Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

JAN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. június 26.(1)

C-137/11. sz. ügy

Partena ASBL

kontra

Les Tartes de Chaumont-Gistoux SA

(A Cour du Travail de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociális biztonság – 1408/71/EGK rendelet – 13. és 14c. cikk – Az a tagállam, amelyben a tevékenységet gyakorolják – A hátrányos megkülönböztetés tilalma – A személyek szabad mozgása – Letelepedési jog” A hatékony bírói jogvédelemhez való jog”





I –    Bevezetés

1.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel(2) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. július 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet(3) 13. és 14c. cikkének, valamint az EUMSZ 21. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Partena ASBL (a továbbiakban: Partena), az önálló vállalkozók társadalombiztosítási pénztára és a Les Tartes de Chaumont-Gistoux SA (a továbbiakban: társaság) által az O. Rombouts, a társaság megbízottja által 1999 első negyedévétől 2007 negyedik negyedévéig fizetendő társadalombiztosítási járulék megfizetése iránt benyújtott keresettel összefüggésben terjesztették elő.

3.        A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban kér felvilágosítást, hogy a valamely tagállamban adóköteles társaság külföldről történő irányítása tekinthető-e úgy a társadalombiztosítási járulék szempontjából, mint e tevékenységnek ebben a tagállamban való gyakorlása. A kérdést előterjesztő bíróság emellett azt kérdezi, hogy az EUMSZ 21. cikk kizár-e egy olyan megdönthetetlen törvényi vélelmet, amely szerint a társaság megbízottja, aki külföldről irányít egy adott tagállamban adóköteles társaságot, e tagállam önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog

4.        Úgy vélem, hogy az EUMSZ 45. és 49. cikk alkalmazandó a jelen ügyben. Emellett alkalmazandó az 1408/71 rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” című II. címében található 13. és 14. cikke is.

B –    A nemzeti jog

5.        A belga jog szerint az önálló vállalkozói szociális biztonsági rendszer hatálya alá való tartozást az önálló vállalkozók társadalombiztosítási jogállásáról szóló, 1967. július 27-i 38. sz. királyi rendelet(4) szabályozza, amelyet többek között a társadalombiztosítás korszerűbbé tételéről és a nyugdíjak törvényi szabályozása hatékonyságának biztosításáról szóló, 1996. július 26-i törvény VI. címének, valamint az 1996. július 26-i törvény gazdasági és monetáris unióban való belga részvétel költségvetési feltételeit biztosító 3. cikkének megfelelően az önálló vállalkozók társadalombiztosítási jogállására vonatkozó egyes pénzügyi és egyéb rendelkezésekről szóló, 1996. november 18-i királyi rendelet(5) módosított.

6.        Az önálló vállalkozói társadalombiztosítás alkalmazásáról szóló 38. sz. királyi rendelet 3. cikkének 1. §-a szerint „önálló vállalkozónak minősül minden természetes személy, aki Belgiumban nem munkaszerződés vagy egyéb jogviszony […] alapján folytat szakmai tevékenységet”.

7.        Az 1996. november 28-i királyi rendelet a következő (4) bekezdéssel egészítette ki a 38. sz. királyi rendelet 3. cikkének 1. §-át:

„a belga társasági adó vagy a Belgiumban a külföldi illetőségűekre kivetett adó alanyainak minősülő társaságok vagy egyesületek kinevezett megbízottjai esetében megdönthetetlen vélelem szól amellett, hogy ők Belgiumban önálló vállalkozóként folytatnak szakmai tevékenységet”.

8.        A 2004. november 3-i 176/2004. sz. ítélettel az Alkotmánybíróság(6) alkotmányellenesnek nyilvánította a 38. sz. királyi rendelet 3. cikke 1. §-ának (4) bekezdését a belga társasági adó vagy a Belgiumban a külföldi illetőségűekre kivetett adó alanyainak minősülő társaságok olyan megbízottjai vonatkozásában, akik nem külföldről irányítják a szóban forgó társaságot. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az e megbízottakra vonatkozó megdönthetetlen vélelem aránytalan volt, mivel azokat a megbízottakat, akik tevékenységükkel felhagytak, megakadályozta abban, hogy más módon bizonyítsák a tevékenység megszűnését, mint hogy lemondanak és megszüntetik az önálló vállalkozói jogállásukból eredő kötelezettségeiket. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem tekintette e rendelkezést alkotmányellenesnek az ilyen társaságokat külföldről irányító megbízottak tekintetében. A bíróság úgy vélte, hogy a vélelem megdönthetetlen jellege szükségesnek tekinthető annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen megbízottak az önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozzanak, mivel a nemzeti hatóság az ilyen személyek tekintetében nem rendelkezik azokkal az adatokkal és hatáskörökkel, mint amelyek rendelkezésére állnak az ilyen társaságokat Belgiumban irányító megbízottak tekintetében.

