Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. január 15.1(1)

C-357/07. sz. ügy

A TNT Post UK Ltd kérelme alapján

The Queen

kontra

The Commissioners of Her Majesty’s Revenue & Customs

(A High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division [Administrative Court] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik HÉA irányelv – Adómentességek – Az állami postai szolgáltató fogalma – Egyetemes szolgáltatás – Az adósemlegesség elve”





I –    Bevezetés

1.        A jelen eljárásban a High Court of Justice (England & Wales) (Administrative Court) (Egyesült Királyság) a hatodik HÉA irányelv(2) – az „állami postai szolgáltatások” [helyesen: az állami postai szolgáltató] által nyújtott szolgáltatások adómentességét szabályozó – 13. cikke A. része (1) bekezdése a) pontjának értelmezése céljából terjesztett elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Különösen annak tisztázása szükséges, hogy e fogalomnak milyen értelem tulajdonítható a postai szolgáltatások liberalizált piacán.

2.        Az alapeljárásban a TNT Post UK Limited (a továbbiakban: TNT) azt kifogásolja, hogy a Royal Mail Group Limited (a továbbiakban: Royal Mail) – az Egyesült Királyság egyetemes szolgáltatójának – valamennyi postai szolgáltatása mentes az adó alól, miközben minden más szolgáltató szolgáltatása adóköteles. A felperes álláspontja szerint az Egyesült Királyság teljes mértékben liberalizált piacán már nem léteznek „állami postai szolgáltatások”, minek következtében többé adómentességnek sincs helye. Ha ellenben az adómentességet alkalmazni kell az egyetemes szolgáltatóra, ez felveti annak a kérdését, hogy az egyetemes szolgáltató valamennyi szolgáltatását vagy csak egyes szolgáltatásait kell–e mentesíteni az adó alól, és ez utóbbi esetben melyeket kell mentesíteni.

3.        Az eljárásban részt vett tagállamok véleményei egymástól jelentős eltérést mutatnak. Az álláspontok az Egyesült Királyság által követett gyakorlat helyeslésétől a liberalizált piacon alkalmazott bármely adómentesség elutasításáig terjednek. A hatodik irányelv egységes értelmezése és alkalmazása e szempontból tehát nem tűnik biztosítottnak. Így a Bizottság már három tagállam ellen indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást, mégpedig részben azért, mert az adómentességet nem alkalmazzák, részben pedig azért, mert az adómentesség körét túlságosan kitágítják.(3)

4.        A jelen ügyben felmerült kérdések megválaszolása nemcsak a postai szolgáltatásokat igénybe vevő magánfogyasztókat érinti. Az adómentesség alkalmazási körének meghatározása a postai szolgáltatások tagállamokbeli piacának fejlődésére is hatással lehet. Attól függően, hogy a Bíróság milyen eredményre jut, válaszai a mindenkori egyetemes szolgáltató megerősödését és a versenytársak megjelenésének megnehezedését eredményezhetik, vagy ezekkel ellentétes hatást válthatnak ki.

II – Jogi háttér

A –    A közösségi jog

5.        A hatodik irányelv 13. cikkének – „Bizonyos közhasznú tevékenységek mentessége” címet viselő – A. része kivonatosan a következőképpen szól:

„(1)      Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint, hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

a)      az állami postai szolgáltatások és az általuk végzett termékértékesítések [helyesen: az állami postai szolgáltató által nyújtott szolgáltatások és az azokhoz tartozó termékértékesítések], kivéve a személyszállítást és a távközlési szolgáltatásokat; […]”(4)

6.        A 97/67/EK irányelv (a továbbiakban: postai irányelv)(5) a postai szolgáltatások belső piacára vonatkozó egységes szabályokat állapít meg. Ez az irányelv szabályozza többek között az egyetemes postai szolgáltatások nyújtásának módozatait.

7.        A postai irányelv 2. cikke többek között a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„2.      nyilvános postai hálózat: az a szervezeti rendszer és mindennemű forrás, amelyet az egyetemes szolgáltatásnyújtó(k) különösen a következő célokból vesz(nek) igénybe:

–        az egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel érintett postai küldemények gyűjtése a hozzáférési pontokról az egész területen,

–        ezeknek a küldeményeknek a postai hálózati hozzáférési pontról a feldolgozó központba történő eljuttatása és kezelése,

–        a küldeményeken feltüntetett címekre történő kézbesítése;

[…]

13.       egyetemes szolgáltató: köz- vagy magánszervezet, amely egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtja egy tagállamban, amelyeket a 4. cikkel összhangban a Bizottságnak bejelentettek; […]”

8.        A tagállamoknak egy egyetemes szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos kötelezettségeit többek között a 97/67/EK irányelv 3. cikke szabályozza, amely a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatást igénybe vevők élvezzék az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot, amely magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását területük minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron.

(2)      E célból a tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a közönség-kapcsolati pontok és a hozzáférési pontok sűrűsége vegye figyelembe a szolgáltatást igénybe vevők igényeit.

(3) Lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy – a nemzeti szabályozóhatóságok által kivételesnek tartott körülményeket vagy földrajzi helyzetet kivéve – az egyetemes szolgáltató vagy szolgáltatók minden munkanapon és a hét legalább öt napján legkevesebb:

–        egyszeri gyűjtést,

–        egyszeri házhoz kézbesítést bármely természetes vagy jogi személy lakásába vagy helyiségébe – vagy a nemzeti szabályozóhatóság megítélése szerinti feltételek alapján eltéréssel – megfelelő berendezések útján garantáljon vagy garantáljanak. [...]

(7)      Az ebben a cikkben meghatározott egyetemes szolgáltatás a nemzeti és a határokon átnyúló szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik.”

9.        A 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a 2008/6/EK irányelv(6) 2008. február 27-i hatálybalépéséig a következőképpen szólt:

„Az egyetemes szolgáltatás biztosításához szükséges mértékben a tagállamok továbbra is fenntarthatnak szolgáltatásokat az egyetemes szolgáltató(k) részére. Az ilyen szolgáltatások a belföldi levélküldemények és a külföldről érkező, belföldre szóló küldemények felvételére, feldolgozására, továbbítására és kézbesítésére korlátozódnak, függetlenül attól, hogy a kézbesítés soron kívüli vagy sem, a következő tömeg- és díjhatárok között. A tömeghatár 2003. január 1-jétől 100 gramm, 2006. január 1-jétől pedig 50 gramm. E tömeghatárok 2003. január 1-jétől nem alkalmazhatók, ha az ár legalább a leggyorsabb szabványkategória első súlyosztályában a levélküldeményre vonatkozó közszolgáltatói díj háromszorosa, 2006. január 1-jétől kezdve pedig legalább e díj két és félszerese […].”

B –    A nemzeti szabályozás

10.      Az Egyesült Királyságban a postai szolgáltatások hatodik irányelvben szabályozott adómentességét a 2000. évi törvénnyel módosított, a hozzáadottérték-adóról szóló 1994. évi törvény (Value Added Tax Act 1994, a továbbiakban: HÉA-ról szóló 1994. évi törvény) 9. melléklete 3. csoportjának 1. és 2. pontjával összefüggésben értelmezett 31. cikkének (1) bekezdése ültette át. E rendelkezések értelmében a postai küldemények Post Office Company általi továbbítása és a Post Office Company által a postai küldemények továbbításával összefüggésben nyújtott szolgáltatások mentesek a HÉA alól.

