Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

2015. január 22.(1)

C-686/13. sz. ügy

X AB

kontra

Skatteverket

(a Högsta förvaltningsdomstol [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adójogszabályok – Nemzeti jövedelemadó – A letelepedés EUMSZ 49. cikk szerinti szabadsága – A tőke EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése szerinti szabadsága – Valamely részesedés elidegenítése során a nyereség és a veszteség adójogi szempontból történő figyelmen kívül hagyása – Egy más tagállamban található leányvállalatban fennálló részesedés – A leányvállalat tevékenységének a megszüntetése – A tőkeveszteség adó szempontjából való figyelembevétele, amennyiben e veszteség árfolyamveszteségen alapul”





I –    Bevezetés

1.        Az előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem tárgyát képező svéd adójogi jogvitának a kiindulópontja az a tény, hogy a Svéd Királyságban a jövedelemadó keretében nem veszik figyelembe a társaságokban fennálló bizonyos részesedések elidegenítéséből származó nyereséget és veszteséget. Ezen szabályozás egyesek számára kedvező, azonban rossz azok számára, akik veszteségre számítanak. Amennyiben ilyen veszteség árfolyamkockázaton alapul, és e kockázat mindenekelőtt határon átnyúló tevékenység esetében áll fenn, akkor az alapvető szabadságok megkövetelhetik a veszteség figyelembevételét. Ezt kívánja a kérdést előterjesztő bíróság tisztázni, mielőtt az alapügy felperese a másik tagállamban letelepedett leányvállalata tevékenységét megszüntetné.

2.        Hasonló helyzettel már egyszer foglalkozott a Bíróság a Deutsche Shell ügyben, amely egy külföldi telephely megszüntetésével összefüggő árfolyamveszteségre vonatkozott. Akkor a Bíróság megállapította a letelepedés szabadságának megsértését.(2) A jelen ügyben tehát azt kell kifejteni, hogy a Deutsche Shell ítélet megállapításai mennyiben alkalmazandók a leányvállalat tevékenységének a megszüntetésével összefüggő árfolyamveszteségre.

II – Jogi háttér

3.        A Svéd Királyság jövedelemadót vet ki. Ennek keretében a részvénytársaságok részvényeinek az elidegenítéséből származó nyereség is alapvetően adóköteles.

4.        Kivételt képeznek azonban azok a részvények, amelyek bizonyos társaságok, különösen részvénytársaságok tulajdonában vannak, és üzleti célt szolgálnak. A jövedelemadóról szóló svéd törvény (inkomstskattelag 1999:1229) 25a. fejezete 5. §-ának (1) bekezdése szerint az ilyen részvények elidegenítése során keletkező nyereséget főszabály szerint nem lehet figyelembe venni. Másrészt a rendelkezés (2) bekezdése szerint csak akkor vonható le a tőkeveszteség, ha a megfelelő tőkenyereség adóköteles.

5.        A tőkenyereség és –veszteség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyásának a feltétele a jövedelemadóról szóló svéd törvény 24. fejezete 14. §-ának (1) bekezdése szerint az, hogy a részvény megfeleljen a következő feltételek valamelyikének:

„1.      A részvény a tőzsdén nem jegyezhető.

2.      A részvénytulajdonos társaság leányvállalatban fennálló részvényeihez kapcsolódó szavazatok összesített száma megfelel a leányvállalat valamennyi részvényéhez kapcsolódó szavazatok legalább 10%-ának.

3.      A részvényt a részvénytulajdonos társaság, vagy a tulajdonjogokra vagy a szervezetre tekintettel a vállalkozáshoz közelállónak minősülő vállalkozás által folytatott üzleti tevékenység céljára birtokolják.”

6.        Hasonló rendelkezések érvényesek az ilyen részesedésből származó osztalékra, amely alapvetően szintén adómentes. Az osztalék és a tőkenyereség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyásával a társaságok nyereségének a többszörös adóztatását kívánják elkerülni.

III – Az alapügy

7.        Az alapügy az X AB svéd társaságnak egy, a jövedelemadójával kapcsolatos előzetes vélemény iránti kérelmére vonatkozik.

8.        Az X 2003-ban egy brit leányvállalatot alapított. Ennek alkalmából a leányvállalatnál a társasági részvényeket US-dollárban bocsátották ki. Az X 2003. és 2009. között több alkalommal növelte a leányvállaltban fennálló tőkebefektetését.

9.        Az alapítást követően az X saját anyavállalatának a leányvállalatában fennálló részvényeket adott el, így X időközben már csak 45%-os részesedéssel rendelkezett.

10.      Az X a brit leányvállalata tevékenységének a – részletesebben ki nem fejtett – megszüntetését tervezi, amelyet a svéd jog alapján láthatóan a leányvállaltban fennálló részesedés elidegenítéseként kezelnek. Ennek során a svéd koronának az US-dollárral szemben időközben megváltozott árfolyama miatt árfolyamveszteségre számít. Az üzleti célú részvények esetében fennálló tőkeveszteségére vonatkozó svéd rendelkezések alapján ilyen veszteség az adó szempontjából nem vehető figyelembe.

