Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. április 12.(1)

C-180/10. és C-181/10. sz. egyesített ügyek

Jarosław Słaby

kontra

Minister Finansów (C-180/10)

és

Emilian Kuć

Halina Jeziorska-Kuć

kontra

Dyrektor Izby Skarbowej w Warszawie (C-181/10)

(A Naczelny Sąd Administracyjny [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hozzáadottérték-adó – Adóalany – Gazdasági tevékenység – Mezőgazdasági területként szerzett, majd építési telekké alakított földterület értékesítése”





1.        A hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) alanyának minősül-e az a személy, aki apránként olyan parcellákat értékesít, amelyek eredetileg mezőgazdasági tevékenység folytatása céljából, mezőgazdasági területként szerzett földterület részét képezték, és amely földterület rendeltetését a helyi településrendezési tervben úgy módosították, hogy üdülőövezeti építési, illetve lakás- és szolgáltatási céllal beépíthető telekké minősítették át?

2.        Az említett kérdésre adott válasznak jelentősége van mind J. Słaby (a C-180/10. sz. ügyben az alapeljárás felperese), mind pedig E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć (a C-181/10. sz. ügyben az alapeljárás felperesei) számára, akik a telkek értékesítésének HÉA alá tartozásával kapcsolatban előzetes állásfoglalást kértek a hatáskörrel rendelkező adóhatóságoktól.

3.        J. Słaby esetében olyan parcellák apránkénti értékesítéséről van szó, amelyek egy 1996-ban megszerzett földterület részét képezték. Ebben az időben az említett földterület mezőgazdasági területként szerepelt a településrendezési tervben. J. Słaby mint gazdasági tevékenységet nem végző természetes személy azzal a szándékkal szerezte meg e földterületet, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet végezzen, amelyet 1996-tól 1998-ig folytatott. 1997-ben a településrendezési terv módosítása folytán a szóban forgó területet üdülőövezeti építési telekké minősítették át. J. Słaby 1999-ben a telket 64 parcellára osztotta, és megkezdte az értékesítést. Az első parcellát 2000-ben adta el.

4.        E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć esetében olyan parcellák alkalmi értékesítéséről van szó, amelyek mezőgazdasági vállalkozásuk részét képezték. Egész pontosan 2004-ben 13 esetben értékesítettek parcellát, ebből 9 ügyletre 2004. május 1-jét követően, 14 hasonló ügyletre 2005-ben, 20 ügyletre pedig 2006-ban került sor. E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć mezőgazdasági vállalkozásukat nem beépíthető mezőgazdasági területként szerezték, és e területet mezőgazdasági tevékenység céljára használták. E célból térítési átalányban részesülő HÉA-alanyként vetették magukat nyilvántartásba, miután 2004-ben az adóhatóságtól ilyen tartalmú állásfoglalást kaptak. A helyi településrendezési terv módosítása nyomán a mezőgazdasági területek egy részét lakás- és szolgáltatási céllal beépíthető telekké minősítették át.

5.        Az illetékes adóhatóságok mindkét esetben megállapították, hogy a telkek értékesítése HÉA-köteles. Ezen értelmezést vitatva J. Słaby, valamint E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć közigazgatási bírósághoz fordult.

6.        A Naczelny Sąd Administracyjny (Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság, Lengyelország) – a közigazgatási bíróságok ítéletei ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek keretében – előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett a Bíróság elé, amelyek közül egy J. Słabyt, kettő pedig a Kuć házaspárt érinti.

7.        A J. Słaby és a Minister Finansów (pénzügyminiszter) között folyamatban lévő eljárásra (C-180/10. sz. ügy) vonatkozó kérdés szövege a következő:

„A 2006/112/EK irányelv(2) 9. cikkének (1) bekezdése értelmében, valamint a 77/388/EGK hatodik irányelv(3) 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében kereskedelmi tevékenység okán HÉA–elszámolásra köteles adóalanynak minősül-e az a természetes személy, aki valamely földterületen mezőgazdasági tevékenységet folytatott, ezt a tevékenységet azonban később a településrendezési tervek akaratától függetlenül bekövetkezett módosulása miatt beszüntette, e vagyontárgyat a magánvagyona körébe vonta, azt kisebb részekre (üdülővel beépíthető telkekre) osztotta fel, és értékesíteni kezdte?”

