnyújtás körülményeiből úgy tűnik is, hogy az érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget – a Bizottságnak határozatának indoklásában legalább hivatkoznia kell ezekre a körülményekre.”(54) Álláspontom szerint azonban a Bizottság teljesítette ezen kötelezettségét a határozatában. Részletesen körülírva határozatában az adócsökkentések természetét és terjedelmét (55), csakúgy, mint az Azori-szigeteken fennálló földrajzi, gazdasági és más feltételeket(56), a Bizottság kielégítően rögzítette a körülményeket, amelyek ahhoz a következtetéshez vezették, hogy az adócsökkentések torzíthatják a versenyt, és érinthetik az államok közötti kereskedelmet. Különösen a szóban forgó adócsökkentések széles ágazati hatókörére (mely lefedi az összes gazdasági szereplőt, akár természetes, akár jogi személyek, amennyiben adóalanyok az Azori-szigeteken) és jelentős mértékére (30% a társasági adó esetében) figyelemmel nem gondolom, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét azzal, hogy ezen körülményekből arra következtetett, miszerint legalább néhány adócsökkentéssel érintett vállalkozás folytat tagállamok közötti kereskedelmet magában foglaló tevékenységet, és hogy ez az államok közötti kereskedelmet érintheti.(57)

82.   Hozzátenném, hogy az Azori-szigetek viszonylag kis földrajzi mérete itt nem döntő; ahogy a Bíróság következetesen megállapítja, az, hogy „a támogatás viszonylag jelentéktelen, vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kicsi, nem zárja ki eleve a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét”.(58)

83.   A Portugál Köztársaság második jogalapját ennélfogva, véleményem szerint el kell utasítani.

C.      Az EK 87. cikk (3) bekezdése a) pontjának a pénzügyi és vállalatcsoporton belüli szolgáltatási ágazatokra történő alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba

84.   A Portugál Köztársaság utolsó érve az, miszerint annak megállapításával, hogy az adócsökkentések nem minősülnek a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kivételnek, amennyiben azokat a pénzügyi és a vállalatcsoporton belüli szolgáltatási ágazatokra alkalmazzák, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el és az EK 299. cikk (2) bekezdésébe ütközően megszegte a gondos ügyintézés, az egyenlő bánásmód és az arányosság elveit. A Portugál Köztársaság álláspontja szerint a pénzügyi vállalkozásokat pontosan ugyanazon, az Azori-szigetek földrajzi helyzetéből fakadó többletköltségek terhelik, és így azonos bánásmódban kell részesülniük.

85.   Ezen érv értékelése érdekében először emlékeztetnék arra, hogy annak megítélésénél, hogy adott intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti valamely eltérés hatálya alá esik-e, a Bizottság széles körű mérlegelési joggal rendelkezik, tekintettel a határozat természetéből eredő összetett gazdasági és társadalmi elemzésre. Ezért a jogszerűség felülvizsgálatánál a Bíróságnak annak meghatározására kell korlátoznia magát, hogy a Bizottság túllépte-e a mérlegelési hatáskörét a tények torzítása vagy nyilvánvalóan téves értékelése, illetve a hatáskörrel való visszaélés vagy az eljárási szabályok megsértése által.(59)

86.   Szem előtt tartva ezt, rátérek az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérésre alkalmazandó teszt vizsgálatára. Ahogy a Bizottság regionális támogatásokról szóló iránymutatása előírja, a működési támogatás – vagyis a vállalkozások folyó kiadásainak csökkentéséhez adott regionális támogatás, amely nyilvánvalóan magában foglalja az adócsökkentéseket – főszabályként tilos. Kivételes esetben azonban az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérés szerint támogatható térségekben lehet ilyen támogatást nyújtani, „feltéve, hogy a régió fejlődéséhez nyújtott hozzájárulása és jellege tekintetében a támogatás indokolt, és a támogatás szintje arányos az általa könnyíteni kívánt hátránnyal.”(60) Az iránymutatás meghatározza azt is, hogy a 92. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt eltérésre jogosult legkülső régiókban „a részben a szállítási többletköltségek ellentételezésére szánt támogatás különleges körülmények között engedélyezhető”.(61) A tagállam feladata azonban az ezen tényezők által okozott többletköltségek összegének bizonyítása.

