Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. július 2.1(1)

C-169/08. sz. ügy

Presidente del Consiglio dei Ministri

kontra

Regione autonoma della Sardegna

(A Corte costituzionale [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szolgáltatásnyújtás szabadsága (EK 49. cikk) – Állami támogatások (EK 87. cikk) – Adójogszabályok – Szardínia tartomány – A légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő regionális adó – Kizárólag a tartományon kívüli adóilletőségű személyek megadóztatása – Környezetvédelem – A közegészség védelme – Az adórendszer koherenciája – Szigeti régiók”





I –    Bevezetés

1.        A szóban forgó ügy az első, amelyben a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország)(2) az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz.

2.        Az alapeljárás – egy közvetlenül benyújtott kereset alapján folytatott alkotmányossági vizsgálat – tárgya Szardínia tartomány(3) egyik regionális adója, amelyet ott 2006-tól 2008-ig minden évben június 1. és szeptember 30. között a magánrepülők és kedvtelési célú vízi járművek meghatározott leszállására, illetve kikötésére vetettek ki. Mindazonáltal az adókötelezettség csak azokra a személyekre vonatkozott, akik nem szardíniai adóilletőségűek; az adót nem vetették ki többek között azon hajók kikötéseire sem, melyek hajóhelye egész évben Szardínián van.

3.        A Corte costituzionale kételkedik a szardíniai adójogszabálynak a közösségi joggal, pontosabban a szolgáltatásnyújtás szabadságával (EK 49. cikk) és az állami támogatások tilalmával (EK 87. cikk) való összeegyeztethetőségében. Az adó közösségi joggal való összeegyeztethetetlensége a Corte costituzionale előtt folyamatban lévő alkotmányossági vizsgálat során is jelentőséggel bír, mivel az olasz alkotmányjog szerint a közösségi jog része az annak során alkalmazandó vizsgálati követelménynek.

II – Jogi háttér

A –    A közösségi jog

4.        A jelen ügy közösségi jogi hátterét egyrészt az EK-Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló rendelkezései, másrészt pedig az állami támogatásokról szóló rendelkezései jelentik.

5.        A szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét az EK 49. cikk első bekezdése fekteti le:

„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.”

6.        Ezen felül az EK 50. cikk első bekezdése az alábbi fogalommeghatározást tartalmazza:

„E szerződés alkalmazásában »szolgáltatás« a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.”

7.        Az EK-Szerződés állami támogatásoknak szentelt szakaszát az EK 87. cikk (1) bekezdése vezeti be. Ez a következőképpen szól:

„Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

8.        Kiegészítésképpen utalni kell az EK 88. cikk (3) bekezdésére:

„A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”

B –    A nemzeti szabályozás

9.        A nemzeti szabályozásban az olasz alkotmány vonatkozó rendelkezései mellett egyrészt az állami jogalkotás egyes rendelkezései, másrészt a Szardínia tartomány által hozott egyes rendelkezések bírnak jelentőséggel.

1.      Az olasz alkotmány

10.      Az olasz alkotmány 117. cikkének első bekezdése kimondja:

„A törvényhozói hatalmat az állam és a tartományok gyakorolják az alkotmány, valamint a közösségi jogrendből és a nemzetközi kötelezettségekből eredő korlátozások tiszteletben tartása mellett.”

2.      Olaszország nemzeti jogalkotása

11.      Az olasz Codice della navigazione(4) 743. cikkének első bekezdése a következőképpen határozza meg a légi jármű fogalmát:

„Légi jármű valamennyi olyan gép, amelynek rendeltetése személyek vagy tárgyak légi úton történő szállítása.”

12.      A 2005. július 18-i 171. sz. decreto legislativóval(5) megállapított Codice della nautica da diporto(6) 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen határozza meg a kedvtelési célú hajózás fogalmát:

„A jelen törvénykönyv alkalmazásában kedvtelési célú hajózás a sport vagy kedvtelés céljából, haszonszerzési cél nélkül végrehajtott hajózás a tengeren vagy belső vizeken.”

13.      A Codice della nautica da diporto 2. cikkének (1) bekezdése a kedvtelési célú vízi járművek kereskedelmi használatával foglalkozik, és azt az alábbiak szerint határozza meg:

„(1)      A kedvtelési célú vízi járművet kereskedelmi célokra használják, amennyiben:

a)      bérleti szerződés tárgyát képezi;

b)      a kedvtelési célú hajózás hivatásos oktatására használják;

c)      búvár- vagy búvár-oktatóközpontok által sport vagy kedvtelési célú víz alatti merüléseket végrehajtó búvárok támaszpontjaként használják.

[...]”

3.      Szardínia tartomány regionális jogalkotása

14.      A 2006. május 11-i 4. sz. tartományi törvény(7) (a továbbiakban: 4/2006. sz. tartományi törvény) 2007-ben módosított változata(8) a következő 4. cikket tartalmazza:

„(A légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő tartományi adó)

(1)      2006-tól kezdődően bevezetésre kerül a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő tartományi adó.

(2)      Az adó tárgya:

a)      a Codice della navigazione (hajózási törvénykönyv) 743. és ezt követő cikkei szerinti, a tartomány területén elhelyezkedő repülőtereken az általános célú légi forgalomba tartozó, nem menetrendszerű személyszállításra szolgáló légi járművek leszállása a június 1-jétől szeptember 30-ig terjedő időszakban.

b)      a 2005. július 18-i 171. sz. decreto legislativo (törvényerejű rendelet) (Codice della nautica di diporto; kedvtelési célú hajózás törvénykönyve) szerinti, vagy kedvtelési célból használt, 14 méternél hosszabb vízi járművek kikötése – a hosszat az EN/ISO/DIS 8666 harmonizált szabvány alapján mérve, a hivatkozott decreto legislativo 3. cikkének b) pontja értelmében – a tartomány területén elhelyezkedő kikötőkben, kikötésre kijelölt helyeken és horgonyzóhelyeken, valamint a Szardínia partja melletti parti vizeken található felszerelt horgonyzóhelyeken június 1-jétől szeptember 30-ig terjedő időszakban.

(3)      Az adó alanya a tartomány területén kívüli adóilletőséggel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki [...] a légi jármű üzembentartója, illetve aki [...] a kedvtelési célú vízi jármű üzembentartója.

(4)      A (2) bekezdés a) pontja szerinti adó valamennyi leszállás után, míg a (2) bekezdés b) pontja szerinti adó évenként kerül felszámításra.

(5)      Az adót a következő összegekben szabják ki:

a)      150 euró azon légi járművekre, amelyek négy személyig alkalmasak személyszállításra,

b)      400 euró azon légi járművekre, amelyek öttől tizenkét személyig alkalmasak személyszállításra,

c)      1 000 euró azon légi járművekre, amelyek több mint tizenkét személy szállítására alkalmasak,

d)      1 000 euró azokra a vízi járművekre, amelyeknek a hossza a 14-től 15,99 méterig terjed,

e)      2 000 euró azokra a vízi járművekre, amelyeknek a hossza a 16-tól 19,99 méterig terjed,

f)      3 000 euró azokra a vízi járművekre, amelyeknek a hossza a 20-tól 23,99 méterig terjed,

g)      5 000 euró azokra a hajókra, amelyeknek a hossza a 24-től 29,99 méterig terjed,

h)      10 000 euró azokra a hajókra, amelyeknek a hossza a 30-tól 60 méterig terjed,

i)      15 000 euró azokra a hajókra, amelyeknek a hossza meghaladja a 60 métert.

A segédmotoros vitorlásokra és a motoros vitorlásokra az adó 50 százalékkal csökken.

(6)      Adómentességet élveznek:

a)      a sport jellegű versenyeken, történelmi vagy azonos típusú hajók találkozóin, valamint (akár nem verseny jellegű) vitorláseseményeken történő részvétel céljából kikötő vízi járművek, amely eseményeket a szervezők előzetesen bejelentik a tengerészeti hatóságnak; […]

b)      azok a kedvtelési célú vízi járművek, amelyek egész évben a tartomány kikötőiben tartózkodnak;

c)      a műszaki okból történő kikötés, az ehhez szükséges időtartamra korlátozva.

[…]

(7)      Az adó esedékessége:

a)      a (2) bekezdés a) pontja szerinti légi járművek leszállásakor,

b)      a kedvtelési célú vízi járműnek a kikötőbe, kikötésre kijelölt helyekre és horgonyzóhelyekre, valamint a Szardínia partja melletti felszerelt horgonyzóhelyekre történt érkezésétől számított 24 órán belül;

a […] megállapítandó eljárás szerint.

[…]”

15.      Rá kell továbbá mutatni arra, hogy a fent idézett tartományi jogszabályok 2008. évi módosítása nyomán azokat a személyeket is bevonták az adóalanyok körébe, akik Szardínián rendelkeznek adóilletőséggel; majd 2009-ben a vitatott adójogszabályokat teljes egészében hatályon kívül helyezték.(9) Jelen eljárásban azonban egyedül a regionális adó korábbi, 2007. évi változatát kell vizsgálni.

III – Az alapeljárás

16.      A Corte costituzionale előtt egy közvetlenül benyújtott kereset alapján folytatott alkotmányossági vizsgálat van folyamatban, amelyet az olasz miniszterelnök (a minisztertanács elnöke, Presidente del Consiglio dei ministri) Szardínia tartomány által hozott több jogszabály ellen indított(10) azzal a céllal, hogy az olasz alkotmánnyal való összeegyeztethetőségüket felülvizsgáltassa. Ezen jogszabályok között található a 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikkének 2007-ben módosított változata is.

17.      Az alapeljárásban az olasz miniszterelnök arra hivatkozik, hogy az utóbbi rendelkezés sérti azokat a közösségi jogi kötelezettségeket, amelyekhez az olasz alkotmány 117. cikkének (1) bekezdése értelmében az olasz jogalkotás kötve van. Elsőként az EK 49. cikk megsértését, másodsorban az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával és az EK 10. cikkel összefüggésben értelmezett EK 81. cikk megsértését, harmadsorban pedig az EK 87. cikk megsértését kifogásolják.

18.      A Corte costituzionale az eljárás jelenlegi pontján az EK 49. cikk és az EK 87. cikk megsértésének vizsgálatára korlátozza az eljárását. Az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával és az EK 10. cikkel összefüggésben értelmezett EK 81. cikk megsértésére vonatkozó hivatkozással kapcsolatban döntését az eljárás további menetétől kívánja függővé tenni. Emiatt az utóbbi rendelkezéseket a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban nem tette kifejezetten az előzetes döntéshozatalra utaló határozata tárgyává.

IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

19.      A Corte costituzionale a 2008. február 13-án kelt 103/2008. sz.,(11) a Bírósághoz 2008. április 21-én érkezett határozatával az előtte folyamatban lévő alkotmányossági vizsgálat iránti eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi négy kérdést terjesztette a Bíróság elé:

a)      Az EK-Szerződés 49. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan rendelkezés, mint Szardínia tartomány 2007. május 29-i 2. sz. törvénye (Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale della Regione – Legge finanziaria 2007; A tartomány éves és több éves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezések – Költségvetési törvény 2007) 3. cikkének (3) bekezdése által módosított 2006. május 11-i 4. sz. törvényének (Disposizioni varie in materia di entrate, riqualificazione della spesa, politiche sociali e sviluppo; Különféle rendelkezések a bevételek, a kiadások újraminősítése, a szociális és fejlesztési politikák vonatkozásában) 4. cikke, amelynek értelmében a légi járművek turisztikai célú leszállását terhelő adó kizárólag a nem szardíniai adóilletőségű, az „általános célú üzleti repülési” tevékenység folytatása során általuk személyszállításra használt légi járműveket üzemeltető vállalkozásokra vonatkozik?

b)      Szardínia tartomány 2007. évi 2. sz. törvénye 3. cikkének (3) bekezdése által módosított 2006. évi 4. sz. törvényének 4. cikke, mivel előírja, hogy a légi járművek turisztikai célú leszállását terhelő tartományi adó kizárólag a nem szardíniai adóilletőségű, az „általános célú üzleti repülési” tevékenység folytatása során általuk személyszállításra használt légi járműveket üzemeltető vállalkozásokra vonatkozik, az EK-Szerződés 87. cikke értelmében állami támogatásnak minősül-e azon vállalkozások javára, amelyek ugyanezt a tevékenységet szardíniai adóilletőséggel folytatják?

c)      Az EK-Szerződés 49. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ezzel ellentétes az olyan rendelkezés, mint Szardínia tartomány 2007. évi 2. sz. törvénye 3. cikkének (3) bekezdése által módosított 2006. évi 4. sz. törvényének 4. cikke, amelynek értelmében a vízi járművek turisztikai célú kikötését terhelő adó kizárólag a nem szardíniai adóilletőségű, kedvtelési célú vízi járműveket üzembentartó vállalkozásokra vonatkozik, amelyek vállalkozói tevékenysége e vízi járművek harmadik személyek számára történő rendelkezésre bocsátásából áll?

d)      Szardínia tartomány 2007. évi 2. sz. törvénye 3. cikkének (3) bekezdése által módosított 2006. évi 4. sz. törvényének 4. cikke, mivel előírja, hogy a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú kikötését terhelő tartományi adó kizárólag a nem szardíniai adóilletőségű azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyek vállalkozói tevékenysége e vízi járművek harmadik személyek számára történő rendelkezésre bocsátásából áll, az EK-Szerződés 87. cikke értelmében állami támogatásnak minősül-e azon vállalkozások javára, amelyek ugyanezt a tevékenységet szardíniai adóilletőséggel folytatják?

20.      A Bíróság előtti eljárásban Szardínia tartomány, a holland kormány és az Európai Közösségek Bizottsága terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A Bíróság nem tartott tárgyalást, miután Szardínia tartomány az eredeti kérelmével ellentétben a részvételét lemondta, a többi fél pedig nem kérte szóbeli meghallgatását.

V –    Értékelés

A –    Bevezető megjegyzések

21.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem fordulópontot jelent a Corte costituzionale ítélkezési gyakorlatában. Miután a Corte costituzionale eddig tagadta, hogy saját maga az EK 234. cikk értelmében vett bíróságnak minősülne,(12) most azon nemzeti alkotmánybíróságok körét bővíti, amelyek aktív együttműködő kapcsolatban állnak a Bírósággal.(13)

22.      A jelen ügy különösen szemléletesen világít rá arra, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok előtti eljárásokban is merülhetnek fel olyan közösségi jogi kérdések, amelyek az érintett alkotmányjogi kérdés eldöntésében mérvadók. Az olasz alkotmány a 117. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten arra kötelezi a törvényhozó hatalmat, hogy legyen figyelemmel a közösségi jogból eredő kötelezettségekre. Így lesz a közösségi jog, miként azt az alkotmánybíróság előadja,(14) „az alkotmányossági mérce kiegészítő eleme” a közvetlenül benyújtott keresetek alapján folytatott alkotmányossági vizsgálatok során, és így „konkretizálja” az alkotmány által előírt követelményeket a jogalkotás számára.

23.      A közösségi jog ilyen kifejezett inkorporáció hiányában is jelentős lehet az alkotmányjogi viták eldöntése során, például akkor, ha egy alkotmánybírósági eljárás arra irányul, hogy valamely közösségi jogi aktus milyen hatállyal rendelkezik, vagy hogy az a nemzeti jogalkotónak milyen, az alkotmánybíróság által vizsgálandó mozgásteret biztosít.

24.      Végül jelen esetben is az államon belüli jogalkotók ugyanezen mozgástere áll az érdeklődés középpontjában: a Corte costituzionalénak azt kell tisztáznia, hogy Szardínia tartomány a vitatott tartományi adó bevezetésekor túllépte-e a közösségi jog erejénél fogva őt megillető jogalkotási mozgásteret. Azt kell eldönteni, hogy az olyan jogszabály, mint a szardíniai, amely alapján valamely adót kizárólag a nem helyi illetőségű személyek légi járműveinek és kedvtelési célú vízi járműveinek meghatározott leszállásaira, illetve kikötéseire vetnek ki, összhangban van-e a szolgáltatásnyújtás szabadságára és az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokkal.

25.      Ezek a kérdések a vitatott tartományi adó 2009-es teljes eltörlésével nem váltak szükségszerűen tárgytalanná. Múltbeli időszakokra vonatkozóan továbbra is fennállhat ugyanis az az érdek, hogy valamely korábban érvényben lévő jogi helyzet közösségi joggal való összeegyeztethetősége tisztázódjon. Nem utolsósorban azért, mivel jelentősége lehet az egyes adóalanyok és Szardínia tartomány adóhatósága között esetlegesen folyamatban lévő jogviták kimenetele szempontjából.

B –    A szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló kérdések (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdés)

26.      A Corte costituzionale első és harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy ellentétes-e a szolgáltatásnyújtás szabadságával (EK 49. cikk) valamely autonóm tartomány által hozott olyan jogszabály, amely szerint a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállásait, kikötéseit terhelő adót kizárólag a tartományon kívüli adóilletőségű vállalkozásokra vetik ki, a tartományon belüli adóilletőségű vállalkozásokra viszont nem.

1.      Az érintett szolgáltatások meghatározása

27.      A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közösségi rendelkezések csak annyiban szolgálhatnak mércéül olyan adójogszabály esetén, mint a szardíniai, amennyiben azok az EK-Szerződés értelmében vett szolgáltatásokra vonatkoznak.

28.      A szolgáltatás fogalmát az EK 50. cikk első bekezdése határozza meg.(15) Eszerint olyan szolgáltatásokról van szó, amelyeket rendszerint díjazás ellenében nyújtanak,(16) ha nem tartoznak az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.

29.      Annak eldöntéséhez, hogy jelen ügyben ilyen szolgáltatások érintettek-e, és ha igen, mennyiben, különbséget kell tenni a légi járművek leszállása és a kedvtelési célú vízi járművek kikötése között, melyek után az adott regionális adót kivetik.

a)      A légi járművek leszállása és a szolgáltatásnyújtás szabadságához való viszonya

30.      Ami a légi járműveket illeti, a szardíniai regionális adót csak az általános célú légi forgalomba tartozó, nem menetrendszerű személyszállításra szolgáló légi járművek leszállásai után vetették ki (a 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja).

31.      A kérdést előterjesztő bíróság előadása szerint(17) az adókötelezettségnek az általános célú légi forgalomra és a nem menetrendszerű személyszállításra való ezen korlátozásából az következik, hogy a szardíniai adójogszabály különösen azon üzleti célú légi járművek leszállásaira vonatkozik, amelyek ingyenes szállítási szolgáltatást nyújtanak, és céljuk az érintett vállalkozás saját üzleti tevékenységének elősegítése. Ezenkívül csak azokra a repülésekre vonatkozik, amelyek az utazóközönség számára általában nem hozzáférhetők.(18)

32.      Általánosan fogalmazva, a szardíniai regionális adó így a magánrepülőgépek leszállásaira vonatkozik („magánrepülőgépek” és „vállalati repülőgépek”). Az ilyen repülőgépekkel nyújtott szállítási szolgáltatások rendszerint nem tekinthetők a közösségi jog értelmében vett szolgáltatásoknak, mivel ezekért a használó nem fizet a repülőgép üzembentartójának. Sőt, a legtöbb esetben a repülőgép használója és üzembentartója azonos.

33.      A légi fuvarozók és utazásszervezők azon klasszikus tevékenysége, hogy a személyeket iparszerűen és díjazás ellenében Szardíniára és onnan elszállítsák, és így szolgáltatásokat nyújtsanak, látszólag nem tartozik a regionális adó hatálya alá; erre utal az adókötelezettség magánszállításra, azaz az utazóközönség számára nem hozzáférhető szállításra való korlátozása.

34.      Egyedül azon körülmény alapján azonban, hogy jelen esetben a tulajdonképpeni légi szállítási szolgáltatás nem minősül a közösségi jog értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak, nem szabad kizárni, hogy egy adójogszabály, mint amilyen a szardíniai, egyáltalán semmilyen összefüggésben nincs a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

35.      Először is emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az EK 49. cikk és az EK 50. cikk nem csak a szolgáltatásnyújtás aktív szabadságát biztosítja; az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága magában foglalja a szolgáltatást igénybevevők azon szabadságát, hogy egy másik tagállamba utazzanak a szolgáltatás igénybevétele érdekében.(19) Azonban a szolgáltatásnyújtás ezen passzív szabadsága rendszerint akkor jön szóba, ha egy külföldi illetőségű repülőgép-üzembentartó a repülőgépével szardíniai repülőtéren vagy leszállóhelyen leszáll. Ott ugyanis szokásos esetben számos szolgáltatást igénybe vesz a felszálló- és leszállópálya használata mellett, ilyen például a gépvezetési szolgáltatás, a repülőgép megtankolása és ellátása, valamint az esetleges karbantartási munkák.

36.      Másrészt azok a személyek is, akiket a magánrepülőgépek vagy vállalati repülőgépek fedélzetén külföldről Szardíniára szállítanak, általában azért utaznak oda, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak, vagy ezeket igénybe vegyék. Ez nemcsak az üzleti úton lévőkre vonatkozik, hanem a turistákra is.(20) Az adójogszabály hivatalos címére pillantva („[…] turisztikai célú leszállását, kikötését terhelő tartományi adó”), az azt mutatja, hogy nem utolsósorban azokra a magánrepülőgépekre vonatkozik, amelyek turistákat szállítanak Szardíniára.

37.      Még ha tehát a személyeknek a külföldi üzembentartó regionális adó hatálya alá tartozó magánrepülőgépének fedélzetén történő szállítása önmagában nem is minősül az EK 49. cikk és EK 50. cikk szerinti szolgáltatásnyújtásnak, ezen repülőgépek leszállása szükséges feltétele a helyszín szolgáltatásainak akár a repülőgép üzembentartója, akár a szállított személyek általi nyújtásához vagy igénybevételéhez. Következésképpen az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, ebben a tekintetben a szolgáltatásnyújtás szabadságának nem elhanyagolható vonatkozásait érinti.(21)

b)      Kedvtelési célú vízi járművek kikötése és a szolgáltatásnyújtás szabadságához való viszonyuk

38.      Ami a tengeri forgalmat illeti, a szardíniai regionális adót a kedvtelési célú vízi járművek és a jachtok kikötése esetén vetik ki, amennyiben ezen hajók hossza meghaladja a 14 métert (a 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja). Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is utal, ez az adó vállalkozásokra is vonatkozik, különösen azokra, amelyek tevékenysége a kedvtelési célú vízi járművek és a jachtok harmadik személyek részére való átengedéséből áll.

