ES
CS
DA
DE
ET
EL
EN
FR
IT
LV
LT
HU
NL
PL
PT
SK
SL
FI
SVInfo
- Referral date: 22-12-2003
- Show case reference
- Opinion date: 16-12-2004
- Ruling date: 26-05-2005
- AG: Stix-Hackl
References in this case
References to this case
Highlight in text
GoCHRISTINE STIX-HACKL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. december 16.(1)
C-536/03. sz. ügy
António Jorge Lda
kontra
Fazenda Pública
(A Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Hozzáadottérték-adó – Az előzetesen felszámított adó levonása – Ingatlanügyletek – Adóköteles és nem adóköteles tevékenységek során egyaránt használt termékek és szolgáltatások – Részarányos levonás – Befejezetlen és kifizetetlen szolgáltatások”
I – Bevezető megjegyzések
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvre(2) (a továbbiakban: hatodik irányelv), különösképpen az adólevonásra vonatkozik. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket az olyan, még befejezetlen és át nem adott munkákra tekintettel tették fel, amelyek kifizetésére sem került még sor.
II – Jogi háttér
A – Közösségi jog
2. A hatodik irányelv 17. cikkének (5) bekezdése az adólevonási jog eredetével és alkalmazási körével kapcsolatban a következőket írja elő:
„(5) Amennyiben az adóalany termékeket és szolgáltatásokat olyan értékesítéshez használ fel, amelyre a (2) és (3) bekezdés szerint adólevonási jog áll fenn, és ezzel egyidejűleg olyan értékesítéshez is, amelyre nézve nem áll fenn az adólevonási jog, úgy a hozzáadottérték-adó levonását csupán addig a mértékéig lehet megengedni, amely az először említett értékesítésre vonatkozik.
E levonható hányadot a 19. cikknek megfelelően az adóalany által teljesített összes értékesítésre alkalmazni kell.
A tagállamok azonban a következőket tehetik:
a) engedélyezik az adóalanynak, hogy üzleti tevékenysége valamennyi részterületére külön arányt alkalmazzon, ha minden ilyen részterületről külön nyilvántartást vezet;
b) kötelezik az adóalanyt, hogy üzleti tevékenysége valamennyi részterületére külön arányt alkalmazzon, és hogy valamennyi ilyen részterületről külön nyilvántartást vezessen;
c) engedélyezik vagy kötelezővé teszik, hogy az adóalany az adólevonást a termékek vagy szolgáltatások összességére vagy egy részére alkalmazza;
d) engedélyezik vagy kötelezővé teszik, hogy az adóalany az adólevonást az első albekezdésben megállapított szabállyal összhangban valamennyi termékre és szolgáltatásra alkalmazza, amelyeket az ott megnevezett ügylet céljaira használ fel;
e) engedélyezik, hogy amennyiben az adóalany által le nem vonható hozzáadottérték-adó jelentéktelen összegű, úgy azt figyelmen kívül lehessen hagyni.”
3. A hatodik irányelv 19. cikke szerint:
A levonható arányosított adó kiszámítása
(1) A 17. cikk (5) bekezdésének első albekezdése szerinti levonható arányosított adó a következő tört eredménye, amelynél:
– a számlálóban a 17. cikk (2) és (3) bekezdése szerint az adólevonásra jogosító éves tevékenység teljes, hozzáadottérték-adó nélkül számított összege szerepel,
– a nevezőben pedig a számlálóban szereplő, továbbá az adólevonásra nem jogosító éves tevékenység teljes, hozzáadottérték-adó nélkül számított összege szerepel. A tagállamok a nevezőbe bevonhatják mindazon szubvenciók összegét is, amelyek nem szerepelnek a 11. cikk A. része (1) bekezdésének a) pontjában.
Az arányosított adót éves alapon százalékban kell meg állapítani, és azt egész százalékegységre kell felkerekíteni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a levonható arányosított adó kiszámítása során figyelmen kívül kell hagyni az adóalany olyan tárgyi eszközök teljesítéséből származó bevételeit, amelyet az saját üzleti céljaira használt fel. Figyelmen kívül kell hagyni az eseti ingatlan- és pénzügyi ügyleteket, továbbá a 13. cikk B. részének d) pontja szerinti ügyletekhez kapcsolódó árbevételeket, amennyiben ezek esetiek. Ha a tagállamok élnek a 20. cikk (5) bekezdésében szereplő lehetőséggel, vagyis a tárgyi eszközök vonatkozásában nem követelnek meg módosítást, akkor a levonható arányosított adó kiszámítása során figyelembe vehetik a tárgyi eszközök megvalósítását.