8.        Az E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć, valamint a Dyrektor Izby Skarbowej w Warszawie (a varsói adóhatóság igazgatója) között folyamatban lévő jogvitában (C-181/10. sz. ügy) feltett két kérdés szövege a következő:

„1)      A 2006/112/EK tanácsi irányelv 295. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti, olyan térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőre, aki korábban a mezőgazdasági tevékenységéhez használt, a településrendezési terv szerint lakás- és szolgáltatási célú beépítésre kijelölt telkeket értékesít, amelyeket azonban mezőgazdasági területként (HÉA-mentesen) szerzett meg, alkalmazandó-e ezen irányelv 16. cikke, amely szerint az adóalany által saját vállalkozásából az adóalany személyes szükségleteinek kielégítése, vagy más, vállalkozásidegen célokból történő eszközkivonás csak akkor minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek, ha ezen eszközök vonatkozásában a hozzáadottérték-adó teljesen vagy részben levonható volt?

2)      A HÉA-elszámolásra az általános szabályok szerint köteles adóalanynak minősül-e a 2006/112/EK irányelv 295. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti, olyan térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő, aki korábban mezőgazdasági tevékenységéhez használt, a településrendezési terv szerint lakás- és szolgáltatási célú beépítésre kijelölt telkeket értékesít, amelyeket azonban mezőgazdasági területként (HÉA-mentesen) szerzett meg?”

 Jogi háttér

 2006/112 irányelv(4)

9.        A 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja(5) szerint egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés a HÉA hatálya alá tartozik.

10.      A 2006/112 irányelv(6) 9. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„»Adóalany« az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

»Gazdasági tevékenység« a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”

11.      A 2006/112 irányelv 16. cikkének első bekezdése előírja:

„Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt.”

12.      A 2006/112 irányelv 296. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA-t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.”

 Nemzeti szabályozás

13.      A termékeket és szolgáltatásokat terhelő adóról szóló 2004. március 11-i törvény (a továbbiakban: HÉA-törvény) 15. cikkének szövege a következő:

„(1) Adóalanyok azok a jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezeti egységek és természetes személyek, akik vagy amelyek a (2) bekezdés szerinti gazdasági tevékenységet önállóan végzik, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

(2)   Gazdasági tevékenység a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is, abban az esetben is, ha az ügyletre egy alkalommal került sor olyan körülmények között, amelyek e tevékenység rendszeres gyakorlásának szándékára utalnak. Gazdasági tevékenységnek minősül a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása is.

[…]”

14.      A HÉA-tövény 43. cikke kimondja:

„1. Adómentes:

[…]

3.     a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által a saját mezőgazdasági tevékenységéből származó termékek értékesítése, valamint a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által nyújtott mezőgazdasági szolgáltatások;

[…]

9.     a beépítetlen ingatlan értékesítése a beépítésre kijelölt építési telek kivételével;

[…]”

 Értékelés

 A C-180/10. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15.      A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a „HÉA-alany” fogalmának a 2006/112 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározása kiterjed-e olyan személyre is, mint J. Słaby, aki 2000-től(7) apránként értékesített 64 parcellát, amelyeket a területrendezési terv szerint üdülőépítésre jelöltek ki.

16.      J. Słaby ténybeli helyzete az alábbiak szerint jellemezhető:

–        a kérdéses földterületet J. Słaby 1996-ban mezőgazdasági területként szerezte;

–        1996-tól 1998-ig ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végzett ezen a területen;

–        1997-ben a területrendezési terv módosítása folytán a kérdéses területet üdülőövezeti építési telekké minősítették át;

–        1999-ben az említett földterületen végzett mezőgazdasági tevékenység megszüntetése után, és azt követően, hogy e földterületet a magánvagyona körébe vonta, J. Słaby e területet 64 parcellára osztotta, és megkezdte azok értékesítését.