11.      A „Post Office Company” tulajdonosa a Royal Mail Holdings plc, amely holdingtársaságként nem folytat saját üzleti tevékenységet. A Post Office Companynak a 2000. évi törvénnyel módosított, a HÉA-ról szóló 1994. évi törvényben szabályozott adómentességét azonban – amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság tudatta – a hatóság a Royal Mail Holdings plc által kizárólagosan tulajdonolt valamennyi, postai szolgáltatást nyújtó leányvállalatra kiterjesztette.

12.      A postai szolgáltatásokról szóló 2000. évi törvény 4. cikke meghatározza az „egyetemes postai szolgáltatás” fogalmát. Ez egy alapvetően az ország területének minden pontját lefedő postai szolgáltatást foglal magában, amelynek keretében minden munkanapon biztosítani kell egyrészt legalább egyszeri házhoz kézbesítést minden személy lakásába vagy helyiségébe az Egyesült Királyságban, másrészt a postai küldemények legalább egyszeri összegyűjtését az erre szolgáló hozzáférési pontokon. Emellett az egyetemes szolgáltatás keretében biztosítani kell többek között a vonatkozó postai küldemények továbbítását egyik helyről a másikra, továbbá az ilyen küldemények érkezésével, összegyűjtésével, feldolgozásával és kézbesítésével összefüggő szolgáltatásokat az állami díjszabásnak megfelelően meghatározott, mindenki számára elérhető, az Egyesült Királyság teljes területén egységes árakon.

13.      A postai szolgáltatásokról szóló 2000. évi törvény értelmében egyetemes szolgáltató az, akinek személyét az erre hatáskörrel rendelkező miniszter az Európai Bizottsághoz a postai irányelv 4. cikkével összhangban ilyenként bejelentette, és akinek erről értesítést küldtek.

III – A tényállás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és az eljárás

14.      A brit postai piac 2006. január 1-jétől teljes liberalizálásra került. Valamennyi alkalmas kérelmező engedélyt kaphat bármilyen tömegű postai küldemény továbbítására.

15.      Az Egyesült Királyságban jelenleg a Royal Mail a Bizottsághoz bejelentett egyetlen egyetemes szolgáltató. Az erre vonatkozó engedély értelmében a Royal Mailnek egy sor feltételt kell betartania, különösen az Egyesült Királyság területének minden pontját lefedő postai szolgáltatások nyújtását egységes és elérhető árakon.

16.      A Royal Mail által nyújtandó postai szolgáltatások a további kötelezettségeket is magukban foglalják: hozzáférési pontok megfelelő hálózatának biztosítása a nyilvánosság számára, kézbesítés bármely címre az Egyesült Királyságban és valamennyi hozzáférési pontról a postai küldemények összegyűjtése minden munkanapon, valamint meghatározott minőségi szabványok betartása, különös tekintettel az elsőbbségi levelek gyors kézbesítésére rendszerint a következő munkanapon.

17.      A Royal Mail által fenntartott egységes és országos postai hálózat heti hat napon körülbelül 27 millió címet, 113 000 postaládát, 14 200 postahivatalt és 90 000 üzlethelyiséget szolgál ki. A Royal Mail az Egyesült Királyságban összesen körülbelül 185 000 embert foglalkoztat.

18.      A bevételek alapján – a levélpostai üzletágat is figyelembe véve – a Royal Mail által nyújtott postai szolgáltatások körülbelül 90%-a olyan szabályozási feltételek és követelmények alá esik, amelyek az Egyesült Királyságban kizárólag a Royal Mailre vonatkoznak, más postai szolgáltatóra nem.

19.      A TNT 2002 decembere óta rendelkezik postai szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedéllyel és jogosult a liberalizáció eredményeként a Royal Mailhez hasonlóan az Egyesült Királyságban minden levelet korlátozások nélkül továbbítani. A TNT jelenleg csak úgynevezett „upstream szolgáltatásokat” (upstream services) nyújt. Ebbe a körbe tartozik a postai küldemények összegyűjtése, gépesített, illetve bizonyos esetekben kézi feldolgozása és kezelése, valamint azoknak a Royal Mail által fenntartott központi hozzáférési pontokra történő szállítása.

20.      A Royal Mailnek és a TNT-nek a forgalomtól függő engedélyezési díjat kell fizetnie. A két postai szolgáltatóra az engedélyben kiszabott feltételek egyebekben jelentősen eltérnek egymástól. A Royal Mailre különösen szigorú feltételeket szabtak az árellenőrzés, a gyakoriság, a földrajzi lefedettség, az ügyfelek hozzáférése, a szolgáltatásminőségi szabvány, a panaszkezelés, a postai szolgáltatás nyújtása általános feltételeinek megváltoztatása terén.

21.      A Royal Mail ezenfelül az engedélye szerint a TNT-nek úgynevezett „downstream szolgáltatásokat” (downstream services) köteles nyújtani. Ezek a szolgáltatások a TNT által feldolgozott, kezelt és a Royal Mail központi hozzáférési pontjára szállított postai küldeményeknek a címzetthez történő szállítását és a címzettnek történő kézbesítését foglalják magukban.

22.      Míg a HÉA-ról szóló 1994. évi törvény hatályos változata a Royal Mailt mentesíti a postai küldemények továbbítását terhelő HÉA alól, addig a más postai szolgáltatók által nyújtott postai szolgáltatásokat – mint a TNT-ét is – 17,5%-os rendes HÉA terheli.

23.      A TNT becslése szerint az üzleti levelezők körülbelül 85%-át teszik ki az Egyesült Királyság küldeményeinek. E küldemények körülbelül 40%-a olyan vállalkozásoktól származik, amelyek – mint különösen a TNT számára az üzleti postaforgalom terén a legfontosabb piacot jelentő pénzügyi szolgáltatók – nem tudják az összes előzetesen felszámított HÉA-t visszaigényelni. Ezért a TNT érdeke az ügyfeleire terhelendő HÉA összegének minimalizálása.

24.      A TNT ezért kérelmet terjesztett a High Court of Justice (England & Wales) Queen’s Bench Division (Administrative Court) elé a hozzáadottérték-adóról szóló 1994. évi törvény 9. mellékletének 3. csoportja által szabályozott, a Royal Mail HÉA alóli mentessége jogszerűségének bírósági felülvizsgálata iránt. Ezen eljárás keretében a High Court 2007. július 12-i végzésében a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„1)      a) Hogyan kell értelmezni a hatodik HÉA irányelv (77/388/EGK irányelv) 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontjában (jelenleg a 2006/112 irányelv 132. cikke (1) bekezdésének a) pontja) foglalt, »állami postai szolgáltató« kifejezést?

b) Érinti-e ezen kifejezés értelmezését, hogy a tagállamban a postai szolgáltatásokat liberalizálták, nincsenek fenntartott szolgáltatások a többször módosított 97/67/EK tanácsi irányelv értelmében, és egyetlen kijelölt egyetemes szolgáltató van, amely ezen irányelv alapján bejelentésre került a Bizottságnak (mint a Royal Mail az Egyesült Királyságban)?

c) A jelen ügy körülményei között (amelyek a fenti b) pontban kerültek leírásra) ez a kifejezés

i.       kizárólag az egyedüli kijelölt egyetemes postai szolgáltatót (mint a Royal Mailt az Egyesült Királyságban) vagy

ii.      a magán postai szolgáltatót (mint a TNT Postot) is

magában foglalja?

