Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. március 7.(1)

C-219/12. sz. ügy

Finanzamt Freistadt Rohrbach Urfahr

kontra

Unabhängiger Finanzsenat Außenstelle Linz

(A Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Héa – A »gazdasági tevékenység« meghatározása – Magánlakás céljára szolgáló ház tetejére felszerelt fotovoltaikus rendszer – A magánház villamosenergia-szükségletét kielégítő szolgáltatónak eladott elektromos áram”





1.        Egy háztulajdonos villamosenergia-termelő, de tárolási kapacitással nem rendelkező fotovoltaikus (napelemes) rendszert szerelt fel. Éves termelése kevesebb, mint a háztartás éves felhasználása. A háztulajdonos a villamosenergia-szolgáltatóval kötött szerződés értelmében a villamos energiát eladja ennek a szolgáltatónak, amely ellátja a háztartást villamos energiával. Mivel úgy véli, hogy a villamos energia eladása gazdasági tevékenységet valósít meg, a háztulajdonos kéri a rendszer és a telepítése tekintetében előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) visszatérítését. A Verwaltungsgerichtshof (osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság) azt kívánja megtudni, hogy helyes-e ez a megközelítés.

 A hatodik héairányelv

2.        A szóban forgó napelemeket 2005-ben telepítették, amikor a hatodik héairányelv(2) volt a vonatkozó uniós jogszabály. Különösen a következő rendelkezések bírnak jelentőséggel.(3)

3.        A 2. cikk értelmében a héa alá tartozik az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

4.        A 4. cikk (1) bekezdése értelmében „adóalany” „az a személy, aki a (2) bekezdésben meghatározott bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére”. A 4. cikk (2) bekezdése értelmében gazdasági tevékenység „a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenységét magában foglalja, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint az egyéb szakmai tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül azon tevékenység is, amely bevétel elérése érdekében materiális vagy immateriális javak tartós hasznosítását foglalja magában”.

5.        Az 5. cikk (1) bekezdése értelmében termékértékesítés „a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése”, míg az 5. cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy az elektromos áram materiális javaknak tekintendő. Az 5. cikk (6) bekezdése értelmében „[a]z ellenérték fejében történő teljesítéssel egy tekintet alá tartozik, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, vagy ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei után az előzetesen felszámított hozzáadottérték-adót teljesen vagy részben levonták. […]”

6.        A 11. cikk A. része (1) bekezdésének a) pontja meghatározza azt a főszabályt, miszerint adóalap „minden, ami a teljesítés ellenértékét képezi, amelyet az átadó vagy a szolgáltatást teljesítő ezért az értékesítésért az átvevőtől, a szolgáltatás címzettjétől vagy harmadik személytől kap vagy kapnia kell, beleértve az ezen értékesítés árával közvetlenül összefüggő támogatásokat”. Mindazonáltal az 5. cikk (6) bekezdése szerinti termékértékesítések esetén a 11. cikk A. része (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az adóalap „a termékek, illetve a hasonló termékek vételára, vagy vételár hiányában a termékértékesítés időpontjában meghatározott önköltségi ár”.

7.        A 17. cikk(4) („Az adólevonási jog eredete és alkalmazási köre”) különösen a következőt tartalmazza:

„(1)      Az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik.

(2)      Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használja fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni a következő összegeket:

a)      az olyan termékek és szolgáltatások után belföldön fizetendő, illetve megfizetett hozzáadottérték-adó, amelyet részére egy másik adóalany szállított [helyesen: értékesített] vagy fog szállítani [helyesen: értékesíteni], illetve teljesített vagy fog teljesíteni;

[…]”

8.        A 20. cikk megfelelő esetben az előzetesen felszámított adó levonása összegének módosítását teszi lehetővé:

„(1)      Az eredetileg elszámolt adólevonás módosítása a tagállamok által megállapított részletszabályok szerint történik, különös tekintettel amikor:

[…]

b)      azon tényezők, amelyeket az adólevonás meghatározása során figyelembe vettek, a bevallás benyújtása után megváltoztak […]

(2)      A tárgyi eszközök esetében olyan módosítás történik, amely ötéves időtartamot ölel fel, beleértve azon évet is, amelyben a javakat vagy előállították beszerezték. Az éves módosítás csak egyötödét érinti azon adónak, amely e javakat terheli. A módosítás a következő években az adólevonási jogosultság változásainak figyelembevételével történik, azon évhez képest, amelyben a javakat beszerezték vagy előállították.