87.   Jelen ügyben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy kizárta a pénzügyi és vállalatcsoporton belüli szolgáltatási ágazatokat a kivételek köréből, miután az EK 299. cikk (2) bekezdése szempontjából elismerte, hogy az Azori-szigetek regionális piacának kis mérete és földrajzi helyzete azt jelenti, hogy a méretgazdaságosság elérésének lehetősége jelentősen korlátozott az ott letelepedett vállalkozások számára, ami jelentős többletköltséget okoz a termelés és a piacra lépés tekintetében.(62) E három tényezőn alapuló megfontolt elemzés vezette valójában ahhoz a döntéshez a Bizottságot, hogy a nem-pénzügyi vállalkozások az EK 87. cikk (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá esnek.

88.   Igaz, hogy ezen döntés meghozatala során – ahogy a Portugál Köztársaság rámutat – a Bizottság kész volt elfogadni a regionális gazdaságban működő vállalkozások egészére vetített többletköltségekre vonatkozó bizonyítékot anélkül, hogy ezeket költségeket ágazatonként bontották volna, ellenben a pénzügyi ágazatra nézve a Bizottság ragaszkodott „a számszerű adatokhoz, amelyek lehetővé teszik az Azori-szigeteken adóköteles pénzügyi vállalkozásokra háruló többletköltségek szintjének objektív mérését”, amelyet a Portugál Köztársaság nem tudott biztosítani.

89.   Ezt az álláspontot azonban nem gondolom nyilvánvaló mérlegelési hibának a Bizottság részéről. Ahogy fentebb említettem, a tagállam viseli a bizonyítás terhét arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt támogatás a regionális vállalkozásokra háruló tényleges többletköltségekhez viszonyítva indokolt és arányos. Míg a Bizottság dönthetett volna úgy, hogy elfogadja az ágazatok összességét lefedő globális számokat a nem-pénzügyi ágazatokra nézve, fő szabályként jogosult önálló, konkrét bizonyítékokat kérni ezen költségekről a pénzügyi ágazatra nézve, különösen mivel az ezen költségek bizonyítására Portugália által benyújtott ökonometriai tanulmány nem terjed ki a pénzügyi ágazatra. A Portugál Köztársaság nem tagadja, hogy nem nyújtott be ilyen önálló bizonyítékot a bizottsági vizsgálat során. (63)

90.   Ezen indokoknál fogva javasolom a Bíróságnak, hogy a Portugál Köztársaság kérelmének harmadik jogalapját szintén utasítsa el.

VII – Végkövetkeztetések

91.   Fentiek alapján a Bíróságnak azt javasolom, hogy:

1)         teljes egészében utasítsa el a nemzeti adózási rendszernek a személyi jövedelemadó és a társasági adó adókulcsa csökkentése tekintetében az Azori-szigetek Autonóm Régió sajátosságaihoz történő igazítására vonatkozó, 2002. december 11-i 2003/442/EK bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló keresetet;

2)         a Portugál Köztársaságot kötelezze a Bizottság költségeinek viselésére; és

3)         a beavatkozó feleket kötelezze a saját költségeik viselésére.

1 Eredeti nyelv: angol.

2  A nemzeti adózási rendszer a személyi jövedelemadó és a társasági adó adókulcsának csökkentése tekintetében az Azori-szigetek Autonóm Régió sajátosságaihoz történő igazítására vonatkozó, 2002. december 11-i 2003/442/EK bizottsági határozat (HL L 150., 52. o.).

3  HL 1998. C 384., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 277. o.

4  HL 1998. C 74, 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 226. o. (többször módosított).

5  Az alkotmány 225-234. cikke.

6  A 227. cikk (1) bekezdésének a), b), c) és i) pontja.

7  A 227. cikk (1) bekezdésének d) pontja.

8  A 227. cikk (1) bekezdésének g), r) és s) pontja.

9  A 227. cikk (1) bekezdésének h), j)-q) pontja.

10  A határozat 24. pontja.

11  A határozat 24. pontja.

12  A határozat 24. pontja, idézve a közvetlen adóztatásról szóló közlemény 17. pontját.

13       A Bizottság támogatta ezen megállapításokat hivatkozva számos saját határozatára, valamint a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítéletre (EBHT 2000., I-6857. o.).

