EU tax law WEB Bizottság kontra Spanyolország - C-678/11

10.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 73/20

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság — mivel elfogadta és hatályban tartotta a Ley de Regulación de los Planes y Fondos de Pensiones (a nyugdíjrendszer és a nyugdíjalap szabályozásáról szóló törvény) egységes szerkezetbe foglalt változata 46. cikke c) pontjának, a Ley de ordenación y supervisión de los seguros privados (a magánbiztosítók szervezéséről és ellenőrzéséről szóló törvény) egységes szerkezetbe foglalt változatát jóváhagyó, a 2004. október 29-i Real Decreto Legislativo 6/2004 (6/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet) 86. cikkének, a Ley del Impuesto sobre la renta de los no residentes (a külföldi állampolgárok jövedelmének adóztatásáról szóló törvény) egységes szerkezetbe foglalt változatát jóváhagyó Real Decreto Legislativo 5/2004 (5/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet) 10. cikkének és a 2003. december 17-i Ley 58/2003, General Tributaria (58/2003. sz. törvény, általános adótörvény) 47. cikkének a rendelkezéseit, amelyek alapján a más tagállamokban székhellyel rendelkező azon külföldi nyugdíjalapok, amelyek Spanyolországban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínálnak, valamint a Spanyolországban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok többek között kötelesek kijelölni egy Spanyolországban székhellyel rendelkező adóügyi képviselőt — nem teljesítette az EUMSZ 56. cikkből (korábban EKSZ 49. cikk) és az EGT-megállapodás 36. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A spanyol adójogszabályok szóban forgó rendelkezései a külföldi illetőségű adóalanyokat arra kötelezik, hogy egy Spanyolországban székhellyel rendelkező adóügyi képviselőt jelöljenek ki. E kötelezettség gyakorlatilag terhet ró a más tagállamokban székhellyel rendelkező, Spanyolországban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló külföldi nyugdíjalapokra, valamint a Spanyolországban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságokra.

2.

A Bizottság úgy véli, hogy az említett esetekben egy Spanyolországban székhellyel rendelkező adóügyi képviselő kijelölésének kötelezettsége a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül, mivel az említett jogalanyokra és természetes személyekre ezáltal további terhet rónak azzal, hogy képviselő szolgáltatásait kell igénybe venniük. Ezenkívül a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának is minősül azon személyek és társaságok esetében, akik Spanyolországtól eltérő másik tagállamban rendelkeznek székhellyel, és akik Spanyolországban működő jogalanyoknak és természetes személyeknek adóügyi képviseleti szolgáltatásokat kívánnak nyújtani.

3.

Az említett szabályozás sérti az EUMSZ 56. cikket (korábban EKSZ 49. cikk) és az EGT-megállapodás 36. cikkét.