[…]”

9.        Végül a 24. cikk lehetővé teszi a tagállamoknak azt, hogy a kisvállalkozások tekintetében bizonyos feltételek mellett meghatározott különös rendszereket vezessenek be vagy tartsanak fenn, ideértve az adómentességeket vagy a degresszív adókedvezményeket. A 24. cikk (2) bekezdése különösen a meghatározott küszöbértéknél kevesebb éves forgalommal rendelkező vállalkozások tekintetében engedélyezi a héamentességet. A 24. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy: „azon adóalanyok, akikre adómentesség vonatkozik, nem jogosultak a 17. cikk szerinti adólevonásra, és számláikon nem tüntethetnek fel hozzáadottérték-adót”.

10.      A 24. cikk (2) bekezdése tekintetében releváns küszöbérték jelentősen eltér a tagállamokban, a csatlakozás időpontjától vagy a hatodik irányelv hatálybalépését megelőzően alkalmazott héaküszöbérték szintjétől függően.(5) Néhány tagállam egyáltalán nem alkalmaz kisvállalkozásokra vonatkozó rendszereket, míg mások küszöbértékként a 70 000 eurót meghaladó éves forgalmat alkalmazzák. Ausztriában a küszöbérték a nettó 30 000 euró éves forgalmat nem meghaladó forgalom,(6) és automatikusan alkalmazandó, ha a kereskedő nem az adózást választja.(7)

 A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat értelmében a nemzeti eljárásban részt vevő háztulajdonos, T. Fuchs 2005-ben napelemeket építtetett háza tetejére. Nem áll rendelkezésre villamosenergia-tárolási lehetőség. A termelt villamos energia egészét a közüzemi hálózatba táplálják be, a háztartáshoz szükséges elektromos áramot – a betáplálásért kapott árral megegyező áron, nevezetesen a mindkét esetben 20% héát tartalmazó 0,181 euró bruttó áron – visszavásárolják. T. Fuchs a berendezést 20%-os, összesen 6394,63 euró héát tartalmazó, bruttó 38 367,76 euróért vásárolta és szereltette fel. A telepítés tekintetében egyszeri, 19 020 euró támogatásban részesült.

12.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza azt is, hogy 2005 és 2008 között T. Fuchs összesen 44 600 kWh elektromos áramot használt fel háztartásában, valamint hogy a fotovoltaikus berendezésével ez idő alatt összesen termelt és betáplált 19 801 kWh elektromos áramból 11 156 kWh-t az általános villamosenergia-hálózatba engedett, 8645 kWh mennyiséget pedig maga használt fel közvetlenül.(8) A rendszer működésének első öt hónapjában 2005-ben 2829 kWh elektromos áramot termelt és 1986 kWh mennyiséget táplált a hálózatba.

13.      A Finanzamt Freistadt Rohrbach Urfahr (Freistadt Rohrbach Urfahr adóhivatala; a továbbiakban: Finanzamt) 2005-re héamegállapító határozatot bocsátott ki T. Fuchs részére, amely nem engedélyezte az előzetesen felszámított adó levonását. T. Fuchs fellebbezést nyújtott be az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Linz (a továbbiakban: Unabhängiger Finanzsenat) előtt, amely 6309,29 euró értékben többletlevonást állapított meg a javára. Ezt az összeget a rendszer költségei tekintetében érvényesített 6394,63 euró összegű előzetesen felszámított adó beszámítása és a 2005. évi termeléséből összesen származó (a hálózatba táplált és a háztartás által felhasznált) villamosenergia-mennyiségre befizetett 85,34 euró adó eredményezte.

