Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. március 11.1(1)

C-58/09. sz. ügy

Leo-Libera GmbH

kontra

Finanzamt Buchholz in der Nordheide

(A Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A szerencsejátékok adómentessége – A HÉA alól csak a sorsolásos játékokat és a fogadásokat mentesítő nemzeti szabályozás – A pénznyerő automaták üzemeltetésének adóztatása – A tagállamok mérlegelési mozgástere”





1.        A hozzáadottérték-adóról (a továbbiakban: HÉA) szóló uniós szabályozás előírja, hogy a szerencsejátékok mentesek ezen adó alól az egyes tagállamok által meghatározott feltételek és korlátozások keretei között.

2.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ismételten a szerencsejátékok adómentességével kapcsolatban a tagállamok számára így biztosított mérlegelési mozgástér értelmezésére irányul.

3.        Azt kell eldönteni, hogy valamely tagállam jogosult-e a szerencsejátékok egy meghatározott körére, azaz a sorsolásos játékokra és a fogadásokra, korlátozni ezt az adómentességet, noha ezek csupán a kisebb részét képezik az ezen állam területén kifejtett összes szerencsejáték-tevékenységnek és az e tevékenységből származó üzleti forgalomnak.

4.        Az alapeljárás alapja ismételten az, hogy valamely gazdasági szereplő a pénznyerő automaták üzemeltetésének a HÉA-kötelezettség alá tartozását vitatja.

5.        A jelen indítványban kifejtem azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy nem érinti mennyiségi korlátozás a tagállamok számára a szerencsejátékok adómentességével kapcsolatos feltételek és korlátozások meghatározására biztosított mérlegelési jogkört. Azt indítványozom a Bíróságnak, a szóban forgó uniós szabályozást oly módon értelmezze, hogy az biztosítja a jogot valamely tagállam számára arra, hogy a területén szervezett szerencsejátékok kisebb részét, mint például a fogadásokat és a sorsolásos játékokat mentesítse a HÉA alól, és minden egyéb szerencsejátékot vonjon adókötelezettség alá.

I –    Jogi háttér

A –    Az uniós jog

1.      A 2006/112/EK irányelv

6.        A vonatkozó rendelkezéseket a 2006/112/EK tanácsi irányelv(2) tartalmazza, amely 2007. január 1-jén lépett hatályba. Ezen irányelv a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv(3) átdolgozása, anélkül hogy abban érdemi változásokat eredményezne.

7.        A HÉA célja, hogy hatálya a lehető legszélesebb legyen, és különösen, hogy valamennyi szolgáltatást lefedjen. Ennélfogva, a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a HÉA hatálya alá tartozik az egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy által ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás.

8.        Mindamellett, az uniós szabályozás szerint bizonyos tevékenységeket mentesíteni lehet vagy mentesíteni kell a HÉA alól. Ezeket a mentességeket a 2006/112 irányelv 131. cikkében megfogalmazott általános rendelkezések szabályozzák, amely a következőképpen szól:

„A 2-9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.”

9.        A 2006/112 irányelv a továbbiakban felsorolja a mentesített ügyleteket. Ezen irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja szerint:

„A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

[…]

i)      fogadások, sorsolásos játékok és egyéb szerencsejátékok, a tagállam által megállapított feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel”.

10.      A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja lényegében megismétli a hatodik irányelv 13. cikke B. részének f) pontját.

11.      Végül pedig a 2006/112 irányelv 401. cikke előírja, hogy az ebben az irányelvben foglalt rendelkezések nem akadályozzák azt, hogy a tagállamok szerencsejátékokra és fogadásokra vonatkozó adókat, jövedéki adókat, illetékeket és általánosabban olyan adókat, illetékeket vagy közterheket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyeket nem lehet forgalmi adóként jellemezni, feltéve ugyanakkor, hogy ezen adók, illetékek vagy közterhek beszedése a tagállamok közötti kereskedelemben nem támaszt a határátlépéssel összefüggő követelményeket.