9.        A 38. sz. királyi rendelet 15. cikke 1. §-ának (3) bekezdése alapján a társaság és a megbízottjai egyetemlegesen felelősek megbízottaik járulékainak megfizetéséért.

III – Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10.      A társaságot 1993. április 17-én alapították. A társaság Belgiumban adóköteles, mivel bejegyzett székhelye itt található. Az 1995. október 12-i taggyűlés időpontjában O. Rombouts és Van Acker felerészben rendelkeztek a társaság tőkéjével. A 2000. június 7-i és a 2006. június 7-i taggyűlések meghosszabbították ügyvezetői megbízatásukat.

11.      O. Rombouts 1999 vége óta Portugáliában lakik. Ott 2001. január 1-jétől 2005 júliusáig munkavállalói tevékenységet folytatott, illetve munkanélküli ellátásban részesült. A kérdést előterjesztő bíróság szerint 2007 novemberétől önálló vállalkozói tevékenységet végzett Portugáliában. A bíróság megjegyzi, hogy a társaság ugyanakkor azt állítja, hogy e tevékenységét 2005 novemberében kezdte.

12.      2008. május 28-án a Partena kérelmére 125 696,50 euró összegről fizetési meghagyást bocsátottak ki O. Rombouts és a társaság ellen, amely összeg az O. Rombouts által az 1999 első negyedévétől 2007 negyedik negyedévéig terjedő időszakra fizetendő járulékoknak és e járulékok negyedéves és éves késedelmi pótlékainak felelt meg.

13.      2008. augusztus 5-én a társaság a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt a nivelles-i Tribunal du travail (elsőfokú munkaügyi bíróság, Belgium) előtt. 2009. december 14-én hozott ítéletében a Tribunal du travail többek között megállapította, hogy az ellentmondás megalapozott.

14.      A Partena 2010. január 29-én fellebbezést nyújtott be a Cour du travail de Bruxelles-hez (brüsszeli másodfokú munkaügyi bíróság, Belgium). Az eljárás során a Partena elismerte, hogy tekintettel arra, hogy O. Rombouts Portugáliában 2001. január 1-jétől munkavállalói jogállással rendelkezik, csak kiegészítő jogcímen tartozhat a belgiumi önálló vállalkozói társadalombiztosítás hatálya alá. Ebből következően a Partena a követelt összeget 125 695,5 euróról 68 317,61 euró főösszegre és annak kamataira csökkentette.

15.      A társaság azt kéri, hogy a Cour du travail hagyja helyben a Tribunal du travail ítéletét, és a Partenát kötelezze a költségek viselésére. A társaság vitatja, hogy O. Rombouts a belgiumi önálló vállalkozói társadalombiztosítás hatálya alá tartozna. A társaság másodlagosan azt kéri, hogy a Cour du travail előzetes döntéshozatal céljából forduljon az Európai Unió Bíróságához többek között abban a kérdésben, hogy összeegyeztethető-e a 38. sz. királyi rendelet 3. cikke 1. §-ának (4) bekezdése az EK 18. cikkel (jelenleg EUMSZ 21. cikk).

16.      Ilyen körülmények mellett a Cour du travail de Bruxelles (Belgium) előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      Az 1408/71 rendelet 13. és azt követő cikkeinek, és különösen a 14c. cikkének alkalmazása során jogosult-e valamely tagállam — az általa az önálló vállalkozók számára létrehozott szociális biztonsági rendszer alá tartozás feltételeinek megállapításával kapcsolatban számára biztosított hatáskör keretei között — arra, hogy »az ezen államban adóköteles társaság külföldről történő irányítását« a területén végzett tevékenységhez hasonlóan kezelje?