39.      Így például egy hajókölcsönző harmadik személyek részére kedvtelési célú vízi járműveket adhat bérbe, egy motorcsónak-iskola vagy egy búváriskola pedig az általa üzemben tartott hajókon díjazás ellenében tanfolyamokat tarthat.(22) Nem igényel további magyarázatot, hogy az ilyen tevékenységek esetében az EK 49. cikk és az EK 50. cikk (1) bekezdése szerinti szolgáltatásokról van szó.(23)

40.      A szolgáltatásnyújtás szabadságának alkalmazhatósága természetesen csak akkor áll fenn, ha külföldön letelepedett vállalkozás nyújt ilyen szolgáltatást Szardínián. Ennek határon átnyúló jelleggel kell tehát rendelkeznie.(24) A tisztán államon belüli tényállásra a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem alkalmazható.(25)

41.      Jelen ügyben a 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikkének (3) bekezdése szerinti vitatott regionális adó csak a Szardínia tartomány területén kívüli adóilletőséggel rendelkező vízijármű-üzembentartókat terheli. Még ha ezt a szabályozást elsősorban a más olasz tartományokban székhellyel rendelkező vízijármű-üzembentartókra kellene érteni, mindenképpen vonatkozik a más tagállamokban székhellyel rendelkező vízijármű-üzembentartókra is, mint például a közelben fekvő francia szigeten, Korzikán székhellyel rendelkezőkre.(26)

42.      Ha például valamely Korzikán letelepedett vállalkozás kedvtelési célú vízi járműveket magánszemélyek részére bérbe ad, és ezért szardíniai kikötőkben akar kikötni, vagy Szardínia partmenti vizein lehorgonyozni, szolgáltatása eredményének legalább egy része nem Korzikán, hanem Szardínián keletkezik, ezáltal a szolgáltatás határon átnyúló jellegűvé válik.(27)

43.      Még világosabb a határon átnyúló jelleg, ha valamely Korzikán letelepedett utazásszervező a hajóival onnan Szardíniára kirándulásokat szervez, vagy egy Korzikán letelepedett búvár- vagy motorcsónak-iskola hajóin tanfolyamokat kínál, melyek folyamán szardíniai kikötőkben való kikötést vagy a tartomány partmenti vizein való lehorgonyzást is terveznek.(28)

44.      Ebben az összefüggésben lényegtelen, hogy a vállalkozás ügyfelei melyik tagállamból származnak. Az EK 49. cikk ugyanis már akkor is alkalmazható, ha a szolgáltató a székhelyétől eltérő tagállamban nyújt szolgáltatást, mégpedig függetlenül e szolgáltatások címzettjeinek letelepedési helyétől.(29)

45.      Csak a teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy a nem helyi illetőségűek által üzemben tartott hajók, ha Szardínián kikötnek, igénybe veszik az ottani kikötői berendezéseket is,(30) és hogy az ezeken a hajókon szállított személyek a szardíniai kikötést adott esetben turisztikai célú tartózkodásukhoz is használhatják. Ennek során szintén szolgáltatások igénybevételére kerül sor, ahogy azt korábban már említettem.(31)

46.      Miként ezek a példák mind mutatják, az olyan adójogszabály tehát, mint a szardíniai, annyiban is érinti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amennyiben a kedvtelési célú vízi járművek és a jachtok Szardínián való kikötésére vonatkozik.(32)

2.      A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása

47.      Az a körülmény, hogy valamely adójogszabály a szardíniaihoz hasonlóan az adóilletőség alapján különbözteti meg az adóalanyokat, első ránézésre arra késztet, hogy megvizsgáljuk a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét az állampolgárság alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetés szemszögéből. Az ilyen hátrányos megkülönböztetés természetesen azt feltételezné, hogy a vitatott adójogszabály inkább más tagállamok állampolgárait érintheti, mint az adott tagállam állampolgárait.(33) A jelen ügyben azonban semmi esetre sem biztos az, hogy az adóalanyok köre túlnyomóan másik tagállamok állampolgáraiból áll. Számításba kell venni ugyanis, hogy azon nem helyi illetőségűek között, akik a repülőgépeikkel vagy a hajóikkal Szardínián leszállnak, illetve kikötnek, számos olyan természetes és jogi személy is lehet, akik mindössze Olaszország másik tartományában rendelkeznek adóilletőséggel; az esetek többségében emiatt olasz állampolgárokról van szó. E körülmények között az állampolgárság alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállása a jelen ügyben kevéssé kézenfekvő tűnik.(34)

48.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve nemcsak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát fogalja magában, hanem a korlátozás tilalmát is. Ennek megfelelően az EK 49. cikk nemcsak a szolgáltatóval szemben az állampolgársága alapján alkalmazott minden hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem ugyanúgy megköveteli valamennyi korlátozás megszüntetését – akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a hazai és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra –, amennyiben azok alkalmasak arra, hogy akadályozzák, zavarják, vagy kevésbé vonzóvá tegyék egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató tevékenységeit, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat.(35)

49.      A szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó nemzeti adóügyi intézkedés is tiltott lehet az EK 49. cikk értelmében, függetlenül attól, hogy maga az állam vagy a helyi önkormányzat alkalmazza-e azt.(36)

50.      Az adókat és járulékokat nem lehet egyedül amiatt a szolgáltatások szabadsága korlátozásának tekinteni, hogy a szolgáltatások nyújtását általában költségesebbé teszik.(37) Ebben a tekintetben már a Bíróság is tisztázta, hogy nem tartoznak az EK-Szerződés 49. cikkének hatálya alá azon intézkedések, amelyeknek egyedüli hatása, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtását illetően többletköltséget eredményeznek, és ugyanolyan módon érintik a tagállamok közötti, mint a tagállamon belüli szolgáltatásnyújtást.(38)

51.      A jelen ügyben azonban éppen nem erről van szó.

52.      Egy olyan regionális adó, mint a szardíniai, amelyet csak a nem helyi illetőségű személyekre vetnek ki, a magánrepülőgépek és a kedvtelési célú vízi járművek üzemeltetőjének többletköltséget jelent, amely a szardíniai adóilletőséggel rendelkező versenytársakat nem érinti. A nem helyi illetőségű személyeknek tehát jelentősen költségesebb a magánrepülőgépekkel és a kedvtelési célú vízi járművekkel Szardínián leszállni, illetve kikötni, mint a helyi illetőségű személyeknek. Ugyanezen okból a kedvtelési célú vízi járművek harmadik személyek számára történő rendelkezésre bocsátása nem helyi illetőségű személyeknek drágább, és ezáltal nehezebb lesz, mint a helyi illetőségű személyeknek. Így végül a turistáknak is kevésbé vonzó lesz egy Szardínián kívül bérelt hajóval Szardínia partmenti vizein vagy a szardíniai kikötőkben kikötni.

53.      Az olyan adójogszabály tehát, mint a szardíniai, az ilyen repülésekkel és hajóutakkal összefüggő szolgáltatások nyújtása és igénybevétele esetén eltérő hatással jár annak megfelelően, hogy a repülőgép, illetve a kedvtelési célú vízi jármű üzembentartójának adóilletősége Szardínia tartományban van, vagy Szardínián kívül.(39)

54.      Közösségi jogi szempontból egy ilyen jogszabályt nem lehet kifogásolni, amíg csak a Szardínia és Olaszország más tartományai közötti belső szolgáltatásnyújtást érinti, mivel a közösségi jog nem alkalmazható ilyen tisztán belső helyzetekre, ahogy korábban erre már kitértem.(40)

55.      Ha azonban valamely olyan adójogszabály, mint a szardíniai, hatással van a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra – például a Szardínia és a francia sziget, Korzika közötti szolgáltatásnyújtásra –, akkor a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást nehezebbé teszi a tisztán valamely tagállamon belüli, jelen esetben a Szardínia tartományon belüli szolgáltatásnyújtásnál.(41)

56.      Lehet, hogy az ilyen adójogi egyenlőtlen bánásmód nem vezet állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetéshez,(42) mégis akadályozza az EK 49. cikkben szavatolt szolgáltatásnyújtás szabadságát,(43) és következésképpen a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának kell tekinteni.

3.      A szardíniaihoz hasonló adójogszabály igazolásáról

57.      Vizsgálandó továbbá, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának fent megállapított korlátozása igazolható-e, miként azt Szardínia tartomány nyomatékosan állítja.

58.      Közösségi harmonizációs intézkedések hiányában az EK 55. cikkel összefüggésben értelmezett EK 46. cikk (1) bekezdésében szereplő okokkal vagy nyomós közérdekkel indokolt nemzeti szabályozások korlátozhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságát.(44)

59.      Jelen ügyben Szardínia tartomány lényegében két igazoló okra hivatkozik: a környezetvédelemre és a közegészség védelmére.

60.      Annak vizsgálata, hogy a vitatott adójogszabályok elfogadása során ezeket és nem más célokat követtek,(45) nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A következőkben feltételezem, hogy ténylegesen a környezet és a közegészség védelme voltak a tartományi jogalkotó döntő indítóokai.

a)      A környezetvédelem

61.      Ahogy a Közösség elkötelezett az iránt, hogy politikáinak és intézkedéseinek meghatározása és végrehajtása során a környezetvédelmi követelményeket érvényre juttassa (lásd különösen az EK 2. és az EK 6. cikket(46)), a tagállamok számára is megengedi, hogy környezetpolitikai célokat kövessenek. Az állandó ítélkezési gyakorlatban ezért a környezetvédelmet nyomós közérdekként ismerik el, mely alapján az EK-Szerződésben biztosított alapszabadságok tagállamok általi korlátozása igazolható.(47)

i)      Az adójogszabály környezetpolitikai célkitűzése

62.      Szardínia tartomány előadja, hogy az itt vitatott adójogszabály környezetpolitikai okokból született, és hogy azt a területi önkormányzatnak a környezet- és tájvédelem, valamint a kulturális javak védelmének területén tett általános erőfeszítéseivel összefüggésben kell vizsgálni.

63.      A tartomány tájékoztatása szerint az évente számtalan, turisztikai céllal kikötő és leszálló kedvtelési célú vízi jármű, illetve repülőgép nem csekély mértékű környezetterhelést eredményez. Mindenekelőtt a szardíniai tengerpart van ennek a terhelésnek kitéve, ahol az ottani idegenforgalom nagy része koncentrálódik.

64.      A tartomány állítása szerint a vitatott adó, amelyet a magánrepülők és kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállására, illetve kikötésére vetnek ki, olyan bevétel elérését szolgálja, amely lehetővé teszi számára, hogy a turizmus által károsított környezeti erőforrások, nem utolsósorban a különösen megterhelt partvidék védelme és helyreállítása érdekében hathatós intézkedéseket hozzon.

65.      Miként a tartomány ezenfelül előadja, az adóval befolyásoló hatást kíván elérni: egyrészt, hogy összességében elérje a partvidék igénybevételének csökkentését, másrészt, hogy a turistaáradatot jobban elossza az év során, amire tekintettel az adót csak az idegenforgalmi főszezonban, június 1. és szeptember 30. között vetik ki, a turizmus által kevésbé érintett idényben azonban nem. Ilyen módon járul tartósan hozzá a tartomány idegenforgalmának fejlesztéséhez.

66.      A tartomány hangsúlyozza továbbá, hogy a vitatott adójogszabály a „szennyező fizet” elvén alapul.

67.      Ha valamely adójogszabályt ilyen megfontolások indokolnak, akkor annak kétségtelenül jogszerű környezetpolitikai célja van.

ii)    Az adójogszabály konkrét felépítésének vizsgálata

68.      Az, hogy az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, valóban összeegyeztethető-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának (EK 49. cikk) követelményeivel, a jogszabály konkrét szabályozásától függ. Valamely, a nyomós közérdek követelményeinek megfelelő jogszerű cél fennállásától függetlenül, az EK-Szerződés által biztosított alapszabadság korlátozása ugyanis azt feltételezi, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas a kitűzött cél elérésére, és hogy nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.(48)

69.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni.(49)

70.      Az olyan jogszabály tekintetében, mint a szardíniai, problematikus, ha az az adóilletőség alapján tesz különbséget, és csak a nem helyi illetőségű személyeket veti a tartományi adó hatálya alá, a helyi illetőségű személyeket viszont nem.

71.      Szardínia tartomány úgy véli, hogy az ilyen jogszabály megfelel a „szennyező fizet” elvének. A nem helyi illetőségű személyek anélkül használhatják a tartomány környezeti erőforrásait, hogy a fenntartáshoz és a visszaállításhoz pénzügyileg hozzájárulnának, így tehát potyautasként („free rider”) viselkednek.

