Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2016. március 17.(1)

C-11/15. sz. ügy

Odvolací finanční ředitelství

kontra

Český rozhlas

(a Nejvyšší správní soud [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adózás – Hozzáadottérték-adó – Adómentesség – A közszolgálati rádiós műsorszolgáltató intézmények kereskedelminek nem minősülő tevékenysége – Közszolgálati műsorszolgáltatás – Kötelezően fizetendő díjak útján történő finanszírozás – Az ilyen szolgáltatásnyújtás minősítése”





 Bevezetés

1.        A hozzáadottérték-adó (héa) rendszere kettős mechanizmuson, azaz az adó előzetes megfizetésén és a megfizetett adó utólagos levonásán alapul. Ez a mechanizmus biztosítja ennek az adónak a semlegességét a gazdasági szereplők irányába; kizárólag a végső fogyasztók viselik a pénzügyi terhet.

2.        Annak érdekében, hogy az adóhatóság részére biztosítsák az őt megillető adó hatékony beszedésének lehetőségét, az szükséges, hogy az adólevonás csak azokat a termékeket és szolgáltatásokat érintse, amelyeket adóköteles tevékenység céljából szereztek be, illetve vettek igénybe, oly módon, hogy a felszámított héa összegét utólag megfelelően levonhassák az előzetesen megfizetett héából. Amennyiben az adófizetésre kötelezett személy egyszerre végez adóköteles és adómentes tevékenységet, különös szabályokat kell alkalmazni arra, hogy meghatározzák az előre megfizetett héa azon összegét, amely utólag levonható. A helyzet tovább bonyolódik, ha az adófizetésre kötelezett személy ezenfelül olyan tevékenységet végez, amely egyáltalán nem tartozik a héarendszer körébe, mert nem rendelkezik a héarendszert szabályozó rendelkezések szerinti, ellenszolgáltatás fejében végzett gazdasági tevékenység jellemzőivel. A jelen ügy lehetőséget nyújt arra, hogy e tárgyban pontosítsuk a Bíróság ítélkezési gyakorlatának tartalmát.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3.        A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: hatodik irányelv) 2. cikkének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A [héa] alá tartozik:

1.      az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”

4.        Az irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében:

„Bizonyos közhasznú tevékenységek mentessége

1.      Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[...]

q)      a közszolgálati rádió- és televízióintézmények, kivéve azok kereskedelmi jellegű tevékenységeit.”

5.        A hatodik irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)      Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használja fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő [héából] levonni a következő összegeket:

a)      az olyan, belföldön adóköteles termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett [héa], amelyet részére egy másik adóalany szállított [helyesen: értékesített] vagy fog szállítani, [helyesen: értékesíteni], illetve teljesített vagy teljesíteni fog;

[…]

(5)      Amennyiben az adóalany termékeket és szolgáltatásokat olyan értékesítéshez használ fel, amelyre a (2) és (3) bekezdés szerint adólevonási jog áll fenn, és ezzel egyidejűleg olyan értékesítéshez is, amelyre nézve nem áll fenn az adólevonási jog, úgy a hozzáadottérték-adó levonását csupán addig a [héa] mértékéig lehet megengedni, amely az először említett értékesítésre vonatkozik [helyesen: az adólevonás csak a héának az adóköteles tevékenységekkel arányos része tekintetében engedélyezhető].

E levonható hányadot a 19. cikknek megfelelően az adóalany által teljesített összes értékesítésre alkalmazni kell.

[…]”

6.        A hatodik irányelv 19. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A 17. cikk (5) bekezdésének első albekezdése szerinti levonható arányosított adó a következő tört eredménye, amelynél:

–        a számlálóban a 17. cikk (2) és (3) bekezdése szerint az adólevonásra jogosító éves tevékenység teljes, hozzáadottérték-adó [héa] nélkül számított összege [helyesen: árbevételének összege] szerepel,

–        a nevezőben pedig a számlálóban szereplő, továbbá az adólevonásra nem jogosító éves tevékenység teljes [árbevételének], [héa] nélkül számított összege szerepel. A tagállamok a nevezőbe bevonhatják mindazon szubvenciók összegét is, amelyek nem szerepelnek a 11. cikk A. része (1) bekezdésének a) pontjában.

[…]”

 A cseh jog

7.        A hatodik irányelv fenti hivatkozott rendelkezéseit a hozzáadottérték-adóról szóló 235/2004. sz. törvény (zákon č. 235/2004 Sb. o dani z přidané hodnoty) 2. §-ának (1) bekezdése, 51. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 72. §-a és 76. §-ának (1)–(2) bekezdése ültette át a cseh jogba.

8.        A rádió- és televíziódíjakról, és egyes törvények módosításáról szóló 348/2005. sz. törvény (zákon č. 348/2005 Sb. o rozhlasových a televizních poplatcích a o změně některých zákonů; a továbbiakban: 348/2005. sz. törvény) az alapeljárásban alkalmazandó változatában olyan rádiódíjat vezet be, amelynek célja a cseh közszolgálati rádióműsorok finanszírozása. E törvény 3. §-a értelmében rádiódíj fizetésére köteles az a természetes vagy jogi személy, aki rádió-vevőkészülék tulajdonosa, vagy aki, bár nem tulajdonosa rádió-vevőkészüléknek, más jogcímen legalább egy hónapon keresztül rádió-vevőkészüléket birtokol vagy használ. Ugyanezen törvény 7. §-a értelmében az adófizetésre kötelezett személy a jogszabályban kijelölt műsorszolgáltatónak fizeti meg a rádiót terhelő adót, akár közvetlenül, akár meghatalmazott személy útján.

