Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2007. március 29.1(1)

C-97/06. sz. ügy

Navicon SA

kontra

Administración del Estado

(A Tribunal Superior de Justicia de Madrid [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hozzáadottérték-adó – A tengerjáró hajók bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásának adómentessége”





1.        Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés az 1992 december 14-i 92/111/EGK tanácsi irányelvvel(2) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i hatodik tanácsi irányelv(3) (a továbbiakban: hatodik irányelv) 15. cikke 5. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2.        A kérdéseket a Navicon társaság (a továbbiakban: Navicon) és az illetékes spanyol adóhatóság között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy az utóbbi elutasította olyan ügyletek hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) alóli mentesítését, amelyek valamely hajó konténerek fuvarozásához való bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátására irányultak. Ezen összefüggésben meg kell állapítani, hogy a hatodik irányelvet átültető spanyol jogszabályok szerint kizárólag a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátás adómentes.

3.        A Bíróságtól így a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontjában szereplő, a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalmának, különösen pedig annak meghatározását kérik, hogy a fogalom kizárólag a teljes hajó bérszállításra történő rendelkezésre bocsátását (a továbbiakban: bérszállításra történő „teljes” rendelkezésre bocsátás) vagy a hajó egy részének bérszállításra történő részleges bocsátását (a továbbiakban: bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátás) is magában foglalja.

I –    A vonatkozó szabályozás

A –    A közösségi szabályozás

4.        A hatodik irányelv 15. cikke kimondja:

„Adómentességek kivitelnél és hasonló ügyleteknél, valamint nemzetközi fuvarozás esetén:

Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint, hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[…]

4.      a termékek értékesítése azon vízijárművek ellátása érdekében:

a)      amelyeket a nyílt tengeren fizetett utasok szállítására, kereskedelmi, ipari vagy halászati tevékenység folytatására használnak;

b)      amelyeket a tengeren segély- vagy mentőhajóként, vagy part menti halászatra használnak; ez utóbbi esetben a hajó saját ellátmánya kivételt képez;

[…]

5.        a 4. pont a) és b) alpontjában említett tengerjáró hajók szállításai, átépítése, javítása, karbantartása, bérletbe adása [helyesen: bérszállításra történő rendelkezésre bocsátása] és bérbeadása, valamint az e hajókba beépített vagy ezekben használt felszerelések – beleértve a halászati felszereléseket – vagy az üzemelésükhöz szükséges termékek szállítása, bérbeadása, javítása és karbantartása; […]”

B –    A nemzeti szabályozás

5.     A hozzádottérték-adóról szóló, 1992. december 28-i 37/1992 törvény 22. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A kivitelhez hasonló tevékenységekhez kapcsolódó adómentességek

A szabályozásban előírt feltételek mellett az alábbi tevékenységek adómentesek:

Először is: az alábbiakban meghatározott hajók értékesítése, építése, átépítése, javítása, karbantartása, valamint bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátása vagy bérbeadása:

1)      nyílt tengeri közlekedésre alkalmas olyan hajók, amelyeket nemzetközi forgalomban áruk vagy utasok ellenérték fejében történő szállítására irányuló kereskedelmi tevékenységek – ideértve a turistautakat, illetve az ipari vagy halászati tevékenységeket is – folytatására használnak. […]”

II – Az alapügy tényállása, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6.        A Navicon és a Compañía Transatlántica Española SA társaság bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátásra vonatkozó megállapodást kötött, amellyel az előbbi ellenérték fejében az utóbbi rendelkezésére bocsátja hajói rakodófelületének egy részét konténereknek az Ibériai-félsziget és a hozzáadottérték-adó területi hatálya alá nem tartozó területek (Kanári-szigetek) kikötői közti fuvarozásához.

7.        A Navicon nem számított fel hozzáadottérték-adót a vonatkozó számlákon, mivel úgy vélte, hogy HÉA-mentes a bérszállítási tevékenység. Az illetékes spanyol adóhatóság kiigazította a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra vonatkozó megállapodás alapján fizetett összegeket a HÉA-összegekre tekintettel, mivel álláspontja szerint a bérszállításra történő részleges és nem teljes rendelkezésre bocsátásra nem alkalmazható adómentesség.