14.      A Finanzamt e határozat ellen jogorvoslati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amely a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra:

„Az üzemeltetőnek a [hatodik irányelv] 4. cikke szerinti »gazdasági tevékenységét« alapozza-e meg a magánlakás céljára szolgáló magánházban vagy mellette hálózatról működő, önálló villamosenergia-tárolási lehetőséggel nem rendelkező fotovoltaikus berendezés üzemeltetése, amelyet műszaki szempontból úgy alakítottak ki, hogy a berendezés villamosenergia-termelése tartósan nem éri el az üzemeltető által a magánházban magáncélra felhasznált összes elektromos áram mennyiségét?”

15.      Írásbeli észrevételeket az osztrák és a német kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő. Mivel tárgyalás tartását nem kérték, arra nem került sor.

 Értékelés


 Előzetes kérdések

16.      A Verwaltungsgerichtshof által felvetett kérdés arra vonatkozik, hogy a héa tekintetében „gazdasági tevékenységnek” minősül-e a T. Fuchs helyzetében lévő személy által termelt elektromos áram közüzemi hálózatba való táplálása. Kifejtem, hogy miért gondolom, hogy igen. Mindazonáltal, míg ez a válasz segíthet eldönteni az alapeljárásban szereplő kérdést, további szempontokat is szükséges lehet figyelembe venni mind T. Fuchs helyzetében, mind pedig hasonló helyzetekben.

17.      Először is megjegyzem, hogy nem teljes mértékben egyértelmű, hogy miként működik a T. Fuchs által üzemeltetett rendszer. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyrészt azt tartalmazza, hogy az összes termelt elektromos áramot betáplálták a hálózatba, másrészt pedig azt, hogy 2005 és 2008 között egy részt a hálózatba tápláltak, a fennmaradó részt pedig közvetlenül a háztartás használta fel.

18.      A Bíróság kérdésére válaszolva a Verwaltungsgerichtshof részben tisztázta a helyzetet. Úgy tűnik, hogy az Unabhängiger Finanzsenat tényként megállapította, hogy az összes termelt elektromos áramot betáplálták a közüzemi hálózatba, valamint hogy a háztartás által „közvetlenül” felhasználtként leírt 8645 kWh mennyiséget ugyanakkor használták fel, amikor az ennek megfelelő mennyiséget betáplálták a hálózatba. A kérdést előterjesztő bíróság ezen az alapon járt el, de megállapítja, hogy a Finanzamt vitatja az Unabhängiger Finanzsenat megállapításait, és azzal érvel, hogy T. Fuchs fogyasztását elsődlegesen a napelemekből fedezi, szükség esetén a hálózatból kiegészítve, és csak a háztartás szükségleteit meghaladó mértékű elektromos áramot táplálják a hálózatba (azokban az időpontokban, amikor az elemek többet termelnek a háztartás által felhasználtnál).

19.      A Verwaltungsgerichtshof úgy véli, hogy az eldöntendő kérdés szempontjából lényegtelen a két helyzet közötti különbség. Mindazonáltal álláspontom szerint hasznos, ha a különböző helyzetek fényében megvizsgáljuk a hatodik irányelv rendelkezéseit.

 Gazdasági tevékenység fennállása

20.      A Bíróság kimondta, hogy a hatodik irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti „gazdasági tevékenység” fogalma igen tág és objektív jellegű olyan értelemben, hogy az magát a tevékenységet veszi alapul, függetlenül annak céljától és eredményétől. Így valamely tevékenység általában akkor minősül gazdasági tevékenységnek, ha tartós jellegű, és a tevékenység gyakorlója ellenérték fejében végzi azt.(9)

21.      A hatodik irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az elektromos áram a materiális javak közé tartozik. Napelemei útján T. Fuchs elektromos áramot termel. Ezt az elektromos áramot ellenérték fejében értékesíti a hálózat üzemeltetőjének. Következésképpen ez lényegében adóköteles termékértékesítés. A termelés és értékesítés nem folyamatos, de „tartósan” kerül rá sor. Már években számolható időszakon keresztül folytatták. Amíg a napelemek működnek és T. Fuchs fenntartja a hálózat üzemeltetőjével kötött megállapodását, addig megfelelő napfény és időjárási feltételek mellett folytatódik az elektromosáram-termelés, és a megállapodásoknak megfelelően továbbra is értékesítik azt a hálózatba.