9.        A rádiódíj által finanszírozott műsorszolgáltatói tevékenységet a cseh jog héamentes tevékenységnek tekinti.

 Az alapeljárás tényállása, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10.      A Český rozhlas a cseh közszolgálati műsorszolgáltatás szerve, amelyet törvény hozott létre, és amelyet – többek között – a 348/2005. sz. törvénnyel összhangban kivetett rádiódíjból finanszíroznak.

11.      A 2006. márciustól decemberig tartó egyetlen adómegállapítási időszakra vonatkozó kiegészítő adóbevallásokkal a Český rozhlas a héalevonási jogosultságának további emelését kezdeményezte, kizárva a héalevonás meghatározására használt együttható kiszámításából egyes, részére megfizetett műsorszolgáltatási díjaknak megfelelő szolgáltatásokat, amelyeket eredetileg adólevonási jog nélküli adómentes szolgáltatásnyújtásokként jelentett be. E tekintetben a Český rozhlas azzal érvelt, hogy e műsorszolgáltatási díjak nem jelentik a teljesített közszolgálati műsorszolgáltatás ellenértékét.

12.      Az adóhatóság nem fogadta el a Český rozhlas ezen álláspontját, és kiegészítő héamegállapítások útján megtagadta a szóban forgó szolgáltatásoknak az adólevonási együttható kiszámításából való figyelmen kívül hagyását.

13.      Mivel a Český rozhlas kifogását elutasították, a felperes a Mĕstský soud v Praze (prágai városi bíróság) előtt megtámadta az adóhatóság határozatait, e bíróság pedig a 2014. június 6-i ítélettel megsemmisítette azokat.

14.      Az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult az ítélet felülvizsgálatát kérve. Ilyen körülmények között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló, [...] hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti olyan »ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak« tekinthető–e a rádió vevőkészülék tulajdonjoga, birtoklása vagy a használatára vonatkozó, egyéb jogalapból eredő jogosultság alapján, jogszabályban meghatározott összegben, törvény értelmében kötelezően fizetendő díjakból finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltatás, amely a hivatkozott irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében mentes a [héa] alól, vagy ez olyan nem gazdasági tevékenység, amely a hatodik irányelv 2. cikke értelmében egyáltalán nem is tartozik a [héa] alá, és amelyre ezért nem alkalmazandó a hivatkozott irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja szerinti héamentesség?”

15.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2015. január 13-án érkezett a Bírósághoz. Az alapeljárás felei, a cseh, a görög kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A Český rozhlas, a cseh kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság képviseltette magát a 2015. december 17-i tárgyaláson.

 Elemzés

16.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a törvény által bevezetett, és minden rádióvevőkészülék-birtokos által fizetendő kötelező díjjal finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltató tevékenysége héaköteles gazdasági tevékenységnek minősül-e. Igenlő válasz esetén az ilyen tevékenységet a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében logikusan mentesíteni kell a héafizetési kötelezettség alól.

17.      Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy ezt a kérdést a Český rozhlas és az adóhatóság közötti jogvitában tették fel, amelynek tárgya a Český rozhlas által a tevékenysége keretében megszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások vonatkozásában érvényesülő előzetesen megfizetett héa levonásának joga. Annak érdekében, hogy érdemben tudjon válaszolni a feltett kérdésre, a Bíróság nem tekinthet el ettől a körülménytől.

18.      Ennélfogva, először is, a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti „ellenszolgáltatás fejében” teljesített szolgáltatásnyújtás kifejezésre kell összpontosítani. Mindemellett azzal kezdeném, hogy bevezető megjegyzéseimben azokra az aggályokra hivatkozok, amelyeket a Český rozhlas támasztott írásbeli észrevételeiben, és amelyek arra irányulnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az alapeljárás megoldása szempontjából mennyire releváns.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciájáról

19.      A Český rozhlas írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy az alapeljárás kizárólag a rádiódíj jellegének megállapítására irányul. Az alapeljárásban azt kell megállapítani, hogy ez a díj a Český rozhlas mint közszolgálati rádiós műsorszolgáltató által nyújtott szolgáltatások ellenértékének minősülhet-e; erre a kérdésre a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező ítélet az alapeljárásban nemleges választ adott. Mindazonáltal a Český rozhlas szerint a kérdést előterjesztő bíróság – az alapeljárás felperese által előadott érvek hatására – elferdítette a kérdést, annak a megállapítását kérve a Bíróságtól, hogy a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás mint tevékenység a héarendszer alá tartozó tevékenységnek minősül-e. Márpedig a Český rozhlas szerint ez a kérdés nem releváns, mivel ezt a tevékenységet más forrásokból is finanszírozni lehet, nemcsak a rádiódíjból.

20.      Nem értek egyet a Český rozhlas által felvetett aggályokkal. Egyértelmű, hogy a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatási tevékenység finanszírozásának a megszervezése az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerére tartozik, és hogy a cseh rádiódíjhoz hasonló díj nem fedezheti az e tevékenység során felmerülő összes költséget. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegezése, amely a „törvény értelmében kötelezően fizetendő díjakból finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltatásra” hivatkozik, szükségszerűen azt jelenti, hogy a kérdés tárgya a közszolgálati műsorszolgáltatás, amennyiben azt a rádiódíjból finanszírozzák.

21.      Márpedig azon kérdés megválaszolásához, hogy az ilyen tevékenység a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja szerinti ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak tekinthető-e, meg kell vizsgálni a rádiódíj jellegét. Meg kell határozni ugyanis, hogy ez a díj a Český rozhlas által nyújtott szolgáltatások ellenértékének minősülhet-e. Ezzel szemben kizárólag e kérdésnek a vizsgálata – ahogyan a Český rozhlas javasolta – nem lenne elegendő, mivel az alapeljárás nem önmagában a rádiódíj jellegére vonatkozik, hanem a Český rozhlast adólevonási jogának terjedelmére. Álláspontom szerint tehát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása teljes mértékben releváns.