(3) Egy évre vonatkozó ideiglenesen érvényes arányosított adó az előző évi ügyletek alapján kiszámított arányosított adó lesz. Ha ilyen hivatkozás nem volt vagy az csak jelentéktelen mértékre vonatkozott, akkor az arányosított adót az adóhatóság ellenőrzése mellett ideiglenesen az adóalany becsüli fel a várható előrejelzések szerint. A tagállamok azonban fenntarthatják jelenlegi szabályozásukat. Az ilyen ideiglenes arányosított adó alapján alkalmazott adólevonást módosítani kell, amikor a következő évben a végleges arányosított adót megállapítják.”
B – Nemzeti jog
4. E tekintetben a portugál hozzáadottértékadó-törvény(3) (a továbbiakban: CIVA), különösen annak az adólevonást szabályozó 23. cikke a releváns. Ingatlanok tekintetében az ebben található szabályozást egy későbbi törvényrendelet(4) 5. cikke egészítette ki. Csak a beadványokból derül ki, hogy egy további jogi aktus(5) is kihatott a CIVA 23. cikkére.
5. A portugál adóhatóságok alkalmazásában a portugál jog szerint az arányosított adó mértékét meghatározó tört nevezőjébe be kell számítani az év végéig be nem fejezett munkák értékét is.
III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6. Az António Jorge Lda (a továbbiakban: Jorge Lda) építőipari vállalkozás, amely tevékenységi körébe állami és magán megrendelésre végzett építési tevékenység, valamint épületek és telkek adásvétele tartozik. A Jorge Lda a hozzáadottérték-adó alanya, az épületek eladása tekintetében hozzáadottértékadó-mentességet élvez, az építési tevékenység vonatkozásában azonban nem.
7. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Jorge Lda 1994 és 1997 között hozzáadottérték-adó levonására jogosító szolgáltatást nyújtott (vállalkozási szerződéseket kötött), ennek során a hozzáadottérték-adó egyes olyan vásárlásoknál és értékesítéseknél keletkezett (építmények létesítése eladási célból), amelyek esetében nem volt lehetséges az ilyen adólevonás. Ezekben az években az ingatlanra vonatkozó megrendelések a forgalom 50%-át tették ki, amelyre 5% hozzáadottérték-adót fizettek ki, és 16, illetve 17%-ot vontak le. A forgalom közel 20%-ára 16, illetve 17% adót fizettek. A forgalom fennmaradó része adómentes volt, amely nem jogosított levonásra.
8. Az illetékes hatóság ellenőrzése során többek között a következőket állapította meg:
– nehézség mutatkozik a Jorge Lda által levont általános költségekkel kapcsolatban annak ellenére, hogy az adómentes és az adóköteles téren történt beszerzések meg voltak határozva;
– az ingatlanszerzés hozzáadottértékadó-köteles (levonható) területre tartozik, ahol ezen ingatlanok értékcsökkenésének egy részét az adott üzleti év végén leírták, vagy az adómentes tevékenységek egyik területén beszámították.
9. Mivel a Jorge Lda az általános költség teljes összegét levonta, az adóhatóság követelte a le nem vonható rész és a késedelmi kamatok utólagos megfizetését.
10. A Jorge Lda az adóhatósági adómegállapítással szemben a bírósághoz fordult.
11. A jogvita lényegében a „forgalom” szó hatodik irányelv szerinti fogalmának értelmezésével kapcsolatos, mégpedig azzal a kérdéssel, hogy az adóhatóság a még befejezetlen és át nem adott munkák értékét is figyelembe veheti-e.
12. A hatodik irányelv értelmezésével összefüggő ezen jogi probléma tisztázása végett a Supremo Tribunal Administrativo a következő kérdéseket terjesztette elő előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
1) „Hogyan kell értelmezni az 1977. május 17-i (77/388/EGK) hatodik tanácsi irányelv 19. cikkét?