72.      Ebben az előadásban helytálló, hogy a „szennyező fizet” elv alapján, amely az EK 174. cikk (2) bekezdésében is kifejezésre jut, annak, aki valamely környezetszennyezésért felelős, fedeznie kell a szennyezés megszüntetésének költségeit.(50) Ugyanígy hozzájárulást kell fizetnie a védelemhez és a helyreállításhoz annak, aki valamely környezeti erőforrás elhasználásáért felelős. A „szennyező fizet” elve szempontjából nem kifogásolható, hogy az olyan jogszabály, mint a szardíniai, a magánrepülőgépek és kedvtelési célú vízi járművek üzemeltetőit környezetpolitikai okokból kivetett adóval sújtja azok tartományban történő minden leszállása, illetve kikötése alkalmával.

73.      Mindazonáltal a „szennyező fizet” elvével indokolt jogszabály nem korlátozódhat arra, hogy csupán a nem helyi illetőségű magánrepülőgépek és kedvtelési célú vízi járművek üzembentartóit sújtja a környezeti adóval, ezzel szemben a helyi illetőségűeket nem. Míg ugyanis a környezetterhelés forrásai a Szardínián leszálló, illetve kikötő magánrepülőgépek és kedvtelési célú vízi járművek, addig a környezetszennyezés ezen repülőgépek és vízi járművek származásától függetlenül fennáll, és különösen nem áll összefüggésben az üzembentartó adóilletőségével. A nem helyi illetőségűek repülőgépei és vízi járművei ugyanúgy károsítják a környezeti erőforrásokat, mint a helyi illetőségűek repülőgépei és vízi járművei.

74.      A „szennyező fizet” elvének ezért az felelne meg, ha minden repülőgép, illetve vízi jármű üzembentartóját a szennyezéshez való hozzájárulásuknak megfelelően bevonnák a környezeti károk megszüntetésébe, méghozzá tekintet nélkül az adóilletőségükre és az egyéb adóterheikre.(51) Az olyan jogszabály azonban, mint az itt vitatott szardíniai, a helyi illetőségűek repülőgépei és vízi járművei által okozott környezetszennyezést a közösségre terheli, ami ellentmond a „szennyező fizet” elvének.(52)

75.      Különösen szembetűnő a különbség a Szardínia tartomány által hivatkozott „szennyező fizet” elv követelményei és a vitatott tartományi törvény tényleges szabályozása között, ha azon kedvtelési célú vízi járművek kezelését vizsgáljuk, amelyek egész évben a tartomány kikötőiben tartózkodnak. Ezen vízi járművek mentesülnek a tartományi adó alól,(53) holott a hozzájárulásuk a hivatkozott környezetterheléshez alapesetben jóval magasabb lehet azon hasonló hajókhoz képest, amelyeknek a hajóhelye Szardínián kívül van, és a tartomány parti vizeit és kikötőit csak elvétve használják.

76.      Összességében a szardíniai szabályozás a környezeti ártalmak néhány okozóját – a nem helyi illetőségűeket – önkényesen vonja be a környezeti erőforrások védelmére és helyreállítására irányuló intézkedések finanszírozásába, másokat – a helyi illetőségűeket – azonban nem. Ezzel a Szardínia tartomány által hirdetett környezetpolitikai célt nem alkalmazzák koherens és szisztematikus módon.

77.      E körülmények alapján az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, nem tekinthető alkalmasnak környezetpolitikai célkitűzései megvalósítására. Már ezen az alapon sem egyeztethető össze a szolgáltatásnyújtás szabadságának követelményével.

78.      Ebben az összefüggésben nem meggyőző Szardínia tartomány előadása, hogy a helyi illetőségű személyek és a nem helyi illetőségű személyek különböző helyzetben vannak, így a velük szemben az adójogszabályok tekintetében alkalmazott eltérő bánásmód is objektíven adott.

79.      A Bíróság ugyan többszörösen elismerte, hogy jogszerű lehet a helyi illetőségű személyekkel és a nem helyi illetőségű személyekkel szembeni eltérő bánásmód a közvetett adók tekintetében.(54) Ez azonban nem vezethet ahhoz az általánosításhoz, hogy a helyi illetőségű személyek és a nem helyi illetőségű személyek mindig különböző helyzetben lennének. Ezen személycsoportok közötti különbségtétel inkább csak annyiban igazolt, amennyiben objektív különbségeket tükröz.(55) Azokban az esetekben, melyeknél ilyen különbségek nem állnak fenn, a tagállamok adójoga sem alkalmazhat eltérő bánásmódot a helyi illetőségű és a nem helyi illetőségű személyek között.(56)

80.      Ennek megfelelően mindig konkrétan kell vizsgálni, hogy a helyi illetőségű személyek és a nem helyi illetőségű személyek helyzete tárgyilagosan különböző-e. Ezt a mindenkori adójogszabályok céljának és tárgyának fényében kell értékelni.(57)

81.      Ahogy a Bíróság számára előadták, az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, azt a környezetpolitikai célt követi, hogy a tartomány turizmus által megkárosított környezeti erőforrásait, mindenekelőtt a partmenti területeket védjék és helyreállítsák. E sajátos cél tekintetében a magánrepülőgépek és a kedvtelési célú vízi járművek helyi illetőségű és nem helyi illetőségű üzembentartói azonos helyzetben vannak. Ahogy korábban már említettük, a Szardínián leszálló magánrepülőgépek, illetve ott kikötő kedvtelési célú vízi járművek eredetüktől és üzembentartóik adóilletőségétől teljesen függetlenül terhelik ugyanis a környezetet.(58)

82.      Mivel tehát a jelen ügyben a helyi illetőségű személyek és a nem helyi illetőségű személyek a szardíniai adójogszabály környezetpolitikai célkitűzésére tekintettel azonos helyzetben vannak, a magánrepülőgépekkel és kedvtelési célú vízi járművekkel Szardínián való leszállásaikat, illetve kikötéseiket szintén azonos módon kell adóztatni.(59)

83.      Szardínia tartomány arra hivatkozik, hogy a szardíniai adóilletőségű személyek már hozzájárulnak az általános tartományi adóbevételekhez, különösen a tőlük levont jövedelemadóval és a helyi fogyasztásukat terhelő hozzáadottérték-adóval.(60) Ilyen módon a helyi adóilletőségű személyek hozzájárulnak a környezeti erőforrások védelmére és helyreállítására irányuló intézkedések finanszírozásához. Ezzel szemben a nem helyi illetőségű személyek nem fizettek ilyen hozzájárulást a tartomány költségvetésébe.

84.      Ez az érv sem győz meg engem.

85.      Az olyan tartományi adóteherrel szemben, mint az itt vitatott, amelyet csak a nem helyi illetőségű személyekre vetnek ki, nem lehetséges olyan állítólagos előnyöket beszámítani, amelyek a nem helyi illetőségű személyek számára más adónemekből származnak. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az olyan kedvezőtlen bánásmód az adózás terén, amely valamely alapvető szabadságot sért, nem indokolható esetleges egyéb adókedvezményekkel, még ha ezek létezése megállapítható is.(61)

86.      Ez akkor lenne másképp, ha megállapítható lenne, hogy a helyi illetőségű személyeknek a magánrepülőgépek és kedvtelési célú vízi járművek után összehasonlítható, kifejezetten környezetpolitikai célú adót, vagy illetéket kell fizetniük, például az azon hajóhely után fizetendő díjakkal összefüggésben, amelyet a szardíniai kikötőkben álló vízi járműveik után kell fizetniük. Ezzel kapcsolatban azonban a Bíróság előtt a jelen ügyben nem nyilatkoztak. A vitatott tartományi adót sokkal inkább csak a szardíniai lakosok általános adóterheivel állították szembe.

87.      Ehhez meg kell jegyezni, hogy a vitatott, magánrepülőgépek és kedvtelési célú vízi járművek leszállásaira, illetve kikötéseire kivetett tartományi adó nem ugyanazokat a célokat szolgálja, mint a szardíniai adóalanyok által fizetendő többi adó, különösen a jövedelemadó és a hozzáadottérték-adó. Míg az előbbi Szardínia tartomány saját állítása szerint kifejezetten környezetpolitikai célokat szolgál, és befolyásoló hatással is bír, addig az utóbbiak a költségvetés általános fedezetét szolgálják, és nincs ehhez hasonló befolyásoló hatásuk.

88.      Továbbá a helyi illetőségű személyek sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe tartományuk infrastruktúráját, és élvezik az annak szolgáltatásaiból eredő előnyöket, mint a nem helyi illetőségű személyek. Ezért jogos, hogy a helyi illetőségű személyek megfelelően nagyobb arányban járulnak hozzá a tartomány általános adóbevételeihez, mint a nem helyi illetőségűek.(62) Így például a valamely tagállamban vagy tartományban biztosított egészségügyi és oktatási intézményeket túlnyomó részben a helyi illetőségű személyek használják, ezzel szemben a nem helyi illetőségű személyek csak kivételes esetben kerülhetnek ilyen helyzetbe.

89.      Ilyen körülmények között a helyi illetőségű személyekkel és a nem helyi illetőségű személyekkel szemben a magánrepülőgépekkel és kedvtelési célú vízi járművekkel való leszállásaikkal, illetve kikötéseikkel kapcsolatban alkalmazott eltérő bánásmód nem igazolható egyszerűen arra való utalással, hogy a helyi illetőségű személyek hozzájárulnak a tartomány általános adóbevételéhez.

90.      Összefoglalva, a szolgáltatásnyújtás szabadságának olyan korlátozásai tehát, mint amilyet a szardíniai adójogszabály is alkalmaz, nem igazolhatók környezetvédelmi okokkal.

b)      A közegészség védelme

91.      Szardínia tartomány a környezetvédelem mellett a közegészség védelmére is hivatkozik a vitatott nemzeti adójogi szabályozás igazolásaként.

92.      A közegészség védelme közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül, amely az EK 55. cikkel összefüggésben értelmezett EK 46. cikk (1) bekezdése alapján igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását.(63)

93.      Szardínia tartomány szerint a szardíniai szabályozás elsődlegesen környezetvédelmi célkitűzést követ. Közvetetten ugyan olyan közegészségre gyakorolt kockázatok elkerülésére is szolgálhat, amelyek kapcsolódhatnak környezetkárosodáshoz. Ettől eltekintve azonban a közegészség védelmére alapozott igazolásnak jelen esetben nincs olyan önálló jelentősége, amely túllépne a környezetvédelmi célon. Ennélfogva a jelen ügyben a közegészség védelmére mint igazolásra történő hivatkozás nem vezethet eltérő eredményhez, mint a környezetvédelemre történő hivatkozás,(64) amellyel fentebb már foglalkoztam.(65)

94.      A közegészség védelmére hivatkozással különösen az nem igazolható, hogy kizárólag a nem helyi illetőségűeket sújtja a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállását, illetve kikötését terhelő vitatott adó, a helyi illetőségűek viszont ilyen adókötelezettséggel nem rendelkeznek.

95.      Az EK 55. cikkel összefüggésben értelmezett EK 46. cikk (1) bekezdése alapján ugyan a közegészség védelme területén – a környezetvédelem területétől eltérően – kifejezetten megengedettek jellemzően külföldiekre irányuló intézkedések is. Ez azonban azt feltételezi, hogy a közegészségre gyakorolt kockázat éppen valamely külfölditől származik.(66) A jelen ügyben azonban a hivatkozott környezetterhelés, valamint az ehhez esetlegesen kapcsolódó egészségügyi kockázatok nem függnek a magán légi jármű és a kedvtelési célú vízi jármű származásától és az üzembentartója adóilletőségétől; azokat éppen úgy okozza a légi és vízi járművek nem helyi illetőségű üzembentartója, mint a légi és vízi járművek helyi illetőségű üzembentartója. Következésképpen a közegészség védelmére történő hivatkozás nem igazolja azokat az intézkedéseket, amelyek kifejezetten a légi és vízi járművek nem szardíniai adóilletőségű üzembentartóira vonatkoznak. Ez annál is inkább igaz, mivel az EK 46. cikk (1) bekezdése esetében megszorítóan értelmezendő kivételről van szó.(67)

96.      A közegészség védelméhez kapcsolódó indokok sem igazolhatják tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságának azon korlátozásait, amelyeket a szardíniai adójogszabály eredményez.

c)      Egyéb megállapítások

97.      A teljesség kedvéért a továbbiakban néhány olyan további szempontot fejtek ki, amelyek a szardíniai adójogszabály igazolásának kérdésével kapcsolatban jelentőséggel bírhatnak.

i)      Az adórendszer koherenciája

98.      Szardínia tartomány a vitatott adójogszabály igazolásaként többször hivatkozik annak az adórendszernek a koherenciájára, amelynek részét képezi ez a szabályozás. A magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállása, illetve kikötése esetén a helyi illetőségűek adóztatásának hiányát lényegében azzal indokolják, hogy a helyi illetőségűek már fizetnek egyéb adókat – különösen a jövedelemadót és a hozzáadottérték-adót –, és ezáltal hozzájárulnak a tartomány költségvetéséhez.

