Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

16.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/10


Az Administrativen Sad Sofia-grad (Bulgária) által 2013. január 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — „Max Pen” EOOD kontra Direktor na Direktsia „Obzhalvane i izpalnenie na proizvodstvoto” Sofia

(C-18/13. sz. ügy)

2013/C 79/17

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen Sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes:„Max Pen” EOOD

Alperes: Direktor na Direktsia „Obzhalvane i izpalnenie na proizvodstvoto“ Sofia

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Az uniós jog szerint az adólevonás céljából elkövetett „adócsalásra” utaló ténybeli körülményekként kell-e kezelni azokat a körülményeket, hogy a számlán feltüntetett szolgáltató vagy alvállalkozója nem rendelkezik a szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez szükséges munkaerővel, tárgyi eszközökkel és vagyonnal, hogy a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének költségei nincsenek dokumentálva, és a szolgáltató vagy alvállalkozójának könyvelése nem tartalmaz ilyen költségeket, valamint hogy az e dokumentumokat a szolgáltató nevében aláíró személyek kiállítói minőségét illetően hamis dokumentumokat olyan szerződés vagy átadás-átvételi jegyzőkönyv formájában állították ki, amelyeket a teljesítendő ellenszolgáltatások és azon szolgáltatásnyújtás teljesítésének bizonyítékaként mutattak be, amelyről héás számlát bocsátottak ki, és amelynek tekintetében gyakorolták az adólevonás jogát?

2.

Az adócsalás esetén az adólevonási jog megtagadására vonatkozó, az uniós jogból és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából eredő bírósági kötelezettség alapján köteles-e a nemzeti bíróság arra is, hogy az alapeljárás körülményei között hivatalból megállapítsa az adócsalás megtörténtét azáltal, hogy a bíróság azon nemzeti jogi kötelezettségére tekintettel, hogy érdemben eldöntse a jogvitát, tiszteletben tartsa a felperessel való kedvezőtlenebb bánásmód tilalmát, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog és a jogbiztonság elvét, továbbá hogy hivatalból alkalmazza a vonatkozó jogszabályokat, értékeli a bíróság előtt először előadott új tényeket; minden bizonyítékot — köztük a színlelt ügyletekre vonatkozó bizonyítékokat is —, hamis dokumentumot és valótlan tartalmú dokumentumot értékel?

3.

Az következik-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 178. cikke első bekezdésének a) pontjából a nemzeti bíróság azon kötelezettségére tekintettel, hogy adócsalás esetén megtagadja az adólevonási jogot, hogy az adólevonási jog gyakorlásához a szolgáltatásnyújtást ténylegesen a számlán feltüntetett szolgáltatónak vagy alvállalkozójának kell teljesítenie?

4.

Azt jelenti-e a 2006/112 irányelv 242. cikkében foglalt, az adólevonási jog ellenőrzése céljából vezetett részletes nyilvántartás követelménye, hogy a tagállam azon megfelelő nemzeti számviteli jogszabályait is alkalmazni kell, amelyek az uniós jog nemzetközi számviteli standardjaival való összhangot írják elő, vagy az csak az említett irányelvben meghatározott, a héával kapcsolatos számviteli dokumentumok — számlák, héabevallások és összesítő nyilatkozatok — vezetésének követelményét jelenti?

A második fordulatra adandó igenlő válasz esetén az alábbi kérdés is válaszra szorul:

Az következik-e a 2006/112 irányelv 226. cikke első bekezdésének 6. pontja szerinti követelményből, amely szerint a számlákon kötelezően fel kell tüntetni „a nyújtott szolgáltatás mérték[ét] és jelleg[ét]”, hogy szolgáltatásnyújtás esetén a számlákon vagy az azokkal összefüggésben kiállított dokumentumon kötelezően fel kell tüntetni a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésére vonatkozó adatokat — ellenőrizhető objektív körülményeket — egyrészt arra vonatkozó bizonyítékként, hogy a szolgáltatásnyújtást ténylegesen teljesítették, másrészt arra vonatkozó bizonyítékként, hogy a szolgáltatásnyújtást a számlán feltüntetett szolgáltató teljesítette?

5.

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv 63. és 273. cikkével összefüggésben értelmezett, az adólevonási jog ellenőrzése céljából vezetett részletes nyilvántartásra vonatkozó követelményt rögzítő 242. cikkét, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontja az az időpont, amelyben az alkalmazandó — az uniós jog nemzetközi számviteli standardjaival és a kereskedelmi ügyletek számviteli kimutatásának, a tartalom formával szembeni elsőbbségének, valamint a bevételek és költségek összevethetőségének elvével való összhangot előíró — számviteli jogszabályoknak megfelelően teljesültek az abból származó bevétel elismerésének feltételei?


(1)  HL L 347., 1. o.