EU tax law WEB Bizottság kontra Spanyolország - C-154/08

5.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 171/17

—

a Bíróság állapítsa meg, hogy – mivel úgy tekintette, hogy a „registradores de la propiedad” (ingatlan-nyilvántartást végzők) által mint a jelzálog-nyilvántartási kerületek adóbeszedő irodáinak kinevezett beszedői által e minőségükben az autonóm közösségeknek nyújtott szolgáltatás nem HÉA-köteles – a Spanyol Királyság nem teljesítette a hatodik HÉA-irányelv (1) 2. cikkéből, valamint 4. cikke (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A „registradores de la propiedad” olyan szakképzettséggel rendelkező személyek, akiket a spanyol állam nevez ki, és a Registros de la Propiedad (ingatlan-nyilvántartás) vezetésével bíz meg. Tevékenységüket saját felelősségük mellett végzik, munkájuk megszervezését illetően szabadon járnak el, alkalmazottaikat saját maguk választják meg, munkájukért javadalmazásban részesülnek, amely egyben a jövedelmüket képezi. Több autonóm közösség megbízta őket az egyes adók beszedésével kapcsolatos különféle feladatok elvégzésével. E szolgáltatás fejében a „registradores de la propiedad” a beszedett adók meghatározott százalékát kapják.

2.

A spanyol állam eredetileg úgy gondolta, hogy a HÉA szempontjából a „registradores de la propiedad”-ot az autonóm közösségek részére végzett feladatuk ellátása szempontjából úgy kell tekinteni, mint HÉA-köteles tevékenységet végző egyéni vállalkozókat, illetve szakképzett személyeket. A spanyol kormány által e tekintetben felhozott érvek alapvetően a Bíróság C-235/85. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. március 26-án hozott ítéletén (2), valamint C-202/90. sz., Ayuntamiento de Sevilla ügyben 1991. július 25-én hozott ítéletén (3) alapulnak.

3.

2003. július 12-i ítéletében a Tribunal Supremo (spanyol legfelsőbb bíróság) azt állapította meg, hogy az „registradores de la propiedad” az autonóm közösségek által rájuk bízott – egyes adók beszedéséből és behajtásából álló – feladataik ellátása tekintetében egyszerűen köztisztviselőknek minősülnek, akik a közigazgatási szervezetrendszer részét képezik. Ezen – a törvényesség érdekében indított jogorvoslat nyomán született – ítélet alapján a spanyol kormány úgy véli, hogy az említett szolgáltatás nem HÉA-köteles.

4.

Ezzel szemben a Bizottság álláspontja szerint az „registradores de la propiedad” által az autonóm közösségek részére végzett szolgáltatás a hatodik irányelv 2. cikkében szereplő általános szabály értelmében HÉA-köteles. E következtetés abból ered, hogy a „registradores-liquidadores” (ingatlan-nyilvántartást végző adóbeszedők) olyan szakképzett személyek, akik a szolgáltatás elvégzéséhez szükséges humán erőforrásról és tárgyi eszközökről önállóan gondoskodnak, ahogyan azt az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja, és így az általuk végzett szolgáltatást nem jellemzi olyan alárendeltség, illetve függőség, amely a közigazgatás szervezetrendszerébe tartozó köztisztviselők által nyújtott szolgáltatások esetében viszont elengedhetetlen, és ennélfogva e szolgáltatás nem HÉA-köteles. A„registrador-liquidador” nem az autonóm közösség közigazgatási szerve, és nem is képezi annak szervezetileg integrált vagy belső részét, hanem olyan független és elkülönült fél, akivel az autonóm közösség szolgáltatásnyújtásra irányuló, visszterhes szerződést köt.

5.

Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügyben fennállnak az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt azon előfeltételek, amelyek megalapozzák a Spanyol Királyság felelősségének megállapítását a közösségi jog olyan értelmezéséből eredő kötelezettségszegés miatt, amely sem annak szellemével, sem céljával, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlatával nincs összhangban. A Bizottság elsőként hangsúlyozza a legfelsőbb bíróság mint az alkotmányossági garanciákat kivéve minden szempontból legfelsőbb szintű igazságszolgáltatási szerv rangját. Másodszor kiemeli az említett bíróság által hozott azon ítélet jelentőségét és hatását, amely elvi szinten ellentétes a Bíróság által adott értelmezéssel, és amely – kötelező ereje miatt – teljes fordulatot okozott az alacsonyabb szintű szervek és a spanyol közigazgatás addigi gyakorlatában. Harmadrészt a Bizottság a HÉA terén tapasztalható káros hatásokra hivatkozik, amelyek a Közösség saját forrásait is érinthetik. Ennélfogva a Bizottság álláspontja szerint a spanyol kormány nem hivatkozhat a legfelsőbb bíróság által hozott ítéletre közösségi jogi kötelezettségei megszegése igazolásaként.