 Az „ellenszolgáltatás fejében” teljesített szolgáltatásnyújtás fogalmáról

22.      Azok a kritériumok, amelyek valamely tevékenység visszterhes jellegének meghatározását lehetővé teszik, levezethetők a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából.(3) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely szolgáltatásnyújtás csak akkor minősül a hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett ellenszolgáltatás fejében teljesítettnek, és ezért csak akkor adóköteles, ha a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő között létezik olyan jogviszony, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra úgy, hogy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a szolgáltatást igénybe vevő számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét. A nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolatnak kell tehát fennállnia.(4) Ennek megfelelően, amikor a szolgáltató tevékenysége kizárólag közvetlen ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatásból áll, nincs alapja az adónak, és így ezek az ingyenes szolgáltatások nem tartoznak a héa hatálya alá.(5)

23.      E kritériumok fényében kell tehát ezt követően elemezni az alapeljárás tárgyát képező rádiódíjhoz hasonló díjjal finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltatási tevékenység jellegét.

 A Český rozhlas és a díjfizetésre kötelezett személyek közötti viszony

24.      Amennyiben a helyzetet a Český rozhlas és a rádiódíj fizetésére kötelezett személyek közötti viszony szempontjából vizsgáljuk meg, álláspontom szerint azt a következtetést kell szükségszerűen levonni, hogy a Český rozhlas rádiódíjból finanszírozott tevékenysége nem teljesíti azon kritériumokat, amelynek következtében a héa alá tartozó tevékenységnek minősülne.

25.      Meg kell állapítani ugyanis, hogy ez esetben hiányzik a szükséges közvetlen jogi kapcsolat. Egyrészt, a Český rozhlas tevékenysége törvény alapján kerül megszervezésre, és ennek a tevékenységnek a folytatása nem függ sem a hallgatóság személyétől, sem annak pontos nagyságától. Ez egy közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás, tehát két alapvető tényező jellemzi. Egyrészt szabadon hozzáférhető műsorszolgáltatásról van szó. Másrészt, mivel éppen állami támogatásban részesülő tevékenységről van szó, a sugárzott műsorok tartalmát nem a gazdasági nyereségesség szempontjai határozzák meg.

26.      Másrészt, a díjfizetésre kötelezett személy szempontjából, a rádiódíj-fizetési kötelezettség szintén teljes mértékben elkülönül a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás tényleges igénybevételétől. A rádiódíj címén keletkező kötelezettség törvényi kötelezettség, amelyet nem a rádió hallgatása keletkeztet, hanem a rádió-vevőkészülék birtoklása. Amennyiben a közszolgálati rádióval párhuzamosan magán-műsorszolgáltatók is létezhetnek, a rádió-vevőkészülék birtoklása egyáltalán nem jelenti a közszolgálati műsorszolgáltatás igénybevételét. Ugyancsak, a közszolgálati rádió hallgatásának hiánya nem mentesít a rádiódíj-fizetési kötelezettség alól. Hasonlóképpen, a rádió hallgatásának a lehetősége nem függ e díj megfizetésétől, mert a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás szabadon hozzáférhető. Az a személy, aki elmulasztja a díj megfizetését, legfeljebb esetleges közigazgatási szankciókra számíthat.

27.      A rádió-vevőkészüléknek a közszolgálati rádió hallgatásától eltérő célra való felhasználásának e lehetősége – álláspontom szerint – szükségszerűen kizárja azt az elméletet, miszerint az ilyen vevőkészülék beszerzése a közszolgálati műsorszolgáltatás igénybevételére irányuló szándékként értelmezhető, amely szolgáltatás árát a rádiódíj jelentené. E díj megfizetésének a kötelezettsége olyan törvényi kötelezettség, amely ténylegesen a rádió-vevőkészülék birtoklásához kötődik, azonban ezzel szemben teljes mértékben független marad a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás igénybevételétől.

28.      Ennélfogva a rádiódíj megfizetésének kötelezettsége nem keletkeztet semmiféle jogi köteléket a díjfizetésre kötelezett személy és a közszolgálati rádiós műsorszolgáltató között, hiszen, először is, e kötelezettséget keletkeztető tényállás nem a szóban forgó műsorszolgáltató szolgáltatásainak az igénybevételéből ered, hanem a rádió-vevőkészülék birtoklásából; másodszor, a hivatkozott szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem ennek a díjnak a megfizetésétől függ.

29.      Ebből következik, hogy a rádiódíj – a díjfizetésre kötelezett személy szempontjából – nem a közszolgálati rádiós műsorszolgáltató által nyújtott szolgáltatások ellenértéke.

 A Český rozhlas és a cseh állam közötti kapcsolat

30.      A cseh kormány írásbeli észrevételeiben eltérő elemzést ismertet, amely szerint olyan háromoldalú jogi kapcsolat áll fenn, amelynek keretében a cseh állam a Český rozhlasra bízza azt a feladatot, hogy a célközönség (a potenciális hallgatóság) részére közérdekű szolgáltatást biztosítson, és ennek fejében a rádiódíj formájában nyújt számára pénzügyi ellentételezést.

31.      Nem vagyok meggyőződve ennek az elemzésnek a helyességéről, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Český rozhlas és a cseh állam közötti kapcsolat nem egy szolgáltatásra irányuló, szerződéses jogviszony.