8.        A Navicon sikertelenül fellebbezett ezen kiigazítás ellen a madridi Tribunal Económico Administrativo (Regionális és Közigazgatási Bíróság) előtt. Felülvizsgálati eljárást indított e határozat ellen a Tribunal Superior de Justicia de Madrid (Legfelsőbb Bíróság, Madrid) előtt, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti az Európai Közösségek Bírósága elé:

„1.      A hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja szerinti adómentesség alkalmazásában a »bérszállításra történő rendelkezésre bocsátása« kifejezést úgy kell-e érteni, hogy az kizárólag a hajótér egészének rendelkezésre bocsátására (teljes rendelkezésre bocsátás) vonatkozik, vagy magában foglalja a hajótér egy részének vagy hányadának rendelkezésre bocsátását (részleges rendelkezésre bocsátás) is?

2.      Összeegyeztethető-e a hatodik irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely csak teljes rendelkezésre bocsátás esetén teszi lehetővé az adómentességet?”

III – A Bíróság elé terjesztett főbb észrevételek

9.        A görög és a spanyol kormány álláspontja szerint a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontjában használt „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” fogalma kizárólag a hajótér egészének bérszállításra történő rendelkezésre bocsátására utal, így az a következtetés vonható le, hogy a nemzeti szabályozás megfelel az irányelvnek. A hatodik irányelvben meghatározott kivételeket szigorúan kell értelmezni, mivel kivételeket képeznek azon általános elv alól, amely szerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében nyújtott minden szolgáltatás HÉA-köteles.

10.      A belga kormány és a Bizottság álláspontja szerint a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalma a bérszállításra történő részleges és teljes rendelkezésre bocsátásra is utal.

11.      A belga kormány szerint megfogalmazására tekintettel a hatodik irányelv 15. cikke 5. pontjának célja, hogy egyes hajók – különösen a 4. cikk a) és b) pontjában említett tengerjáró hajók – bérszállításra történő rendelkezésre bocsátását, és ne pedig a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás meghatározott típusait mentesítse. Mindenesetre a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely közösségi rendelkezés különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas a rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására. A jelen esetben azonban a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásra korlátozott fogalmának értelmezése megkérdőjelezi a hatodik irányelv 15. cikke 5. pontjának hatékony érvényesülését, mivel ugyanazon útvonal és ugyanazon típusú hajók esetében a bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátás HÉA-fizetési kötelezettség alá tartozik, míg a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátás adómentes.

12.      A Bizottság először is megjegyzi, hogy a Bíróság több alkalommal úgy ítélte meg, hogy a hatodik irányelv 15. cikkének első mondata nem jogosítja fel a tagállamokat a hatodik irányelv ugyanezen irányelvben meghatározott tárgyi hatályának megváltoztatására. Továbbá a harmadik országokba kivitt termékek mindenféle adó alól mentesek, amikor elhagyják a Közösség területét, ami megköveteli, hogy a bérszállításra történő részleges vagy teljes rendelkezésre bocsátásra irányuló szolgáltatás adómentes legyen. Végül, ha a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalma kizárólag a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásra korlátozódik, akkor az adómentességhez való jogot a hajó mérete határozza meg, mivel hasonló méretű szállítmány az érintett hajó méretétől függően egyszer adómentes máskor pedig adóköteles lenne.

13.      Mindazonáltal a Bizottság egyik érvelése támogatja azon álláspontot, amely szerint a spanyol szabályozás összeegyeztethető a közösségi joggal. Analógia útján úgy lehet tekinteni, hogy a bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátást árufuvarozásként kell kezelni, és így az a hatodik irányelv 15. cikkének 13. pontja(4) alá tartozik, amely többek között kivételt határoz meg a kivitt termékek fuvarozására irányuló szolgáltatások vonatkozásában. Mindazonáltal a Bizottság álláspontja szerint ezen érvelésnek nem szabad helyt adni. Először is a hatodik irányelv szövege alapján a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás és az árufuvarzás eltérő jogi szabályozás alá tartozik, másodszor pedig igen különböző a kétféle szerződés.

14.      A Bizottság állítása szerint a nemzeti bíróság feladata – a felek közti megállapodás szövege, valamint a nyújtott szolgáltatás jellege és tartalma alapján – annak meghatározása, hogy a vitatott szerződés a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja alapján teljesíti-e a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra irányuló megállapodásra vonatkozó feltételeket.