14  A határozat 31. pontja.

15  A határozat 36. pontja.

16  Az ebben a tanulmányban szereplő bizonyíték magában foglalta: a) 1083 társasági adó fizetésére köteles vállalkozást tartalmazó minta vizsgálatát, amelyből 100 székhelye az Azori-szigeteken volt, ami a portugál álláspont szerint megmutatta, hogy az alkalmazott összes mutató alapján (vagyis az eladások jövedelmezősége, a pénzügyi függetlenség, az általános szolvencia és a részvényhozam) az Azori-szigeteken működő vállalkozások jelentősen kisebb értékkel bírtak, mint a Portugália kontinentális területén működők; b) egy 1997-es, ugyanezen vállalkozások mintájának adatain alapuló ökonometriai elemzésből származó bizonyítékot, amelyben megállapították, hogy más tényezők egyenlősége mellett az Azori-szigeteken működő vállalkozások által elért haszon átlagban 33,6%-kal volt alacsonyabb a többi vállalkozásénál.

17  A Bizottság megjegyezte, a portugál hatóságok vállalták, hogy megfelelő időben értesítik a nemzeti adózási rendszernek bármilyen az Azori-szigetek sajátosságaihoz történő igazításáról a 2006. december 31-ét követő időszak tekintetében, amikor a regionális támogatási térkép hatályát veszti (a határozat 38. pontja).

18  A határozat 39. pontja.

19  A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben : J. nemzetgazdasági ág (65., 66. és 67. kódok) (NACE Rev. 1.1)

20  Tevékenységek, amelyek gazdasági alapja az azonos csoporthoz tartozó vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások, mint a koordinációs, pénzügyi vagy elosztóközpontok (A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben: K. nemzetgazdasági ág 74. kódja (NACE Rev. 1.1))

21  A Bizottság hozzáfűzte, hogy a támogatási rendszerre vonatkozó negatív döntés nem befolyásolja annak lehetőségét, hogy bizonyos nyújtott előnyök önmagukban nem tekintendők támogatásnak, vagy a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak tekintendők: a határozat 44. pontja.

22  A Portugál Köztársaság ebben a tekintetben a Bizottságnak benyújtott ökonometriai tanulmányra, valamint a Centre for European Policy Studies 1999. november 13-i tanulmányára hivatkozik az Azori-szigetek különleges helyzetének hangsúlyozása érdekében.

23  A C-400/97., C-401/97. és C-402/97. sz. Juntas Generales de Guipúzcoa et Diputación Foral de Guipúzcoa egyesített ügyekben 2000. február 16-án hozott végzés (EBHT 2000., I-1073. o.).

24  A C-310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-2289. o.), a C-280/00. sz. Altmark Trans-ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.) 77-81. pontja.

25  Peter Ludlow, Vitor Martins és Jorge Núñez Ferrer: Megfelelő stratégiák kialakítása a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében a legkülső területeken, Madeirán és az Azori-szigeteken (CEPS).

26  A Scotland Act (1998) 73. cikke.

27  Lásd a Northern Ireland Act (1998) 4. fejezete 4. cikkének (1) bekezdését és 2. melléklete (9) bekezdését; a Northern Ireland Constitution Act (1973) 36. fejezete 2. részét és 2. melléklete B. részét; a Government of Ireland Act (1920) 21. cikkét.

28  Saggio főtanácsnok a fenti 23. sz. lábjegyzetben hivatkozott, a C-400/97., C-401/97. és C-402/97. sz., Juntas Generales de Guipúzcoa et Diputación Foral de Guipúzcoa egyesített ügyekre vonatkozóan előterjesztett indítványában jutott legközelebb a kérdés megfontolásához. Az ügy a beruházást támogató és gazdasági tevékenységet ösztönző pénzügyi intézkedések Szerződéssel való összhangjára vonatkozott Baszkföldön, Spanyolországban. A főtanácsnok azonban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezések „rövid távú intézkedésnek minősülnek, amelyek célja a hatályuk alá tartozó vállalkozások versenyképességének javítása” (38. pont), így ez nem képez általános alapot a földrajzilag korlátozott adóeltérések elemzéséhez. Az ügyet törölték mielőtt a Bíróság ítéletet hirdetett volna.

29  HL L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 313. o.

30 Hozzáfűzném, hogy a bejelentési kötelezettség esetének meghatározása mellett a támogatás koncepciója hatályának természetesen további fontos gyakorlati jelentősége is van, vagyis amennyiben az adóeltérések „támogatásnak” minősülnek, a tagállamra száll a bizonyítási teher, hogy bemutassa, a támogatás teljesíti a 87. cikk (3) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti eltérés feltételeit, ahogy azt a Bizottság regionális támogatásokról szóló iránymutatása előírja.