2.      Összeegyeztethető-e a [38. sz. királyi rendelet] 3. cikke 1. §-ának negyedik bekezdése] az [uniós joggal] és különösen az [EUMSZ] 21. cikk[…]ben biztosított szabad mozgás és tartózkodás jogával, amennyiben az nem teszi lehetővé a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező és a Belgiumban adóköteles társaságot külföldről irányító személy számára az önálló vállalkozók szociális biztonsági rendszerének hatálya alá való tartozásra vonatkozó vélelem megdöntését, jóllehet a belgiumi lakóhellyel rendelkező és az ilyen társaságot nem külföldről irányító megbízott jogosult e vélelem megdöntésére, és annak bizonyítására, hogy nem folytat a 38. sz. királyi rendelet 3. cikke 1. §-ának első bekezdése szerinti önálló vállalkozói tevékenységet?”

IV – A Bíróság előtti eljárás

17.      Írásbeli észrevételeket a társaság, a belga kormány és a Bizottság terjesztett elő. Szóbeli előadásuk meghallgatására a 2012. március 22-én tartott tárgyaláson került sor.

V –    Értékelés

A –    Az elfogadhatóságról

18.      A belga kormány két elfogadhatatlansági kifogást terjeszt elő.

19.      Először, a belga kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés elfogadhatatlan, mivel a szóban forgó megdönthetetlen vélelem nem vonatkozik O. Rombouts-ra. A vélelem csak azokra a megbízottakra alkalmazandó, akik belgiumi székhellyel rendelkező társaságokat külföldről irányítanak, és ebben az államban megbízásuk díjazás nélküli jellegére hivatkozva megbízottként semmilyen jövedelmet sem vallanak be. A belga kormány szerint ezt azért teszik, hogy elkerüljék a társadalombiztosítási járulék megfizetését, mivel ahhoz, hogy Belgiumban önálló vállalkozónak tekintsék, a munkavállalónak többek között kereső tevékenységet kell végeznie, amelynek fogalma azt igényli, hogy a tevékenység díjazás fejében történjen.

20.      A belga kormány azt állítja, hogy az alapügyben szereplő időszak során O. Rombouts a társaság megbízottjaként kifejtett tevékenysége alapján a Belgiumban a külföldi illetőségűekre kivetett adó alanya volt az 1992. évi jövedelemadóról szóló törvény 2. cikke 1. §-a (1) bekezdésének a) pontjával, 227. cikke 1. §-ával, valamint 228. cikke 1. §-ával, továbbá a Belgium és Portugália között a kettős adóztatás kizárásáról kötött egyezmény(7) 16. cikkével összhangban.

21.      Emellett a belga kormány szerint O. Rombouts nem vitatja azt, hogy a belga jövedelemadó alanya volt. Társadalombiztosítási járulékait megbízottként szerzett jövedelme alapján számították ki, amelyet az adóhatóság figyelembe vett, és közölt az Institut National d’Assurances Sociales pour Travailleurs Indépendants-tal (az önálló vállalkozók társadalombiztosítási intézete, a továbbiakban: Inasti). Ennélfogva sem O. Rombouts, sem a társaság nem hivatkozhat a megbízás díjazás nélküli jellegére, arra támaszkodva, hogy a kereső tevékenység gyakorlásának követelménye nem teljesült.

22.      Másodszor, a belga kormány szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, mivel annak értékelésére irányulnak, hogy a nemzeti jog összeegyeztethető-e az uniós joggal.

23.      Úgy tűnik számomra, hogy nincs semmi alapja annak, hogy helyt lehessen adni a belga kormány által támasztott első elfogadhatatlansági kifogásnak. Bár a nemzeti és nemzetközi adójog belga kormány által javasolt értelmezése helytálló lehet, úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelmű, hogy a kérdést előterjesztő bíróság döntését igénylő jogvita arra vonatkozik, hogy a szociális biztonságról szóló belga jogszabályok alkalmazandók-e O. Rombouts-ra. Ennek értékelése szükségképpen az 1408/71 rendeletnek az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó II. címében szereplő szabályokon alapul. Emellett a kérdést előterjesztő bíróság a Szerződés által meghatározott, a szabad mozgásra vonatkozó szabályok(8) értelmezése kapcsán kér iránymutatást. E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók.