17.      Mivel a 2006/112 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a jogalany fogalmát, hogy a gazdasági tevékenység fogalmára hivatkozik, illetve másképpen kifejezve: az ilyen tevékenység folytatása magában foglalja az adóalanyiságot(8), a feltett kérdésre adandó válasz kulcspontja az, hogy gazdasági tevékenységnek minősül-e az építési parcellák apránkénti eladásából álló ügylet.

18.      A „gazdasági tevékenység” e fogalmát a 2006/112 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése úgy határozza meg, hogy az magában foglalja a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenységét, valamint különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítását magukban foglaló ügyleteket. A „hasznosítás” e fogalma a közös HÉA-rendszer semlegessége követelményének megfelelően mindezen ügyletre vonatkozik, tekintet nélkül azok jogi formájára.(9)

19.      Véleményem szerint aligha tűnik vitathatónak, hogy az építési telek eladása az ilyen vagyontárgy egyik hasznosítási módját jelenti,(10) különösen pedig abban az esetben, ha figyelembe vesszük, hogy az építési telek eladása mint ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés egyike azon ügyleteknek, amelyek a 2006/112 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a HÉA hatálya alá tartoznak.

20.      Tehát már csak azt kell megállapítani, hogy a parcellák apránkénti értékesítése tartós bevétel elérése érdekében történt-e.

21.      E tekintetben nem szabad elfelejteni, hogy az, hogy a szóban forgó tevékenységet tartós bevétel elérése érdekében végezték-e, olyan ténykérdés, amelyet az ügy valamennyi körülménye alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie.(11) Tekintettel arra, hogy a jogalany és a gazdasági tevékenység fogalma által lefedett terület objektív jellegű, ezen értékelés keretében a szóban forgó tevékenység célja és eredménye közömbös.(12)

22.      A Bíróság a van Tiem-ügyben hozott ítélet(13) alapjául szolgáló ügyben már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy valamely vagyontárgy hasznosítása tartós bevétel elérése céljából történt-e. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy valamely vagyontárgy olyan hasznosítását, amely ingatlanra vonatkozó földhasználati jog átengedéséből áll, úgy kell tekinteni, mint amely tartós bevétel elérése érdekében történt, még abban az esetben is, ha az említett átengedés meghatározott időre szólt.

23.      A jelen esetben a vagyontárgy hasznosítása 64 – eredetileg egy mezőgazdasági területet alkotó – építési parcella apránkénti eladásából áll. Az előzetes dönéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a tulajdonos azért osztotta fel e földterületet, hogy azt apránként, parcellánként értékesítse.

24.      Úgy vélem, hogy önmagában ez a tény, azaz a földterületnek a parcellánkénti eladását megelőző felosztása, azt a következtetést támasztja alá, hogy az említett földterület tulajdonosa azzal a szándékkal tette ezt, hogy a szóban forgó parcellák tekintetében rendszeresen eladási ügyleteket bonyolítson, következésképpen ebből tartós bevételre tegyen szert. E következtetés nem a parcellaértékesítések számán, hanem ezen ügyletek rendszerességén alapul.

25.      Ez a következtetés attól a kérdéstől függetlenül is érvényes, hogy a tulajdonos a földterületét továbbértékesítés szándékával szerezte-e meg. J. Słaby érvelésének elfogadása, amelyet az elsőfokú nemzeti bíróság is átvett, és amely szerint a jelen esetben annak volt döntő jelentősége, hogy az apránként, parcellánként értékesített földterület megszerzésére nem továbbértékesítés szándékával került sor, végeredményben megkérdőjelezné a közös HÉA-rendszer semlegességének elvét, amely tiltja, hogy az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplőket eltérően kezeljék a HÉA kivetése során.(14) Ugyanis, amint a Lengyel Köztársaság is joggal jegyzi meg, az építési parcellák értékesítéséből álló tevékenység, amelyet olyan személy végez, aki e parcellákat mezőgazdasági földterületként szerezte, azzal a szándékkal, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet végezzen, nem különbözik attól a tevékenységtől, amelyet olyan személy végez, aki a mezőgazdasági földterületet azzal a szándékkal szerzi meg, hogy azt a területrendezési terv módosítása után értékesítse.