31  A közvetlen adóztatásról szóló közlemény 9. pontja.

32  Az általános adócsökkentésekre lásd a C-143/99. sz., Adria Wien ügyben 2001. november 8-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-8365. o.) 38. és 39. pontját, a regionális adócsökkentésekre pedig a 248/84. sz. Németország kontra Bizottság ügyben 1987. október 14-én hozott ítélet (EBHT 1987., 4013. o.) 17. pontját: „Az a tény, hogy a támogatási programot egy szövetségi tagállam vagy egy regionális hatóság fogadta el, és nem a szövetségi vagy központi hatalom, nem mentesít a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése alkalmazása alól, ha a vonatkozó feltételek teljesülnek. A »a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás«-ra történő utalás alapján a 92. cikk (1) bekezdése valamennyi állami forrásból finanszírozott támogatásra irányul.”.

33  Lásd a 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 1974. július 2-án hozott ítéletet (EBHT 1974., 709. o.) és a közvetlen adóztatásról szóló közlemény 12. pontját.

34 A javasolt közösségi közvetlen adóztatásról szóló jogszabályra vonatkozó egyhangú egyetértés elérésével kapcsolatos nehézségek eredményeként még nagyon csekély közelítés történt ezen cikk alapján ezen a területen.

35 A C-308/01. sz., GIL Insurance ügyre vonatkozóan 2003. szeptember 18-án előterjesztett indítvány (EBHT 2003., I-4777. o.).

36  Ennélfogva a Bizottság a közvetlen adóztatásról szóló közleményében megállapítja, hogy „a 92. cikk (1) bekezdésének az adóintézkedésekre történő alkalmazásánál tehát a legfontosabb kritérium az, hogy az intézkedés a tagállamok egyes vállalkozásai számára az adórendszer alkalmazása alól kivételt jelent. Így először az alkalmazandó közös rendszert kell meghatározni.” (16. pont).

37  Ezen előfeltétel benne foglaltatik a Bíróság Adria Wien ügyben hozott ítéletében, miszerint „a Szerződés 92. cikkének alkalmazásánál […] az egyetlen eldöntendő kérdés, hogy egy adott jogrendszer keretén belül egy állami intézkedés olyan jellegű-e, hogy bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése értelmében más vállalkozásokkal szemben, amelyek a szóban forgó intézkedés által követett célkitűzések tekintetében hasonló tényleges vagy jogi helyzetben vannak.” Kiemelés tőlem. A fenti 32. sz. lábjegyzetben hivatkozott Adria Wien ügyben hozott ítélet.

38  Például az Egyesült Királyság előadása szerint az adóztatási jogkör Scotland Actben (1998) előírt és a kérdésben tartott népszavazást követően bevezetett decentralizációja alapján Skóciában a skót parlament jogosult csökkenteni vagy növelni az Egyesült Királyság normál jövedelemadó-kulcsát a skóciai adóalanyokra nézve, fontonként legfeljebb három pennyvel. Ha ezen hatáskörét gyakorolja, az nem vonja magával az Egyesült Királyság központi kormányzatának kompenzációs visszatérítését vagy szubvencióját. Ennélfogva Skócia viseli az általa alkalmazott adókulcs-eltérésből eredő pénzügyi „kockázatot”.

39 A határozat 26. pontja.

40 A Bizottság különösen a fenti 33. sz. lábjegyzetben hivatkozott 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. pontjára hivatkozik.

41 A fenti 35. sz. lábjegyzetben hivatkozott C-308/01. sz. GIL Insurance-ügyben hozott ítélet.

42 A C-174/02. sz. Streekgewest Westelijk Noord-Brabant ügyre vonatkozóan 2004. március 4-én előterjesztett indítvány (EBHT 2004., I-0000. o.).

43 Ráadásul, ahogy az Egyesült Királyság megjegyzi, ha a „támogatás” fogalmának lakmusz próbája egyszerűen a versenytorzítás, ez ugyancsak magában foglalná a bizonyos szintű helyi hatóságoknak nyújtott egyenlő adóztatási jogkörök eseteit is, ami a Bizottság állítása szerint nem minősül támogatásnak.