99.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adórendszer koherenciájának megőrzése igazolhatja az EK-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását.(68) De csak azzal a feltétellel, ha közvetlen kapcsolat állapítható meg az adott adóelőny és az ezen előnynek valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között,(69) amit a szóban forgó adójogi szabályozás által követett célra tekintettel kell megállapítani.(70)

100. Amint már kifejtettem,(71) a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállását, illetve kikötését terhelő szóban forgó tartományi adó a helyi illetőségűeket terhelő általános adóktól eltérő célokat követ. Már csak emiatt sem tekinthetők az adóalanyok számára az adott adójogi szabályokból következő előnyök és hátrányok az érem két oldalának. Az az előny, amelyet a helyi illetőségű azáltal szerez, hogy nem kell fizetnie a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállását, illetve kikötését terhelő tartományi adót, nem feleltethető meg a más adónemek, úgy mint a jövedelemadó és a hozzáadottérték-adó révén keletkező tehernek.

101. Bizonyos, hogy minden adó végső soron a költségvetés bevételeinek biztosítására szolgál. Ez a kapcsolat önmagában azonban túl általános és túl közvetett ahhoz, hogy igazolná a helyi illetőségűek szóban forgó tartományi adó keretében meglévő adóelőnyeinek és a más adónemek révén keletkező terheinek egymással szembeni kiegyenlítését.(72)

102. Ebből következik, hogy a szardíniaihoz hasonló adójogszabály nem igazolható az adórendszer koherenciájára történő hivatkozással.

ii)    Szardínia szigetjellege

103. Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik, Szardínia tartomány a Corte costituzionale előtt Szardínia szigetjellegére is hivatkozott. Arról van szó, hogy a nem szardíniai adóilletőségű vállalkozások adóztatásán keresztül ellentételezni kell a helyi illetőségű vállalkozásoknak a tartomány szigetjellegéből adódó földrajzi és gazdasági sajátosságaiból eredő többletköltségeit.

104. Legkésőbb az Amszterdami Szerződéssel kapcsolatos kormányközi konferencia óta – amelynek Záróokmányához csatolták a szigeti régiókról szóló nyilatkozatot – közösségi szinten elismerik, „hogy a szigeti régiók szigetjellegükből következően strukturális hátrányoktól szenvednek, és e hátrányok állandó jellege gazdasági és társadalmi fejlődésüket súlyosan megnehezíti”; a közösségi jognak ezeket a hátrányokat figyelembe kell vennie.(73)

105. Ilyen figyelembevételre kerül sor a Közösség különböző politikái, például a regionális politika, a strukturális politika, a gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló politika (lásd ehhez az EK 158. cikk (2) bekezdését) vagy a közlekedéspolitika keretében. Így a szigeti régiók hátrányainak kiegyenlítésére pozitív cselekvési intézkedések hozhatók. A szigeti régiókban az ottani ökológiai egyensúly védelme érdekében az invazív növény- és állatfajokkal(74) szemben külön intézkedések meghozatala is szükségessé válhat.

106. Valamely tagállam vagy tartomány szigetjellegével azonban nem lehet visszaélni annak ürügyként történő felhasználása révén olyan kereskedelmi korlátok vagy protekcionista intézkedések (vissza)állításához, amelyek ellentétesek a belső piac elvével. Ezt az elvet veszi alapul nem utolsósorban a szigeti régiókról szóló nyilatkozat is, amikor meghatározza azt a célt, hogy a szigeti régiókat jobban kell integrálni a belső piacba.

107. A szigeti régiók belső piacba történő ezen integrálását a nyilatkozat szerint „méltányos feltételek mellett” kell végrehajtani. Lehetőség marad tehát intézkedések meghozatalára azon hátrányok kiegyenlítése vagy azon problémák megoldása céljából is, amelyek közvetlenül a tagállam vagy tartomány szigetjellegéből erednek. Az ilyen intézkedések kizárólag akkor tekinthetők méltányosnak, ha alkalmasak az adott hátrány vagy probléma megszüntetésére, és nem lépik túl az ehhez szükséges mértéket. Az ilyen intézkedések nem vezethetnek a belső piac elve vagy a nyitott piacgazdaság elve(75) lényegének megsértéséhez sem.

108. A jelen ügyben semmi sem utal arra, hogy a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek szardíniai adóilletőségű üzembentartói közvetlenül a tartomány szigetjellegéből eredő sajátos hátrányokat vagy problémákat szenvednének el. Mindenesetre a Bíróság előtt erre vonatkozóan nem adtak elő érveket. A tartomány szigetjellegével közvetlen kapcsolatban nem álló, tisztán gazdasági indokok nem igazolhatják az EK-Szerződés által biztosított egyik alapszabadság korlátozását.(76)

109. Összefoglalva, Szardínia szigetjellegéből tehát nem következhet az, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának a szóban forgó adójogszabály általi korlátozásai igazolhatók lennének.

iii) Szociálpolitikai megfontolások

110. Végezetül arra mutatok rá, hogy nem láthatók olyan szociálpolitikai megfontolások sem, amelyek igazolhatnák a szardíniai szabályozást.

111. A helyi és nem helyi illetőségűek közötti megkülönböztetés ugyan igazolható abban az esetben, ha a tagállamok vagy területi önkormányzatok szociális kedvezményeket nyújtanak. Alapvetően ugyanis törvényes célnak felel meg – amennyiben ezekre vonatkozóan közösségi szinten nincs harmonizációs vagy koordinációs szabályozás – a szociális kedvezmények olyan személyek számára történő fenntartása, akik az adott tagállamban vagy területi önkormányzat területén megfelelő fokban illeszkedtek be, amire vonatkozóan a lakóhely adott esetben fontos kiindulópontot jelenthet.(77)

112. Csak nehezen képzelhető azonban el annak szociálpolitikai indokoltsága, hogy a magán légi járművek és a 14 méternél hosszabb kedvtelési célú vízi járművek szardíniai adóilletőségű üzembentartói – vagyis a nagy luxusjachtok tulajdonosai – kivételt képeznek a jelen ügyben vitatott tartományi adó alól.

4.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdéssel kapcsolatos összefoglalás

113. Összefoglalóan meg kell állapítani, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásait eredményező szóban forgó adójogszabály nem tűnik igazolhatónak.

114. Ebből természetesen nem kellene elhamarkodottan arra a következtetésre jutni, hogy a közösségi joggal főszabály szerint minden olyan szabályozás ellentétes, amely jellemzően a turistákat vagy az idegenforgalom területén működő vállalkozásokat sújtja, mint például a nyaralókra vagy másodlagos lakóhelyre,(78) idegenforgalmi díjakra vagy adókra vonatkozó intézkedések. Ez sokkal inkább függ az adott intézkedés, adó vagy díj konkrét szabályozásától. A helyi és nem helyi illetőségűek közötti megkülönböztetés igazolható, ha és amennyiben valamely törvényes célra tekintettel célszerű és szükséges mértékű.

115. A jelen ügyre vonatkozóan azonban a következő irányadó:

Ellentétes az EK 49. cikkel valamely autonóm tartomány olyan szabályozása, amelynek értelmében a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő környezetvédelmi politikai indokú adó kizárólag a nem ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra vonatkozik, az ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra azonban nem.

C –    A támogatás fogalmához kapcsolódó kérdések (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és negyedik kérdés)

116. A Corte costituzionale az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és negyedik kérdésével az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalmával kapcsolatban kér felvilágosítást. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy valamely autonóm tartomány olyan szabályozása, amelynek értelmében a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállását, illetve kikötését terhelő adó kizárólag a nem ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra vonatkozik, állami támogatásnak minősül-e az ugyanezt a tevékenységet ezen tartománybeli adóilletőséggel folytató vállalkozások javára.

117. A tengeri hajózásra és a légi közlekedésre az EK-Szerződés általános rendelkezéseit kell alkalmazni,(79) a versenyjogot is beleértve. Következésképpen az olyan adójogszabályt, mint a szardíniai, amely kifejezetten nem szardíniai adóilletőségűek üzemben tartásában lévő légi járművek és kedvtelési célú vízi járművek leszállására, illetve kikötésére vonatkozik, az EK 87. cikk szerinti mérce alapján kell megítélni.

1.      A támogatásokra vonatkozó jog területén a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos előzetes megjegyzések

118. Az EK 87. cikk értelmezésével kapcsolatos érdemi állásfoglalás előtt azt szükséges tisztázni, hogy e rendelkezésre tekintettel hogyan oszlik meg a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti hatáskör.

119. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróságok ellenőrzése mellett eljáró Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik valamely támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségének mérlegelése.(80) A nemzeti bíróságokhoz lehet fordulni az állami támogatásokra vonatkozó olyan jogvitákban, amelyek az EK 87. cikk (1) bekezdésében említett támogatások fogalmának értelmezésére és alkalmazására kötelezik őket.(81)

120. Bizonyos, hogy ilyen jogvitákat rendszerint olyan egyének indítanak, akik az állami támogatások végrehajtására vonatkozó tilalomra hivatkoznak azoknak a Bizottság általi engedélyezése (EK 88. cikk (3) bekezdésének harmadik mondata) előtt. Ebből azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a nemzeti bíróságoknak az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos hatásköre kizárólag az egyéni jogok védelmének biztosításával kapcsolatos eljárásokra korlátozódna.(82)

121. Általánosságban ugyanis jogellenesnek minősülnek az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatási intézkedések, amelyeket az EK 88. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségek megsértésével hajtanak végre.(83) Minden tagállami bíróság, beleértve az alkotmánybíróságot is, köteles az EK 10. cikk alapján hatáskörei keretén belül mindent megtenni a támogatások EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt tilalma, valamint a tájékoztatási kötelezettség és az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti végrehajtási tilalom hatékony érvényesülésének elősegítése érdekében; egyidejűleg a nemzeti bíróságoknak tartózkodniuk kell az EK-Szerződés célkitűzéseit veszélyeztető valamennyi intézkedéstől.

122. A nemzeti bíróságoknak tehát biztosítaniuk kell a jogosultak számára, hogy a végrehajtási tilalom (EK 88. cikk (3) bekezdése harmadik mondatának) megsértése esetén nemzeti joguk szerinti valamennyi következményt alkalmazniuk kell, beleértve a támogatási intézkedések végrehajtására vonatkozó jogi aktusok érvénytelenségének megállapítását is.(84) Ilyen következmények alkalmazhatók absztrakt normakontroll során is, vagyis akkor, ha a jogellenes támogatási szabályozást törvény vezeti be.