22.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat adatai szerint az is egyértelmű, hogy T. Fuchs célja legalább részben az, hogy bevételre tegyen szert az elektromos áram értékesítéséből. Még ha a konkrét eredmény csupán az áramszámlájának csökkenése, ez a csökkenés olyan bevétel beszámításából származik, amely őt a hálózat üzemeltetője általi fizetendő összegből illeti meg, és ez az a bevétel, amelyre T. Fuchs tartósan szert kíván tenni az üzemeltetőtől.

23.      Álláspontom szerint a jelen ügyben nem bír jelentőséggel az, hogy kialakítása miatt a fotovoltaikus rendszer részben a háztartás szükségleteit elégíti ki, de nem termel a háztartás felhasználásától függetlenül mindig értékesítésre kínálható, rendszeres többletet.

24.      Az a kérdés, hogy a szóban forgó tevékenységet tartós bevétel elérése érdekében végzik-e, ténykérdés, amelyet az ügy összes körülményének figyelembevételével kell megválaszolni, amelyek között szerepel többek között az érintett termék jellege.(10)

25.      A jelen ügyben a T. Fuchs a fotovoltaikus rendszerét arra használja, hogy a termelt elektromos áram egészét vagy egy részét (a helyes ténybeli összefüggésnek megfelelően) a hálózat üzemeltetőjének szolgáltassa, és olyan szerződést kötött az üzemeltetővel, amelynek értelmében a szolgáltatásért díjazás jár. Ez objektíve gazdasági tevékenység. Mindazonáltal nem lenne gazdasági tevékenység akkor, ha a berendezést csak a háztartás ellátására tervezték volna – például az ideiglenes többlet tárolására alkalmas akkumulátorokkal a későbbi felhasználhatóság érdekében, és esetlegesen olyan mechanizmussal, amely az ideiglenes kiesések időszakában elektromos áramot vesz a hálózatból, de nem táplál elektromos áramot a hálózatba.

26.      E tekintetben nem értek egyet az osztrák kormány azon előadásával, hogy a berendezés két fajtája jellegénél fogva annyira hasonló, hogy a héa tekintetében azonos módon kell kezelni azokat. Ahogyan megjegyeztem, az értékelés objektív. A gazdasági tevékenységnek minősülés tekintetében jelentőséggel bíró objektív különbség áll fenn a csupán háztartási szükségletek kielégítésére tervezett rendszer és a termelésének egészét vagy egy részét ellenszolgáltatás fejében a villamosenergia-hálózatba tápláló rendszer között. Megértem az e kormány által előadott politikai érveket (miszerint az egyik fotovoltaikus berendezés a héalevonás útján ne részesüljön nagyobb állami támogatásban, mint a másik). Mindazonáltal úgy vélem, hogy az ilyen politika más olyan eszközökkel is végrehajtható lehet, mint például az adózás választására irányuló jog megvonása,(11) vagy az ilyen berendezések telepítését jutalmazó támogatás biztosítása,(12) anélkül hogy torzítaná a gazdasági tevékenység objektív meghatározását.

27.      Következésképpen úgy vélem, hogy T. Fuchs a hatodik irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett gazdasági tevékenységet végez (azáltal, hogy elektromos áramot termel és/vagy napelemeket használ annak érdekében, hogy abból tartósan bevételre tegyen szert), és következésképpen a 4. cikk (1) bekezdése szerinti adóalany.

28.      Valójában ugyanerre a következtetésre juthatunk az ügyleteknek maguk az osztrák adóhatóságok általi adózási minősítéséből is. A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a héát T. Fuchsnak a hálózat üzemeltetője számára végzett értékesítésére vetik ki. Csak az adóalany által ilyen minőségben végzett értékesítések héakötelesek. Ebből következik, hogy ha T. Fuchs adóköteles értékesítést végez, akkor neki magának adóalanynak kell lennie. Az adóhatóság előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő álláspontja és az osztrák kormány által a Bíróság előtt előadott vélemény (nevezetesen az, hogy T. Fuchs magánszemélyként jár el) nem egyeztethető össze azzal, hogy héát vetnek ki az általa értékesített elektromos áramra.