2)      A jelen ügy körülményei között úgy kell-e értelmezni a hatodik HÉA irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontját (jelenleg a 2006/112 irányelv 132. cikke (1) bekezdésének a) pontja), hogy a tagállamok kötelesek az »állami postai szolgáltató« által nyújtott valamennyi postai szolgáltatást mentesíteni az adó alól, vagy hogy e mentesítés számukra megengedett?

3)      Ha a tagállamok kötelesek az »állami postai szolgáltató« által nyújtott néhány, de nem valamennyi szolgáltatást mentesíteni az adó alól, vagy e mentesítés számukra megengedett, akkor e szolgáltatások mely ismérvek alapján határozhatók meg?”

25.      A Bíróság előtti eljárásban a TNT, a Royal Mail, az ír, a görög, a német, a finn és a svéd kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság tettek észrevételeket.

IV – Jogi elemzés

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

26.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés három részre tagolódik, amelyeket együtt fogok vizsgálni. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés lényegében a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése a) pontja személyi hatályának meghatározására irányul. E rendelkezés értelmében a tagállamok mentesítik a HÉA alól „az állami postai szolgáltatások[at] és az általuk végzett termékértékesítések[et] [helyesen: az állami postai szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat és az azokhoz tartozó termékértékesítéseket], kivéve a személyszállítást és a távközlési szolgáltatásokat”.

27.      A High Court azt szeretné tudni, hogy a postai szolgáltatások teljes mértékben liberalizált piacán egyáltalán lehet-e még beszélni a szolgáltatásai tekintetében az adó alól mentesített „állami postai szolgáltatóról”, és adott esetben mely postai szolgáltatásnyújtók tartoznak e fogalmi körbe.

28.      A TNT, valamint a finn és a svéd kormány Geelhoed főtanácsnok Dansk Postordreforening ügyre(7) vonatkozó indítványára hivatkozva úgy vélik, hogy a postai szolgáltatások adó alóli mentesítése bizonyos szolgáltatások fenntartásának megszűnését követően többé már nem indokolt. A Royal Mail, az eljárásban részt vevő tagállamok és a Bizottság ellenben azon az állásponton vannak, hogy a jelenlegi feltételek mellett az egyetemes szolgáltatás nyújtóit állami postai szolgáltatóknak kell tekinteni, amelyek szolgáltatásai mentesek az adó alól.

–       Az állami postai szolgáltató fogalmának értelmezése a szabályozási környezet és az adómentesség értelmének és céljának figyelembevétele mellett

29.      Előrebocsátandó, hogy a hatodik irányelv 13. cikkének A. részében felsorolt mentességek – mint ahogy az e pont címéből is kitűnik – közhasznú tevékenységekre vonatkoznak. Az A. rész rendelkezései értelmében a postai szolgáltatások mellett az egészségügy, a szociális ellátás, valamint a vallás, az oktatás, a kultúra és a sport terén nyújtott szolgáltatások is mentesek az adó alól.

30.      E szolgáltatásokban közös, hogy azok a lakosság elemi létszükségleteit elégítik ki, és azokat gyakorta állami, nem nyereségszerzési céllal működő intézmények nyújtják. 1977-ben a közösségi jogalkotó ezen elemi igények körébe sorolta a postai szolgáltatásokkal való ellátást is. E nélkülözhetetlen szolgáltatásokat kedvező áron és a HÉA felszámítása nélkül kell nyújtani a nyilvánosság számára.(8)

31.      A hatodik irányelv 13. cikke alapján a HÉA alól mentesített szolgáltatások kiválasztása során a közösségi jogalkotó egyrészt a tagállamokban az irányelv elfogadásakor már létező adómentességeket vette alapul. Másrészt megpróbálta az adómentességek számát korlátozni tekintettel arra, hogy ezek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után HÉA-t kell fizetni.(9)

32.      Az adómentességeket kivételes jellegükre tekintettel szigorúan kell értelmezni.(10) A hatodik irányelv 13. cikkének A. része nem mentesít minden közhasznú tevékenységet a HÉA alól, hanem csak azokat, amelyeket nagyon részletesen felsorol és leír.(11) Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a hatodik irányelv 13. cikkében foglalt adómentességek meghatározására használt kifejezéseket oly módon kell értelmezni, hogy azok ne tudják kifejteni hatásukat.(12)

33.      A közelebbi körülhatároláshoz számos mentesség megköveteli, hogy a szolgáltatásokat meghatározott személyek vagy intézmények nyújtsák. Az egészségügyi ellátások például csak akkor mentesek az adó alól, ha azokat különlegesen képzett egészségügyi személyzet nyújtja (a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének c) pontja).(13)

34.      Egy sor további adómentesség csak akkor alkalmazható, ha az érintett szolgáltatásokat közintézmények vagy bizonyos államilag elismert intézmények nyújtják (lásd a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének b), g), h), i), n) és p) pontját). Ennek alapjául az a megfontolás szolgál, hogy csak ezekhez az állami felügyelet alatt álló intézmények által nyújtott szolgáltatásokhoz fűződik különleges, az adómentességet igazoló közérdek. Az állami felügyelet ugyanis alkalmas többek között a szolgáltatás minőségének és a szolgáltatás ára méltányosságának a biztosítására.

35.      A Bíróság már a Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítéletben(14) kiemelte a postai szolgáltatásoknak a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti adómentessége kapcsán, hogy e rendelkezés csak olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket szervezeti értelemben vett állami postai szolgáltatók nyújtanak. A Bíróság álláspontja szerint a 13. cikk A. része alapján adómentes szolgáltatásokat nem tisztán anyagi és funkcionális fogalmakra való utalással határozzák meg.(15)

36.      A 13. cikk A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti megfogalmazás így biztosítja, hogy kizárólag a postaszervezet által közvetlenül az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások mentesüljenek az adó alól. Nem mentesülnek az adó alól ellenben a harmadik fél által a postaszervezetnek nyújtott részszolgáltatások, mint például a postai küldemények vasúton vagy légi úton történő, különböző postahivatalok közötti szállítása.(16)

37.      Ezzel szemben a Bíróság az állami postai szolgáltató fogalmának használatából nem következtetett arra, hogy e fogalom kizárólag állami szolgáltatásnyújtókra utalna. Ellenkezőleg, a Bíróság az adómentességet engedéllyel rendelkező magánvállalkozás által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában is alkalmazhatónak ítélte.(17) A többi adómentességtől eltérően a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja nem követeli meg, hogy a postai szolgáltatásokat közintézmény nyújtsa.