24.      Ami az azzal kapcsolatos második elfogadhatatlansági kifogást illeti, hogy a kérdések annak értékelését igénylik, hogy a nemzeti jog összeegyeztethető-e az uniós joggal, elegendő annyit megállapítani, hogy e kérdések szövegezéséből egyértelmű, hogy azok az uniós jog, mégpedig az 1408/71 rendelet különböző rendelkezései és a szabad mozgásra vonatkozó szabályok értelmezésére irányulnak.

B –    Az ügy érdeméről

1.      Az első kérdés

25.      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1408/71 rendelet 13. és 14c. cikkével összhangban valamely tagállam rendelkezhet-e úgy, hogy a tagállamban adóköteles(9) társaság megbízottja akkor is e tagállamban gyakorol tevékenységet, ha a társaságot külföldről irányítja. Ennélfogva az első kérdés azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységre a fent említett rendelkezésekkel összhangban hol kerül sor.

26.      Az 1408/71 rendelet 13. és 14c. cikke a rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” című II. címében található. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1408/71 rendelet azon rendelkezései, amelyek meghatározzák az alkalmazandó jogot, zárt kollíziós szabályrendszert alkotnak, amelynek hatása az, hogy elvonja a nemzeti jogalkotótól azt a lehetőséget, hogy e tárgyban a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit az azok hatálya alá eső személyi kör és terület vonatkozásában maga határozza meg.(10)

27.      Az 1408/71 rendelet II. címe rendelkezéseinek célja nemcsak annak megakadályozása, hogy a rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak, hanem a több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése is.(11)

28.      Az 1408/71 rendeletben kialakított kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, és e szabályok alkalmazása csupán az érintett munkavállaló objektív helyzetétől függ.(12)

29.      Álláspontom szerint, figyelemmel a szóban forgó szabályok kötelező jellegére, valamint az 1408/71 rendelet II. címének céljára, valamely tagállam egyoldalúan nem formálhat jogot annak meghatározására, hogy valamely munkavállaló a jogszabályainak hatálya alá tartozik-e, annak előírásával, hogy e munkavállaló tevékenységet fejtett ki e tagállamban, amennyiben ez a meghatározás nem felel meg a munkavállaló objektív helyzetének és az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó kötelező szabályoknak.

30.      Ahogy azt a Bíróság az Aldewereld-ügyben hozott ítéletben(13) megállapította, az alkalmazandó jogszabályok objektíven az 1408/71 rendelet II. címéből következnek, figyelemmel az adott helyzetet a tagállamok jogszabályaival összekapcsoló tényezőkre. Egy ettől eltérő megállapítás álláspontom szerint azzal a kockázattal járna, hogy megfosztjuk az 1408/71 rendeletnek az alkalmazandó jogszabályok meghatározásáról szóló II. címét minden tényleges céltól és hatástól, különösen, ha az ilyen megközelítést több tagállam is elfogadja.

31.      A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy O. Rombouts amellett, hogy a társaság megbízottjaként tevékenykedett, 2007 novemberétől önálló vállalkozó volt Portugáliában (a társaság ugyanakkor azt állítja, hogy e tevékenységét 2005 novemberében kezdte), és 2001. január 1-je és 2005 júliusa között Portugáliában munkavállalóként tevékenykedett, illetve munkanélküli volt.

32.      Bár annak pontos időpontja, amikor O. Rombouts Portugáliában önálló vállalkozó lett, vita tárgya, egyértelmű, hogy azáltal, hogy Portugáliában önálló vállalkozóvá vált, a társaság megbízottjaként kifejtett tevékenysége kapcsán nem tartozott a belga szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá.(14) A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyó jogvita lényegében tehát azokra az időszakokra vonatkozik, amelyek során O. Rombouts munkavállaló vagy munkanélküli volt Portugáliában. E tekintetben úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az 1408/71 rendelet 14c. cikke b) pontjának(15) és 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának(16) O. Rombouts-nak a társaság Portugáliában lakóhellyel rendelkező megbízottjaként végzett tevékenységére való alkalmazása kapcsán kér iránymutatást.