29.      Amennyiben adóalanyként jár el, T. Fuchsra egyértelműen vonatkozik az adóalanyok jogait és kötelezettségeit szabályozó összes uniós és nemzeti jogi rendelkezés.

 Az előzetesen felszámított adó levonhatósága

30.      A nemzeti bíróság előtt felmerült kérdés nem pusztán az, hogy T. Fuchs napelemeinek üzemeltetése gazdasági tevékenységet valósít-e meg, hanem sokkal inkább az, hogy T. Fuchs jogosult-e arra, hogy levonja az elemek vásárlására előzetesen felszámított héát a hálózat üzemeltetője részére teljesített elektromosáram-értékesítésre kivetett héából.

31.      Amennyiben az üzemeltetés egyedüli célja az elektromos áramnak ellenérték fejében, a hálózatba történő értékesítése lenne, a válasz főszabály szerint igenlő lenne. A hatodik irányelv 17. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének a) pontját más módon magyarázva T. Fuchs adóalanyként jogosult lenne arra, hogy az adóköteles tevékenységei (az elektromos áram értékesítése) után fizetendő adóból levonja a másik adóalany által részére értékesített, és e tevékenységekhez használt termékekre és szolgáltatásokra (nevezetesen a napelemekre és telepítésükre) előzetesen felszámított adót. A levonási jog ráadásul már az előzetesen felszámított adó esedékességekor keletkezne.

32.      Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a csupán a T. Fuchs napelemei által termelt elektromosáram-mennyiséget értékesítő személy több tagállamban az adóztatási küszöb alá esne. Következésképpen a hatodik irányelv 24. cikkének (5) bekezdése értelmében nem vethetne ki héát, és nem vonhatná le az előzetesen felszámított adót sem. T. Fuchs esetében az értékesítés az ausztriai adóküszöb alá esik. Mivel azonban ezen értékesítésekre héát vetnek ki, abból kell kiindulni, hogy az adózást választotta,(13) a megfelelő adólevonási joggal. Ugyanis, ha az osztrák hatóságok elfogadták azt, hogy T. Fuchs választhatja az adózást, ez további bizonyíték amellett, hogy gazdasági tevékenységet folytatónak tekintették, hiszen a héa hatálya alá nem tartozó tevékenység esetében nem választható az adózás.(14)

33.      Mindenesetre az ügyletnek nem lehet egyedüli célja a termelt elektromos áram ellenérték fejében hálózatba történő táplálása. A termelt elektromos áram mintegy 44%-át T. Fuchs saját háztartása használhatja fel, valószínűleg a hálózatba jutás nélkül.(15) Ha így van, akkor ezt a tényt is figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy hogyan kell gyakorolni a levonási jogot.

34.      Az elektromosáram-értékesítésre irányuló gazdasági tevékenység tekintetében a napelemeket a hatodik irányelv szerinti tárgyi eszközöknek kell tekinteni. A Bíróság szerint a héa tekintetében a tárgyi eszközök kifejezés olyan eszközöket jelent, „amelyeket valamely gazdasági tevékenységhez használnak, és tartós jellegüknél, valamint értéküknél fogva megkülönböztethetők, ami révén a megszerzés költségei általában nem folyó, hanem több gazdasági év során amortizálódó kiadásoknak minősülnek”(16).

35.      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben tárgyi eszközöket mind vállalkozási, mind vállalkozásidegen célra használnak (amint az a jelen esetben fennállhat), az adóalany a héa vonatkozásában választhat, hogy i. ezt az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonja, vagy ii. teljes egészében magánvagyona körében tartja, és ezzel teljesen kizárja a héa rendszeréből, vagy iii. csak a tényleges vállalkozási célú használattal érintett hányadot viszi be a vállalkozásába.(17)

36.      A részben magáncélra (a hálózatot elkerülő közvetlen fogyasztás), részben pedig vállalkozási célra (ellenérték fejében a hálózatba való táplálás) termelő napelemek tekintetében a levonási jog gyakorlásának módja következésképpen többek között attól függ, hogy ezek az elemek hogyan oszlanak meg az érintett személy vállalkozási és magánjellegű vagyonában.