2.      A vonatkozó ítélkezési gyakorlat

12.      A hatodik irányelv 13. cikke B. részének f) pontja által a tagállamoknak biztosított mérlegelési mozgástérrel kapcsolatban a Bíróság a következőket állapította meg.

13.      A Bíróság a C-38/93. sz. Glawe-ügyben 1994. május 5-én hozott ítéletben(4) a pénznyerő automaták tekintetében abban az esetben alkalmazandó adóalapról határozott, amikor a törvény értelmében a játékosok által megtett tét bizonyos százaléka nyereményként kiosztásra kerül közöttük. A Bíróság úgy határozott, hogy a HÉA-alapot csupán a tétek azon hányada képezi, amely felett az üzemeltető ténylegesen rendelkezik, azaz nem foglalja magában a megtett tétek egészének a játékosok között kiosztott nyereménynek megfelelő hányadát.

14.      Ugyanígy, a Bíróság már pontosította az adósemlegesség HÉA-rendszer szerves részét képező elvének terjedelmét olyan esetekben, amikor a tagállamok élnek azon lehetőségeikkel, hogy saját területükre vonatkozóan meghatározzák a szerencsejátékok adómentességének korlátozásait és feltételeit.

15.      A Bíróság a C-283/95. sz. Fischer-ügyben 1998. június 11-én hozott ítéletben(5) kimondta, hogy ezen elvvel ellentétes az illegálisan folytatott szerencsejáték, a jelen esetben a rulett HÉA alá vetése, noha ugyanezen játék engedéllyel rendelkező nyilvános játékkaszinó általi szervezése adómentességet élvez.

16.      A Bíróság a C-453/02. és C-462/02. sz., Linneweber és Akritidis egyesített ügyekben 2005. február 17-én hozott ítéletben emlékeztetett arra, hogy ezen elvvel(6) ellentétes különösen az, hogy egymással versengő, hasonló szolgáltatásnyújtásokat a HÉA tekintetében eltérően kezeljenek.

17.      A Bíróság ebből arra következtet, hogy ezen elvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely mentesíti a HÉA alól valamennyi szerencsejáték szervezését és játékautomata üzemeltetését, amennyiben azt engedéllyel rendelkező nyilvános játékkaszinóban végzik, ugyanakkor az ilyen játékkaszinók üzemeltetőin kívüli gazdasági szereplők ugyanezen tevékenysége nem élvezi ezt az adómentességet. A tagállamok azon feltételek és korlátozások meghatározása során, amelyek mellett a szerencsejátékok szervezése mentesülhet a HÉA alól, az említett adómentességet nem tehetik függővé az ilyen játékok szervezőjének azonosságától(7).

B –    A nemzeti jog

18.      A fent hivatkozott Linneweber és Akritidis ügyben hozott ítélet következményeképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság módosította a szerencsejátékok adómentességéről szóló jogszabályát, amelynek értelmében az adómentesség a szolgáltatás nyújtójának személyétől függött. A 2005. február 21-i forgalmi adóról szóló törvény (Umsatzsteuergesetz) 4. §-a (9) bekezdésének b) pontja(8) szerint adómentessé váltak:

„azok az ügyletek, amelyek a [a fogadásos és sorsolásos játékokról szóló törvény (Rennwett- und Lotteriegesetz)] hatálya alá tartoznak. Nem mentesek az adó alól [az e törvény] hatálya alá tartozó azon ügyletek, amelyek a sorsolásos és fogadásos játékokra vonatkozó adó alól mentesek, vagy amelyekre ezeket az adókat általában nem vetik ki.”

19.      Az UStG, valamint a fogadásos és sorsolásos játékokról szóló törvény együttes alkalmazásának megfelelően a német jogban a HÉA alól mentes szerencsejátékok a nyilvános futamfogadások, a sportfogadások, továbbá a sorsolásos játékok.