2) Összeegyeztethető-e az említett szabályozással a CIVA 23. cikk (4) bekezdése, amennyiben úgy értelmezik, hogy ha az adóalany olyan vállalkozás, amely ingatlanszektorban folytat tevékenységet, és ennek során két tevékenységi körben végez munkát: egyfelől építményeket létesít eladási célból (hozzáadottértékadó-mentes tevékenység), másfelől pedig vállalkozási szerződéseket köt (hozzáadottértékadó-köteles tevékenység), akkor a hozzáadottérték-adó levonható százalékegysége kiszámításánál vagy a mindkét tevékenységhez tartozó áruk és szolgáltatások szerzésekor az adóköteles személy által fizetett arányosított adó kiszámításánál figyelembe kell venni a számításhoz alkalmazott tört nevezőjében az évi forgalmon túlmenően az adott év végén még befejezetlen és át nem adott, részben vagy egészben ki nem fizetett munkák értékét?
3) Vagy úgy kell-e érteni a rendelkezést, hogy az említett nevező csak a forgalomra vonatkozik?”
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
13. Tartalmukra és megfogalmazásukra tekintettel meg kell vizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdés elfogadhatóságát.
14. Állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság akkor utasíthatja el a döntést valamely nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll összefüggésben a valósággal vagy az alapeljárás tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha a Bíróságnak nem állnak rendelkezésére azok a ténybeli és jogi adatok, amelyek az előterjesztett kérdéseknek az ügyet előmozdító megválaszolásához szükségesek.(6)
15. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés ugyan közösségi jogi rendelkezés értelmezésére irányul, azonban olyan általánosan van megfogalmazva, hogy nem lehetséges rá külön választ adni.
16. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés ezzel szemben olyan problémát vet fel, amelyre a Bíróság már többször rámutatott. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ezen kérdés tárgya a nemzeti jog, mégpedig a CIVA 23. cikke (4) bekezdésének az összeegyeztethetősége egy irányelvi rendelkezéssel. A nemzeti jog közösségi joggal való összeegyeztethetőségére irányuló kérdés azonban nem lehet előzetes döntéshozatali eljárás elfogadható tárgya.
17. Egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló végzés kevés adattal szolgál a nemzeti jogra vonatkozóan, különösen a CIVA 23. cikkének a szövegét illetően.
18. Kétséges ezért, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés megfelel-e a Bíróság ítélkezési gyakorlata által támasztott követelményeknek, amely szerint a szükséges válaszhoz a nemzeti jogszabályi hátteret is kimerítően le kell írni.
19. A Bíróság ezenkívül egy másik, a portugál hozzáadottérték-adóra vonatkozó ügyben(7) a nemzeti jog nem elegendően részletes leírása miatt annak ellenére nyilvánított elfogadhatatlannak egy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, hogy annak melléklete tartalmazta a nemzeti jog előírásait. A jelen eljárásban azonban az előzetes döntéshozatalra utaló végzés sem a rendelkezés eredeti szövegét, sem a későbbi módosításokat nem tartalmazza.
20. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságának további mércéje az a követelmény, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban található adatoknak nemcsak a Bíróság ügyet előmozdító válaszait kell lehetővé tenniük, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai, valamint más résztvevők a Bíróság alapokmánya 23. cikke alapján észrevételeket tegyenek. A Bíróságnak ugyanis biztosítania kell ezt a lehetőséget, tekintettel arra, hogy e rendelkezés szerint a résztvevőknek csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik.(8)
21. Rá kell azonban arra mutatni, hogy a jelen ügyben az alapul szolgáló jogkérdés jelentősége ellenére az érintett tagállamon kívül más nem nyilatkozott. Ez arra utal, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló – a többi tagállamnak kézbesített – végzés nem tartalmazott elegendő adatot.
22. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel kapcsolatban azt kell megállapítani, hogy az nyilvánvalóan a CIVA 23. cikkének, vagyis a nemzeti jognak az értelmezésére vonatkozik. Erre irányuló kérelem már az EK 234. cikk megfogalmazásából következően sem elfogadható.
23. Kérdésként merül fel, hogy nem lehet-e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést úgy átfogalmazni, hogy elfogadható legyen. Így elképzelhető lenne úgy átalakítani, hogy a hatodik irányelv 19. cikkének és különösen a „forgalom” fogalmának értelmezésére irányuljon.