11.      Ilyen körülmények között az X előzetes véleményt kért Skatterättsnämndtől (adójogi bizottság) annak tisztázása érdekében, hogy uniós jogba ütközik-e az árfolyamveszteség adó szempontjából való figyelembevételének a megtagadása. Miután a Skatterättsnämnd e kérdésre nemleges választ adott, az X pert indított.

IV – A Bíróság előtti eljárás

12.      Az időközben a jogvitában eljáró Högsta förvaltningsdomstol az EUMSZ 267. cikk alapján 2013. december 27-én a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Ellentétes-e az EUMSZ 49. és az EUMSZ 63. cikkel az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a székhely szerinti tagállam nem engedélyezi a másik tagállamban letelepedett társaságban meglévő üzleti célú részesedésből származó tőkeveszteségnek a szerves részét képező árfolyamveszteség levonását abban az esetben, amikor a székhely szerinti tagállam olyan rendszert alkalmaz, amelynek értelmében az ilyen részvényekhez kapcsolódó tőkenyereséget és tőkeveszteséget nem veszik figyelembe az adóalap megállapításakor?”

13.      A Bíróság előtt 2014 márciusában és áprilisában írásbeli észrevételt tettek az alapügy felei, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság.

V –    A jogkérdésről

14.      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy valamely tagállam a jövedelemadó megállapítása keretében figyelmen kívül hagyhatja-e a társaságokban fennálló részesedések elidegenítéséből származó nyereséget és veszteséget anélkül, hogy ezáltal megsértené a letelepedés szabadságát vagy a tőke szabad mozgását. A kérdést előterjesztő bíróság lehetségesnek tartja a sérelem fennállását, mivel a szabályozás következtében az adó szempontjából az árfolyamveszteséget sem veszik figyelembe.

15.      Mielőtt ezt megválaszolom, meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata azon kérdés tisztázása, hogy az X társaságnak valóban keletkezhet-e, és ha igen, milyen mértékben árfolyamvesztesége.(3) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból még nem derül ki árfolyamveszteség keletkezése. Ugyanis csupán az a körülmény, hogy valamely társaság részvényeit külföldi pénznemben bocsátották ki, nem feltétlenül vezet a tevékenység megszűnése során az árfolyamveszteség lehetőségéhez. Ilyen lehetőséget csak akkor tudok minden kétséget kizáróan elfogadni, ha az X részvényes a leányvállalata tevékenységének a megszüntetése során csak a jegyzett tőkéjének külföldi pénznemben való kifizetését követelné. Ha viszont ebben az ügyben a leányvállalt vagyonára tartott igény áll fenn, nem egyszerű egy árfolyamveszteség elkülönített megállapítása, még ha a vagyont a társaság felszámolása keretében külföldi pénznemben is kell értékesíteni. A részt vevő nemzetgazdaságokban az árak szintje és azok pénznemének árfolyama ugyanis kölcsönösen befolyásolják egymást, így a vagyontárgyak valódi értékváltozásait és pusztán az árfolyam-ingadozásokat nem lehet könnyen különválasztani.

16.      A továbbiakban ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében – mint a Bíróság már a Deutsche Shell ítéletben(4) – feltételezem azt, hogy a jelen ügyben a leányvállalat tevékenységének a megszüntetése során megállapítható egy elkülönített árfolyamveszteség.

A –    Alkalmazandó alapvető szabadság

17.      Mindenekelőtt felmerül a kérdés, hogy egy olyan szabályozást, mint a svéd szabályozás, a letelepedés EUMSZ 49. cikk szerinti szabadsága vagy a tőke EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése szerinti szabad mozgása alapján kell-e vizsgálni. Ugyanis a jelen ügyben a másik tagállamban letelepedett társaságban való részesedést alapvetően mindkét szabadság érintheti.

18.      Ennek érdekében először is a nemzeti szabályozást kell megvizsgálni. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis kizárólag az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik az a nemzeti szabályozás, amely célját tekintve kizárólag olyan részesedésekre alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljanak a társaság döntéseire és meghatározzák annak tevékenységét. Ezzel szemben azon nemzeti rendelkezéseket, amelyek a vállalkozás általános ügyvitele és irányítása befolyásolásának szándéka nélkül, kizárólag pénzügyi befektetési célzattal szerzett részesedésekre alkalmazandók, kizárólag a tőke szabad mozgására tekintettel kell vizsgálni.(5)

19.      A jövedelemadóról szóló svéd törvény 24. fejezete 14. §-ának (1) bekezdése szerint a svéd szabályozás többek között a részesedés mértékétől függetlenül a tőzsdén nem jegyezhető részvényekre alkalmazandó. Ezáltal az nem kizárólag olyan részesedésekre vonatkozik, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljanak a társaság döntéseire, sem pedig kizárólag olyanokra, amelyeket pénzügyi befektetési célzattal szereztek.