II – A tényállás és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat

20.      A Leo-Libera GmbH (a továbbiakban: Leo-Libera) pénznyerő automatákkal felszerelt játéktermet működtet. A 2007. januárra vonatkozó HÉA-bevallásában feltüntette az ezzel összefüggő ügyleteit. A Finanzamt Buchholz in der Nordheide által kiszabott HÉA-előleg kiszabása ellen panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy az említett ügyletei mentesek a HÉA alól. Álláspontja szerint ugyanis az UStG 4. §-a (9) bekezdésének b) pontjába illesztett módosítás ellentétes az uniós joggal.

21.      Mivel a Finanzamt Buchholz in der Nordheide a panaszt elutasította, a Leo-Libera keresetet nyújtott be a Finanzgerichthez (pénzügyi bíróság, Németország). Ez utóbbi szintén elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy a pénznyerő automaták nem képezik a HÉA alól mentes szerencsejátékok részét. E bíróság szerint a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, mentesség alóli kivételt fogadjanak el.

22.      Felülvizsgálati kérelmének alátámasztására a Leo-Libera előadta, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján a tagállam nem mentesítheti csupán a fogadásokat és a sorsolásos játékokat a HÉA alól, hanem az egyéb szerencsejátékokat is köteles mentesíteni. A nemzeti jogalkotók ugyan feltételekhez és korlátozásokhoz köthetik ezt a mentesítést. Ugyanakkor nem jogosultak általános jelleggel megadóztatni „az egyéb szerencsejátékokat”. Abban az esetben, ha a német szabályozás értelmében a szerencsejátékokkal összefüggő németországi összforgalom 63%-át terheli HÉA, és csak egy kis rész élvez adómentességet a 2006/112 irányelv értelmében, a szóban forgó nemzeti szabályozás ellentétes az uniós joggal.

23.      Az ügyben eljáró Bundesfinanzhofnak (szövetségi pénzügyi bíróság, Németország) kétségei vannak az UStG 4. §-a (9) bekezdése b) pontjának uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. Úgy véli, hogy mind a hatodik irányelv 13. cikke B. részének f) pontja, mind pedig a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján főszabály szerint mentesíteni kell a HÉA alól a szerencsejátékok szervezését és a szerencsejátékgépek üzemeltetését. Márpedig az UStG 4. §-a (9) bekezdésének b) pontja ezt az adómentességet úgy korlátozza, hogy az adóköteles ügyletek vannak túlsúlyban.

24.      E körülmények között a Bundesfinanzhof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni a […] 2006/112[…] irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját, hogy megengedett a tagállamok olyan szabályozása, amely alapján csak meghatározott (futam)fogadások és sorsolásos játékok mentesek az adó alól, és amely alapján semmilyen »egyéb szerencsejáték« nem tartozik az adómentesség hatálya alá?”

III – Elemzés

25.      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a szerencsejátékok egy meghatározott körére, mint például a fogadásokra és a sorsolásos játékokra, korlátozni a HÉA alóli mentességet, ugyanakkor ezen adó alá vetni a többi szerencsejátékot, beleértve a pénznyerő automatákat is.

26.      A kérdést előterjesztő bíróság azért fordul a Bírósághoz, mert a nemzeti szabályozás olyan hatású, hogy a belföldön szervezett szerencsejátékok legtöbb formáját a HÉA alá veti, és mert az így megadóztatott játékok a szerencsejátékokkal összefüggő összforgalom közel 63%-át teszik ki. A kérdést előterjesztő bíróság tehát azt szeretné megtudni, hogy a szerencsejátékok túlnyomó többségének HÉA alá vetésével a német kormány túllépte-e a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja által számára biztosított mérlegelési mozgásteret.