32.      A közszolgálati rádiós műsorszolgáltatást közérdekből, a társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeinek kielégítése, valamint a médiapluralizmus megőrzése érdekében hozták létre.(6) Ebből a célból az államok olyan állami szervezeteket hoznak létre, amelyek feladata a műsorszolgáltatás nyújtása, és amelyek finanszírozását az állam biztosítja, gyakran az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló díj formájában. Ezek az intézmények látják el a közszolgálati műsorszolgáltatás feladatát, azaz ingyenes, mindenki számára hozzáférhető és a gazdasági vagy más, a feladataikkal össze nem egyeztethető gazdasági kötöttségektől független szolgáltatást nyújtanak. Ezt szem előtt tartva rendelkezik a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyv úgy, hogy a Szerződések rendelkezései nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozását biztosítsák.

33.      A közszolgálati műsorszolgáltató intézményeket az állam hozza létre, amely meghatározza azok feladatát, felügyeli annak megvalósítását, és biztosítja azok finanszírozását, például valamely kifejezetten ebből a célból létrehozott kötelező hozzájárulás bevételeinek a rendelkezésükre bocsátása útján. Tehát nem olyan gazdasági kapcsolatról van szó, amelyet két független jogalany, az állam és a közcélú műsorszolgáltató, szabadon létesít egymással, és amelyet ennélfogva teljes mértékben a Szerződések és a másodlagos jog szabályai alá kellene rendelni. A közszolgálati műsorszolgáltató intézmény nem követel „árat” a szolgáltatásaiért, és a szóban forgó díj nem egy ilyen ár megfizetését jelenti.

34.      A jelen ügyben felvetett érvek között az alapeljárásban vitatott díjat úgy mutatják be, mint olyan adónemet, amelynek célja egy adott közszolgáltatás finanszírozása. Inkább azt mondanám, hogy egy ilyen díj – különösen azon körülmények között, amelyek a cseh rádiódíjra jellemzők, azaz olyan díjra, amelyet a díjfizetésre kötelezett személy közvetlenül a jogosult műsorszolgáltató szervezetnek fizet – az állam által ennek a szervezetnek saját forrás formájában nyújtott különös állami támogatással mutat rokonságot. Márpedig az a tevékenység, amelyért az adóalany nem számol fel semmilyen ellenértéket a célközönségtől, és amelyet általános jelleggel az adóalany tevékenységének finanszírozása érdekében nyújtott támogatás révén finanszíroznak, egészen biztosan nem minősül ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak.

35.      Ennek következtében a rádiódíj még a Český rozhlas és a cseh állam közötti viszony szempontjából elemezve sem tekinthető a közcélú műsorszolgáltatás ellenértékének, és a Český rozhlas tevékenysége, amelyet ebből a díjból finanszíroznak, nem minősül a hatodik irányelv értelmében vett ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak.

 A Le Rayon d’Or ítélet relevanciájának kérdése

36.      A kérdést előterjesztő bíróság továbbá felhívja a figyelmet a Le Rayon d’Or ítéletre,(7) felvetve, hogy célszerű lenne-e az ítélettel megerősített megoldást, illetve egy specifikus, de ahhoz hasonló megoldást alkalmazni a díjjal finanszírozott közszolgálati rádiós műsorszolgáltatásra.

37.      Álláspontom szerint ezt a javaslatot el kell vetni. Ebben az ítéletben a Bíróság ugyancsak úgy határozott, hogy az idős személyek bentlakását biztosító intézmény által nyújtott szolgáltatásokat ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásoknak kell tekinteni annak ellenére, hogy az adott ellátásokhoz kapcsolódó szolgáltatások ellenértékét nem a szóban forgó szolgáltatások jogosultjai fizetik meg közvetlenül, hanem az egészségbiztosítási alap, átalány jelleggel.

38.      Mindazonáltal a Le Rayon d’Or ítélet(8) alapjául szolgáló ügy azon jogi kapcsolat miatt különbözik a jelen ügytől, amely ténylegesen fennállt a szolgáltatások jogosultjai, azaz az idős személyek bentlakását biztosító intézmény lakói és az intézmény között. E jogi kapcsolatnak az egyetlen sajátossága az egészségbiztosítási alap közreműködésében állt, amely a részükre teljesített szolgáltatások költségeinek fedezése céljából úgyszólván osztozott a bentlakók kötelezettségeiben. Márpedig a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás esetében, amint arra a jelen indítvány 28. pontjában is hivatkoztam, pontosan ez a jogi kapcsolat hiányzik. Következtetésképpen a Bíróság által a Le Rayon d’Or ítéletben(9) alkalmazott megoldás nem alkalmazható a jelen ügyben.

 A hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja mögött meghúzódó jogi célról

39.      A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést is felteszi, hogy vajon mi lehetett az uniós jogalkotónak a célja a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja bevezetésével, feltételezve hogy a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatás, amelyet általában egy, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló díjjal fedeznek, nem tartozik a hivatkozott rendelkezés hatálya alá. A cseh kormány szerint a rendelkezés által előírt kivételnek ez esetben nem lenne értelme.

40.      Ezzel az aggállyal nem értek egyet. A hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja egy „bizonyos közhasznú tevékenységek számára biztosított héamentességeket” tartalmazó hosszú lista része. Ezek a tevékenységek, akár jellegüknél fogva, akár az azokat elvégző személyekre tekintettel, gyakran nem tartoznak a hatodik irányelv hatálya alá, mivel nem minősülnek az irányelv szerint ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásoknak. Mindazonáltal e tevékenységeket különböző forrásokból lehet finanszírozni. Legalábbis részben, ezeket lehet ellenszolgáltatás fejében teljesíteni. Ez a helyzet a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatók intézményeivel is, amelyek teljes tevékenység nem fedezhető díjjal, amint azt a cseh kormány is elismeri.(10) Ezek azok a helyzetek, amelyek esetében a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja mentesíti e tevékenységeket. A gyakorlatban az a tény, hogy gyakran olyan tevékenységekről van szó, amelyek egyáltalán nem tartoznak a héarendszer alá, nem teszi tárgytalanná ezt a mentesítést.