33.      A Bírósághoz benyújtott iratokból – amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia – az tűnik ki, hogy O. Rombouts objektív helyzetének fényében ő ténylegesen vagy konkrétan Portugália „területén”(17) fejtette ki a társaság megbízottjaként végzett tevékenységét. Bár e megbízás gyakorlásának a belga kormány állításának(18) megfelelően lehettek hatásai Belgiumban, e hatások nem alkalmasak arra, hogy megváltoztassák O. Rombouts objektív helyzetét. O. Rombouts objektív helyzete olyan ténykérdés, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak az 1408/71 rendelet II. mellékletével összhangban egyedi alapon kell meghatároznia, nem pedig egy a nemzeti jogszabály által előzetesen és absztrakt módon megállapított megdönthetetlen vélelem alapján.

34.      Ezért az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának és 14c. cikke b) pontjának – amelyek a rendelet II. címében szereplő, az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó kötelező szabályok részét képezik – célja és egyértelmű szövegezése fényében úgy vélem, hogy e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok kizárják, hogy valamely tagállam ugyanúgy kezelje „az e tagállamban adóköteles társaság külföldről történő irányítását”, mint a saját területén kifejtett tevékenységet, amennyiben az ilyen bánásmód nem felel meg az érintett munkavállaló objektív helyzetének, és amennyiben e tevékenységet ténylegesen egy másik tagállam területén fejtik ki.

2.      A második kérdés

35.      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az EUMSZ 21. cikk kizárja-e az alapügyben szereplőhöz hasonló megdönthetetlen vélelmet kialakító nemzeti jogszabályt.

36.      Álláspontom szerint az alapeljárás tényállására nem az EUMSZ 21. cikk alkalmazandó, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában hangsúlyozta, hanem a munkavállalók szabad mozgása vonatkozásában az EUMSZ 45. cikket, a letelepedés joga vonatkozásában pedig az EUMSZ 49. cikket kell alkalmazni.(19) Az EUMSZ 21. cikk, amely általánosságban biztosítja a jogot valamennyi uniós polgár számára, hogy szabadon mozogjon, illetve tartózkodjon a tagállamok területén, konkrét kifejeződést nyer az EUMSZ 45. cikkben és az EUMSZ 49. cikkben.(20)

37.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés a személyek szabad mozgására vonatkozó valamennyi rendelkezésének az a célja, hogy ösztönözze az uniós polgárok bármilyen fajta munkavállalását az Unió egész területén, és megakadályozza olyan intézkedések meghozatalát, amelyek kedvezőtlen helyzetbe hozhatják az uniós polgárokat, ha egy másik tagállam területén kívánnak gazdasági tevékenységet folytatni. Ennek következtében az EUMSZ 45. cikkel és az EUMSZ 48. cikkel ellentétes valamennyi intézkedés, amely – legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak az uniós polgárok általi gyakorlását.(21)

38.      Az alapeljárásban – a kérdést előterjesztő bíróság részéről elvégzendő vizsgálat sérelme nélkül – úgy tűnik, hogy a 38. sz. rendelet 3. cikke 1. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó vélelem nem tesz különbséget az érintett megbízottak állampolgársága szerint. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a nemzeti jog e rendelkezése azzal a hatással jár, hogy az O. Rombouts helyzetéhez hasonló helyzetben lévő megbízottakat azon tény miatt, hogy az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták, hátrányos helyzetbe hozza azon megbízottakhoz képest, akik e jogot nem gyakorolták.

39.      Először, míg egy olyan megbízott, aki a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, és külföldről irányít egy társaságot, azon megdönthetetlen vélelem hatálya alá tartozik, amely szerint Belgiumban kereső tevékenységet folytat, és ezért köteles ezen tevékenység után ott társadalombiztosítási járulékot fizetni, egy olyan megbízott, aki nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogot, a belga alkotmánybíróság 2004. november 3-i 176/2004. sz. ítélete alapján megdöntheti ezt a vélelmet, és bizonyítékokat terjeszthet elő arra nézve, hogy e tevékenységet nem önálló vállalkozóként fejti ki a 38. sz. királyi rendelet 3. cikke 1. §-ának (1) bekezdése értelmében.

