EU tax law WEB Berlington - C-98/14

12.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/24

1.

Összeegyeztethető-e az EUMSZ 56. cikkével az olyan non-diszkriminatív tagállami jogalkotás, amely a játéktermekben üzemeltetett pénznyerő automatákkal kapcsolatosan fizetendő közvetlen adót, az ún. játékadót, egyszeri aktussal, felkészülési idő nélkül a korábbi mérték ötszörösére emeli, és emellett még százalékos mértékű játékadót is bevezet, melynek folytán a játéktermeket üzemeltető szerencsejáték-szervezők működése korlátozott mértékűvé vált?

2.

Értelmezhető-e úgy az EUMSZ 34. cikke, hogy annak hatálya alá tartozik az olyan non-diszkriminatív tagállami jogalkotás, amely a játéktermekben üzemeltetett pénznyerő automatákkal kapcsolatosan fizetendő közvetlen adót, az ún. játékadót, egyszeri aktussal, felkészülési idő nélkül a korábbi mérték ötszörösére emeli, és emellett százalékos mértékű játékadót is bevezet, melyre tekintettel a pénznyerő automaták az Európai Unió területéről Magyarországra való behozatala korlátozott mértékűvé válik?

3.

Amennyiben az 1. és/vagy a 2. kérdésre a válasz igenlő, az EUMSZ 36. cikk, az EUMSZ 52. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 61. cikk vagy a kényszerítő indokok alkalmazásában a tagállam hivatkozhat-e kizárólag a költségvetés helyzetének rendezésére?

4.

Amennyiben az 1. és/vagy a 2. kérdésre a válasz igenlő, figyelemmel az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésére, az általános jogelvek a tagállami korlátozással, az adószabályra való felkészülési idő biztosításával kapcsolatosan figyelembe veendők-e?

5.

Amennyiben az 1. és/vagy a 2. kérdésre a válasz igenlő, értelmezhető-e a C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du Pêcheur egyesített ügyekben hozott ítélet oly módon, hogy az EUMSZ 34. és/vagy 56. cikkeinek megsértése tagállami kártérítési felelősséget alapozhat meg annak alapján, hogy ezen szabályok – közvetlen hatályuk miatt – tagállami személyek számára jogot biztosítanak?

6.

A 98/34/EK (1) irányelv értelmezhető-e akként, hogy de facto műszaki szabálynak minősül az olyan tagállami adószabály, amely egy közvetlen adó, a játéktermekben üzemeltetett pénznyerő automatákkal kapcsolatosan fizetendő játékadó mértékét egyszeri alkalommal az ötszörösére emel, és emellett még százalékos mértékű adót is bevezet?

7.

Amennyiben a 6. kérdésre adandó válasz igenlő, a 98/34/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének és/vagy a 98/34/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének tagállami megszegésére a tagállami személy hivatkozhat-e a tagállammal szemben mint kártérítési felelősséget megalapozó mulasztásra, célja-e az Irányelvnek egyéni jogok biztosítása? A tagállami bíróságnak milyen szempontokat kell mérlegelnie annak megítélésekor, hogy követett-e el az alperes kellően súlyos jogsértést, és az milyen típusú kárigényt alapozhat meg?

1.

Összeegyeztető-e az EUMSZ 56. cikkével az olyan non-diszkriminatív tagállami jogalkotás, amely a pénznyerő automaták játéktermekben való működtetését az érintett szerencsejáték-szervezők számára átmeneti és felkészülési idő biztosítása és/vagy megfelelő kártalanítás nyújtása nélkül, azonnali hatállyal betiltja, és ezzel egyidejűleg a pénznyerő automaták működtetésére a játékkaszinók számára monopóliumot biztosít?

2.

Értelmezhető-e úgy az EUMSZ 34. cikke, hogy annak irányadónak és alkalmazandónak kell lennie olyan esetre is, amikor a tagállam olyan non-diszkriminatív jogszabályt alkot, amely ugyan közvetlenül nem tiltja meg a pénznyerő automaták Európai Unió területéről való beszerzését, de azok tényleges használatát, hasznosítását a szerencsejáték-szervezés útján korlátozza, tiltja, anélkül, hogy erre a tevékenységet folytató érintett szerencsejáték-szervezők számára átmeneti és felkészülési időt vagy kártalanítást nyújtana?

3.

Amennyiben a fenti 1. és 2. kérdésre a válasz igenlő, az EUMSZ 36. cikk, az EUMSZ 52. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 61. cikk vagy a kényszerítő indokok alkalmazásában a tagállami bíróságnak mely kritériumokat kell figyelembe vennie akkor, amikor arról hoz döntést, hogy a korlátozás szükséges, alkalmas és arányos volt-e?

4.

Amennyiben az 1. és/vagy a 2. kérdésre a válasz igenlő, figyelemmel az EUSZ 6. cikke (3) bekezdésére, az általános jogelvek a tagállami tiltással, a felkészülési idő biztosításával kapcsolatosan figyelembe veendők-e? Az alapvető jogok – mint a tulajdonhoz való jog és a kártalanítás nélküli tulajdonmegfosztás tilalma – a jelen ügyben megvalósuló korlátozással kapcsolatosan figyelembe veendőek-e, ha igen, hogyan?

5.

Amennyiben az 1. és/vagy a 2. kérdésre a válasz igenlő, értelmezhető-e a C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du Pêcheur egyesített ügyekben hozott ítélet oly módon, hogy az EUMSZ 34. és/vagy 56. cikkei megsértése tagállami kártérítési felelősséget alapozhat meg annak alapján, hogy ezen szabályok – közvetlen hatályuk miatt – tagállami személyek számára jogot biztosítanak?

6.

A 98/34/EK irányelv értelmezhető-e akként, hogy egyéb követelménynek minősül az olyan tagállami szabály, amely a pénznyerő automaták működtetését játékkaszinókra korlátozva a játéktermi működést betiltja?

7.

Amennyiben a 6. kérdésre adandó válasz igenlő, a 98/34/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének és/vagy a 98/34/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének tagállami megszegésére a tagállami személy hivatkozhat-e a tagállammal szemben mint kártérítési felelősséget megalapozó mulasztásra? A tagállami bíróságnak milyen szempontokat kell mérlegelnie annak megítélésekor, hogy követett-e el az alperes kellően súlyos jogsértést, és az milyen típusú kárigényt alapozhat meg?

8.

Alkalmazandó-e a közösségi jognak azon elve, miszerint a tagállamok kötelesek kártérítést fizetni a személyeknek a közösségi jognak a tagállamoknak felróható megsértéséből eredő károkért arra az esetre is, amikor a jogalkotással érintett területre a tagállam szuverenitása áll fenn? Iránymutatásul szolgálnak-e ilyen esetben is az alapvető jogok és a tagállomok alkotmányos hagyományaiból fakadó általános jogelvek?