Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

14.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 145/14


Az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) (Egyesült Királyság) által 2011. március 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Purple Parking Ltd, Airparks Services Ltd kontra The Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(C-117/11. sz. ügy)

2011/C 145/20

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber)

Az alapeljárás felei

Felperesek: Purple Parking Ltd, Airparks Services Ltd

Alperes: The Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Milyen különleges tényezőket kell figyelembe vennie a kérdést előterjesztő bíróságnak annak eldöntésekor, hogy a jelen ügyhöz hasonló körülmények között az adóalany egységes, adóköteles parkolási szolgáltatásokat, vagy két különálló — egy parkolási és egy személyszállítási — szolgáltatást nyújt?

Különösen:

a)

Vonatkozik-e erre az ügyre a Bíróságnak a C-349/96. sz. Card Protection Plan ügyben és a C-41/04. sz. Levob-ügyben hozott ítéletben kifejtett érvelése? Különösképp lehet-e a szóban forgó szállítási szolgáltatásokat a parkolási szolgáltatásokhoz képest járulékosnak vagy a parkolási szolgáltatásokhoz olyan szorosan kapcsolódónak tekinteni, hogy azokkal objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne?

b)

Az 1. kérdés a) pontjának megválaszolása során a kérdést előterjesztő bíróságnak milyen jelentőséget kell tulajdonítania a szállítási szolgáltatások költségeinek a parkolási szolgáltatásokkal szemben, összhangban a Bíróság C-308/96. és C-94/97. sz., Madgett és Baldwin egyesített ügyekben hozott ítéletének 24–26. pontjával, annak értékelésekor, hogy a szállítási szolgáltatások a parkolási szolgáltatások mellékszolgáltatásai-e?

c)

A Bíróság C-572/07. sz. Tellmer-ügyben hozott ítéletének fényében, különös tekintettel annak 21–24. pontjára, a kérdést előterjesztő bíróságnak az 1. kérdés a) pontjának megválaszolása során figyelembe kell-e vennie azt a tényt, hogy az ügyletek szállítási elemét többféle módon lehet biztosítani — bár valójában ez nincsen így — (például az adóalany nyújthatná e szállítási szolgáltatásokat egy harmadik szolgáltató személy által, aki számláz az adóalanynak, vagy egy harmadik szolgáltató személy által, aki közvetlenül az ügyféllel szerződik és külön számít fel díjat a szállítási szolgáltatásokért), és milyen mértékben — ha egyáltalán — releváns az, hogy a szerződés kínál-e az ügyfélnek jogot a választásra azon módok között, ahogyan a szállítási elemet nyújtani lehet?

2.

Amikor a kérdést előterjesztő bíróság az 1. kérdés a) pontjának megválaszolása során a felől dönt, hogy egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletről van-e szó, milyen jelentőséget kell tulajdonítania az adósemlegesség elvének?

Különösen:

a)

Függ-e a válasz attól, hogy az adóalany nyújt-e parkolási vagy szállítási szolgáltatásokat külön az ügyfelek más csoportjainak?

b)

Függ-e a válasz attól, hogy hogyan minősítik a nemzeti jogban a többi — nem parkolási szolgáltatások üzemeltetői által nyújtott —, repülőtérre és onnan vissza irányuló szállítási szolgáltatást?

c)

Függ-e a válasz attól, hogy az adóalanyok által nyújtott parkolási és szállítási szolgáltatások (amelyekbe nem tartozik bele a repülőterekre és onnan vissza történő szállítás) egyéb esetei a nemzeti jog szerint két különálló szolgáltatásnak minősülnek, amelyek közül az egyik adóköteles, a másik pedig nullaszázalékos adókulcs alá tartozik?

d)

Függ-e a válasz attól, hogy az adóalany ki tudja-e mutatni, hogy az általa nyújtott szolgáltatások versenyben állnak más, hasonló szolgáltatásokkal, amelyek mind parkolási, mind szállítási elemet magukban foglalnak, és amelyeket akár ugyanaz, akár két különálló szolgáltató nyújt? Különösképp függ-e a válasz attól, hogy az adóalany ki tudja-e mutatni, hogy az ügyfelek, akik a repülőtérre vezető út egy részének megtételére az autóikat kívánják használni, független és különálló szolgáltatóktól is igénybe vehetik a parkolási és a repülőtérre történő szállítási szolgáltatásokat, például egy vonatállomáshoz közeli területen történő parkolás és erről a területről a repülőtérre vonattal történő szállítás révén, vagy egy repülőtérhez közeli helyen történő parkolás és a repülőtérre más tömegközlekedési eszközzel történő szállítás révén?

e)

Hogyan kell a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe vennie a Bíróság C-94/09. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletében az adósemlegesség elvével és az abban az ügyben szereplő szállítási szolgáltatásokkal összefüggésben levont következtetéseit?

3.

Kizárja-e a közösségi jog és különösképp az adósemlegesség elve a nemzeti jog olyan rendelkezését, amely a repülőtér és a parkoló közötti szállítási szolgáltatásokat kizárja a nullaszázalékos adókulcs alá történő besorolás alól, ha a szállítási elemet biztosító személy és a parkolási elemet nyújtó személy ugyanaz a személy vagy kapcsolt személyek?