24. E vonatkozásban természetesen felmerül az a kérdés, hogy így nem általános vélemény adására irányulna-e a kérelem. Ilyen kérelem ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében nem fogadható el az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyaként.(9)
25. Ha viszont az előzetes döntéshozatalra irányuló kérdések a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő konkrét jogvita eldöntésére irányulnak, az ilyen kérelem szintén nem elfogadható, mivel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű munkamegosztáson alapuló EK 234. cikk szerinti eljárásban a konkrét tényállás értékelése a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik.(10)
26. A Bíróság tehát nem jogosult az alapeljárás tényállásáról dönteni, vagy az általa értelmezett közösségi jogi előírásokat nemzeti intézkedésekre vagy a konkrét alapügyre alkalmazni, mivel erre vonatkozóan kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel. A Jorge Lda vonatkozásában felmerült egyes események hozzáadottértékadó-jogi megítéléséhez ezért az szükséges, hogy a nemzeti bíróság értékelje a tényeket.(11)
27. Annak fényében, hogy a Bíróság – elismerten – szigorúan alkalmazza az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatósági feltételeit – csakúgy, mint az ugyanazon nemzeti bíróság által korábban előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem kapcsán történt(12) –, megállapítható, hogy egyik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés sem elfogadható.
V – Végkövetkeztetések
28. Következésképpen azt indítványozom, hogy a Bíróság állapítsa meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., azóta többször módosítva.
3 – 1984. december 26-i 394-B/84. sz. törvényrendelet (DR., 1. sorozat, 297. sz.).
4 – 1986. augusztus 20-i 241/86. sz. törvényrendelet (DR., 1. sorozat, 190. sz.).
5 – 1989. július 20-i 195/89. sz. törvényrendelet.
6 – Lásd ehhez a Bíróság C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítéletének (EBHT 2001., I-2099. o.) 39. pontját, a C-390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítéletének (EBHT 2002., I-607. o.) 19. pontját, a C-373/00. sz., Adolf Truley ügyben 2003. február 27-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-1931. o.) 22. és azt követő pontjait, valamint a C-380/01. sz. Schneider-ügyben 2004. február 5-én hozott ítéletének (EBHT 2004., I-1389. o.) 22. pontját.
7 – A C-154/01. sz., Caves Costa Verde ügyben 2001. július 11-én hozott végzés (az EBHT-ban nem tették közzé; HL 2001. C 289., 8. o.).
8 – A 141/81., 142/81. és 143/81. sz., Holdijk és társai egyesített ügyekben 1982. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 1982., 1299. o.) 6. pontja, valamint a C-458/93. sz. Saddik-ügyben hozott végzés (EBHT 1995., I-511. o.) 13. pontja és a C-116/00. sz., Laguillaumie-ügyben hozott végzés (EBHT 2000., I-4979. o.) 24. pontja.
9 – A C-415/93. sz. Bosman-ügyben 1995. december 15-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4921. o.) 60. pontja, a C-153/00. sz., Der Weduwe ügyben 2002. december 10-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-11319. o.) 32. pontja, a C-318/00. sz., Bacardi-Martini és Cellier des Dauphins ügyben 2003. január 21-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-905. o.) 42. pontja és a C-112/00. sz. Schmiedberger-ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-5659. o.) 32. pontja.
10 – A 36/79. sz., Denkavit Futtermittel ügyben 1979. november 15-én hozott ítélet (EBHT 1979., 3439. o.) 12. pontja, a C-175/98. és C-177/98. sz., Lirussi és Bizarro egyesített ügyekben 1999. október 5-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-6881. o.) 37. pontja, a C-318/98. sz., Fornasar és társai ügyben 2000. június 22-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-4785. o.) 31. pontja és a C-421/01. sz. Traunfellner-ügyben 2003. október 16-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-11941. o.) 21. és azt követő pontjai).
11 – A C-448/01. sz. EVN és Wienstrom ügyben 2003. december 4-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-14527. o.) 59. pontja.
12 – Az elfogadhatatlanság tekintetében lásd a C-223/00. sz. Partex ügyben 2001. november 22-én hozott végzést (az EBHT-ban nem tették közzé; HL 2002. C 84., 32. o.).