IV – Jogi álláspont

15.      A hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja szerint HÉA-mentes a tengerjáró hajók bérszállításra történő rendelkezésre bocsátása. A rendelkezés nem határozza meg pontosabban a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalmát.

16.      A gyakorlatban a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás az egész hajótestre vonatkozhat, amely esetben az ügyletet bérszállításra történő „teljes” rendelkezésre bocsátásnak nevezik, vagy pedig kizárólag a hajótest egy részére, amikor is bérszállításra történő „részleges”rendelkezésre bocsátásról beszélünk.

17.      A jelen eljárásba beavatkozó tagállamok észrevételeiből kitűnik, hogy a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalmát – amint azt egyes tagállamok átültető szabályozásai mutatják – nem értelmezik egységesen a Közösségen belül, ideértve Spanyolországot is, ahonnan a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem származik, amely a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalmát a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásra korlátozza, míg egyéb nemzeti szabályozások, mint például a belga szabályozás, szélesebb értelmezést fogad el, amely szerint minden esetben adómentes a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás, akár teljes, akár részleges. Így tehát a hatodik irányelv 15.cikkének 5. pontja szerinti HÉA-mentességgel összefüggésben felmerül a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalma hatályának kérdése.

18.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a HÉA-mentességeket szigorúan kell értelmezni, mivel azon általános elv alól képeznek kivételeket, amely szerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében nyújtott minden szolgáltatás HÉA-köteles.(5) A Bíróság ezen elvet megerősítette többek között a tengerjáró hajókra alkalmazandó adómentességek tekintetében.(6)

19.      Mindazonáltal ezen, szigorú értelmezést megkövetelő elv alkalmazása nem eredményezheti a 15. cikk olyan értelmezését, amely eltér szövegének nyilvánvaló tartalmától.(7)

20.      A hatodik irányelv szóban forgó rendelkezése, illetve egyéb szövege sem igazolja a „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” fogalmának kizárólag a bérszállításra történő „teljes” rendelkezésre bocsátásra való korlátozását. Úgy tűnik, hogy a hatodik irányelvben az irányelv 15. cikkének 4. pontja(8) szerinti adómentességre vonatkozó előírásokkal ellentétben a tagállamok nem korlátozhatják az irányelv 15. cikkének 5. pontjában meghatározott adómentességet, amíg az ezen adómentesség hatályát meghatározó közösségi adózási szabályok hatályba nem lépnek. Így a hatodik irányelvben szereplő HÉA-mentesség tekintetében a „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” fogalmának a „bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásra” való korlátozása meghaladja a tagállamoknak az irányelv nemzeti jogba való átültetése vonatkozásában biztosított mérlegelési jogkörét. Ugyanis a HÉA tárgyi hatályának meghatározása főszabály szerint a közösségi jogalkotó feladata, és a HÉA tárgyi hatályának, különösen a belső jogba átültető nemzeti szabályozás révén való és a hatodik irányelvvel összeegyeztethető korlátozásának a hatodik irányelv szövegéből, céljából és/vagy az általános szerkezetéből kell erednie.

21.      E tekintetben azt is meg kell vizsgálni, hogy az olyan megszorító megközelítés, mint a spanyol szabályozás, összeegyeztethető-e a hatodik irányelv rendszerével és céljával. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az adómentességek a közösségi jog autonóm fogalmai, amelyeket a HÉA-nak a hatodik irányelv által megállapított közös szabályozása keretében kell értelmezni.(9)

22.      A belga kormány és a Bizottság állítása szerint a HÉA tekintetében az összhang súlyos hiányához vezetne a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra irányuló ügyletek kezelése vonatkozásában, ha a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontjában szereplő „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” kifejezés kizárólag a „bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátást” foglalná magában. E megközelítés alapján a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra irányuló ügylet adómentessége a hajó méretétől függ, hiszen ugyanazon mennyiségű áru fuvarozására szolgáló bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra irányuló ügylet kis hajó esetében adómentes, mivel a hajó teljes rakterét használja, és így bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásnak minősül, míg ugyanezen mennyiségű áru a nagyobb hajó esetében a teljes raktér egy részét foglalja el, így az a hajó bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátásának minősül. Az összhang ezen hiánya vezsélyezteti a hatodik irányelv 15. cikke 5. pontjának hatékony érvényesülését.