20.      Ilyen helyzetben a konkrét ügy ténybeli elemeit kell figyelembe venni annak megállapításához, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet az EUMSZ 49. cikk vagy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése alá tartozik-e.(6) Ennek során a letelepedés szabadsága különösebb, mivel az EUMSZ 49. cikk második bekezdése szerint az csak olyan részesedéseket érint, amelyek lehetővé teszik társaság alapítását és irányítását.

21.      A jelen ügyben az X mindenekelőtt egyetlen részvényese volt a brit leányvállalatának. A leányvállalat alapításával kapcsolatban az X egyértelműen a letelepedés szabadságának a hatálya alá tartozik.

22.      A jelen eljárás azonban a leányvállalat tevékenységének a megszüntetése alkalmával az árfolyamveszteség adó szempontjából való figyelembevételének a megtagadását érinti. Mindezidáig az X a leányvállaltban fennálló részesedését már 45%-ra csökkentette. A részvények többségének az elvesztését követően felmerülhetne a kérdés, hogy az X irányító befolyást gyakorol-e még a leányvállalat döntéseire, és meghatározhatja-e annak tevékenységét, mivel ezek hiányában az X többé nem hivatkozhatna a letelepedés szabadságára.

23.      Azonban a jelen ügyben a letelepedés szabadságát tartom elsősorban alkalmazhatónak. Ugyanis először is a tevékenység megszüntetése során felmerülő hátrányok kilátásba helyezése már visszatarthat a leányvállalat alapításától, amelynek során az X mindenesetre a letelepedés szabadságának a hatálya alá tartozott. Másodszor a Bíróság nem kötelezően követel meg többségi részesedést ahhoz, hogy valamely helyzet a letelepedés szabadságának a hatálya alá tartozzon. Így egy ügyben minden további nélkül elegendőnek tartott 34%-os mértékű részesedést az „irányító befolyás” elismeréséhez.(7) Egy másik ügyben bizonyos körülmények között ráadásul ehhez elegendő volt számára kicsit kevesebb, mint 25%.(8)

24.      Végeredményben tehát a jelen ügyben a letelepedés EUMSZ 49. cikk szerinti szabadságának a megsértését kell vizsgálni, mivel a különös szabály elve megköveteli, hogy annak alkalmazása elsőbbséget élvezzen a tőke EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése szerinti szabad mozgásával szemben.

B –    A letelepedés szabadságának korlátozása

25.      Így felmerül az a kérdés, hogy a letelepedés EUMSZ 49. cikke szerinti szabadságába ütközik-e az, hogy meghatározott svéd társaságok a más tagállamban letelepedett társaságban fennálló bizonyos részvények elidegenítéséből származó tőkeveszteség esetén az ennek során keletkező árfolyamveszteséget nem vehetik figyelembe a jövedelemadójuk keretében.

26.      Az EUMSZ 54. cikk szerint az Unióban történő szabad letelepedéshez való jog a társaságokat is megilleti. Az EUMSZ 49. cikk második bekezdése különösen leányvállalatok más tagállamban történő alapításának és irányításának a korlátozásait tiltja. Ez megfelel azon ítélkezési gyakorlatnak, miszerint a letelepedés szabadsága nemcsak a fogadó államnak, hanem a származási államnak is tiltja annak megakadályozását, hogy valamely társaság egy másik tagállamban letelepedjen.(9)

27.      Svédország, mint származási állam így egy olyan társaságot, mint az X, amely e tagállam jövedelemadója alá tartozik, megakadályozhatja abban, hogy más tagállamban leányvállalatot alapítson vagy irányítson, azáltal hogy megtagadja számára a leányvállalat tevékenységének a megszüntetése keretében keletkező árfolyamveszteség adó szempontjából való elismerését.

28.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a letelepedés szabadsága korlátozásának tekintendő minden olyan intézkedés, amely e szabadság gyakorlását tiltja, zavarja, vagy kevésbé vonzóvá teszi.(10) A Bíróság rendszerint akkor ismer el egy, a származási állam szabályozása általi korlátozást, ha valamely határon átnyúló letelepedés a belföldi letelepedéshez képest hátrányban részesül.(11) Így a letelepedés szabadságának a származási állam általi korlátozása fennáll akkor, ha a határon átnyúló letelepedés a belföldi letelepedéshez képest hátrányos megkülönböztetésben részesül. Ez gyakran nyíltan (lenti 1. pont) vagy rejtett formában (lenti 2. pont) történhet. A 3. pontban azt kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a letelepedés szabadsága emellett megsérthető-e a származási állam általi hátrányos megkülönböztetéstől mentes korlátozáson keresztül is.