38.      Igaz ugyan, hogy az irányelv 1977. évi elfogadásakor nem is volt szükség az állami és a magán szolgáltatásnyújtók közötti különbségtételre, mivel a postai szolgáltatásokat akkoriban lényegében csak monopolhelyzetben lévő állami szolgáltatók nyújtották.

39.      Azóta azonban a postaágazat szerkezete jelentős változáson ment keresztül. A postai irányelv átültetése során lépésről lépésre leépítették az állami monopóliumokat, és a piacot megnyitották a verseny előtt.

40.      Nem lenne összhangban a hatodik irányelv céljával, ha a HÉA alóli mentességet e téren csak a postai szolgáltatásokat nyújtó állami szolgáltatóknak tartanák fenn, illetve ha azt állami szolgáltatásnyújtó hiányában egyáltalán nem alkalmaznák. Sokkal inkább igaz, hogy elvben a kereskedelmi vállalkozások is a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti állami postai szolgáltatónak tekinthetők, ha azok a korábbi állami monopólium mellett vagy helyett nyújtanak a közhasznú postai szolgáltatásokat.(18)

41.      Amint az ugyanis az adómentességre vonatkozó szabálynak a hatodik irányelv 13. cikkének A. részében elfoglalt helyzetéből kitűnik, annak értelme és célja a létfenntartás részének tekinthető postai szolgáltatások HÉA alóli mentesítése, amelyek kedvező áron történő biztosítása közérdek.(19)

42.      Ez a cél nem vesztett jelentőségéből a postai szolgáltatások piacának liberalizációja révén.

43.      Így a postai irányelv 2. cikkének 2. pontja „nyilvános postai hálózat” fennállásából indul ki, és ezt olyan szervezeti rendszerként és mindennemű forrásként határozza meg, amelyet az egyetemes szolgáltatásnyújtó(k) vesz(nek) igénybe. A postai irányelv 3. cikke biztosítja, hogy a szolgáltatást igénybe vevők – állami postai monopólium nélkül is – élvezzék az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot, amely magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását a tagállamok területének minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron. A 12. cikk megköveteli, hogy az egyetemes szolgáltatások díjai megfizethetőek legyenek, az árak a költségeken alapuljanak, és lehetőséget teremt arra, hogy a tagállamok azokat nemzeti területükön mindenhol egységes díjakként alkalmazzák.

44.      Az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó ezen előírások révén a közösségi jogalkotó egyértelműsítette, hogy mely szolgáltatásokhoz fűződik különleges közérdek. A postai irányelv azonban e tekintetben csak minimumkövetelményeket határoz meg.(20) Önmagában a postai irányelv rendelkezéseiből ezért nem vezethető le az, hogy valamely tagállam szabályozási környezetében mely szolgáltatók és mely szolgáltatások tartoznak a HÉA alóli mentesség hatálya alá.

45.      Ezenkívül igaz, hogy a postai irányelv és a hatodik HÉA irányelv teljesen különböző szabályozási területeket érintenek, és szabályozási tárgyuk is eltér, amint azt a svéd kormány hangsúlyozza. A postai irányelv a postai piacok rendjének általános kereteit alakítja ki, és egyáltalán nem foglalkozik a postai szolgáltatások HÉA-szempontú kezelésével. A hatodik irányelv a maga részéről közösségi szintű hozzáadottértékadó-rendszert vezet be, és a postai szolgáltatásokat csak hozzávetőlegesen érinti.

46.      Ez azonban nem akadálya annak, hogy a postai irányelvnek a nyilvános postai hálózat által nyújtott egyetemes szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései alapjául szolgáló megfontolásokat a hatodik irányelv értelmezése során figyelembe vegyük. E tekintetben ugyanis átfedik egymást a két szabályozás törekvései: megfizethető áron kell biztosítani a postai szolgáltatásokkal történő általános ellátást.

47.      Ez amellett szól, hogy a jelenlegi feltételek mellett a nyilvános postai hálózatnak az egyetemes szolgáltatást nyújtó működtetőit a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti értelemben vett állami postai szolgáltatóknak kell tekinteni.

48.      A Royal Mail, a görög, az ír és a svéd kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya azonban kifogásolják a postai irányelvnek a hatodik HÉA irányelv értelmezése során történő figyelembevételét. Álláspontjuk szerint az EK 95. cikken alapuló postai irányelv nem vezethet az EK 93. cikk alapján egyhangúlag elfogadandó adószabályok megváltoztatásához. Ha a jogalkotó a postai szolgáltatások tekintetében alkalmazandó HÉA-mentesség kiigazítását kívánta volna elvégezni, úgy a rendelkezést a hatodik irányelvnek a 2006/112 irányelvvel(21) történő felváltása során módosíthatta volna.

49.      E kifogások azonban alaptalanok. Jelen esetben nem a hatodik irányelv módosításáról, hanem annak a szabályozási célt figyelembe vevő értelmezéséről van szó. E tekintetben a szöveg keretei között a mentességet előíró rendelkezés alkalmazásának időpontjában fennálló ténybeli háttérre és közösségi jogi összefüggésekre is figyelemmel kell lenni.(22)

50.      Megfelel tehát a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, ha a hatodik irányelv egyes fogalmainak értelmezése során az adójogon kívüli releváns közösségi jogi rendelkezéseket veszünk figyelembe, amennyiben azok egybevágó célokat követnek. Az Abbey National ügyben hozott ítéletben például a Bíróság a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti befektetési alapok kezelése fogalmát az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv(23) megfelelő fogalmára figyelemmel értelmezte.(24)

–       Az adómentesség alkalmazása bizonyos szolgáltatások fenntartásának megszűnését követően

51.      A TNT, a finn és a svéd kormány Geelhoed főtanácsnok Dansk Postordreforening ügyre vonatkozó indítványára(25) utalva továbbá azon az állásponton vannak, hogy az adómentesség csak addig alkalmazható, amíg még léteznek meghatározott szolgáltatóknak fenntartott postai szolgáltatások. A főtanácsnok valójában azon a véleményen volt, hogy a postai vállalkozások csak akkor végeznek adómentes közfeladatot, ha fenntartott szolgáltatásokat nyújtanak. Azokat a szolgáltatásokat, amelyek ugyan az egyetemes szolgáltatások körébe tartoznak, anélkül azonban, hogy azokat kizárólagosan valamely szolgáltatónak tartanák fenn, rendes versenyfeltételek mellett nyújtják, és azok tisztán kereskedelmi jellegűek.(26)

52.      A postai irányelv 7. cikke eddig valóban nem követelte meg a teljes liberalizációt, hanem lehetőséget biztosított arra, hogy a szolgáltatások egy korlátozott részét egy vagy több szolgáltatónak tartsák fenn. E lehetőséggel mindazonáltal az Egyesült Királyság és egy sor további tagállam már nem él.

53.      Mindamellett a postai irányelv 4. cikke alapján a liberalizált piacon továbbra is a tagállamok viselik a felelősséget az egyetemes szolgáltatás biztosításáért. A tagállamoknak különösen arról kell gondoskodniuk, hogy az egyetemes szolgáltatók betartsák a postai irányelv 3–6. és 12. cikkének a postai szolgáltatások minőségére és árára vonatkozó rendelkezéseit.