41.      Hozzá kell tenni, hogy mindenesetre a hatodik irányelv azon rendelkezését, amely egy adott tevékenység mentesítését írja elő – amint azt az irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja is teszi –, nem lehet úgy értelmezni, hogy az kiterjeszti az irányelvnek a 2. cikkében meghatározott hatályát. Az esetleges mentesülés feltétele tehát az adóköteles tevékenységekhez tartozás, nem pedig fordítva.

 Végkövetkeztetés a Český rozhlas által végzett, rádiódíjjal finanszírozott tevékenység természetéről

42.      A fent előadottak fényében, álláspontom szerint meg kell állapítani, hogy a Český rozhlas által végzett tevékenység annyiban, amennyiben azt rádiódíjjal finanszírozzák, nem tartozik a hatodik irányelv hatálya alá, mivel nem minősül ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenységnek.

43.      Ez a megállapítás lényegében elegendő az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásához, abban a formájában, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság előterjesztette. Mindazonáltal álláspontom szerint a Bíróság – az EUMSZ 267. cikk szerint a nemzeti bírósággal történő együttműködés keretében, és abból a célból, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére a leghasznosabb választ adja az alapeljárás megoldása szempontjából – kiterjeszthetné vizsgálatát arra a kérdésre, hogy a Český rozhlasnak mennyiben volt joga a megfizetett adó utólagos levonásához.

 Azon adóalanyok adólevonási jogáról, akik egyszerre végeznek adóköteles és a héarendszer alá nem tartozó tevékenységeket

 Előzetes megállapítások

44.      A hatodik irányelv 17. cikkének (2) bekezdése értelmében, „[a]mennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni” az ezen termékek vagy szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett héát. Az utólagos adólevonási jog a héarendszer lényeges mechanizmusa, mivel lehetővé teszi, hogy ez az adó semleges maradjon a gazdasági szereplők szempontjából, mivel főszabály szerint kizárólag a végső fogyasztók viselik annak terhét.

45.      Mindazonáltal, annak érdekében, hogy a héát ténylegesen a fogyasztóra terheljék, az adólevonási jog csupán azon termékekre és szolgáltatásokra vonatkozhat, amelyeket azt követően az adóalany az adóköteles tevékenységei céljából használ fel. Ennélfogva a megfizetett héa utólag levonható az előzetesen megfizetett héa összegéből, amelyet az adóalany a saját szerződéses partnereitől fog beszedni, beépítve a héa összegét az általa értékesített termékek vagy teljesített szolgáltatások árába. Ezzel szemben, ha az adóalany olyan termékek vagy szolgáltatások tekintetében lenne jogosult a héa utólagos levonására, amelyeket nem adóköteles tevékenységek céljából használnak fel, ezt a héaösszeget vissza kellene téríteni számára, így gyakorlatilag az adóköteles termékeket és szolgáltatásokat nem adóztatnák meg. Ilyen esetben az adóalanynak kellene viselnie az adóterhet, a fogyasztó helyébe lépve.

46.      A héarendszer korrekciós mechanizmusokat vezet be arra az esetre, ha az adóalany által beszerzett termékek vagy igénybe vett szolgáltatások nem adóköteles tevékenységek céljából kerülnek felhasználásra. A két leggyakoribb eset az, amikor az adóalany a termékeket és szolgáltatásokat – teljesen vagy részben – adómentes tevékenységekre használja, illetve amikor a saját vagy a munkavállalói igényeinek a kielégítésére használja azokat.

47.      Mindazonáltal a hatodik irányelv nem tartalmaz különös szabályokat, amelyek arra az esetre lennének irányadóak, amikor valamely adóalany egyszerre végez adóköteles és a héarendszer alá egyáltalán nem tartozó tevékenységeket. Azon termékek és szolgáltatások vonatkozásában, amelyeket az adóalany egyértelműen egyik vagy másik tevékenységi kategóriában (azaz az adóköteles és adómentes tevékenységek kategóriájában) használ fel, a megoldás egyszerű és a hatodik irányelv 17. cikkének (2) bekezdéséből közvetlenül levezethető. Azok a termékek és szolgáltatások ugyanis, amelyeket adóköteles tevékenységekre használnak fel, adólevonásra jogosítanak (kivéve, ha ezek a tevékenységek mentesülnek ez alól), míg a héarendszer alá nem tartozó tevékenységek keretében felhasznált termékek és szolgáltatások nem jogosítanak semmiféle adólevonásra. Ezzel szemben az adólevonási jog terjedelmének kérdése az adóköteles és a héarendszer alá nem tartozó tevékenységek keretében egyszerre és elválaszthatatlanul felhasznált termékek és szolgáltatások esetében merül fel. Számos ilyen termék és szolgáltatás képzelhető el, és ezek a gazdasági tevékenység költségének jelentős részét tehetik ki, így például az elektromos áram, az irodabérlés, a takarítási szolgáltatások, és egyes felszerelések stb. költségei.