40.      Másodszor, ami jóval jelentősebb, a szóban forgó megdönthetetlen vélelem alkalmazása a Belgiumban adóköteles olyan társasági megbízottakat, akik ténylegesen vagy konkrétan másik tagállamból látják el megbízotti feladataikat, annak a veszélynek teszi ki, hogy ugyanazon tevékenység után két tagállamban kell társadalombiztosítási járulékot fizetniük.

41.      Ez éppen az a veszély, amelyet az 1408/71 rendelet II. címe el kíván kerülni.

42.      A belga kormány előadja, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabály és különösen a megdönthetetlen vélelem célja az, hogy megakadályozza Belgiumban a színlelt áttelepüléssel elkövetett társadalombiztosítási csalást. A modern kommunikációs eszközök révén a társasági megbízottak képesek külföldről teljesíteni megbízásukat Belgiumban található nyereségérdekelt társaságok tekintetében. A kormány szerint azáltal, hogy megbízottként szerzett jövedelmüket nem vallják be a belga adóhatóságnak, valamint hogy olyan nyilatkozatot tesznek, amely szerint megbízásukért nem jár díjazás, a megbízottak elkerülhetik a belgiumi önálló vállalkozóként kötelező társadalombiztosítási járulék megfizetését.

43.      Bár a társadalombiztosítási csalás megakadályozásának célja helyes cél, amelyet valóban támogatni kell, különösen az uniós jog alapján elfogadott koordinációs vagy harmonizációs intézkedések révén, úgy vélem, hogy a szóban forgó megdönthetetlen vélelem, amelynek célja a társadalombiztosítási csalás megakadályozása Belgiumban, teljesen alkalmatlan az ilyen csalás megakadályozására e tagállamban, mivel a társasági megbízottak objektív helyzetük, illetve az 1408/71 rendelet II. címében szereplő kötelező szabályok alkalmazása alapján egy másik tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartoznak.

44.      Úgy tűnik tehát, hogy – amellett, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia az alapeljárás tényállását és körülményeit, és különösen O. Rombouts objektív helyzetét – nincs szó belgiumi társadalombiztosítási csalásról a társaság megbízottjaként végzett tevékenységét illetően, amelyet nyilvánvalóan Portugália területén fejtett ki.

45.      Ezért úgy vélem, hogy az EUMSZ 45. cikket és EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azok kizárják, hogy valamely tagállam a 38. sz. rendelet 3. cikke 1. §-ának (4) bekezdéséhez hasonló jogszabályt fogadjon el, amennyiben az nem teszi lehetővé egy másik tagállamban élő és az első tagállamban adóköteles társaságot ténylegesen külföldről irányító személy számára annak bizonyítását, hogy e tevékenységet ténylegesen a másik tagállam területén fejti ki, és ezzel nem döntheti meg azt a vélelmet, amely szerint az első tagállam önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik.

VI – Végkövetkeztetések

46.      A fenti indokok alapján úgy vélem, hogy a Cour du travail de Bruxelles (Belgium) által előterjesztett kérdésekre az alábbi választ kell adni:

–        Az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. július 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 14c. cikke b) pontját, amelyek a rendelet II. címében szereplő, az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó kötelező szabályok részét képezik, úgy kell értelmezni, hogy azok kizárják, hogy valamely tagállam ugyanúgy kezelje „az e tagállamban adóköteles társaság külföldről történő irányítását”, mint a saját területén kifejtett tevékenységet, amennyiben az ilyen bánásmód nem felel meg az érintett munkavállaló objektív helyzetének, és amennyiben a tevékenységet ténylegesen egy másik tagállam területén fejtik ki.

–        Az EUMSZ 45. cikket és EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azok kizárják, hogy valamely tagállam az 1967. július 27-i 38. sz. rendelet 3. cikke 1. §-ának (4) bekezdéséhez hasonló jogszabályt fogadjon el, amennyiben az nem teszi lehetővé egy másik tagállamban élő és az első tagállamban adóköteles társaságot ténylegesen külföldről irányító személy számára annak bizonyítását, hogy e tevékenységet ténylegesen a másik tagállam területén fejti ki, és ezzel nem döntheti meg azt a vélelmet, amely szerint az első tagállam önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik.