23.      Továbbá, ha nem lenne adómentes a tengerjáró hajók bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátására irányuló megállapodás, lennének olyan esetek, amikor egyes kivitt áruk – úgymint a bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátás révén kivitt áruk – fuvarozási költsége nem adómentes. Ezen eredmény nyilvánvalóan ellentétes a rendeltetési ország elvével, amely szerint az áruk azon országban adókötelesek, ahol azokat a végső fogyasztó felhasználja. Ezen elvből következik többek között, hogy a Közösségen kívülre szállítandó áruk mentesülnek minden adó alól, ideértve a Közösségen kívülre történő fuvarozás költségeit terhelő bármely adót is, mivel e költségeket tartalmazza a kivitt áru ára.

24.      Lehet úgy érvelni, hogy a bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátásnak a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja szerinti, hajók „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásához” kapcsolódó adómentesség tárgyi hatályából való kizárása nem feltétlenül veszélyezteti a rendeltetési ország elvét. Az utóbbi fenntartható ugyanis a bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátás révén kivitt áruk esetében, a hatodik irányelv 15. cikke 13. pontjának alkalmazásában, amely többek között előírja, hogy adómentes a kivitt áruk fuvarozása, ha ezen áruk megfelelnek az abban a rendelkezésben meghatározott feltételeknek. Amint azt kiemeli a Bizottság, megkérdőjelezhető azonban, hogy a szóban forgó cikk ezen alkalmazása összeegyeztethető a hatodik irányelv rendszerével és logikájával.

25.      Először is úgy tűnik, hogy a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra és az árufuvarozásra irányuló megállapodás tárgyát és jogi rendszerét tekintve meglehetősen külkönböző. Ha valamely hajó – vagy bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátás esetében annak egy része – bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra vagy bérletre irányuló megállapodás tárgyát képezi, azt meghatározott célra – például fuvarozásra – bocsátják rendelkezésre, míg az árufuvarozásra irányuló megállapodás olyan szerződés, amellyel a fuvarozó, áru bizonyos rendeltetési helyre történő szállítására vállal kötelezettséget. Máshogy megfogalmazva, míg a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra és a bérletre irányuló szerződés magát a fuvarozási eszközt érinti, a fuvarozási szerződés a fuvarozási eszközzel elszállítandó tartalomra vonatkozik. Ebből következik, hogy míg a bérszállítás jogosultja és a bérlő használati joggal rendelkezik a megállapodás tárgyát képező hajón – vagy bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátás esetében annak egy részén – a árufuvarozási szerződés alapján hajón szállított áru tulajdonosa nem rendelkezik ilyen joggal, kizárólag az áruk meghatározott rendeltetési helyre történő fuvarozását követelheti. E különbségek megerősítik azon érvelést, hogy el kell térnie a hatodik irányelv szerint alkalmazandó szabályozásnak.

26.      A bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátásnak az árufuvarozáshoz való hasonlítása valószínűleg megkérdőjelezi a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátás külön mentesítésének szükségességét. Ha a bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátás oly mértékben hasonlítana az árufuvarozáshoz, hogy a megállapodás eltérő jogi jellege ellenére hasonlónak kellene azokat tekinteni, megkérdőjelezhető, hogy külön kell mentesíteni a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátást, és nem pedig az árufuvarozás kategóriájába sorolni. A bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátásnak az árufuvarozással való egy tekintet alá vétele tehát nehezen összeegyeztethető a hatodik irányelv szövegével.

27.      Végül, mivel e két típusú megállapodás jogi jellegét tekintve egyértelműen eltér, ésszerűen az a következtetés vonható le, hogy a közösségi jogalkotó egyértelművé tette volna a hatodik irányelvben, ha a bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás fogalmát kizárólag a bérszállításra történő teljes rendelkezésre bocsátásra kívánta volna korlátozni, és egy tekintet alá kívánta volna venni a bérszállításra történő részleges rendelkezésre bocsátást és az árufuvarozást.