 A Český rozhlas esete

48.      Ebben a helyzetben volna a Český rozhlas is, ha a Bíróság egyetértene az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó, általam javasolt válasszal a rádiódíjjal finanszírozott tevékenységének minősítésével kapcsolatban.(11) Ezt feltételezve, el kell utasítani a cseh adóhatóság álláspontját, miszerint a Český rozhlas rádiódíjjal finanszírozott tevékenysége a héarendszer hatálya alá tartozik, azonban a hatodik irányelv 13. cikke A. pontja (1) bekezdésének q) pontja szerinti mentességben részesül. A hatodik irányelv 17. cikkének (5) bekezdése és 19. cikke szerinti, adólevonás meghatározásához használt együttható kiszámításának módja tehát nem alkalmazható. Az e rendelkezésekben használt „olyan értékesítések, amelyek vonatkozásában nem áll fenn az adólevonási jog” kifejezés ugyanis nem fedik le mindazokat a műveleteket, amelyeket valamely olyan tevékenység keretében végeznek, amely nem tartozik a héarendszer hatálya alá.(12)

49.      A Český rozhlas az alapeljárásban előadja, hogy a rádiódíj ellenszolgáltatásként való minősítésére vonatkozó elutasításnak azt kellene maga után vonnia, hogy az e díj jogcímén befolyt összegeket nem lehet beszámítani az adólevonás meghatározásához használt együtthatóba. Következésképpen az adólevonási jognak az előzetesen felszámított héa 100%-ára kellene növekednie.(13) Ez az álláspont releváns, főleg ha az elemzés kizárólag a rádiódíj címén szerzett bevétel természetére irányulna. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a levonásra vonatkozó jogosultság a héarendszer elválaszthatatlan része, és főszabály szerint nem korlátozható, valamint az adóköteles ügyletekre előzetesen felszámított adó egészére vonatkozik.(14) Az a tény, hogy valamely adóalany olyan bevételre tesz szert, amely nem ellentételezése az általa nyújtott szolgáltatásoknak, és amelyek nem tartozik az üzleti forgalmába, főszabály szerint nem korlátozhatja az adólevonásra vonatkozó jogosultságát.

50.      Mindazonáltal ez az elemzés nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a rádiódíj nem a Český rozhlas kiegészítő bevétele, hanem az egyik fő finanszírozási forrása.(15) Ez a díj teszi lehetővé ugyanis, hogy finanszírozza a fő tevékenységét vagy legalábbis e tevékenységének lényegi részét. A finanszírozott tevékenység természete tehát elválaszthatatlan magától a finanszírozás természetétől, amely a jelen ügyben nem a nyújtott szolgáltatások ellentételezéseként jelenik meg, hanem inkább saját bevételként.(16) Ez a tevékenység, összhangban a jelen ügyben általam javasolt válasszal, a hatodik irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében tehát nem tekinthető ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak. A kérdés tehát az, hogy ez a tevékenység biztosít-e jogosultságot az előzetesen felszámított héa levonására azon termékek és szolgáltatások esetében, amelyeket egyszerre használnak e tevékenység, valamint adóköteles tevékenységek keretében.

51.      Véleményem szerint erre a kérdésre nemleges válasz adható. Ugyanis ellentétes lenne a rendszer logikájával, pontosabban a hatodik irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt határozott és egyértelmű feltételekkel az adólevonási jog olyan termékek és szolgáltatások esetében való biztosítása, amelyeket olyan tevékenység keretében használnak fel, amely nem tartozik a héarendszer hatálya alá.(17) Ilyen esetben az előzetesen felszámított héa nem vonható le utólagosan az adóalany által megfizetett héából az adóköteles ügyletek címén (mivel nincs ilyen), és az adóalany annak visszatérítését követelheti. Ezt a héa összeget tehát végül senki nem fizetné meg, és az ügyletek láncolatában előzetesen megjelenő termékek és szolgáltatások a gyakorlatban mentesülnének az adófizetési kötelezettség alól, megszegve a héa egyetemességének elvét.

52.      A közszolgálati rádiós műsorszolgáltató adóalany esetében annál is inkább ez a helyzet, mivel annak tevékenységei – amennyiben azokat ellenérték fejében teljesítenék, és ennélfogva adókötelesnek minősülnének – a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében mentesülnének az adófizetési kötelezettség alól – a kereskedelmi jellegű tevékenységek kivételével, ami azonban a jelen esetben nem merül fel –, és nem biztosítanának jogosultságot az adólevonásra.(18) Nem lenne tehát logikus a levonásra vonatkozó jog azon tevékenységek tekintetében való biztosítása, amelyek nem adókötelesek, mivel azokat nem ellenszolgáltatás fejében teljesítették, és e jogosultság ugyanezen tevékenységek vonatkozásában való megtagadása, ha azok adókötelesek volnának.

53.      Egy magán-műsorszolgáltató helyzetével történő összehasonlítás tanulságos lehet. Egy ilyen műsorszolgáltató is, a legtöbb esetben, szabadon hozzáférhetően sugározhatja műsorait, tehát anélkül, hogy ellentételezést kérne a hallgatóságtól. Mindazonáltal, díjbeszedés vagy más állami támogatás hiányában, a magán-műsorszolgáltatónak, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv(19) szóhasználata alapján, „kereskedelmi közlemények”, azaz reklámok, támogatott műsorok stb. közzétételével kell finanszíroznia a tevékenységét. Ezek a kereskedelmi közlemények a rádiós műsorszolgáltató műsorainak hallgatóságát célozzák, ennélfogva a kereskedelmi közlemények sugárzása elválaszthatatlan a műsorszolgáltatástól. Gazdasági szempontból, e műsorok összessége képezi a műsorszolgáltató tevékenységét, amelyet a kereskedelmi közleményeknek a műsorszolgáltató üzleti forgalmának részét képező bevételéből finanszíroznak. Ennélfogva a rádiós műsorszolgáltató által a tevékenységének összessége keretében felhasznált termékekre és szolgáltatásokra előzetesen felszámított héát utólag levonják a műsorszolgáltató által kiszámlázott, a kereskedelmi közlemények díjába beszámított héából. Ez a beszámítás indokolja tehát az előzetesen felszámított héa teljes összegéből való levonásra irányuló jogosultságot.