37.      Először, amennyiben teljes mértékben a magánjellegű vagyonhoz tartoznak, akkor teljes mértékben kiesnek a héarendszerből, és nem merülhet fel a levonás kérdése.(18) Hozzátenném, hogy ugyanez lenne alkalmazandó abban az esetben, ha különálló fotovoltaikus berendezésről lenne szó, amely nem csatlakozik a hálózathoz, és csupán háztartási szükségleteket elégít ki. Ilyen esetben nincs gazdasági tevékenység, és nincs adóköteles értékesítés.

38.      Másodszor, amennyiben a napelemeket teljes mértékben az adóalany háztulajdonos vállalkozásához sorolják – amint az a jelen esetben fennállhat –, ez nem érinti az adólevonási jogot, hatással lesz viszont a saját háztartásban felhasznált elektromos áram héaszempontú kezelésére. Ezt az elektromos áramot ebben az esetben a vállalkozása által magáncélra értékesített terméknek kell tekinteni, amelyet a hatodik irányelv 5. cikkének (6) bekezdése szabályoz, tehát héaköteles.

39.      Így az adóalap a 11. cikk A. része (1) bekezdésének b) pontjával összhangban „a termékek, illetve a hasonló termékek vételára, vagy vételár hiányában a termékértékesítés időpontjában meghatározott önköltségi ár” lesz. Mivel feltételezve, hogy a háztulajdonos önmagát is ellátja elektromos árammal, a terméket (nevezetesen a kérdéses elektromos áramot) nem megvásárolja, hanem termeli, az adóalap vagy a hasonló termék (nevezetesen a hálózatból vásárolt elektromos áram) vételára vagy az értékesítés időpontjában meghatározott önköltségi ár lesz. Kétséges lehet, hogy amennyiben kiszámolható a valódi önköltségi ár, helyénvaló-e a hasonló termékek vételárát alkalmazni, amely magasabb vagy alacsonyabb lehet az önköltségi árnál. A jelen ügyben az önköltségi ár valószínűleg magasabb lenne, legalábbis az első néhány évben. Míg a jelenlegi üzemeltetési költség (például a fenntartás) nagyon alacsony lehet, figyelembe kell venni az elemek és telepítésük megfelelő időszakot követően amortizálódott költségét is. Ez vélhetően növeli az egy kWh-ra jutó költséget, következésképpen a napelemek által termelt és az amortizációs időszak alatt a háztartás által felhasznált elektromos áramra felszámítandó héa összegét.

40.      Harmadszor, ha a napelemeket csupán olyan mértékben számítják az adóalany háztulajdonos vállalkozásához, amilyen mértékben valóban a hálózati üzemeltető részére termel elektromos áramot, akkor a levonási jog csak ugyanezen mértékben gyakorolható. Nehézségek merülhetnek fel mindazonáltal akkor is, ha jelentősen változik a háztartásnak értékesített elektromos áram és a hálózatba táplált elektromos áram aránya. Ebben az esetben az adólevonás hatodik irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítására irányuló eljárás lehet helyes.(19)

41.      Mindazonáltal kiemelem, hogy az alapeljárás a napelemek 2005-ös beszerzésére és telepítésére vonatkozik, és ekkor az adóalanyok jogosultak voltak arra (és valóban igényelték is azt), hogy a tárgyi eszközöket megosszák a magán- és a vállalkozási szférájuk között. 2010 óta a 2006/112 irányelv 168a. cikkének (2) bekezdése lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a vállalkozás vagyonának részét képező termékekhez kapcsolódó ráfordítás csak az adóalany vállalkozási tevékenysége céljára való használat arányában legyen levonható.(20)