28.      A fentiekből következik, hogy a hatodik irányelv szerinti HÉA-mentességek alkalmazása céljából nem áll fenn meggyőző érv a bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátásnak az árufuvarozással való egy tekintet alá vételére, ahelyett hogy azt a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja szerinti bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra vonatkozó adómentesség alá sorolnánk.(10)

29.      Mindezen okok miatt az első kérdésre adandó válasz az, hogy a hatodik irányelv 15. cikkének 5. pontja szerinti adómentesség alkalmazásában a „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a hajótér egészének rendelkezésre bocsátását (teljes rendelkezésre bocsátás) és a hajótér egy részének vagy hányadának rendelkezésre bocsátását (részleges rendelkezésre bocsátás) is magában foglalja.

30.      A fentiekből következik, hogy a második kérdésre adandó válasz az, hogy ellentétes a hatodik irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely csak teljes rendelkezésre bocsátás esetén teszi lehetővé az adómentességet.

V –    Végkövetkeztetések

31.      Mindezek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja:

(1)      Az 1992 december 14-i 92/111/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 15. cikkének 5. pontja szerinti adómentesség alkalmazásában a „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátás” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a hajótér egészének rendelkezésre bocsátását (teljes rendelkezésre bocsátás) és a hajótér egy részének vagy hányadának rendelkezésre bocsátását (részleges rendelkezésre bocsátás) is magában foglalja.

(2)      Ellentétes a hatodik irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely csak teljes rendelkezésre bocsátás esetén teszi lehetővé az adómentességet.

1 – Eredeti nyelv: angol.

2 – HL 1992. L 384., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 224. o.

3 – HL 1977. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.

4 – A hatodik irányelv 15. cikkének 13. pontja előírja:

„a szolgáltatások nyújtása, beleértve a szállítást [helyesen: fuvarozást] és az azt kísérő ügyleteket is, de kivéve a 13. cikk értelmében mentesített szolgáltatásokat, amennyiben azok közvetlenül kapcsolódnak a 7. cikk (3) bekezdésének, illetve a 16. cikk (1) bekezdése A. részének rendelkezései hatálya alá tartozó termékek kiviteléhez vagy behozatalához”.

5 – Lásd többek között a C-382/02. sz. Cimber Air ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8379. o.] 25. pontját.

6 – Lásd a C-185/89. sz. Velker International Oil Company ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2561. o.] 19. pontját és a C-181/04–C-183/04. sz., Elmeka egyesített ügyekben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8167. o.] 15. pontját.

7 – Lásd e tekintetben az 5, lábjegyzetben hivatkozott Cimber Air ügyben hozott ítélet 29. pontját.

8 – A 15. cikk 4. pontjának második mondata az alábbiak szerint rendelkezik: „A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül javaslatokat nyújt be a Tanácshoz a Közösség adózási szabályainak létrehozására, amelyekben meghatározza az ezen adómentesség, valamint az 5–9. pontban szabályozott mentességek körét és a végrehajtásukkal kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket. Amíg e szabályok hatályba lépnek, a tagállamok korlátozhatják az e bekezdésben szabályozott mentesség terjedelmét.”

9 – Lásd különösen a C-2/95. sz. SDC-ügyben 1997. június 5-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-3017. o.] 21. pontját, a C-141/00. sz. Kügler-ügyben 2002. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6833. o.] 25. pontját, az 5. lábjegyzetben hivatkozott Cimber Air ügyben hozott ítélet 23. pontját és a 6. lábjegyzetben hivatkozott Elmeka egyesített ügyekben hozott ítélet 20. pontját.

10 – Ebből következik, hogy a hatodik irányelv helyes alkalmazásának biztosítása érdekében semmi sem akadályozza a nemzeti bíróságot abban, hogy átminősítse a bérszállításra történő „részleges” rendelkezésre bocsátásra irányuló megállapodást, ha arra a következtetésre jut, hogy az utóbbi – az adott esetben és a szóban forgó megállapodásban szereplő szerződéses kikötések alapján – valójában árufuvarozási szerződés, és így tévesen minősítették „bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra” irányuló megállapodásnak annak érdekében, hogy a hatodik irányelv 15. cikke 5. pontjában meghatározott bérszállításra történő rendelkezésre bocsátásra irányuló ügyletekre vonatkozó adómentességhez kapcsolódó feltételek vonatkozzanak rá.