26.      Tehát meg kell állapítani, hogy olyan földterület megszerzésekor, amelyet később, az apránkénti továbbértékesítés előtt felosztottak, a vevő szándéka nem befolyásolja, hogy az említett értékesítések gazdasági tevékenységnek minősüljenek a 2006/112 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében.

27.      Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés arra helyezi a hangsúlyt, hogy a szóban forgó földterületet – az eladása előtt – az említett földterület tulajdonosa által végzett mezőgazdasági tevékenységre tekintettel a magánvagyon körébe vonták, azt is ki kell deríteni, hogy J. Słaby az említett földterületet apránként és parcellánként nem magáncélból értékesítette-e. Amint ugyanis az ítélkezési gyakorlatból következik: az ügyletet magáncélból megvalósító adóalany nem adóalanyi minőségében jár el, így az ilyen ügylet nem tartozik a HÉA hatálya alá.(15)

28.      Kétségtelen, hogy az Armbrecht-ügyben hozott ítéletre(16) épülő ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely HÉA-alany olyan vagyontárgyat értékesít, amelynek egy részét – magáncélú használatra fenntartva – nem vonta a vállalkozása körébe, e rész értékesítése tekintetében nem adóalanyi minőségében jár el. Következésképpen az ilyen ügylet nem tartozik a HÉA hatálya alá.

29.      Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a javak ilyen elhatárolása azon tevékenységekre tekintettel történik, amelyek alapján valaki HÉA-alanynak minősül.

30.      Márpedig a jelen ügyben J. Słaby az apránként, parcellánként értékesített földterületet a mezőgazdasági tevékenységére tekintettel vonta magánvagyona körébe. Ugyanakkor J. Słaby nem a mezőgazdasági tevékenysége, hanem a parcellák apránkénti értékesítésére irányuló tevékenysége miatt minősül HÉA-alanynak.

31.      Ezen okból a jelen ügyben nincs jelentősége annak az érvnek, amely szerint J. Słaby az értékesített vagyontárgyat a magánvagyona körébe vonta.

32.      Összefoglalva: annak megállapítása során, hogy valamely személy a 2006/112 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében HÉA-alanynak minősül-e, a nemzeti bíróságra hárul az a feladat, hogy – az ügy valamennyi körülményét, különösen pedig az említett ügyletek rendszeres megvalósításának szándékára utaló ténykörülményeket is figyelembe véve – megítélje, hogy a szóban forgó vagyontárgy apránkénti értékesítés formájában való hasznosítása azért történt, hogy ebből tartós bevételre tegyenek szert. E tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a szóban forgó vagyontárgyat nem az értékesítés szándékával szerezték, és a tulajdonosa a magánvagyona körébe vonta olyan tevékenységre tekintettel, amely eltér attól, amely alapján e személy HÉA-alanynak minősül.

 A C-181/10. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

33.      Véleményem szerint a C-180/10. sz. ügyben feltett kérdés és a C-181/10. sz. ügyben feltett második kérdés közötti kapcsolatra tekintettel fel kell cserélni a kérdések sorrendjét.

 A második kérdésről

34.      A kérdést előterjesztő bíróság e kérdéssel azt kívánja megtudni, hogy a Kuć házaspárt – mint a C-180/10. sz. ügyben – HÉA-alanynak kell-e tekinteni a parcellák 2004 és 2006 közötti értékesítésével összefüggő 47 ügylet tekintetében.

35.      E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć – J. Słabyhoz hasonlóan – eladták azokat a parcellákat, amelyekre eredetileg mezőgazdasági területként tettek szert. A kérdéses földterületet mezőgazdasági célra használták még azt követően is, hogy a területrendezési terv módosítása nyomán a parcellákat lakás- és szolgáltatási céllal beépíthető telkekké minősítették át. J. Słabytól eltérően a mezőgazdasági tevékenységükkel összefüggésben térítési átalányban részesülő HÉA-alanyként vetették magukat nyilvántartásba.

36.      A C-180/10. sz. ügyben javasolt válasz fényében a jelen ügyben is a nemzeti bíróságnak kell – az ügy valamennyi körülményét, különösen pedig az említett ügyletek rendszeres megvalósításának szándékára utaló ténykörülményeket is figyelembe véve – megítélnie, hogy a szóban forgó vagyontárgy apránkénti értékesítés formájában való hasznosítása azért történt, hogy abból tartós bevételre tegyenek szert.