27.      Mint ahogy az ezen eljárásba beavatkozó tagállamok(9) és az Európai Bizottság is, én is azt gondolom, hogy a szóban forgó rendelkezés biztosít a tagállamoknak ilyen mérlegelési mozgásteret. Ezt az elemzést a szóban forgó rendelkezés szövegezésére, illetve azon rendszerre alapozom, amelybe beleilleszkedik, továbbá az általa elérni kívánt célokra; mindezeket az ítélkezési gyakorlat is pontosította.

28.      Ami a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának szövegezését illeti, meg kell állapítani, hogy az nem határoz meg mennyiségi korlátozást sem azon szerencsejátékok számára vonatkozóan, amelyek a HÉA alá tartozhatnak, sem pedig azon forgalomhányad tekintetében, amelyet ezek a játékok képviselhetnek az ilyen tevékenységekből származó összforgalomhoz képest.

29.      Annak előírásával, hogy „a tagállam által megállapított feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel” a szerencsejátékok mentesek a HÉA alól, egyéb utalás hiányában az uniós jogalkotó nyilvánvalóan a tagállamokra kívánta bízni annak meghatározását, hogy adott esetben melyek a HÉA alá tartozó szerencsejátékok, anélkül hogy ezt a mérlegelési mozgásteret behatárolná a típusra (fogadás, sorsolásos játék vagy egyéb), az összes engedélyezett játékhoz viszonyított számukra vagy az általuk képviselt forgalomhányadra vonatkozó feltételekkel.

30.      A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjával – megfogalmazása szerint – nem ellentétes tehát az, hogy valamely tagállam a HÉA alól csupán a szerencsejátékok egy kis részét mentesíti, mint például a fogadásokat és a sorsolásos játékokat.

31.      Ezt az elemzést véleményem szerint alátámasztja a HÉÁ-ra vonatkozó uniós szabályozási rendszer, amelybe a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja is illeszkedik.

32.      Az ítélkezési gyakorlatból levezethető, hogy ha valamely tagállam, élve az uniós szabályozás által számára biztosított mérlegelési mozgástérrel, meghatározza a HÉA alá tartozó és az az alól mentesített tevékenységeket, tiszteletben kell tartania a hatodik irányelv céljait és általános elveit, különösen az adósemlegesség elvét, és az előírt mentességek megfelelő, egyértelmű és egységes alkalmazásának követelményét(10).

33.      Ami az adósemlegesség elvének terjedelmét illeti, ezen elvvel ellentétes – mint ahogyan azt láttuk –, ha hasonló, és ezért egymással versengő szolgáltatásokat a HÉA szempontjából eltérően kezelnek. Ami a szerencsejátékokat illeti, a fent hivatkozott Fischer-ügyben hozott ítéletből, valamint a fent hivatkozott Linneweber és Akritidis ügyben hozott ítéletből levezethető, hogy a különböző típusú, valamely tagállamban engedélyezhető szerencsejátékok egyes típusai, mint például a sorsolásos játékok, a fogadások, a kaszinójátékok, a pénznyerő automaták stb. nem tekintendők egymással versengő szolgáltatásoknak.

34.      Ennek az ellenkezőjének az elfogadása azt jelentené, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját jelentős részben megfosztanánk hatékony érvényesülésétől, mivel az a tagállamokat a mindent vagy semmit politikájának alkalmazására kényszerítené, azaz, vagy nem mentesíteni egyetlen szerencsejátékot sem, vagy mentesíteni mindegyiket.

35.      Az ítélkezési gyakorlatra tekintettel az adósemlegesség elvével tehát ellentétes az, hogy ugyanazt a szerencsejátékot eltérően kezeljék aszerint, hogy azt jogszerűen vagy jogellenesen gyakorolják, illetve a játékok szervezőjének személyétől vagy jogi formájától függően. Ezzel szemben ezzel az elvvel nem ellentétes az, hogy bizonyos szerencsejáték-típusok adómentességet élvezzenek, míg mások nem.