2.      A támogatás fogalma

123. Egy intézkedésnek az EK-Szerződés szerinti támogatásként való minősítése az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt négy együttes feltétel teljesülését feltételezi.(85) Először is állami beavatkozásról vagy legalábbis állami forrásból történő beavatkozásról kell, hogy szó legyen, másodszor ennek a beavatkozásnak érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet, harmadszor a kedvezményezettjét előnyben kell részesítenie, negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie.(86)

124. Adójogi szabályok is a támogatás fogalma alá tartoznak, amennyiben teljesítik ezt a négy feltételt.(87) A továbbiakban tehát azt kell vizsgálni, hogy az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e.

a)      Az előnnyel kapcsolatos feltétel, beleértve a szelektivitást is

125. A jelen ügyben különleges figyelmet érdemel a harmadik feltétel. Azt kell megvizsgálni, hogy a helyi illetőségű vállalkozások számára előnyt jelent-e, ha kizárólag a nem helyi illetőségűeket terheli a vitatott tartományi adó szardíniai leszállásuk vagy kikötésük során.

126. A támogatás fogalma nemcsak a szubvencióhoz, kölcsönhöz vagy a vállalkozás tőkéjében való részesedéshez hasonló pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat a juttatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében támogatások lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak.(88)

127. Ebből következően az az intézkedés, amellyel az állami hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amelyek ugyan nem járnak együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozzák a kedvezményezetteket, mint a többi befizetőt, állami támogatásnak minősülhet az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján.(89)

128. Ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy milyen szabályozási módszert alkalmaztak:(90) az adóelőny tehát alapulhat azon, hogy a jogalkotó egyes gazdasági szereplőket kifejezetten mentesít azon adó alól, amelynek egyébként a hatálya alá tartoznának.(91) Az adóelőny éppen így tehát abból is származhat, hogy valamely adójogi szabályozást már a tényállási elemeit, illetve az alkalmazási körét tekintve aszimmetrikusan alakítottak ki,(92) ezért egyes vállalkozásokra adóalanyként kiterjed, másokra azonban nem. Az utóbbi eset áll fenn a jelen ügyben: a szardíniai szabályozást úgy alkották meg, hogy a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállását, illetve kikötését terhelő adó hatálya alá a nem helyi illetőségűek tartoznak, míg a helyi illetőségűeket az adó nem terheli.

129. A helyi illetőségű vállalkozások költségelőnyt élveznek a nem szardíniai illetőségű versenytársaikkal szemben azáltal, hogy nem tartoznak a tartományi adó hatálya alá. A Corte costituzionale is tesz utalást erre vonatkozóan.

130. Mindazonáltal az EK 87. cikk (1) bekezdése csak akkor vonatkozik ilyen előnyre, ha „bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítéséről” van szó. Más szóval, szelektív előnyről kell, hogy szó legyen.(93)

131. Ez a szelektivitás regionális jellegű is lehet.

132. Regionális szelektivitásról ugyan nem beszélhetünk kizárólag azon tény alapján, hogy valamely olyan területi önkormányzat fogadta el az adott intézkedést, mint Szardínia tartomány, és emiatt az a tagállam területének csupán egy részére vonatkozik. Ha ugyanis az ilyen területi önkormányzat azon állammal szemben, amelynek részét képezi, kellő autonómiával rendelkezik, akkor csakis annak illetékességi területe szolgál a támogatás esetleges szelektív jellege értékelésének viszonyítási alapjául.(94)A contrario azonban kevéssé fogadható el az is, hogy már eleve hiányozna azon előnyök szelektív és ezáltal támogatási jellege, amelyeket a területi önkormányzat az illetékességi területén bizonyos vállalkozásoknak nyújt.(95)

133. Valamely intézkedés szelektív jellegének értékelése céljából sokkal inkább ténylegesen azt kell megvizsgálni, hogy az intézkedés az adott szabályozás által követett célra tekintettel bizonyos vállalkozások számára előnyt jelent-e más, hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozásokkal összevetve.(96) A vállalkozások között az adórendszer keretében tett esetleges megkülönböztetés tehát végül is igazolható ezen rendszer természetéből vagy belső felépítéséből eredően.(97)

134. Végül a támogatásokra vonatkozó joggal kapcsolatban ugyanazon kérdések merülnek fel, mint az alapvető szabadságok vonatkozásában, és nem indokolt a támogatásokra vonatkozó jog keretében eltérően megválaszolni azokat, mint az alapvető szabadságok keretében. Sokkal inkább mindkét esetben azonos mércét kell kidolgozni az alapvető szabadságok joga és a támogatásokra vonatkozó jog közötti értékelési ellentmondások elkerülése érdekében.

135. Ennélfogva a továbbiakban szorosan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdés keretében a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban tett megállapításaimra összpontosítok.

136. Amint már kifejtettem, Szardínia tartomány tájékoztatása szerint a jelen ügyben vitatott adójogszabály környezetvédelmi politikai célt követ: a turizmus által terhelt természeti erőforrások, különösen a tengerparti területek védelmét és helyreállítását szolgálja.(98)

137. E kifejezett célra tekintettel a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek helyi és nem helyi illetőségű üzembentartói azonos helyzetben vannak; a Szardínián leszálló, illetve kikötő légi járművek és kedvtelési célú vízi járművek ugyanis a származásuktól és az üzembentartóik adóilletőségétől teljes mértékben függetlenül terhelik a környezetet.(99)

138. Ebből következik, hogy a Szardínia tartomány jogalkotója által a helyi és nem helyi illetőségű vállalkozások között, a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek leszállására, illetve kikötésére vonatkozó adókötelezettség vonatkozásában tett megkülönböztetés környezetvédelmi politikai megfontolásokkal nem indokolható.(100) Amint már kifejtettem, a megkülönböztetés szintén kevéssé igazolható az adórendszer természetéből és belső felépítéséből eredően.(101)

139. A szardíniaihoz hasonló adójogszabály tehát teljesíti az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti – szelektív – előnnyel kapcsolatos feltételt.

140. Az, hogy valamely adott adójogszabály környezetvédelmi politikai vagy regionális politikai célokat követ, az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatássá minősítését nem akadályozza, és nem vonja ki eleve az EK-Szerződésben előírt támogatási vizsgálat alól.(102) Az EK 87. cikk (1) bekezdése ugyanis nem az állami beavatkozások célkitűzései vagy okai alapján tesz különbséget, hanem azokat a hatásaik alapján határozza meg.(103)

141. Az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, közös piaccal való összeegyeztethetőségének az EK 87. cikk (3) bekezdése keretében történő vizsgálata során környezetvédelmi politikai vagy regionális politikai szempontok adott esetben akkor értékelhetők,(104) ha itt is figyelembe veszik a más jogterületekkel, különösen az EK-Szerződés alapvető elveivel, mint a szolgáltatásnyújtás szabadságával való koherenciát.(105) Ezen vizsgálatra azonban természetesen kizárólag a közösségi bíróságok ellenőrzése mellett eljáró Bizottság rendelkezik hatáskörrel.(106)

b)      A támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmának további feltételei

142. A továbbiakban még röviden a támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmának további feltételeivel foglalkozom.

i)      Állami vagy állami forrásból finanszírozott beavatkozás

143. Állami vagy állami forrásból finanszírozott beavatkozást nem szükségszerűen a tagállamnak mint központi hatalomnak kell elfogadnia; ez eredhet éppen valamely regionális vagy helyi hatóságtól is. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a területi önkormányzatok intézkedései is minősülhetnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak.(107)

144. Amint már kifejtettem, az intézkedés kedvezményezettjei – jelen esetben a szardíniai adóilletőségű vállalkozások – nem szükségszerűen részesülnek kifizetésben az állam, illetve a területi önkormányzat vagyonából.(108) Bármilyen jellegű pénzügyi teher azon állam vagy területi önkormányzat számára, amelynek az intézkedés betudható, már elegendő ahhoz, hogy állami vagy állami forrásból nyújtott finanszírozásról beszélhessünk.(109)

145. Azáltal, hogy Szardínia tartomány a vitatott adóval csak a nem helyi illetőségűeket terheli, a helyi illetőségűeket viszont nem, közvetett módon bevételről mond le. Az említett adóból származó bevételei ugyanis szükségszerűen magasabbak lennének, ha a tartomány a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek minden leszállását, illetve kikötését kivétel nélkül megadóztatná. Az adókötelezettség nem helyi illetőségűekre történő korlátozásához kapcsolódó, adóbevételről való lemondás elegendő az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami vagy állami forrásból nyújtott finanszírozás fennállásához.(110)

ii)    A tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmasság

146. Az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási körébe továbbá csak akkor tartozik valamely intézkedés, ha képes hatást gyakorolni a tagállamok közötti kereskedelemre. Ebben a vonatkozásban nem azt kell megállapítani, hogy az intézkedésnek tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy képes-e hatást gyakorolni erre a kereskedelemre.(111) Még viszonylag jelentéktelen támogatás is, amely a viszonylag kis vállalkozások hasznát szolgálja, eredményezheti a tagállamok közötti kereskedelem ilyen érintettségét.(112)

147. Az adójogi szabályozást tekintve a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége mindig csak akkor állapítható meg, ha az adójogszabály kedvezményezettjei olyan gazdasági tevékenységet folytatnak, amelynek a tárgya a tagállamok közötti kereskedelem, illetve ha nem zárható ki, hogy versenyhelyzetben vannak más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőkkel.(113)

148. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdés vizsgálatával összefüggésben már kifejtettem, hogy az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, a szolgáltatásnyújtás szabadságának (EK 49. cikk) korlátozását eredményezi, nem utolsósorban a közelben fekvő francia szigeten, Korzikán székhellyel rendelkező vállalkozások vonatkozásában.(114) Ebből következik, hogy az ilyen szabályozás arra is alkalmas, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok közötti kereskedelmet érintse.

iii) A verseny torzításának veszélye

149. Végezetül valamely intézkedés csak akkor tartozik az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási körébe, ha torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. Ennek során nem azt kell megállapítani, hogy az intézkedésnek tényleges hatása van a verseny torzítására, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy alkalmas-e a verseny torzítására.(115)

150. Azok az intézkedések, amelyek a vállalkozás által rendes tevékenysége vagy mindennapos üzletvezetése keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, főszabály szerint torzítják a verseny feltételeit.(116) Az érintett piac valós helyzetének és a vitatott intézkedés árakra gyakorolt hatásainak gazdasági elemzése ehhez nem szükséges.(117)

151. Az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, a helyi illetőségű vállalkozásokat mentesíti a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő adó alól. A szardíniai illetőségű vállalkozásoknak rendes tevékenységük keretében nem kell viselniük azt a költségtényezőt, amelyet minden más, nem szardíniai adóilletőségű vállalkozás visel a magán légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek Szardínián történő leszállása, illetve kikötése során.

152. A tartományi adó nagyságára tekintettel – amely légi járművek esetében leszállásonként 1 000 euróig, hajók esetében évente 15 000 euróig terjedhet(118) – a helyi illetőségű vállalkozás költségelőnye nem tűnik éppen jelentéktelennek a nem helyi illetőségű vállalkozással szemben. A nem helyi illetőségűek számára tehát a helyi illetőségűeknél nehezebb a magán légi járműveik és a kedvtelési célú vízi járműveik Szardínián szolgáltatások nyújtására vagy igénybevételére történő használata.(119)

153. Amint már az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdéssel kapcsolatban kifejtettem, a helyi illetőségű vállalkozások költségelőnye az általános adóterhükre tekintettel sem nyilvánítható jelentéktelennek.(120)

154. Összefoglalva tehát az olyan adójogszabály, mint a szardíniai, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmas a verseny torzítására.

3.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és negyedik kérdéssel kapcsolatos összefoglalás

155. Összefoglalóan tehát meg kell állapítani:

A Szardínia tartomány szabályozásához hasonló olyan tartományi szabályozás, amelynek értelmében a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő adó kizárólag a nem ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra vonatkozik, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében az ugyanezt a tevékenységet ezen tartománybeli adóilletőséggel folytató vállalkozások javára nyújtott állami támogatásnak minősül.