1.      Nyílt hátrányos megkülönböztetés

29.      A jelen ügyben nem tudom megállapítani a határon átnyúló letelepedés nyílt hátrányos bánásmódját. Ugyanis a svéd szabályozás, amely az adó szempontjából sem a társaságban fennálló részesedés elidegenítéséből származó nyereséget, sem az abból származó veszteséget nem veszi figyelembe, attól függetlenül érvényes, hogy belföldi vagy külföldi társaságban fennálló részesedésről van-e szó. Ezáltal alapvetően nincs különbség a leányvállalaton keresztül történő belföldi vagy külföldi letelepedés adójogi bánásmódjában.

2.      Rejtett hátrányos megkülönböztetés

30.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok ugyanakkor nemcsak az állampolgárság, illetve a társaságok székhelye alapján történő nyílt hátrányos megkülönböztetést tiltják, hanem az ilyen megkülönböztetés olyan rejtett formáit is, amelyek egyéb elhatárolási szempontok alkalmazása révén ténylegesen ugyanahhoz az eredményhez vezetnek.(12) Az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok különösen az alapvető szabadságokat érintik, amennyiben azok az EUMSZ 49. cikk második bekezdéséhez hasonlóan tartalmaznak egy kötelezettséget a belföldiekkel azonos bánásmódra vonatkozóan.

31.      Ez az ítélkezési gyakorlat ugyan mindenekelőtt csak a fogadó állam kötelezettségeit érinti. A származási állam ugyanis főszabály szerint nem azáltal sért alapvető szabadságot, hogy különböző állampolgárokra különböző szabályozásokat ír elő, hanem hogy valamennyi nála letelepedett személyre ugyanazokat a szabályozásokat írja elő, amelyek azonban különbséget tesznek a határon átnyúló vagy belföldi tevékenység bánásmódja között. E tekintetben az alapvető szabadságok azonban a származási államtól is egyenlő bánásmódot követelnek meg. Ezenkívül a fogadó államnak az állampolgárságon, illetve valamely társaság székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetéséhez hasonlóan korlátozhatja az alapvető szabadság gyakorlását az, ha a származási állam a határon átnyúló tevékenységeket rejtett formában részesíti hátrányban. Ezért az említett ítélkezési gyakorlatban lefektetett alapelvet mutatis mutandis a letelepedés szabadsága származási állam általi korlátozásának a vizsgálata során is alkalmazni kell.

32.      Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy a részesedéseknek az elidegenítéséből származó nyereségek és veszteségek adó szempontjából történő figyelembevételének a kizárásával a más tagállamban letelepedett társaságban részesedéssel rendelkező adóalanyt rejtett formában hátrányban részesítik-e a belföldi társaságban részesedéssel rendelkező adóalanyokkal szemben.

33.      Ilyen rejtett hátrányos bánásmódot a Bíróság állampolgárságon alapuló rejtett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályának(13) megfelelően akkor lehet megállapítani, ha a svéd szabályozás a legtöbb esetben olyan adóalanyokat érinti hátrányosan, akik más tagállamban letelepedett társaságokban fennálló részvényeket adnak el.

34.      E tekintetben tehát két lehetséges nézőpont van. Egyfelől kiindulhatunk abból, hogy az esetleges – a végleges megállapítást mindenesetre fennhagyom a kérdést előterjesztő bíróságnak(14) – árfolyamveszteség inkább azon részvényeknél merül fel, amelyek egy másik tagállamban letelepedett társaságban állnak fenn. Igaz ugyan, hogy a belföldi részesedések értéke is magában foglalhat egy árfolyamkockázatot, mégpedig nemcsak akkor, ha a befektetés külföldi pénznemben történt, hanem akkor is, ha maga a belföldi társaság külföldi pénznemben befektetett be. Mindazonáltal valamely külföldi társaság részvényének értékét inkább befolyásolhatja a külföldi pénznemek értéke, mivel az a belföldi társaságnál gyakrabban fektethet olyan vagyontárgyakba, amelyeket külföldi pénznemben fejeznek ki.

35.      Másfelől egy ilyen szemlélet azonban teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a szóban forgó svéd szabályozás adó szempontjából nemcsak a részvények elidegenítéséből származó veszteséget nem veszi figyelembe, hanem a nyereséget sem. Következésképpen a részesedés értékét befolyásoló árfolyamváltozásokat adó szempontjából sem az abból származó veszteségek esetén, sem pedig az abból származó nyerseségek esetén nem veszik figyelembe. Ilyen körülmények között a határon átnyúló letelepedés rejtett formában való hátrányban részesítése csak akkor lehetne elfogadható, ha a külföldi részesedések az árfolyamkockázat miatt összességében jelentősen veszteségesebbek lennének, mint a belföldi részesedések.