37.      A teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy nincs jelentősége az E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć által felhozott érvnek, amely szerint nem áll szándékukban a jövőben is tovább folytatni a parcellák értékesítését.

38.      Ha értékelése során a nemzeti bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a szóban forgó értékesítési ügyletekre azért került sor, hogy azokból tartós bevételre tegyenek szert, E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć nemcsak a mezőgazdasági tevékenységükre nézve, hanem az említett ügyletekre tekintettel is HÉA-alanynak minősülne.

39.      Ilyen esetben E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć a mezőgazdasági ingatlanhoz tartozó parcellák értékesítési ügyletei tekintetében az általános szabályozás szerint minősülne HÉA-alanynak a mezőgazdasági termelői jogállásuk ellenére, amelyre a 2006/112 irányelv XII. címének 2. fejezetében szabályozott térítésátalány-rendszer vonatkozik. Ezt a következtetést támasztja alá a Bíróság ítélkezési gyakorlata, amely szerint a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő által a mezőgazdasági vállalkozás keretében végzett mezőgazdasági termékértékesítésen és az általa nyújtott mezőgazdasági szolgáltatásokon kívüli egyéb tevékenységek a 2006/112 irányelv általános szabályozása alá tartoznak.(17)

 Az első kérdésről

40.      A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a 2006/112 irányelv 16. cikke – amely szerint ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt – alkalmazandó-e a 2006/112 irányelv 295. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti, térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőre, aki a mezőgazdasági tevékenységéhez használt, a településrendezési terv szerint lakás- és szolgáltatási célú beépítésre kijelölt parcellákat értékesít, amelyeket azonban mezőgazdasági földterületként (HÉA-mentesen) szerzett meg.

41.      E tekintetben úgy vélem, hogy a 2006/112 irányelv 16. cikke nem vonatkozik az E. Kuć és H. Jeziorska-Kuć által végrehajtott ügyletekre, amelyek a mezőgazdasági ingatlanuk részét képező parcellák apránkénti eladásából álltak.

42.      Amint az Európai Bizottság is joggal utalt rá írásbeli észrevételeiben, abban az esetben is a szóban forgó adóalany vállalkozása körébe vont vagyontárgy gazdasági célú hasznosításáról van szó, amikor a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő mezőgazdasági vállalkozásának szerves részét képező mezőgazdasági ingatlan egyes részeinek rendeltetése megváltozik, és ezeket, annak érdekében, hogy apránként értékesíthetők legyenek, már nem használják mezőgazdasági termelésre. Következésképpen nem arról van szó, hogy a javakat az adóalany személyes szükségletei céljára vagy gazdasági tevékenységétől eltérő célokra hasznosítja, amint azt az említett irányelv 16. cikke megköveteli.

 Végkövetkeztetések

43.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

„1.      Annak megállapítása során, hogy valamely személy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében hozzáadottértékadó-alanynak minősül-e, a nemzeti bíróságra hárul az a feladat, hogy – az ügy valamennyi körülményét, különösen pedig az említett ügyletek rendszeres megvalósításának szándékára utaló ténykörülményeket is figyelembe véve – megítélje, hogy a szóban forgó vagyontárgy apránkénti értékesítés formájában való hasznosítása azért történt, hogy ebből tartós bevételre tegyenek szert. E tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a szóban forgó vagyontárgyat nem az értékesítés szándékával szerezték, és a tulajdonosa a magánvagyona körébe vonta olyan tevékenységre tekintettel, amely eltér attól, amely alapján e személy hozzáadottértékadó-alanynak minősül.

2.      Valamely személy, mezőgazdasági termelői jogállása ellenére, amelyre a 2006/112 irányelv XII. címének 2. fejezetében szabályozott térítésátalány-rendszer vonatkozik, mezőgazdasági ingatlanhoz tartozó parcellák értékesítési ügyletei vonatkozásában az általános szabályozás szerint minősül hozzáadottértékadó-alanynak.