VI – Végkövetkeztetések

156. A fent kifejtettek alapján azt javasolom Bíróságnak, hogy a Corte costituzionale által előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:

1)      Ellentétes az EK 49. cikkel valamely autonóm tartomány olyan szabályozása, amelynek értelmében a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő, alapvetően környezetvédelmi politikai indokú adó kizárólag a nem ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra vonatkozik, az ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra azonban nem.

2)      A Szardínia tartomány szabályozásához hasonló olyan tartományi szabályozás, amelynek értelmében a légi járművek és a kedvtelési célú vízi járművek turisztikai célú leszállását, illetve kikötését terhelő adó kizárólag a nem ezen tartománybeli adóilletőségű vállalkozásokra vonatkozik, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében az ugyanezt a tevékenységet ezen tartománybeli adóilletőséggel folytató vállalkozások javára nyújtott állami támogatásnak minősül.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – A továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság.

3 – Regione autonoma della Sardegna.

4 – A hajózásról és a légi közlekedésről szóló törvénykönyv

5–   A továbbiakban: törvényt helyettesítő rendelet vagy törvényerejű rendelet.

6 – A kedvtelési célú hajózás törvénykönyve.

7 – Disposizioni varie in materia di entrate, riqualificazione della spesa, politiche sociali e di sviluppo (Különféle rendelkezések a bevételek, a kiadások átcsoportosítása, szociális és fejlesztési politikák vonatkozásában).

8 – A módosítások Szardínia tartomány 2007. május 29-i 2. sz. törvénye, a „Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale della Regione – Legge finanziaria 2007” (A tartomány éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezések – 2007. évi költségvetési törvény) 3. cikkének (3) bekezdéséből következnek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint „2007. május 31-i hatállyal” fogadták el ezeket (az utóbbi törvény 37. cikke).

9 – A módosítások Szardínia tartomány 2008. március 5-i 3. sz. törvénye, a „Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale della Regione – Legge finanziaria 2008” (A tartomány éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezések – 2008. évi költségvetési törvény) 2. cikkének (15) bekezdéséből következnek. A teljes hatályon kívül helyezésre Szardínia tartomány 2009. május 14-i 1. sz. törvénye, a „Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale della Regione – Legge finanziaria 2009” (A tartomány éves és többéves költségvetéséről szóló rendelkezések – 2009. évi költségvetési törvény) 2. cikkének (15) bekezdésével került sor.

10 – Az eljárás a 91/2006. sz. és a 36/2007. sz. alkotmányossági vizsgálat iránti két kérelmen alapszik, amelyeket a Corte costituzionale először egyesített. Közben a Corte costituzionale meghozta a 102/2008. sz. 2008. április 13-án kelt határozatát, amelyben a 91/2006. sz. kérelemről és a 36/2007. sz. kérelem egy részéről döntött. A 36/2007. sz. kérelem jelen eljárásban érintett részét a Corte costituzionale ugyanezen határozatában újból elkülönítette.

11 – A határozat teljes szövege megtekinthető olasz nyelven az olasz alkotmánybíróság honlapján a www.corteconstituzionale.it internetcímen (utolsó letöltés 2009. április 28–án).

12 – Lásd a Corte costituzionale (Olaszország) 536. sz. 1995. december 15/29-én hozott határozatát (lásd: Il Foro Italiano 1996., I. kötet, 783. o.). A Corte costituzionale ezen gyakorlata kritika tárgyát képezte, lásd ehhez különösen Tizzano, A., „Ancora sui rapporti tra Corti europee: principi comunitari e c.d. controlimiti costituzionali”, Il Diritto dell’Unione Europea 3/2007, 734. o. (742. és azt követő oldalak); uő., „Corte e Corte di giustizia”, Il Foro Italiano 2006, 348. o. (352. o.).

13 – A nemzeti alkotmánybíróságok már korábban is egy sor ügyben nyújtottak be közösségi jogi kérdésekben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bírósághoz: az osztrák alkotmánybíróság kérelmére született a C-143/99. sz., Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügyben 2001. november 8–án hozott ítélet (EBHT 2001., I-8365. o., „Adria-Wien Pipeline”-ügy), a C-171/01. sz. Wählergruppe Gemeinsam ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-4301. o.) és a C-465/00., C-138/01. és C-139/01. sz., Österreichischer Rundfunk és társai egyesített ügyekben 2003. május 20–án hozott ítélet (EBHT 2003., I-4989. o.). A belga alkotmánybíróság (korábban Állandó Választott Bíróság) kérelmére született a C-93/97. sz. Fédération belge des chambres syndicales de médecins ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-4837. o.); a C-480/03. sz. Clerens-ügyben 2004. október 1-jén hozott végzés (az EBHT-ban nem tették közzé), továbbá a C-305/05. sz., Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-5305. o.), valamint a C-212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2008., I-1683. o.) és még folyamatban van a C-73/08. sz., Bressol és társai ügy, valamint a C-389/08. sz., Base és társai ügy. Végül a Bíróság a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismas (alkotmánybíróság, Litvánia) kérelmére hozta meg a C-239/07. sz., Sabatauskas és társai ügyben 2008. október 9-én hozott ítéletét (EBHT 2008., I-7523. o.).

14 – A Corte costituzionale ebben az összefüggésben utal a saját, a 7/2004. sz., 166/2004. sz., 406/2005. sz., 129/2006. sz. és 348/2007. sz. ügyekben hozott ítéletekből következő ítélkezési gyakorlatára.

15 – Ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelmére hasznos választ adjon, a Bíróság olyan közösségi jogi rendelkezéseket is figyelembe vehet, amelyeket az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban nem említenek (a C-241/89. sz. SARP-ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4695. o.] 8. pontja és a C-275/06. sz. Promusicae-ügyben 2008. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-271. o.] 42. pontja). Csak akkor nem foglalkozik a Bíróság a vonatkozó rendelkezéssel, ha az iratokból az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tudatosan mellőzi, hogy a Bíróságtól valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezésére rákérdezzen (a 247/86. sz. Alsatel-ügyben 1988. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1988., 5987. o.] 7. és 8. pontja). Jelen ügyben azonban nem úgy tűnik, hogy a Corte costituzionale szándékosan ki kívánta zárni az EK 50. cikket az előzetes döntéshozatal iránti kérelmének tárgyából. A kérdést előterjesztő bíróság – ahogy egyébként a kérelmező is az alkotmányossági vizsgálat iránti eljárásban – inkább a szardíniai adójogszabály átfogó vizsgálatát kéri a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából. Ez nemcsak az EK 49. cikk vizsgálatát követeli meg, hanem az EK 50. cikkét is, amely az előbbi szabályt kiegészíti és magyarázza.

16 – Lásd még a C-355/00. sz. Freskot-ügyben 2003. május 22-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-5263. o.) 54. pontját és a C-281/06. sz. Jundt-ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-12231. o.) 28. pontját.

17 – Fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság azon ténybeli és jogi hátteret illetően, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek, a kérdést előterjesztő bíróság megállapításaiból indul ki. Nem feladata a Bíróságnak egy előzetes döntéshozatali eljárásban, hogy a nemzeti rendelkezések értelmezéséről megítélje és eldöntse, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helyes-e (állandó ítélkezési gyakorlat, lásd a C-482/01. és C-493/01. sz., Orfanopoulos és Oliveri egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5257. o.] 42. pontját és a C-244/06. sz. Dynamic Medien ügyben 2008. február 14-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-505. o.] 19. pontját).

18 – A kérdést előterjesztő bíróság ezt azzal hangsúlyozza, hogy az „üzleti repüléseknek” a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 1993. január 18-i 95/93/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 14., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 3. o.) a 793/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 138., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 171. o.) módosított 2. cikkének l) pontja szerinti közösségi jogi fogalommeghatározására hivatkozik. Ez alapján üzleti repülés „az általános célú repülés azon ágazata, amelynek esetében vállalkozások légi járműveket működtetnek vagy használnak utasok vagy áruk szállítására üzletvitelük elősegítése céljából, amennyiben a légi jármű repülésének célja általában nem minősül a nagyközönség által igénybe vehetőnek […]” (kiemelés tőlem).

19 – A 286/82. és 26/83. sz., Luisi és Carbone egyesített ügyekben 1984. január 31-én hozott ítélet (EBHT 1984., 377. o.) 10. és 16. pontja; a C-262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-6569. o.) 22. pontja; a C-429/02. sz. Bacardi France ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-6613. o.) 31. pontja, valamint a C-76/05. sz., Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-6849. o.) 36. pontja.

20 – Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a turisták a szolgáltatásnyújtás passzív szabadságának hatálya alá tartoznak; lásd a 19. lábjegyzetben hivatkozott Luisi és Carbone ügyben hozott ítélet 16. pontját; a 186/87. sz. Cowan-ügyben 1989. február 2-án hozott ítélet (EBHT 1989, 195. o.) 15. pontját; a C-274/96. sz., Bickel és Franz ügyben 1998. november 24-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-7637. o.) 4. pontjával összefüggésben értelmezett 15. pontját és a C-388/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. január 16-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-721. o.) 12. pontját.

21 – Mivel az érintett szolgáltatások nem közlekedési szolgáltatások, az EK 51. cikk (1) bekezdése nem áll ellentétben az EK 49. és EK 50. cikk alkalmazásával. Egyébként a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve érvényes a légiközlekedési szektorra is (a C-70/99. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2001. június 26-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-4845. o.] 21. és 22. pontja és a C-92/01. sz. Stylianakis-ügyben 2003. február 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-1291. o.] 23–25. pontja, mindegyik utal a közösségi légifuvarozók Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról szóló, 1992. július 23-i 2408/92/EGK tanácsi rendeletre [HL L 240., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 420. o.]).

22 – Lásd részletesen a Codice della nautica da diporto 2. cikkének (1) bekezdésében említett példákat a kedvtelési célú vízi járművek kereskedelmi használatára (idézve a jelen indítvány 13. pontjában).

23 – A lízing szolgáltatásként való besorolásához lásd a C-294/97. sz. Eurowings Luftverkehr ügyben 1999. október 26-án hozott ítélet (EBHT 1999., I-7447. o.) 33. pontját; a szállítóeszköz lízingelésének szolgáltatásként való besorolásához lásd a C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-3193. o.) 18. pontját; a sportcélokra használt vitorlásjacht közlekedési eszközként való kezeléséhez lásd az 51/88. sz. Hamann-ügyben 1989. március 15-én hozott ítélet (EBHT 1989., 767. o.) 16. és 17. pontját.

24 – A 352/85. sz., Bond van Adverteerders és társai ügyben 1988. április 26-án hozott ítélet (EBHT 1988., 2085. o.) 13. és 15. pontja, a C-208/05. sz. ITC-ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-181. o.) 56. pontja és a C-380/05. sz. Centro Europa ügyben 2008. január 31-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-349. o.) 65. pontja.

25 – Az 52/79. sz., Debauve és társai ügyben 1980. március 18-án hozott ítélet (EBHT 1980., 833. o.) 9. pontja és a C-41/90. sz., Höfner és Elser ügyben 1991. április 23-án hozott ítélet (EBHT 1991., I-1979. o.) 37. pontja; ugyanebben az értelemben, utalva a személyek szabad mozgására, lásd különösen a 13. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ítélet 33. pontját.

26 – Hasonló volt a tényállás 13. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben (lásd különösen az ítélet 41. és 42. pontját), melyben egy belga területi önkormányzat az egészségbiztosítási jogalkotása során különbséget tett a helyi és a nem helyi lakosok között.

27 – Hasonló volt a helyzet a 24. lábjegyzetben hivatkozott ITC-ügyben (az ítélet 56. és azt követő pontjai), melyben külföldi állások német vállalkozásokon keresztül német ügyfelek részére való közvetítését vitatták.