54.      Nem ez a helyzet azon közszolgálati rádiós műsorszolgáltató esetében, amelynek tevékenységét, legalábbis részben, egy díjjal finanszíroznak. Mivel ez a díj nem a nyújtott szolgáltatások ellenértéke, így nincs utólag felszámított héa, és ezért az előzetesen felszámított héát nem lehet levonni. A közszolgálati rádiós műsorszolgáltató természetesen kereskedelmi tevékenységet is folytathat, amelyet más forrásokból finanszíroz. Ez a tevékenység lehetőséget biztosíthat számára az adólevonásra, de csak azon termékek és szolgáltatások vonatkozásában, amelyeket e kereskedelmi tevékenység keretében használ fel.

55.      A félreértések elkerülése végett hozzá kell tennem, hogy álláspontom szerint nem lehet átültetni a Bíróság által a Kretztechnik-ítéletben(20) megerősített megoldást egy közszolgálati rádiós műsorszolgáltató esetére. Ebben az ítéletben a Bíróság lehetővé tette az előzetesen felszámított héa azon költségekből való levonását, amelyek az adóalanynál részvénykibocsátás esetén keletkeztek, elismerve, hogy ez a részvénykibocsátás az adóalany gazdasági (tehát adóköteles) tevékenységének összességét szolgálta. Mindazonáltal a közszolgálati rádiós műsorszolgáltató a tevékenységét nem a díj beszedése céljából gyakorolja. Ezzel szemben a rádiós műsorszolgáltató célja a műsorszolgáltatási tevékenység gyakorlása, és a díj csupán az egyik finanszírozási forrás. Egyébként, még akkor is, ha egy ilyen tevékenységet ellenszolgáltatás fejében teljesítenének, az a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében mentesülne az adófizetési kötelezettség alól. Nem áll fenn tehát analógia a Kretztechnick-ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásával.

 A levonásra vonatkozó jogosultság terjedelmének kiszámítása

56.      Az a megállapítás, amely szerint a díjjal finanszírozott tevékenység nem biztosít jogosultságot az előzetesen felszámított héa levonására, ugyanúgy vonatkozik mind az adóalany által kizárólag az adómentes tevékenységei körében felhasznált termékekre és szolgáltatásokra, mind azokra, amelyeket egyszerre és elválaszthatatlanul használnak az ilyen adómentes és az adóköteles tevékenységek céljából. Az első kategóriába tartozó termékek és szolgáltatások nem okoznak semmilyen problémát, hiszen az adóalany egészen egyszerűen nem jogosult az adólevonásra. Ezzel szemben a második kategória esetén meg kell határozni, hogy az adóalany milyen mértékben jogosult az adólevonási jogának abból a célból való gyakorlására, hogy egyrészt ez a jog fennmaradjon azon fél részére, amely adóköteles ügyleteket bonyolít le, másrészt pedig, hogy ne kerüljön sor jogosulatlan „túlkompenzációra”.

57.      Amint a Bíróság is megjegyezte a Securenta-ítéletben,(21) a hatodik irányelv rendelkezései nem szabályozzák, hogy a tagállamok mely módszereket vagy feltételeket kötelesek alkalmazni az előzetesen felszámított héaösszegeknek a költségek adóköteles vagy nem adóköteles tevékenységekhez való kapcsolódása szerinti megosztását lehetővé tevő rendelkezések elfogadásakor.

58.      A Bizottság írásbeli észrevételeiben arra utal, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló díj a hatodik irányelv 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében állami támogatásnak minősíthető. A tagállamoknak e rendelkezés alapján lehetőségük van arra, hogy az ilyen díjat bevezessék az adólevonás meghatározásához használt együttható nevezőjébe, ily módon arányosan korlátozva az adólevonási jog terjedelmét.

59.      Mindazonáltal ez a lehetőség álláspontom szerint nem alkalmazható olyan díjra, amelynek célja a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a tagállamokban való finanszírozása. Függetlenül attól, hogy az alapeljárás tárgyát képező rádiódíj egy önálló finanszírozási forma különleges természetét viselő állami támogatás, két hátrányos elemet látok.

60.      Egyrészt, ez a megoldás a héarendszerbe integrálna olyan tevékenységeket, amelyek nem oda tartoznak. Amint azt már a jelen indítvány 50. pontjában kifejtettem, a rádiódíjat nem lehet az általa finanszírozott tevékenységtől függetlenül vizsgálni. E finanszírozás miatt ezt a tevékenységet nem ellenszolgáltatás fejében teljesítik, és az nem tartozik a héarendszer hatálya alá. Mivel a hatodik irányelv 19. cikkében előírt mechanizmus nem alkalmazandó az adómentes tevékenységekre,(22) abba nem lehet beszámítani az ilyen tevékenységekkel összefüggő összegeket.

61.      Másrészt, az e cikkben előírt mechanizmus csak egy „vegyes” adóalany esetében alkalmazható, azaz aki egyszerre végez adóköteles és adómentes tevékenységeket. Nem lehet e cikket alkalmazni olyan adóalanyra, aki csak adóköteles tevékenységeket végez, és ezenfelül támogatásban részesül, oly módon, hogy az együttható nevezője kizárólag az adóköteles tevékenységek üzleti forgalmából és a támogatás összegéből állna.(23) A közszolgálati rádiós műsorszolgáltatók a díjjal finanszírozott tevékenységek mellett olyan tevékenységeket is végezhetnek, amelyek a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól, azonban dönthetnek úgy is, hogy ezenfelül nem végeznek ilyen tevékenységet. Márpedig a Bizottság által támogatott megoldás csak az előbbiekre lenne alkalmazandó, ami jelentős versenytorzulást eredményezhet, és sértheti a hatodik irányelv harmonizációs célkitűzését.