36.      Ezt azonban nem tudom megállapítani. Kétségtelen, hogy végül a kérdést előterjesztő bíróság köteles a Svéd Királyságban fennálló ténybeli körülmények alapján megvizsgálni, hogy e tekintetben megállapítható-e a külföldi letelepedéssel szembeni, a svéd szabályozás általi rejtett hátrányos bánásmód. Ennek során a kérdést előterjesztő bíróságnak azonban a jelen ügyben azt a sajátosságot is figyelembe kell vennie, hogy az X-nek a brit leányvállalatában fennálló részesedését egyáltalán nem a fogadó állam pénznemében, vagyis brit fontban, hanem egy harmadik pénznemben, vagyis US dollárban bocsátották ki. Ezen eljárás nyilvánvalóan még nem zárja ki a határon átnyúló tevékenység rejtett formában való hátrányos bánásmódjának megállapítását, mivel ezt a határon átnyúló letelepedés során gyakrabban meg lehetne állapítani, mint a belföldi letelepedésnél. Ettől függetlenül azonban a jelen eljárásban rendelkezésre álló ténybeli adatok alapján nincs semmiféle utalás arra, hogy a gazdasági tevékenység belföldi és a külföldi társaságoknál éppúgy felmerülő más kockázatainál gyakrabban fordul elő árfolyamkockázat.

37.      Így végeredményben a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megállapítani a határon átnyúló letelepedéssel szembeni, a szóban forgó svéd szabályozás általi, rejtett formában való hátrányos bánásmódot.

3.      Hátrányos megkülönböztetéstől mentes korlátozás

38.      Így már csak azt kell megvizsgálni, hogy a letelepedés szabadságának a korlátozása mindazonáltal megállapítható-e, mivel a svéd szabályozás az X-nek egy másik tagállamban történő letelepedését anélkül akadályozza, hogy őt a belföldi letelepedéssel szemben nyíltan vagy rejtett formában hátrányban részesítené.

39.      A fogadó állam esetében érvényes az, hogy az alapvetően olyan szabályozáson keresztül is korlátozhatja a letelepedés szabadságát, amely az állampolgárságon, illetve a társaság székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó.(15) Emellett az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a letelepedés szabadsága korlátozásának tekintendő minden olyan intézkedés, amely e szabadság gyakorlását tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi.(16)

40.      A múltban mindazonáltal több alkalommal kifejezésre juttattam azzal kapcsolatos kétségemet, hogy az adójog területén lehetséges-e valamely alapvető szabadságnak a hátrányos megkülönböztetéstől mentes korlátozása.(17) Bármely adó kivetése akadályozza vagy kevésbé vonzóvá teszi a gazdasági tevékenységet. Amikor azonban egy adó az alapvető szabadságok miatt olyan esetekben is okot adhat uniós jogi felülvizsgálatra, amelyekben sem nyíltan, sem rejtett formában nem hátrányosan megkülönböztető, és így azt valamennyi uniós polgárra egyformán vetik ki, valamely tagállamnak a meghatározott ténybeli helyzetre való adókivetésre vonatkozó döntését és bármely adóemelést befolyásol az uniós jog. Így végeredményben figyelmen kívül hagyják a tagállamok adóztatási joghatóságát, amely az Unió érvényes hatáskörmegosztása alapján őket illeti. Egy hátrányos megkülönböztetéstől teljes mértékben mentesen kivetett adó így főszabály szerint nem vezethet valamely alapvető szabadság korlátozásához.

41.      Ezt a nézőpontot azonban valószínűleg megkérdőjelezi a Deutsche Shell ítélet, amellyel a jelen ügy felei is részletesen foglalkoztak. Abban a Bíróság – Sharpston főtanácsnok indítványára támaszkodva – megállapította a letelepedés szabadságának az árfolyamveszteség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyása miatti korlátozását abban az esetben, ha valamely társaság olyan tagállamban alapít telephelyet, amely más pénznemet használ, mint a származási állam, és az ebből adódó árfolyamveszteség a tevékenység megszüntetése során csak a származási államban jelenik meg. A társaság ugyanis így nagyobb gazdasági kockázatot vállal.(18) Azonban a Bíróság nem beszélt az ehhez kapcsolódó hátrányos megkülönböztetésről.

42.      Sharpston főtanácsnok az indítványát ugyanakkor arra a körülményre alapította, hogy valamely társaság központi létesítménye és annak telephelye közötti ügyletek során árfolyamkockázat kizárólag akkor merülhet fel, ha a telephely külföldön található. Következésképpen a belföldi helyzethez képest a határon átnyúló helyzettel szembeni rejtett hátrányos bánásmódot, nem pedig a határon átnyúló helyzet hátrányos megkülönböztetéstől mentes korlátozását állapította meg. A jelen ügyben nem áll fenn ilyen rejtett hátrányos bánásmód. A társaságok részei közötti ügyletektől eltérően ugyanis valamely belföldi részesedés értéke is ki lehet téve árfolyamkockázatnak.(19)

43.      Ettől eltekintve engem nem győz meg a Deutsche Shell ítéletben a kizárólagosan az árfolyamveszteségre való utalás. Ha az ilyen veszteség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyása a letelepedés szabadsága korlátozásának minősül, ennek megfelelően – abban az esetben, ha a tagállam az árfolyamnyereséget adóztatná – az árfolyamnyereség adóztatása is korlátozásnak minősülne. Ennek paradox következménye az lenne, hogy a tagállam a letelepedés szabadságát ilyen jellegű ténybeli helyzeteknek mind az adóztatásán, mind az adó szempontjából való figyelmen kívül hagyásán keresztül korlátozná.