54.      E kötelezettségeket az Egyesült Királyság azáltal teljesítette, hogy a Royal Mailt az egyetemes szolgáltatás biztosításával bízta meg, és az erre kiadott engedélyben megfelelő követelményeket támasztott. Az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó engedélyben foglalt feltételek – amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság bemutatta – jelentősen különböznek azon feltételektől, amelyek alapján az Egyesült Királyságban más postai szolgáltatásnyújtók tevékenykednek.

55.      Az egyetemes szolgáltatók ezáltal kizárólagos jogok biztosítása nélkül sem egy teljesen szabad, kizárólag gazdasági szempontok által vezérelt piacon nyújtják szolgáltatásaikat. Az egyetemes szolgáltatók sokkal inkább közfeladatot is ellátnak, és ennek során sajátos állami felügyelet alatt állnak. Következésképpen összhangban áll a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése a) pontjának céljával, ha az egyetemes szolgáltatókat az e rendelkezés értelmében vett „állami postai szolgáltatóknak” minősítjük, és szolgáltatásaikat mentesítjük az adó alól.

56.      E tekintetben figyelemmel kell lenni arra, hogy bizonyos szolgáltatások fenntartása a postai irányelv (16) preambulumbekezdéséből következően arra szolgál, hogy az egyetemes szolgáltatást pénzügyileg kiegyensúlyozott feltételek között biztosítsák. A fenntartás tehát az egyetemes szolgáltató pénzügyi egyensúlyának megőrzését és közfeladata ellátásának lehetővé tételét célozza.(27) Az egyetemes szolgáltatás különös terheinek finanszírozásától eltekintve bizonyos szolgáltatások fenntartásának alapjául tehát nem a közérdeket messzemenőkig szem előtt tartó megfontolások szolgálnak. Ezért nem indokolt a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti adómentességet bizonyos szolgáltatások fenntartásától függővé tenni, mivel az egyetemes szolgáltatás biztosítása éppen úgy a közérdeket szolgálja, ha annak pénzügyi alapját nem kizárólagos jogok biztosítása útján kell megteremteni.

57.      Egyébként a bizonyos szolgáltatások fenntartásán alapuló értelmezés a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontját egy sor tagállamban megfosztaná hatásától, amit az adómentességek szigorú értelmezésének követelménye ellenére lehetőleg el kell kerülni.(28)

–       Értelmezés az adósemlegesség elvének fényében

58.      Végezetül a TNT, valamint a svéd és a finn kormány által előadott kifogás vizsgálata marad csak hátra, miszerint egy liberalizált piacon az egyetemes szolgáltató adómentessége sérti az adósemlegesség elvét, és akadályozza a versenyt.

59.      A közös HÉA-rendszerre jellemző és az adómentességet szabályozó rendelkezések értelmezése során tiszteletben tartandó adósemlegesség elve nem engedi meg, hogy az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplőket eltérően kezeljék a HÉA kivetése során.(29) Az adósemlegesség elve magában foglalja a versenynek a HÉA tekintetében történő eltérő kezelésből eredő torzulása kiküszöbölését is.(30)

60.      Az eljárás említett résztvevőinek igazat kell adni abban, hogy az adósemlegesség elve minden olyan esetben biztosított, amelyben az adómentességet csak fenntartott postai szolgáltatások nyújtóira alkalmazzák. Bizonyos kizárólagos jogoknak valamely szolgáltatóra történő átruházása folytán ugyanis eleve lehetetlen, hogy más gazdasági szereplők azonos tevékenységet végezzenek, és hogy e gazdasági szereplők eltérő adójogi kezelése a semlegesség elvét sértse.

61.      Ebből azonban nem következik, hogy a semlegesség elve automatikusan sérül, ha az adómentesség nem a szolgáltatások fenntartott jellegéhez kötődik, hanem általánosan az egyetemes szolgáltatásokra terjed ki. A semlegesség elvével összeegyeztethető ugyanis, ha kizárólag az egyetemes szolgáltató szolgáltatásait mentesítik az adó alól, amennyiben e szolgáltatások a különös jogszabályi rendelkezések alapján más postai szolgáltatók szolgáltatásaival nem hasonlíthatóak össze, és ezért a verseny nem torzul.

62.      A Royal Mail által nyújtott közérdekű egyetemes szolgáltatás lényege, hogy minden felhasználó számára biztosított bizonyos rögzített árú és az ország területének minden pontját lefedő postai szolgáltatás. A Royal Mail különösen köteles arra, hogy meghatározott számú olyan hozzáférési pontot (postaládákat és postafiókokat) tegyen folyamatosan hozzáférhetővé, ahonnan a postai küldeményeket munkanaponként legalább egyszer összegyűjti. A Royal Mail köteles az engedélyezett postai küldeményeket az Egyesült Királyságban minden címre méltányos és egységes áron kézbesíteni, és mindezt nem tagadhatja meg a kieső területek lakosságától sem, illetve e szolgáltatást nem végezheti számukra magasabb áron. A postának tehát minden munkanapon minden háztartásba és minden kereskedelmi ügyfélhez meg kell érkeznie.

63.      A TNT nem köteles hasonló szolgáltatásokat nyújtani. Az adósemlegesség elve ezért alapvetően nem követeli meg, hogy a TNT és a Royal Mail tevékenységét adózási szempontból azonosan kezeljék. Előfordulhat ugyan, hogy a TNT a Royal Mail által nyújtottakhoz hasonló szolgáltatásokat nyújt, például a postai küldemények begyűjtését és feldolgozását. Az adózási szempontból kedvezményezett egyetemes szolgáltatás azonban éppen egy nyilvános postai hálózat – mint infrastrukturális létesítmények és meghatározott minőségű és árú szolgáltatások összessége – fenntartásában nyilvánul meg. Következésképpen a tevékenységek összehasonlíthatóságának megítélése szempontjából nem kizárólag az egyes szolgáltatások egybevetése jut szerephez, hanem az is, hogy azok egy nyilvános postai hálózat egésze által nyújtott szolgáltatások részét képezik-e.(31)

64.      Hogy ez az egyetemes szolgáltató valamennyi tevékenységére vagy csak egyes tevékenységeire vonatkozik-e, az a második kérdés megválaszolásának keretében vizsgálandó.

65.      Az adójogi kezelés szempontjából mindenesetre releváns, hogy az egyetemes szolgáltatót bejelentették-e ilyenként a Bizottságnak a postai irányelv 4. cikkének megfelelően. Egyedül az a körülmény bír jelentőséggel, hogy a szolgáltató szolgáltatásai anyagi szempontból megfelelnek-e az egyetemes szolgáltatás ismérveinek, és hogy azok nyújtása a szolgáltatónak kiadott engedélyben foglalt feltételeknek vagy a törvényi előírásoknak megfelelően egy meghatározott időre biztosított-e. Nem lenne ugyanis összeegyeztethető az adósemlegesség elvével az, ha a gyakorlatilag azonos szolgáltatásokat pusztán azért kezelnének adózási szempontból eltérően, mert az azokat nyújtó gazdasági szereplőt a Bizottságnak bejelentették.