1 – Eredeti nyelv: angol.

2 – HL 1998. L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 308. o.

3 – HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.

4 – Moniteur belge, 1967. július 29., 8071. o.

5 – Moniteur belge, 1996. december 12., 31018. o. (a továbbiakban: 38. sz. királyi rendelet).

6 – A releváns időpontban megnevezése Cour d’arbitrage.

7 – Moniteur belge, 1971. március 2., 2613. o. és 2001. április 5., 11473. o.

8 – Lásd a lenti 36. pontot.

9 – Lásd a fenti 10. pontot.

10 – Lásd ebben az értelemben többek között a 302/84. sz. Ten Holder-ügyben 1986. június 12-én hozott ítélet (EBHT 1986., 1821. o.) 21. pontját, valamint a 60/85. sz. Luijten-ügyben 1986. július 10-én hozott ítélet (EBHT 1986., 2365. o.) 14. pontját.

11 – Lásd analógia útján a C-227/03. sz. van Pommeren-Bourgondiën-ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-6101. o.) 34. pontját.

12 – Lásd a C-345/09. sz., Van Delft és társai ügyben 2010. október 14-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-9879. o.) 52. pontját.

13 – A C-60/93. sz. ügyben 1994. június 29-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-2991. o.) 20. pontja. Ahogy arra a Bizottság észrevételeiben rámutatott, bár a tagállam szabadon határozza meg a „munkavállaló” és az „önálló vállalkozó” 1408/71 rendeletben hivatkozott fogalmát, nem határozhatja meg azt, hogy e személyek tevékenységüket a területén fejtik ki.

14 – Ennélfogva, még ha a társaság megbízottjaként végzett tevékenységet Belgiumban kifejtett önálló tevékenységnek kell is tekinteni, azáltal, hogy Portugáliában önálló vállalkozóvá vált, az 1408/71 rendelet 14a. cikkének (2) bekezdésével összhangban O. Rombouts a szociális biztonságról szóló portugál jogszabályok hatálya alá tartozik. Lásd a C-340/94. sz. De Jaeck-ügyben 1997. január 30-án hozott ítélet (EBHT 1997., I-461. o.) 11. pontját.

15 – Az 1408/71 rendelet 14c. cikkének b) pontja kimondja, hogy a rendelet VII. mellékletben említett esetekben az a személy, aki egy tagállam területén munkavállalóként, egy másik tagállam területén pedig egyidejűleg önálló vállalkozóként tevékenykedik, mindkét tagállam jogszabályainak hatálya alatt áll. Ez a személy így köteles megfizetni azokat a járulékokat, amelyekre adott esetben az egyik vagy a másik jogszabály kötelezi. A C-493/04. sz. Piatkowski-ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I-2369. o.) 22. pontja.

16 – Az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis egy tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedő személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel. Lásd a C-314/08. sz. Filipiak-ügyben 2009. november 19-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-11049. o.) 64. pontját.

17 – Lásd az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának, 14c. cikke b) pontjának és ténylegesen 14a. cikke (2) bekezdésének szövegezését, amelyek megismétlik ezt a megfogalmazást.

18 – A belga kormány hangsúlyozza azt, hogy a társaság megbízottai által elfogadott aktusok Belgiumban fejtették ki joghatásukat. Ennélfogva a belga kormány szerint a szóban forgó kereső tevékenységet az 1408/71 rendelet 14c. cikke b) pontja szerint Belgiumban fejtették ki, még ha a cselekvés más tagállamból eredt is (a jelen esetben Portugáliából), modern kommunikációs eszközök használata révén. A belga kormány emellett megjegyzi, hogy O. Rombouts cselekvései a társaság cselekvéseinek számítanak.

19 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy O. Rombouts azért hagyta el Belgiumot, hogy Portugáliában telepedjen le, és hogy az utóbbi tagállamban volt munkavállaló, munkanélküli és önálló vállalkozó is.

20 – Lásd analógia útján a C-3/08. sz. Leyman-ügyben 2009. október 1-jén hozott ítélet (EBHT 2009., I-9085. o.) 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

21 – Lásd a C-212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2008., I-1683. o.) 44. és 45. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.