44.      Végül – még ha el is fogadnánk, hogy az adójogban lehetséges valamely alapvető szabadság hátrányos megkülönböztetéstől mentes korlátozása – a jelen ügyben mindenesetre végeredményben nem állapítható meg a letelepedés szabadságának korlátozása. A Bíróság ugyanis nem állapítja meg a letelepedés szabadságának a fogadó állam általi megsértését azokban az esetekben, ha a szabályozás valamennyi gazdasági szereplőre érvényes, az nem a letelepedés feltételeinek a szabályozására irányul, és e szabályozás esetleges korlátozó hatásai túl bizonytalanok és közvetettek ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a letelepedés szabadságának a korlátozására.(20) Végül e tekintetben az a döntő, hogy egy hátrányos megkülönböztetéstől mentes szabályozás alkalmas-e arra, hogy a gazdasági szereplő befektetéssel kapcsolatos döntését komolyan befolyásolja.(21) Ha ezt az ítélkezési gyakorlatot a letelepedés szabadsága gyakorlásának a származási állam általi korlátozására is alkalmazzuk, akkor a jelen ügyben nem áll fenn a letelepedés szabadságának az árfolyamveszteség adó szempontból való figyelmen kívül hagyásával történő korlátozása. Ugyanis a befektetésre vonatkozó döntés időpontjában fennáll mind az esetleges árfolyamveszteségre való kilátás, amelyre az adó szempontjából nem lehet hivatkozni, mind egy esetleges árfolyamnyereségre való kilátás, amely után nem kell adót fizetni. Ilyen körülmények között a részesedéssel összefüggő esetleges árfolyamveszteség levonhatósága hiányának a korlátozó hatásai túl bizonytalanos és közvetettek ahhoz, hogy korlátozzák a letelepedés szabadságának a gyakorlását.

45.      Végeredményben tehát a jelen svéd szabályozás nem korlátozza a letelepedés szabadságát.

C –    Másodlagosan: a letelepedés szabadsága korlátozásának igazolása

46.      Ha a Bíróság a véleményemmel ellentétben a jelen ügyben megállapítja a letelepedés szabadságának az árfolyamveszteség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyása általi korlátozását, a következőkben azt kellene vizsgálni, hogy e korlátozást igazolhatja-e nyomós közérdek.

47.      Az eljárás felei két indokot hoztak fel: az adórendszer koherenciájának a megőrzése (lásd a lenti 1. pontot) és az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának megőrzése (lásd a lenti 2. pontot).

1.      Az adórendszer koherenciája

48.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége igazolhatja a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását.(22) Ennek alapján a tagállamok megakadályozhatják, hogy valamely adóalany adókedvezményben részesüljön anélkül, hogy ugyanakkor adó szempontjából ennek megfelelő hátránynak lenne kitéve.

 A hátrány és a kedvezmény közötti közvetlen kapcsolat

49.      Egy igazolhatóság azonban csak akkor áll fenn, ha közvetlen kapcsolat van egyrészt az adókedvezmény biztosítása, másrészt a kedvezmény valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között.(23) Egyébiránt e kapcsolat közvetlen jellegét a szóban forgó szabályozás által követett célra tekintettel kell megállapítani.(24)

50.      A jelen ügyben ilyen kapcsolat állhatna fenn az adóteher, amely a részesedés elidegenítéséből származó árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyásából adódik, és a szintén az árfolyamnyereség figyelmen kívül hagyásából adódó adókedvezmény között.

51.      A Deutsche Shell ítéletben a Bíróság még megállapította, hogy az árfolyamveszteségek és az árfolyamnyereségek adó szempontjából való figyelembevétele között nincs semmiféle közvetlen kapcsolat. Az érintett adóalanyok által elszenvedett árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyását ugyanis semmiféle adókedvezmény nem egyenlíti ki.(25)

52.      A későbbi K-ítéletben a Bíróság ezt azonban másképp látta. A K-ügyben is a külföldi befektetés elidegenítéséből származó veszteség adó szempontjából való figyelembevétele volt a jogvita tárgya. Ebben az ügyben azonban a Bíróság elismerte a tőkebefektetésből származó veszteség figyelembevétele és az e befektetésből származó nyereség adóztatása közötti közvetlen kapcsolatot.(26) A Bíróság e tekintetben hangsúlyozta, hogy mind az előny, mind a hátrány ugyanazon adóalany személyében áll,(27) jóllehet az adóalanyok által elszenvedett veszteség figyelmen kívül hagyását – az elidegenítés egyszeri jellegéből adódóan – magát a veszteséget illetően nem lehetett kiegyenlíteni egy későbbi adókedvezménnyel.