66.      Mindezek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti „állami postai szolgáltatók” azok a postai szolgáltatásnyújtók, akik az egyetemes szolgáltatást biztosítják. Az adómentesség alkalmazásának nem feltétele bizonyos egyetemes szolgáltatások fenntartása a szolgáltatónak vagy a szolgáltatóknak.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésről

67.      Az előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével arra keresi a választ, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése a) pontjának hatálya az adó alól mentesített postai szolgáltató minden tevékenységére kiterjed-e. Abban az esetben, ha a szolgáltató nem minden szolgáltatása mentes az adó alól, a Bíróságnak a harmadik kérdés keretében kell válaszolni arra, hogy melyek az adómentes és a nem adómentes szolgáltatások elhatárolásának szempontjai. Mivel e két kérdés egymással szoros összefüggésben áll, azokat együtt fogom vizsgálni.

68.      A Royal Mail, valamint a brit, a görög és az ír kormány véleménye szerint az adómentességet szabályozó rendelkezés szövege csak a szolgáltatásnyújtóra van tekintettel, és nem követeli meg a kedvezményezett egyes tevékenységeinek megkülönböztetését. A Bizottság és a német kormány véleménye szerint ezzel szemben az adómentességet csak az egyetemes szolgáltató azon szolgáltatásaira kell alkalmazni, amelyek közvetlenül az egyetemes szolgáltatás körébe tartoznak. A Bizottság ettől elhatárolja bizonyos tömeges küldemények továbbítását, ami nem mentesítendő az adó alól. A német kormány álláspontja szerint a szabadon kialkudott feltételek és árak mellett nyújtott szolgáltatások nem tartoznak az adómentesség hatálya alá.

69.      Ezzel összefüggésben még egyszer emlékeztetni kell arra, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja alapján az állami postai szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat és az azokhoz tartozó termékértékesítéseket mentesíteni kell az adó alól. Az adómentesség alól kifejezetten kivett személyszállítástól és távközlési szolgáltatásoktól eltekintve a rendelkezés nem utal az állami postai szolgáltatók meghatározott szolgáltatásaira.

70.      A rendelkezés szövege tehát első pillantásra a Royal Mail és az őt támogató kormányok álláspontját tűnik alátámasztani. Az adómentességet szabályozó rendelkezésnek a Royal Mail és az őt támogató kormányok általi értelmezése mellett szól ezenkívül az is, hogy az a kedvezményezett tevékenységek világos elhatárolását tenné lehetővé, mivel bármely további különbségtétel nélkül csak azt kellene vizsgálni, hogy ki végzi a tevékenységet.

71.      Ha azonban valóban csak arra támaszkodnánk, hogy a szolgáltatást egy állami postai szolgáltató nyújtja, akkor olyan tevékenységeket is mentesíteni kellene az adó alól, amelyek semmiféle kapcsolatban nem állnak a postai szolgáltatásokkal, mint például az írószerek vagy ajándékcikkek értékesítése a postahivatalokban. Ez nyilvánvalóan ellentétben állna az adómentességet szabályozó rendelkezés azon értelmével és céljával, hogy a közérdeket szolgáló sajátos szolgáltatásokkal történő ellátást mentesítsük a HÉA alól. Ezenkívül sem az adósemlegesség elve, sem azon alapelv nem érvényesülne, amely szerint az adómentességeket kivételes jellegükre tekintettel szigorúan kell értelmezni.

72.      Az utóbbi normákra figyelemmel az adómentesség csak az állami postai szolgáltató olyan szolgáltatásaira terjeszthető ki, amelyeket az ilyenként nyújt. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszból következően adómentességben a nyilvános postai hálózat azon szolgáltatásait kell részesíteni, amelyek biztosítása közérdeket szolgál, minek során e tekintetben a postai irányelv megfontolásaira kell figyelemmel lenni.

73.      Elvileg ugyan a hatodik HÉA irányelv fogalmainak egységes értelmezése lenne kívánatos.(32) Mivel azonban a postai irányelv az egyetemes szolgáltatást nem teljesen harmonizálja, tagállamonként eltérések adódhatnak az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatások és azok ismérvei meghatározása tekintetében, amelyek kihatnak a postai szolgáltatások HÉA alóli mentesítésére.

74.      A Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítéletben(33) a Bíróság már hangsúlyozta, hogy a hatodik irányelv elkerülte a tagállamok postai szervezetének befolyásolását, mivel a 13. cikke A. része (1) bekezdése a) pontjának hatálya mind az állami, mind a magánjogi alapon szervezett postai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra ugyanúgy kiterjed. Szintén megfelel a szubszidiaritás elvének, hogy a tagállamok a földrajzi, szociális és gazdasági sajátosságaik figyelembevétele mellett a postai irányelv rendelkezései keretében határozzák meg azokat a postai szolgáltatásokat, amelyeket közérdekből biztosítani szükséges.

75.      Mindazonáltal figyelemmel kell lenni arra, hogy a tagállamok kötelesek adómentességet biztosítani, ha a 13. cikk A. része (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek.(34) E kötelezettség párja az egyénnek biztosított megfelelő jog. A tagállamoknak ezért a HÉA alóli mentesítés alkalmazása során tartaniuk kell magukat az általuk a postai irányelvben lefektetett megfontolásokhoz. Ha a tagállamoknak lehetőségük lenne a közérdeket a HÉA alóli mentesítés céljából önkényesen az egyetemes postai szolgáltatás meghatározásánál alkalmazottól eltérően meghatározni, az adómentesség biztosításához való jog megkérdőjeleződne.

76.      E tekintetben egyetemes szolgáltatásról nem csak akkor beszélhetünk, ha azt egy egyetemes szolgáltató infrastruktúrája útján nyújtják. Az egyetemes szolgáltatást ezenkívül általánosan alkalmazandó szabványosított feltételek és árak mellett kell teljesíteni. Az egyetemes szolgáltatás csak ebben az esetben tekinthető az állami postai szolgáltató által ekként nyújtott és a közérdeket különösen szolgáló szolgáltatásnak.

77.      Amint azt a német kormány a postai irányelv (15) preambulumbekezdésére utalva helyesen kiemelte, az egyetemes szolgáltatóknak továbbra is jogukban áll az ügyfelekkel egyedi szerződéseket kötni. Az ilyen szolgáltatásokat nem állami postai szolgáltatóként működő szolgáltatásnyújtó nyújtja, mivel a szolgáltatás e feltételek mellett nem minden, hanem csak a különleges keresletet támasztó felhasználók számára érhető el azonos módon.

78.      Ezenfelül e szolgáltatások tekintetében, amelyeket az egyetemes szolgáltatás mellett nyújtanak, és amelyekre nem vonatkoznak az egyetemes szolgáltatással szemben támasztott követelmények, az egyetemes szolgáltató azonos helyzetben van bármely más postai szolgáltatóval. Ezért mind az adósemlegesség elve, mind a versenytorzítás tilalma kizárja az adó alóli mentesítést.