36.      Az a körülmény, hogy a jelen ügyben az adómentességet élvező szerencsejátékok csupán a kisebb részét képezik a Németországban engedélyezett szerencsejátékoknak és az ilyen tevékenységek folytatásából keletkező összforgalomnak, nem mond ellent az adósemlegesség elvének abban az esetben, ha a mentesített és a nem mentesített szerencsejátékok egymástól különböző szerencsejátékoknak tekinthetők, tehát egymással nem versengenek.

37.      Tekinthetjük úgy, hogy a szóban forgó szabályozás megfelel ennek a követelménynek, mivel a mentesített és a nem mentesített szerencsejátékok típus szerint vannak meghatározva. Továbbá, ez a szabályozás a fent hivatkozott Linneweber és Akritidis ügyben hozott ítéletet követően került elfogadásra, méghozzá – a német kormány által előterjesztett írásbeli észrevételek szerint – a Bizottság szervezeti egységeinek jóváhagyásával. Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság nem fejezett ki kétséget azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a szóban forgó szabályozás összeegyeztethető-e az adósemlegesség elvével.

38.      Továbbá, ami az előírt mentességek megfelelő, egyértelmű és egységes alkalmazásának követelményét illeti, úgy tűnik számomra, hogy a kérdéses szabályozás azt is tiszteletben tartja. Az adómentesség alkalmazási körének a szerencsejáték-típusok szempontjából való meghatározása véleményem szerint első ránézésre a gazdasági szereplők számára világos és pontos kritérium.

39.      Ezzel szemben e mentesség mennyiségi kritériumtól való függővé tétele, mint ahogyan azt az alapügy felperese szeretné, bizonyosan nem nyújtja ugyanezeket a garanciákat. Ami pedig különösen a mentesített szerencsejátékok összforgalmának hányadával kapcsolatos kritérium relevanciáját illeti, egy ilyen kritérium bizonytalan helyzetbe hozná ezeket a gazdasági szereplőket, mivel az csak utólag ellenőrizhető, és különösen mert az egy vagy több szerencsejátékból származó forgalom jelentős mértékben változhat egyik évről a másikra.

40.      Tehát a szóban forgó német szabályozás, véleményem szerint, megfelel annak a rendszernek, amelybe a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja illeszkedik. Szintén összeegyeztethetőnek tűnik számomra e rendelkezés céljaival.

41.      A szerencsejátékok adómentességét ugyanis nem indokolja közérdeken alapuló ok. A 2006/112 irányelv 132. cikkében felsorolt tevékenységekkel (postai szolgáltatások, kórházi és orvosi gyógykezelés, iskolai oktatás, kulturális szolgáltatások stb.) ellentétben nem célja az, hogy e különleges gazdasági tevékenység számára a HÉA szempontjából kedvezőbb bánásmódot biztosítson.

42.      Ezek adómentességének oka az a tisztán gyakorlati megfontolás, hogy a szerencsejáték-tevékenység kevésbé alkalmas a HÉA alkalmazására(11). A HÉA ugyanis fogyasztási adó, amelynek adóalapja valamely termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértéke. Ez a rendszer nem alkalmazható könnyen a szerencsejátékokra, ahol a fogyasztók a tét megfizetése ellenében esélyt kapnak a nyereményre, amely adott esetben magasabb összeg is lehet.

43.      A 2006/112 irányelv 401. cikkében a tagállamoknak a szerencsejátékokra vonatkozó, a HÉA tulajdonságaival nem rendelkező különadó fenntartására vagy létrehozására biztosított lehetőségre figyelemmel úgy is lehet tekinteni, hogy ezen irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának célja a szerencsejátékok kettős adóztatásának elkerülése is.

44.      Ezeket a rendelkezéseket úgy értelmezem, hogy a tagállamok minden egyes szerencsejátékot vagy külön díj alá vethetik, vagy a HÉA alá.