53.      Ezen eltérő határozatok az adókedvezményt illető, az adóteherrel való kapcsolatában fennálló eltérő látásmódon alapulnak. Míg a Deutsche Shell ítélet adókedvezményként csak az adóalanynál ténylegesen keletkező nyereség adó szempontjából való figyelmen kívül hagyását fogadta el, a K-ítéletben a Bíróság elegendőnek tartotta azt a kedvezményt, hogy az adóalanynak valamely nyereség után, ha az akkor keletkezett volna, nem kellett volna adóznia. Más szóval a Deutsche Shell ítélet az adóalany ex post, a K-ítélet pedig annak ex ante helyzetét vizsgálja. Így az adóalany valamely tagállamban történő befektetésének a megkezdése előtt előnynek látja azt, hogy egy esetlegesen keletkező nyereség után nem kell adóznia. Ez az előny azonban már nem áll számára fenn, miután befektetetését veszteséggel zárja.

54.      Az alapvető szabadságok céljának összefüggésében a K-ítélet szemlélete részesítendő előnyben. Az alapvető szabadságoknak olyan hatást kell elérniük, hogy valamely gazdasági szereplőt ne tartsanak vissza a közös piacon egy határon átnyúló tevékenység gyakorlásától. Amennyiben – mint a jelen ügyben egy leányvállalat alapítása – a tevékenység megkezdése előtti befektetési döntésről van szó, az ebben az időpontban fennálló helyzet is döntő.

55.      Következésképpen a külföldi társaságban fennálló részesedés elidegenítéséből származó árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyását főszabály szerint igazolja a svéd adószabályozás koherenciája, mivel árfolyamnyereséget sem adóztatnak meg.

 Arányosság

56.      Mindazonáltal valamely tagállam egy olyan szabályozással, amely az adórendszer koherenciáját őrzi meg, nem mehet túl az e cél eléréséhez szükséges mértéken.

57.      E tekintetben felmerül a kérdés, hogy a Svéd Királyság az adórendszerének a koherenciáját úgy is – és az X szempontjából kedvezőbb módon – megőrizhetné-e, hogy a társaságokban fennálló részesedés elidegenítéséből származó árfolyamveszteséget és árfolyamnyereséget is figyelembe veszi a jövedelemadó keretében.

58.      Ennél azonban nem látok enyhébb eszközt az adórendszer koherenciájának a megőrzésére. Ez ugyanis azt jelentené, hogy valamely adóalanynak, amely árfolyamnyereséget ér el, ezután adót kellene fizetnie. Ezen adóztatásból azonban szintén a letelepedés szabadságának a korlátozása következne, amennyiben feltételezzük, hogy ilyen szabadság fennáll a jelen ügyben az X esetében.

59.      Más szemlélet ezenkívül azzal járna, hogy a tagállamok nem dönthetnék el szabadon, hogy tulajdonképpen milyen ténybeli helyzeteket adóztatnak. Ezen eredmény számomra összeegyeztethetetlennek tűnik az Unió hatáskörmegosztása keretében számukra elismert adóztatási joghatósággal.

60.      Így a jelen svéd szabályozást még akkor is igazolná az adórendszer koherenciája megőrzésének a célja, ha a Bíróság a jelen ügyben – véleményemmel ellentétben – megállapítaná a letelepedés szabadságának korlátozását.

2.      Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztása

61.      Az eljárás néhány fele által ezenkívül előadott, az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának a megőrzésére alapított ok azonban nem igazolhatja a letelepedés szabadságának esetleges korlátozását.

62.      A jelen ügyben nem érintett az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztása. Ugyanis nem kérdéses, hogy a más tagállamban letelepedett társaságban fennálló részesedés elidegenítéséből származó nyereség a svéd adóztatási joghatóság alá tartozik. A Svéd Királyság az adóztatási joghatóságát e tekintetben azonban nem gyakorolja.

D –    Végkövetkeztetés

63.      Mindezekután meg kell állapítani, hogy a szóban forgó svéd szabályozás nem korlátozza a letelepedés szabadságát. Azonban még ha el is fogadnánk a svéd szabályozás általi korlátozást, azt igazolná az adórendszer koherenciája megőrzésének a célja.

VI – Végkövetkeztetések

64.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Högsta förvaltningsdomstol által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:

Az EUMSZ 49. cikkel – amely alkalmazandó olyan helyzetben, mint az alapügyben szóban forgó helyzet – nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely alapján valamely anyavállalat székhelye szerinti tagállam nem engedélyezi a másik tagállamban letelepedett leányvállalatban meglévő üzleti célú részesedésből származó tőkeveszteségnek a szerves részét képező árfolyamveszteség levonását, ha az anyavállalat székhelye szerinti tagállam olyan rendszert alkalmaz, amelynek értelmében az ilyen részvényekhez kapcsolódó tőkenyereséget és tőkeveszteséget nem veszik figyelembe az adóalap megállapításakor.