79.      A Corbeau-ügyben hozott ítéletben a Bíróság már hangsúlyozta, hogy a kizárólagos jogok biztosítása nem igazolható az EGK-Szerződés 90. cikkének (2) bekezdése (jelenleg EK 86. cikk) alapján akkor, ha a közérdekű szolgáltatásoktól elkülöníthető sajátos, a gazdasági szereplők különleges igényeit kielégítő szolgáltatásokról van szó.(35) Nyilvánvaló, hogy a Royal Mail nem rendelkezik ilyen értelemben vett kizárólagos jogokkal. A HÉA alóli mentesség mindazonáltal az egyetemes szolgáltató olyan kiváltságának tekintendő, amelyet szintén csak az egyetemes szolgáltató közfeladatai indokolnak. E kiváltságot nem lehet az egyes gazdasági szereplőknek egyedi alapon nyújtott egyéb szolgáltatásokra kiterjeszteni.

80.      Nem ok nélkül rendelkezik úgy a postai irányelv 14. cikkének (2) bekezdése, hogy az egyetemes szolgáltatóknak saját számviteli rendszerükben külön elszámolást kell vezetniük az egyetemes szolgáltatás részét képező és az azon kívüli szolgáltatásokról. Ez a 14. cikk (2) bekezdésének második mondata értelmében arra az esetre is vonatkozik, ha nem fenntartott egyetemes szolgáltatásokról van szó. E rendelkezés a költségek átláthatóságának biztosítását és a különböző területek közötti kereszttámogatás kizárását szolgálja, amelynek révén az egyetemes szolgáltató versenyelőnyre tehetne szert a többi szolgáltatóval szemben.

81.      A postai szolgáltatás különböző területeinek világos elhatárolása az adómentességet érintően is kívánatos annak érdekében, hogy az egyetemes szolgáltató ne tegyen szert előnyre azon területeken, amelyeken a többi szolgáltatóval áll versenyben. Mivel a különböző típusú szolgáltatásokról egyébként is külön elszámolást kell vezetni, nem látható, hogy az adómentesség megfelelően differenciált alkalmazása nagyobb gyakorlati nehézségekhez vezetne.

82.      A tömeges postai küldemények (bulk mail services) tekintetében, amelyek a Bizottság véleménye szerint szintén nem mentesíthetők az adó alól, meg kell jegyezni, hogy ez nem egy olyan szakkifejezés, amelyet például a postai irányelv meghatározna. A postai irányelv különleges kategóriaként csak a címzett reklámküldemény fogalmát ismeri. E fogalmat a postai irányelv 2. cikkének 8. pontja a következőképpen határozza meg: „olyan közlemény, amely kizárólag hirdetést, üzletszerzési vagy reklámanyagot tartalmaz, és a címzett nevén, címén és irányítószámán és egyéb, az üzenet jellegét nem módosító változtatásokon kívül azonos üzenetet tartalmaz, amelyet nagyszámú címzettnek küldenek, és a feladó által magán a küldeményen vagy a csomagoláson megjelölt címre kell továbbítani és kézbesíteni”.

83.      A tömeges postai küldemény fogalmát egyfelől a címzett reklámküldemény szinonimájaként lehetne értelmezni. Tágabb értelemben e fogalom körébe tartozhatna az általában vett – egy feladó által nagy mennyiségben bonyolított, de egyedi közléseket tartalmazó – üzleti levélforgalom, mint például egy távközlési társaság számlái vagy a bankok által küldött bankszámlakivonatok.

84.      Bárhogyan is értelmezzük e fogalmat, az adómentesség minden esetben ki van zárva akkor, ha e küldeményeket egyedileg kialkudott árakon továbbítják.

85.      Még ha egységes díjat is alkalmaznak, e szolgáltatás kétségtelenül akkor sem tekinthető olyan jellemző szolgáltatásnak, amely a magánügyfelek közvetlen létszükségletének kielégítését szolgálja. Mindazonáltal alapvetően szintén a közérdeket szolgálja, hogy a kereskedelmi ügyfeleknek nyilvános postai hálózatot bocsássanak rendelkezésre.

86.      Ennek előnyeit azonban közvetve a magánszemélyek is élvezik. A magánszemélyeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy üzleti küldeményeiket méltányos áron küldhessék meg számukra, mégpedig akkor is, ha a tagállam valamely félreeső térségében laknak. Ha az üzleti küldemény feladója nem jogosult az előzetesen felszámított adó levonására – mint például egy bank –, akkor a postára adás kapcsán felszámított HÉA végső soron abban az árban fog kifejeződésre jutni, amelyet a feladó az ügyfeleinek szolgáltatásai ellenében felszámít.

87.      Végül az egyedi közlést tartalmazó és egységes díj ellenében továbbított üzleti levelek esetében nehéz megmondani, hogy a kézbesített küldemények mekkora mennyiség elérését követően tekinthetők adómentességet nem élvező tömeges küldeménynek. Már egy közepes vállalkozás által naponta postára adott 50 számla esetén ez a helyzet, vagy csak egy energiaellátással foglalkozó vállalkozás több ezernyi számlája esetében? Ezért az ilyen típusú postai küldeményeket nem lehet másként, mint egyedi tartalmat hordozó, egyedileg kézbesített küldeményekként kezelni.

88.      Elhatárolható ellenben a postai irányelv 2. cikkének 8. pontja szerinti címzett reklámküldemény. E küldemények az egységes díj alkalmazása ellenére is kivehetők a mentesség alól, mivel azok esetében a feladó termékének vagy szolgáltatásának reklámozásához fűződő üzleti érdek túlsúlyban van. Végeredményben azonban a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy ilyen esetben miként súlyoznak a magán- és a közérdek között. Ennek során az egyetemes szolgáltató versenytársainak az e jövedelmező piaci szegmenshez való egyenjogú hozzáféréshez fűződő érdekét is szem előtt kell tartani.

89.      A második és harmadik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja alapján csak az állami postai szolgáltató azon szolgáltatásai mentesek az adó alól, amelyeket e szolgáltató állami postai szolgáltatóként nyújt, vagyis a közérdekből nyújtott egyetemes szolgáltatások. Nem mentesek ellenben az adó alól azok a szolgáltatások, amelyeket egyedileg kialkudott feltételek alapján nyújtanak, és amelyek nem tartoznak az egyetemes szolgáltatást szabályozó rendelkezések hatálya alá.

V –    Végkövetkeztetések

90.      A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a High Court által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

1.      A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti értelemben vett „állami postai szolgáltatók” azok a postai szolgáltatásnyújtók, akik az egyetemes szolgáltatást biztosítják. Az adómentesség alkalmazásának nem feltétele bizonyos egyetemes szolgáltatások fenntartása a szolgáltatónak vagy a szolgáltatóknak.

2.      A hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja alapján csak az állami postai szolgáltató azon szolgáltatásai mentesek az adó alól, amelyeket e szolgáltató állami postai szolgáltatóként nyújt, vagyis a közérdekből nyújtott egyetemes szolgáltatások. Nem mentesek ellenben az adó alól azok a szolgáltatások, amelyeket egyedileg kialkudott feltételek alapján nyújtanak, és amelyek nem tartoznak az egyetemes szolgáltatást szabályozó rendelkezések hatálya alá.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.), amelyet 2007. január 1-jei hatállyal a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006 november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.) váltott fel.