45.      Véleményem szerint e célkitűzésekből nem vonható le az a következtetés, hogy a tagállamok kötelesek mentesíteni a HÉA alól a területükön engedélyezett szerencsejátékok túlnyomó többségét vagy egy meghatározott részét, mivel annak meghatározása, hogy a valamely tagállamban szervezett szerencsejátékok alkalmasak-e, vagy sem a HÉA alkalmazására, pontosan az ebben az államban engedélyezett szerencsejátékoktól függ, továbbá az Európai Unióban szervezett szerencsejátékok köre jelentősen eltérhet az egyes tagállamokban.

46.      Nem vitatott ugyanis, hogy uniós jogharmonizáció hiányában a valamely tagállam területén engedélyezett szerencsejátékok száma, illetve a szervezésük feltételei továbbra is a tagállam szabályozási jogkörébe tartoznak. Az sem vitatott, hogy a tagállamok kulturális okokból, illetve figyelembe véve az e különleges gazdasági tevékenység által a közrend és a fogyasztók számára képviselt kockázatot, saját területükön korlátozhatják ezek gyakorlását, és teljesen megtilthatnak egyes szerencsejátékokat vagy azok bizonyos formáját(12).

47.      Teljes mértékben elképzelhető tehát, hogy – tekintettel a valamely tagállam által a szerencsejátékok szervezésére meghatározott feltételekre – az adott tagállamban engedélyezett valamennyi szerencsejáték alkalmas a HÉA alkalmazására, mint például a pénznyerő automaták a fent hivatkozott Glawe-ügyben hozott ítéletre tekintettel, oly módon, hogy közülük egyetlenegy sem részesül adómentességben.

48.      Jól látható, hogy az a cél, amelyen a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapul, nem igazolja az e rendelkezésben a tagállamoknak biztosított mentesítési jogkör olyan mennyiségi vagy arányossági kritériummal történő behatárolását, amely az egész Unióban kötelező erővel bír.

49.      E tényezőkre tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság úgy határozzon, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a szerencsejátékok egy meghatározott körére, mint például a fogadásokra és a sorsolásos játékokra, korlátozni a HÉA alóli mentességet, és ezen adó alá vetni a többi szerencsejátékot, beleértve a pénznyerő automatákat is.

IV – Végkövetkeztetések

50.      A fenti megfontolások alapján azt indítványozom, hogy a Bíróság a Bundesfinanzhof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

„A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a szerencsejátékok egy meghatározott körére, mint például a fogadásokra és a sorsolásos játékokra korlátozni a HÉA alóli mentességet, és ezen adó alá vetni a többi szerencsejátékot, beleértve a pénznyerő automatákat is.”

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.)

3 – A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: hatodik irányelv), amit a 2006/112 irányelv 2007. január 1-jével hatályon kívül helyezett.

4 – EBHT 1994., I-1679. o.

5 – EBHT 1998., I-3369. o., 27., 28. és 31. pont.

6 – EBHT 2005., I-1131. o.) 24. pont.

7 – Uo., 29. pont.

8 – A visszaélésszerű adózás visszaszorításáról szóló 2006. április 28-i törvénnyel (Gesetz zur Eindämmung missbräuchlicher Steuergesaltungen, BGBl. 2006 I, 1095. o.) módosított törvény (BGBI. 2005 I, 386. o., a továbbiakban: UStG).

9 – Ezen tagállamok a következők: Belga Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Írország, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

10 – A C-246/04. sz. Turn- und Sportunion Waldburg ügyben 2006. január 12-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-589. o.) 31. pontja.

11 – A C-89/05. sz. United Utilities ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-6813. o.) 23. pontja.

12 – Lásd a C-275/92. sz. Schindler-ügyben 1994. március 24-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-1039. o.) 61. pontját a nagyléptékű lottójátékok Egyesült Királyságban való betiltása kapcsán.