1 –      Eredeti nyelv: német.

2 –      Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129).

3 –      Lásd ismét: Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129, 25. pont).

4 – Lásd: Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129, 27. pont).

5 –      Lásd kizárólag: Kronos International ítélet (C-47/12, EU:C:2014:2200, 30–32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

6 –      Lásd: Test Claimants in the FII Group Litigation ítélet (C-35/11, EU:C:2012:707, 93. és 94. pont); Beker és Beker ítélet (C-168/11, EU:C:2013:117, 27. és 28. pont); Bouanich-ítélet (C-375/12, EU:C:2014:138, 29. és 30. pont); Kronos International ítélet (C-47/12, EU:C:2014:2200, 36. és 37. pont).

7 – Lásd: SGI-ítélet (C-311/08, EU:C:2010:26, 34. és 35. pont).

8 –      Lásd: Scheunemann-ítélet (C-31/11, EU:C:2012:481, 25. és 30. pont).

9 – Lásd többek között: Daily Mail és General Trust ítélet (81/87, EU:C:1988:456, 16. pont); National Grid Indus ítélet (C-371/10, EU:C:2011:785, 35. pont); Nordea Bank Danmark ítélet (C-48/13, EU:C:2014:2087, 18. pont).

10 –      Lásd kizárólag: National Grid Indus ítélet (C-371/10, EU:C:2011:785, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

11 –      Lásd kizárólag: AMID-ítélet (C-141/99, EU:C:2000:696, 27. pont); Marks & Spencer ítélet (C-446/03, EU:C:2005:763, 32. és 34. pont); Papillon-ítélet (C-418/07, EU:C:2008:659, 21. és 22. pont); National Grid Indus ítélet (C-371/10, EU:C:2011:785, 37. pont); DI VI Finanziaria SAPA di Diego della Valle ítélet (C-380/11, EU:C:2012:552, 34. és 36. pont); Nordea Bank Danmark ítélet (C-48/13, EU:C:2014:2087, 19. pont).

12 –      Lásd kizárólag: Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ítélet (C-385/12, EU:C:2014:47, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

13 –      Lásd: Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ítélet (C-385/12, EU:C:2014:47).

14 – Lásd: Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ítélet (C-385/12, EU:C:2014:47, 40. pont).

15 – Lásd kizárólag: Bizottság kontra Hollandia ítélet (C-299/02, EU:C:2004:620, 15. pont); Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet (C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 53. pont); Venturini-ítélet (C-159/12–C-161/12, EU:C:2013:791, 30. pont).

16 –      Lásd a fenti 28. pontot.

17 –      Lásd: az X-ügyre vonatkozó indítványom (C-498/10, EU:C:2011:870, 28. pont); valamint a Hervis Sport- és Divatkereskedelmi ügyre vonatkozó indítványom (C-385/12, EU:C:2013:531, 83. és 84. pont).

18 – Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129, 30. pont).

19 –      Lásd a fenti 34. pontot.

20 –      Lásd: Semeraro Casa Uno és társai ítélet (C-418/93–C-421/93, C-460/93–C-462/93, C-464/93, C-9/94–C-11/94, C-14/94, C-15/94, C-23/94, C-24/94 és C-332/94, EU:C:1996:242, 32. pont); lásd a szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatban: Pelckmans Turnhout ítélet (C-483/12, EU:C:2014:304, 24. pont); lásd az áruk szabad mozgásával kapcsolatban: DIP és társai ítélet (C-140/94–C-142/94, EU:C:1995:330, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 –      Lásd: a Rechtssache Sky Italia ügyre vonatkozó indítványom (C-234/12, EU:C:2013:323, 60. és 61. pont).

22 –      Lásd többek között: Bachmann-ítélet (C-204/90, EU:C:1992:35, 21. pont); Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation ítélet (C-524/04, EU:C:2007:161, 68. pont); SCA Group Holding és társai ítélet (C-39/13–C-41/13, EU:C:2014:1758, 33. pont).

23 –      Lásd kizárólag: Svensson és Gustavsson ítélet (C-484/93, EU:C:1995:379, 18. pont); ICI-ítélet (C-264/96, EU:C:1998:370, 29. pont); Rewe Zentralfinanz ítélet (C-347/04, EU:C:2007:194, 62. pont); SCA Group Holding és társai ítélet (C-39/13–C-41/13, EU:C:2014:1758, 33. pont).

24 –      Lásd kizárólag: Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129, 39. pont); Presidente del Consiglio dei Ministri ítélet (C-169/08, EU:C:2009:709, 47. pont); Emerging Markets Series of DFA Investment Trust Company ítélet (C-190/12, EU:C:2014:249, 92. pont).

25 – Deutsche Shell ítélet (C-293/06, EU:C:2008:129, 40. pont).

26 – K-ítélet (C-322/11, EU:C:2013:716, 69. pont).

27 –      Lásd: K-ítélet (C-322/11, EU:C:2013:716, 69. és 70. pont).