8.6.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 190/2 |
Az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) (Egyesült Királyság) által 2015. március 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs kontra National Exhibition Centre Limited
(C-130/15. sz. ügy)
(2015/C 190/02)
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber)
Az alapeljárás felei
Felperes: Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs
Alperes: National Exhibition Centre Limited
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1. |
A hatodik irányelv (a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló 77/388/EGK tanácsi irányelv (1)) 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontjában szereplő, a Bíróság C-2/95. sz. Sparekassernes Datacenter (SDC) ítéletben (ECLI:EU:C:1997:278; EBHT 1997., I-3017. o.) kifejtett értelmezése szerinti héamentességre tekintettel, melyek az annak meghatározása során alkalmazandó releváns elvek, hogy valamely szolgáltatás a hivatkozott ítélet 66. pontja értelmében „pénzmozgással jár, és változást eredményez a jogi és pénzügyi helyzetben”? Így tehát:
|
2. |
Melyek az annak meghatározása során alkalmazandó releváns elvek, hogy az adóalany által a jelen ügyben nyújtotthoz hasonló szolgáltatás a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontjában szereplő adómentesség hatálya alóli kifejezett kivételhez, a „követelésbehajtáshoz” tartozik? Különösen, ha a meghatározott módszerrel (például betéti kártyával vagy hitelkártyával) teljesített kifizetés feldolgozására irányuló szolgáltatás a C-175/09. sz., Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs kontra AXA UK plc ítéletben (ECLI:EU:C:2010:646; EBHT 2010., I-10701. o.) szereplő elvek szerint „követelésbehajtást” valósít meg olyan körülmények között, amikor a hivatkozott szolgáltatást annak a személynek nyújtották, akinek a részére a kifizetés történt (azaz a kifizetést fogadó személynek), akkor ez a szolgáltatás ugyancsak „követelésbehajtásnak” minősül-e olyan körülmények esetén, amikor a hivatkozott szolgáltatást annak a személynek nyújtják, akitől a kifizetés várható (azaz a kifizető személynek)? Továbbá, a jelen ügy körülményei között, létezik egyáltalán „behajtandó követelés”? |
(1) HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.