44 Lásd Saggio főtanácsnok megjegyzéseit a fenti 23. sz. lábjegyzetben hivatkozott C-400/97., C-401/97. és C-402/97. sz., Juntas Generales de Guipúzcoa et Diputación Foral de Guipúzcoa egyesített ügyekre vonatkozóan előterjesztett indítványának 37. pontjában.

45 Lásd a fenti 33. sz. lábjegyzetben hivatkozott 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontját, amelyben a Bíróság elutasította Olaszország érvelését, miszerint a szociális költségek csökkentésének állítólagos társadalmi célja a textiliparban azt jelenti, hogy nem esnek a jelenlegi EK 87. cikk hatálya alá, megjegyezve, hogy „a 92. cikk nem tesz különbséget az érintett állami beavatkozásról szóló intézkedések között azok okaira vagy céljaira hivatkozással, hanem a hatásukra tekintettel határozza meg azokat.”

46 A fenti 23. sz. lábjegyzetben hivatkozott C-400/97., C-401/97. és C-402/97. sz., Juntas Generales de Guipúzcoa et Diputación Foral de Guipúzcoa egyesített ügyekre vonatkozóan előterjesztett indítvány 37. pontja: „az a tény, hogy a szóban forgó intézkedéseket a nemzeti jog szerint kizárólagos hatáskörrel rendelkező regionális hatóságok fogadták el […] csupán formai kérdés, és nem elegendő a regionális törvények hatálya alá tartozó társaságok számára biztosított kedvezményes bánásmód igazolásához.”

47 A 13/98. sz. törvény 5. cikkének (2) bekezdése.

48 A közvetlen adóztatásról szóló közlemény 23. pontja.

49 A közvetlen adóztatásról szóló közlemény 16. pontja.

50 A közvetlen adóztatásról szóló közlemény 26. pontja.

51 A T-346/99., T-347/99. és T-348/99. sz. Diputación Foral de Álava egyesített ügyekben 2002. október 23-án hozott ítélet (EBHT 2002., II-4259. o.).

52 Ugyanott a 62. pont.

53 Ugyanott a 63. pont.

54 Lásd az 57/86. sz. Görögország kontra Bizottság ügyben 1988. június 7-én hozott ítélet (EBHT 1998., 2855. o.) 15. pontját és a C-329/93., C-62/95., C-63/95. sz. Németország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. október 24-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-5151. o.) 52. pontját, valamint a fenti 13. sz. lábjegyzetben hivatkozott C-156/98. sz. Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 98. pontját.

55 Lásd például a határozat 7-9. pontját.

56 Lásd például a határozat 36-37. pontját (bár ez a leírás a közös piaccal való EK 87. cikk [3] bekezdésének a) pontja szerinti összeegyeztethetőség értékelése összefüggésében készült).

57 Lásd még a Bíróság által a fenti 24. lábjegyzetben hivatkozott, a C-310/99. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben nemrégiben hozott ítélet 88. és 89. pontját. Abban az ügyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság indokolási kötelezettsége arra vonatkozó megállapításait illetően, hogy az állami támogatásról szóló döntés által a verseny esetlegesen torzul, teljesült azon általános magyarázattal, miszerint az intézkedés érzékelhető előnyt nyújtott a kedvezményezetteknek a versenytársaikkal szemben, és valószínűleg különösen a tagállamok közötti kereskedelemben érintett vállalkozásokat részesíti előnyben. A Bíróság álláspontja szerint a Bizottság „nem köteles további részletekbe menni ebben a tekintetben”.

58 A fenti 24. lábjegyzetben hivatkozott C-310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja; a C-278/92., C-279/92. és C-280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. szeptember 14-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-4103. o.) 42. pontja.

59 Lásd például a C-225/91. sz. Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-3202. o.) 24. pontját.

60 A regionális támogatásokról szóló iránymutatás 4.15. cikke.

61 A regionális támogatásokról szóló iránymutatás 4.16. cikke.

62 A határozat 36. pontja.

63 Lásd a határozat 18. pontját. „A portugál hatóságok [...] a pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalkozások hiányát ezen alapmintában pusztán az ágazatra vonatkozó statisztikai adatok hiányának tulajdonították, ennek megfelelően elismerve, hogy nem lehet szigorúan bizonyítani az ilyen tevékenységekkel kapcsolatban, hogy a szóban forgó adócsökkentések természetük és mértékük révén az Azori-szigetek különleges problémáit hivatottak megoldani.”