42.      Megjegyzem végül, hogy amennyiben T. Fuchs jogosult a napelemek tekintetében előzetesen felszámított héa levonására, felmerülhet a kérdés, hogy a levonható összeget hogyan érintheti a 19 020 eurós támogatás.(21) Ha a támogatás a teljes, héát tartalmazó ár részét képező kifizetésnek tekintendő, akkor állítható, hogy T. Fuchs önmaga csak az ezen ár fennmaradó része tekintetében fizette meg a héát, és csak ezen összeg levonására volt jogosult. Mindazonáltal ezen megközelítést a Bíróság eleve kizárta a Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletében.(22)

 Végkövetkeztetések

43.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Verwaltungsgerichtshof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 4. cikke szerinti gazdasági tevékenységet képez a magánlakás céljára szolgáló magánházban vagy mellette működő, hálózatba kapcsolt fotovoltaikus berendezés üzemeltetése annyiban, amennyiben a berendezés által termelt elektromos áramot ellenérték fejében a hálózatba táplálják. Ilyen körülmények között a berendezés beszerzésekor fizetett előzetesen felszámított adó levonható a hálózatba értékesített elektromos áramra kivetett adóból, amelyre alkalmazni kell az irányelv ilyen levonást szabályozó valamennyi rendelkezését.

1 –      Eredeti nyelv: angol.

2 –      A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (módosított szöveg; HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: hatodik irányelv). 2007. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.; a továbbiakban: 2006/112 irányelv), amely alapvetően lényegi változtatások nélkül, átdolgozott szerkezetben tartalmazza az alkalmazandó héaszabályokat.

3 – Lásd jelenleg a 2006/112 irányelv következő rendelkezéseit: az 1. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (1) bekezdése, a 14. cikk (1) bekezdése, a 15. cikk (1) bekezdése, 16. cikk, 74. cikk, 167. cikk, 168. cikk, 168a. cikk és 281–291. cikk.

4 –      Módosította a fiskális határok megszüntetésére tekintettel a hozzáadottérték-adó közös rendszerének kiegészítéséről és 77/388/EGK irányelv módosításáról szóló, 1991. december 16-i 91/680/EGK tanácsi irányelv (HL L 376., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 260. o.) 28f. cikke.

5 –      Lásd jelenleg a 2006/112 irányelv 284–287. cikkét.

6 –      Az Umsatzsteuergesetz (a forgalmi adóról szóló törvény) 6. §-a (1) bekezdésének 27. pontja.

7 –      Ugyanazon törvény 6. §-ának (3) bekezdése.

8 –      Lásd még a lenti 17. és 18. pontot.

9 –      A C-246/08. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2009. október 29-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-10605. o.) 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

10 –      Lásd a C-263/11. sz. Rēdlihs-ügyben 2012. július 19-én hozott ítélet 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

11 –      Lásd a fenti 10. és a lenti 32. pontot.

12 –      Lásd a fenti 12. pontot.

13 –      Lásd a fenti 10. pontot.

14 –      Lásd a fenti 28. pontot.

15 –      Lásd a fenti 18. pontot.

16 –      Lásd legutóbb a C-118/11. sz. Eon Aset Menidjmunt ügyben 2012. február 16-án hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

17 –      Lásd legutóbb a C-594/10. sz. Van Laarhoven-ügyben 2012. február 16-án hozott ítélet 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Lásd mindazonáltal az alábbi 41. pontot is.

18 –      Lásd Jacobs főtanácsnok C-434/03. sz., Charles és Charles-Tijmens ügyre vonatkozó 2005. január 20-án ismertetett indítványának (EBHT 2005., I-7037. o.) 58., 75. és 76. pontját.

19 – Lásd a fenti 8. pontot. Lásd továbbá a C-72/05. sz. Wollny-ügyben hozott ítéletet (EBHT 2006., I-8297. o.)

20 – Lásd a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv különböző rendelkezéseinek módosításáról szóló, 2009. december 22-i 2009/162/EU irányelvet (HL L 10., 14. o.).

21 –      Lásd a fenti 12. pontot.

22 – A C-243/03. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I-8411. o.).