3.      A 2006/112 irányelv 16. cikke nem vonatkozik az említett irányelv 295. cikke szerinti térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőre, aki apránként, mezőgazdasági ingatlan felosztásából létrejött, lakás- és szolgáltatási célú beépítésre kijelölt parcellákat értékesít.”

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.).

3 – A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: hatodik irányelv).

4 – Figyelemmel arra az időszakra, amelynek folyamán a C-180/10. sz. ügy alapjául szolgáló tények bekövetkeztek, mind a hatodik irányelv, mind pedig a 2006/112 irányelv alkalmazandó, amely az előbbit 2007. január 1-jétől helyezte hatályon kívül és a helyébe lépett. A jelen indítványban csak a 2006/112 irányelv releváns rendelkezéseire hivatkozom, mivel ezek lényegében megegyeznek a hatodik irányelv megfelelő rendelkezéseivel.

5 – Az említett rendelkezés megfelel a hatodik irányelv 2. cikke 1. pontjának.

6 – Az említett rendelkezés megfelel a hatodik irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének.

7 – Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy abból a feltételezésből indulok ki, hogy a parcellák értékesítése 2000. május 1-jét követően is folytatódott, még ha ez nem is derül ki egyértelműen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból. Ha ez nem így lenne, akkor a Bíróság nem válaszolhatná meg a feltett kérdést.

8 – Lásd analógia útján a C-32/03. sz. Fini H–ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-1599. o.) 19. pontját.

9 – A C-25/03. sz. HE-ügyben 2005. április 21-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-3123. o.) 39. pontja; a C-369/04. sz., Hutchison 3G és társai ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-5247. o.) 32. pontja és a C-267/08. sz. SPÖ Landesorganisation Kärnten ügyben 2009. október 6-án hozott ítélet (EBHT 2009., I-9781. o.) 20. pontja.

10 – A Bíróság materiális javak hasznosításának tekintette már például a materiális javak bérbeadását (a C-230/94. sz. Enkler-ügyben 1996. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-4517. o.] 21. pontja) vagy ingatlanra vonatkozó földhasználati jognak az ingatlantulajdonos által más személy részére történő átengedését (a C-186/89. sz. van Tiem-ügyben 1990. december 4-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4363. o.] 19. pontja). Ellenben nem minősül materiális javak hasznosításának az olyan engedélyek kiadására vonatkozó tevékenység, amelyek az arra jogosult gazdasági szereplők számára lehetővé teszik, hogy az ehhez kapcsolódó használati jogokat úgy hasznosítsák, hogy a mobiltávközlési piacon ellenérték fejében nyilvános szolgáltatásokat nyújtsanak (a C-284/04. sz., T-Mobile Austria és társai ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5189. o.] 44. pontja). Ugyanez érvényes azokra a tevékenységekre, amelyek közönségkapcsolati, tájékoztatási és rendezvényszervezési tevékenységnek, valamint egy politikai párt más alszervezetei részére hirdetési anyagok szállításának a biztosításából, és az évente megrendezésre kerülő bál megszervezéséből tevődnek össze (a fenti 9. lábjegyzetben hivatkozott SPÖ Landesorganisation Kärnten ügyben hozott ítélet 18. és 21. pontja).

11 – Lásd ebben az értelemben a fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott Enkler-ügyben hozott ítélet 24. és 30. pontját.

12 – Lásd ebben az értelemben a C-223/03. sz. University of Huddersfield ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-1751. o.) 47. pontját és a fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott T-Mobile Austria és társai ügyben hozott ítélet 35. pontját.

13 – A 10. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.

14 – A C-288/07. sz., Isle of Wight Council és társai ügyben 2008. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-7203. o.) 42. pontja.

15 – A C-291/92. sz. Armbrecht-ügyben 1995. október 4-én hozott ítélet (EBHT 1995., 2775. o.) 16. és 17. pontja, valamint a C-415/98. sz. Bakcsi-ügyben 2001. március 8-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-1831. o.) 24. pontja.

16 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.

17 – Lásd ebben az értelemben a C-321/02. sz. Harbs-ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7101. o.) 31. és 36. pontját, valamint a C-43/04. sz. Stadt Sundern ügyben 2005. május 26-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-4491. o.) 20. pontját.