3 – Lásd az IP/07/1164. számú, 2007. július 24-i sajtóközleményt.

4 –      A 2006/112/EK irányelv 132. cikke közel azonos szövegezésű, szintén az állami postai szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások és az ezeket kiegészítő szolgáltatások és termékértékesítések adómentességéről rendelkezik, a személyszállítást és a távközlési szolgáltatásokat kivéve.

5 – A 2002. június 10-i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.).

6 – A 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. február 20-i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 52., 3. o.). Az irányelv 2011. január 1-jével megszünteti bizonyos szolgáltatások fenntartásának a lehetőségét (tizenegy tagállamnak hosszabb, 2012 végéig tartó átültetési időszak áll rendelkezésére).

7 – Geelhoed főtanácsnok C-169/02. sz., Dansk Postordreforening ügyre vonatkozó 2003. április 10-én ismertetett indítványának (EBHT 2003., I-13330. o.) 79. pontja. Ebben az eljárásban a Bíróság nem hozott ítéletet, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a főtanácsnoki indítvány ismertetését követően visszavonták.

8 – Ebben az értelemben lásd a hatodik irányelv 13. cikke A. része (1) bekezdésének b) és c) pontjához a C-307/01. sz. d’Ambrumenil-ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-13989. o.) 58. pontját és a C-106/05. sz. L.u.P.-ügyben 2006. június 8-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-5123. o.) 25. pontját.

9 – Lásd a Bizottságnak a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló hatodik tanácsi irányelvről szóló, 1973. június 29-i javaslatát (az Európai Közösségek Hírlevele, kiegészítés 11/73., 16. o.).

10 – A 8. lábjegyzetben hivatkozott d’Ambrumenil-ügyben hozott ítélet 52. pontja; a C-498/03. sz., Kingscrest és Montecello ügyben 2005. május 26-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-4427. o.) 29. pontja; a C-445/05. sz. Haderer-ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-4841. o.) 18. pontja és a C-253/07. sz., Canterbury Hockey Club és társai ügyben 2008. október 16-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 17. pontja.

11 – A C-149/97. sz. Institute of the Motor Industry ügyben 1998. november 12-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-7053. o.) 18. pontja, a 8. lábjegyzetben hivatkozott d’Ambrumenil-ügyben hozott ítélet 54. pontja és a C-394/04. és C-395/04. sz., Ygeia egyesített ügyekben 2005. december 1-jén hozott ítélet (EBHT 2005., I-10373. o.) 15. pontja.

12 – A 10. lábjegyzetben hivatkozott Haderer-ügyben hozott ítélet 18. pontja és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Canterbury Hockey Club és társai ügyben hozott ítélet 17. pontja.

13 – Lásd ehhez a C-443/04. és C-444/04. sz., Solleveld és van den Hout-van Eijnsbergen egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (2006. április 27-én hozott ítélet, EBHT 2006., I-3617. o.) 39. és 49. pontját is.

14 – A 107/84. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1985. július 11-én hozott ítélet (EBHT 1985., 2655. o.) 11. pontja.

15 – A 14. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 13. pontja és a C-401/05. sz. VDP Dental Laboratory ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-12121. o.) 25. pontja.

16 – A 14. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 11. és 19. pontja.

17 – Lásd a 14. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 16. pontját.

18 – Lásd a 7. lábjegyzetben hivatkozott Dansk Postordreforening ügyre vonatkozó indítvány 70–76. pontját.

19 – Lásd ehhez a jelen indítvány fenti 29. és 30. pontját.

20 – Lásd például a postai irányelv 3. cikke (3) bekezdése első mondatának megfogalmazását.

21 – Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.

22 – Lásd ebben az értelemben a 283/81. sz., Cilfit és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítélet (EBHT 1982., 3415. o.) 20. pontját és a C-173/06. sz. Agrover-ügyben 2007. október 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-8783. o.) 17. pontját.

23 – HL L 375., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.

24 – A C-169/04. sz. Abbey National ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-4027. o.) 61. és azt követő pontjai; a szóban forgó ítélkezési gyakorlathoz közelebbről lásd az ezen ügyre vonatkozó indítványom 73. és azt követő pontjait.

25 – Hivatkozás a 7. lábjegyzetben.

26 – A 7. lábjegyzetben hivatkozott Dansk Postordreforening ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 79. pontja.

27 – Lásd a C-162/06. sz. International Mail Spain ügyben 2007. november 15-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-9911. o.) 31. és azt követő pontjait további hivatkozással a C-320/91. sz. Corbeau-ügyben 1993. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-2533. o.) 14–16. pontjára és a C-340/99. sz. TNT Traco ügyben 2001. május 17-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-4109. o.) 5. pontjára az EK 86. cikk (2) bekezdését érintően.

28 – Lásd a jelen indítvány fenti 32. pontját, valamint a 12. lábjegyzetben szereplő hivatkozásokat.

29 – A C-216/97. sz. Gregg-ügyben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-4947. o.) 19. és 20. pontja; a 10. lábjegyzetben hivatkozott Kingscrest Associates és Montecello ügyben hozott ítélet 29. pontja; a 8. lábjegyzetben hivatkozott L.u.P.-ügyben hozott ítélet 24. pontja és a C-363/05. sz. JP Morgan Flemming Claverhouse ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-5517. o.) 46. pontja.

30 – A C-481/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. május 3-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-3369. o.) 22. pontja és a 29. lábjegyzetben hivatkozott JP Morgan Flemming Claverhouse ügyben hozott ítélet 47. pontja.

31 – Elképzelhető mindazonáltal, hogy a TNT az ország minden pontját lefedő egységes postai szolgáltatást nyújt azáltal, hogy más szolgáltatókkal, különösen a Royal Maillel működik együtt. Ha e szolgáltatás az árképzésre vonatkozó előírásoknak is megfelelne, akkor azt adómentes egyetemes szolgáltatásnak lehetne tekinteni. Véleményem szerint ugyanis nem szükséges, hogy egy szolgáltató az egyetemes szolgáltatást képező minden részszolgáltatást saját eszközei felhasználásával nyújtson.

32 – Lásd a 10. lábjegyzetben hivatkozott Kingscrest és Montecello ügyben hozott ítélet 22. pontját, a 10. lábjegyzetben hivatkozott Haderer-ügyben hozott ítélet 17. pontját és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Canterbury Hockey Club és társai ügyben hozott ítélet 16. pontját.

33 – Hivatkozás a 14. lábjegyzetben, 16. pont.

34 – Ebben az értelemben lásd a 14. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 10. pontját, a C-45/01. sz. Dornier-ügyben 2003. november 6-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-12911. o.) 81. pontját és a 29. lábjegyzetben hivatkozott JP Morgan Flemming Claverhouse ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontját.

35 – A 27. lábjegyzetben hivatkozott Corbeau-ügyben hozott ítélet 19. pontja.