62.      Álláspontom szerint a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatók finanszírozását célzó díjak problémáját a Bíróság által a Securenta–ítéletben elfogadott döntés alapján kell feloldani. Ebben az ítéletben a Bíróság, miután megállapította, hogy a hatodik irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket azon adóalanyok levonásra vonatkozó jogosultságának terjedelmét illetően, akik egyszerre végeznek adóköteles (és adót fizető) és adómentes tevékenységeket, úgy határozott, hogy az előzetesen felszámított héa összegének adóköteles és adómentes tevékenységek közötti megosztásának módszereinek és kritériumainak a meghatározása a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyek e jogkör gyakorlása során kötelesek figyelembe venni ezen irányelv célját és szerkezetét, és e tekintetben olyan számítási módot kötelesek meghatározni, amely objektíven tükrözi a felmerült költségeknek e két tevékenységre eső tényleges arányát.(24)

63.      Való igaz, hogy a Securenta-ítélet a részvények és befektetési jegyek kibocsátásához kapcsolódó költségek különös problémáját érintette. Mindazonáltal az ítéletben hozott döntés nem csak erre a területre korlátozódik, és álláspontom szerint teljes mértékben átültethető más olyan helyzetekre, ahol az adóalanyok egyszerre végeznek adóköteles tevékenységet, és egy olyan tevékenységet, amely nem tartozik a héarendszer hatálya alá.

 Végkövetkeztetések

64.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:

1)      A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a törvény által bevezetett, és minden rádióvevőkészülék-birtokos által fizetendő kötelező díjjal finanszírozott közszolgálati rádiós műsorszolgáltató tevékenysége nem minősül az e rendelkezés értelmében vett ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatásnyújtásnak, és nem biztosít lehetőséget a fizetendő vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására azon termékek és szolgáltatások vonatkozásában, amelyeket ezen intézmények szereztek be, és e tevékenység céljából használtak fel.

2)      Az előzetesen felszámított hozzáadottértékadó-összegeknek e tevékenység és az adólevonási jogot megalapozó tevékenységek közti megosztására vonatkozó módszerek és feltételek meghatározása a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyek e jogkör gyakorlása során kötelesek figyelembe venni a 77/388 hatodik irányelv célját és szerkezetét, és e tekintetben olyan számítási módot kötelesek meghatározni, amely objektíven tükrözi a felmerült költségeknek e két tevékenységre eső tényleges arányát.

1 –      Eredeti nyelv: francia.

2 –      HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.

3 –      Csak azokat a kritériumokat fogom megemlíteni, amelyek a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata szempontjából relevánsak.

4 –      Lásd többek között: Tolsma–ítélet (C-16/93, EU:C:1994:80, 14. pont); Lebara-ítélet (C-520/10, EU:C:2012:264, 27. pont).

5 –      Lásd többek között: Hong-Kong Trade Development Council ítélet (89/81, EU:C:1982:121, 10. pont); GFKL Financial Services ítélet (C-93/10, EU:C:2011:700, 17. pont).

6 –      Az EUSZ-hez és EUMSZ-hez csatolt, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv.

7 –      C-151/13, EU:C:2014:185.

8 –      C-151/13, EU:C:2014:185.

9 –      C-151/13, EU:C:2014:185.

10 –      Nehéz e ponton konkrét példákkal szolgálni, mivel az egyes tagállamok kormányának kell meghatározni, hogy a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatók tevékenysége mennyiben tekintendő közcélúnak, illetve kereskedelminek. Mindemellett, a közcélú feladat keretében készített programoknak a magán-műsorszolgáltatók részére történő eladása a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében olyan tevékenységnek tekinthető, amely mentességet élvez.

11 –      Azaz, amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Český rozhlas rádiódíjjal finanszírozott tevékenysége nem esik a héarendszer hatálya alá.

12 –      Lásd többek között: Mazák főtanácsnok Securenta-ügyre vonatkozó indítványa (C-437/06, EU:C:2007:777, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); Securenta-ítélet (C-437/06, EU:C:2008:166, 33. pont).

13 –      Pontosabban 100%-ra emelkedne, ha a Český rozhlas által nyújtott minden ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatás a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja értelmében kereskedelmi jellegű tevékenységnek minősülne, minthogy ezek nem tartoznak a kivételek alá. Ezzel szemben, ha a Český rozhlas adóköteles, azonban az e rendelkezés alapján adófizetés alól mentesülő tevékenységeket is végez – ami nem derül ki egyértelműen a kérdést előterjesztő bíróság határozatából – a megfizetett héa teljes mértékének utólagos levonására olyan együtthatót kellene alkalmazni, amely csak a héa alá tartozó (adóköteles és adómentes) tevékenységek bevételeit veszi figyelembe.

14 –      Lásd többek között: Bp Soupergaz ítélet (C-62/93, EU:C:1995:223, 18. pont); Securenta-ítélet (C-437/06, EU:C:2008:166, 24. pont).

15 –      A cseh rádióról szóló törvény (zákon o Českém rozhlasu) 10. cikke értelmében a Český rozhlas fő bevételi forrásai a rádiódíj és a saját gazdasági tevékenységéből származó bevételek.

16 –      Lásd a jelen indítvány 34. pontját.

17 –      Emlékeztetőül, ez a rendelkezés adólevonási jogot biztosít „[a]mennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni” (kiemelés tőlem).

18 –      A hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének q) pontja szerinti mentesülés ugyanis szubjektív természetű: mentesül a közszolgálati rádiós műsorszolgáltatók minden tevékenysége, a kereskedelmi jellegű tevékenységek kivételével.

19 –      A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 95., 1. o.).

20 –      C-465/03, EU:C:2005:320.

21 –      C-437/06 (EU:C:2008:166, 33. pont).

22 –      Lásd a jelen indítvány 49. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

23 –      Lásd: Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C-204/03, EU:C:2005:588, 25. és 26. pont).

24 –      Securenta-ítélet (C-437/06, EU:C:2008:166, a rendelkező rész 2. pontja).