28 – Lásd ehhez a C-381/93. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-5145. o.) 15. pontját is: „A tagállamok közötti tengeri fuvarozási szolgáltatásokat nem csak olyan személyeknek nyújtják gyakran, akik egy másik tagállamban telepedtek le, mint a szolgáltatást nyújtó, hanem azokat természetszerűleg legalább részben más tagállam területén kínálják, mint amelyben a szolgáltatást nyújtó letelepedett.”

29 – A C-398/05. sz. SETTG-ügyben 1997. június 5-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-3091. o.) 8. pontja.

30 – Ugyanez érvényes a 4/2006. sz. törvény 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott kikötőkre, illetve kikötésre kijelölt helyekre és horgonyzóhelyekre.

31 – Lásd a jelen indítvány fenti 35. és 36. pontjában a repülőgépekről kifejtetteket.

32 – Ameddig az érintett szolgáltatások a tengeri szállítás területén közlekedési szolgáltatásoknak minősülhetnek, a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve is alkalmazható rájuk (lásd a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK tanácsi rendelettel [HL L 378., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. kötet, 1. fejezet, 174. o.] összefüggésben értelmezett EK 51. cikk (1) bekezdését és az EK 80. cikk (2) bekezdését; valamint a 28. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 13. pontját; a C-430/99. és C-431/99. sz., Sea-Land Service és társai egyesített ügyekben 2002. június 13-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5235. o.] 30–32. pontját és a C-269/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 19-21. pontját is).

33 – Ebben az értelemben például a C-234/01. sz. Gerritse-ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-5933. o.) 28. pontja; lásd továbbá a C-279/93. sz. Schumacker-ügyben 1995. február 14-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-225. o.) 28. és 29. pontját; a C-29/95. sz., Pastoors és Trans-Cap ügyben 1997. január 23-án hozott ítélet (EBHT 1997., I-285. o.) 17. és 18. pontját; a C-224/07. sz. Ciola-ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-2517. o.) 14. pontját és a C-332/05. sz. Celozzi-ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-563. o.) 26. pontját.

34 – Hasonlóképp a 21. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 26. és 27. pontja. A 13. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítélet 45–54. pontjában is egy belga területi önkormányzat által hozott jogszabály, amely a lakóhely alapján tett különbséget, nem az állampolgárság alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősült, hanem azt a különböző alapvető szabadságok korlátozásának szemszögéből vizsgálták meg.

35 – A C-244/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-885. o.) 31. pontja; a C-490/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-6095. o.) 63. pontja; a C-518/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. április 28-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 62. pontja; lásd ezenkívül a C-76/90. sz. Säger-ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-4221. o.) 12. pontját, valamint a 19. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 22. pontját és a 19. lábjegyzetben hivatkozott Bacardi France ügyben hozott ítélet 31. pontját.

36 – A C-17/00. sz. De Coster-ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9445. o.) 26. és 27. pontja, a C-134/03. sz. Viacom Outdoor ügyben 2005. február 17-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-1167. o.) 36. pontja, hasonlóképp a C-290/04. sz. FKP Scorpio Konzertproduktionen ügyben 2006. október 3-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-9461. o.) 46. és 47. pontja.

37 – Persze másként is minősülhet, ha az adó vagy járulék olyan visszatartó mértékben magas, hogy ténylegesen valamely tevékenység tilalmával ér fel; lásd a 36. lábjegyzetben hivatkozott Viacom Outdoor ügyben 2004. október 28-án ismertetett indítványom 63. pontját

38 – A C-544/03. és C-545/03. sz., Mobistar és Belgacom Mobile egyesített ügyekben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet („Mobistar”-ügy, EBHT 2005., I-7723. o.) 31. pontja. Kiegészítésként lásd a 36. lábjegyzetben hivatkozott Viacom Outdoor ügyben ismertetett indítványom 58–67. pontját is.

39 – A jelen ügyben a határon átnyúló és a belföldi tényállás közötti egyenlőtlen bánásmód ezen eleme különbözik például a 36. lábjegyzetben hivatkozott Viacom Outdoor ügytől (különösen az ítélet 37. pontja) és a 38. lábjegyzetben hivatkozott Mobistar-ügytől (különösen az ítélet 32. és 33. pontja).

40 – Lásd a jelen indítvány fenti 40. pontját, valamint a 24. és 25. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

41 – A más alapvető szabadságokat érintő hasonló tényállások tekintetében lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítéletnek különösen a 41. és 42. pontját és a C-72/03. sz. Carbonati Aquani ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítéletnek (EBHT 2004., I-8027. o.) különösen a 26. pontját; a Bíróság ezekben az ügyekben azokat a belső jogszabályokat is megvizsgálta a közös piac alapvető szabadságai alapján, amelyek alkalmazási területe az érintett tagállam felségterületének egy részére korlátozódott.

42 – Lásd a jelen indítvány fenti 47. pontját.

43 – A 38. lábjegyzetben hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 30. pontja; a 19. lábjegyzetben hivatkozott Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben hozott ítélet 67. pontja; ugyanebben az értelemben a 28. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 17. pontja; a C-158/96. sz. Kohll-ügyben 1998. április 28-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-1931. o.) 33. pontja; a 36. lábjegyzetben hivatkozott De Coster-ügyben hozott ítélet 30. pontja; a C-372/04. sz. Watts-ügyben 2006. május 16-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-4325. o.) 94. pontja, a 24. lábjegyzetben hivatkozott Centro Europa 7 ügyben hozott ítélet 65. pontja és a C-155/08. sz. X-ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet 32. pontja (az EBHT-ban még nem tették közzé).

44 – A 19. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 23. pontja; a 19. lábjegyzetben hivatkozott Bacardi France ügyben hozott ítélet 32. pontja; a közérdek nyomós okai alapján történő igazoláshoz lásd ezenkívül a 35. lábjegyzetben hivatkozott Säger-ügyben hozott ítélet 15. pontját; a 29. lábjegyzetben hivatkozott SETTG-ügyben hozott ítélet 21. pontját és a C-341/05. sz. Laval un Partneri ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-11767. o.) 114. pontját; ugyanebben az értelemben a 33/74. sz. Van Binsgerben-ügyben 1974. december 3-án hozott ítélet (EBHT 1974., 1299. o.) 12. pontját.

45 – A törvényszöveg mindenesetre csak a 2008. évi módosítását – amely a jelen ügynek nem tárgya – követően mutat kifejezett környezeti vonatkozást; akkor a 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikkének hivatalos címét a következők szerint fogalmazták át: „Tassa regionale per la tutela e la sostenibilità ambientale” (A környezetvédelem és környezeti fenntarthatóság érdekében kivetett regionális adó; lásd ehhez Szardínia tartomány 3/2008. sz. törvénye 2. cikke (15) bekezdésének a) pontját). A médiában ezzel szemben a vitatott adójogszabályokat a „luxusadó” fogalommal jelölték (lásd például Pinna, A. 2006. június 2-án a Corriere della Serában a következő címen megjelent cikkét: „Sardegna, tassa del lusso. Gates non prenota”).

46 – Ennek megfelelő megfogalmazás található az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkében is.

47 – Lásd például a 302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1988. szeptember 20-án hozott ítélet (EBHT 1988., 4607. o.) 9. pontját; a C-2/90. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1992. július 9-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-4431. o.) 32–36. pontját; a C-463/01. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-11705. o.) 75. pontját és a C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és társai ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-11763. o.) 75. pontját, valamint a C-320/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. november 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-9871. o.) 70. pontját és a C-524/07. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2008. december 11-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 57. pontját.

48 – Állandó ítélkezési gyakorlat, lásd a C-150/04. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2007. január 30-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-1163. o.) 46. pontját; a 13. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítélet 55. pontját; a C-222/07. sz. UTECA-ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 25. pontját; kifejezetten a szolgáltatásnyújtás szabadságához közelebbről lásd a 35. lábjegyzetben hivatkozott Säger-ügyben hozott ítélet 15. pontját; a 19. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 24. pontját; a 19. lábjegyzetben hivatkozott Bacardi France ügyben hozott ítélet 33. pontját és a 44. lábjegyzetben hivatkozott Laval un Partneri ügyben hozott ítélet 101. pontját.

49 – A C-500/06. sz. Corporación Dermoestética ügyben 2008. július 17-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-5785) 39. és 40. pontja; a C-169/07. sz. Hartlauer-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 55. pontja; a C-531/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. május 19-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 66. pontja; a C-171/07. és C-172/07. sz., Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben 2009. május 19-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 42. pontja.

50 – Lásd ehhez a C-254/08. sz., Futura Immobiliare és társai ügyben 2009. április 23-án ismertetett indítványom (az EBHT-ban még nem tették közzé) 30. pontját.

51 – Ugyanilyen értelemben lásd az 50. lábjegyzetben hivatkozott Futura Immobiliare és társai ügyben ismertetett indítványom 66. pontját, amelyben kifejtettem, hogy a „szennyező fizet” elvével összeegyeztethető, ha nagyfokú rászorultság vagy alacsony teljesítőképesség miatt meghatározott csoportokat közvetetten mentesítenek azon költségek alól, amelyek az általuk okozott környezetterheléssel vannak összefüggésben.

52 – Lásd ehhez az 50. lábjegyzetben hivatkozott Futura Immobiliare és társai ügyben ismertetett indítványom 32. pontját, valamint Jacobs főtanácsnok C-126/01. sz. GEMO-ügyben 2002. április 30-án ismertetett indítványának (EBHT 2003., I-13769. o.) 66. pontját.

53 – A 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikke (6) bekezdésének b) pontja.

54 – A 33. lábjegyzetben hivatkozott Schumacker-ügyben hozott ítélet 30–34. pontja; a 33. lábjegyzetben hivatkozott Gerritse-ügyben hozott ítélet 43. és 44. pontja; a C-169/03. sz. Wallentin-ügyben 2004. július 1-jén hozott ítélet (EBHT 2004., I-6443. o.) 15. és 16. pontja; a C-346/04. sz. Conjin-ügyben 2006. július 6-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-6137. o.) 16. pontja; a C-170/05. sz., Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-11949. o.) 23. és 24. pontja; a C-182/06. sz., Lakebrink és Peters-Lakebrink ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-6705. o.) 28. és 29. pontja és a 282/07. sz. Truck Center ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 38. és 39. pontja.

55 – Ilyen különbségeket a Bíróság konkrétan megnevezett például a 33. lábjegyzetben hivatkozott Schumacker-ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontjában és az 54. lábjegyzetben hivatkozott Truck Center ügyben hozott ítélet 40–50. pontjában; lásd ezenkívül a C-265/04. sz. Bouanich-ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-923. o.) 39. pontját.

56 – A 33. lábjegyzetben hivatkozott Gerritse-ügyben hozott ítélet 27. és 53. pontja; az 54. lábjegyzetben hivatkozott Wallentin-ügyben hozott ítélet 17–20. pontja; az 55. lábjegyzetben hivatkozott Bouanich-ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontja; az 54. lábjegyzetben hivatkozott Conjin-ügyben hozott ítélet 20. és 24. pontja; az 54. lábjegyzetben hivatkozott Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben hozott ítélet 25. pontja és az 54. lábjegyzetben hivatkozott Lakebrink és Peters-Lakebrink ügyben hozott ítélet 30–35. pontja.

57 – Ebben az értelemben lásd a 6/71. sz. Rheinmühlen Düsseldorf ügyben 1971. október 27-én hozott ítélet (EBHT 1971., 823. o.) 14. pontját és a C-127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 26. pontját.

58 – Ehhez lásd a jelen indítvány fenti 73. pontját.

59 – A jelen ügy ebben különbözik például a 47. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügytől (az ítélet 34–36. pontja), melyben a belföldi és külföldi termékek meghatározott, közösségi szinten is elismert környezetpolitikai elvekre tekintettel objektív módon különböznek.

60 – Az ügy irataiból következik, hogy a Szardíniára eső jövedelem- és hozzáadottérték-adó jelentős része a tartományt illeti. Így Szardínia tartománynak az 1948. február 26-i 3. sz. alkotmánytörvény 2006. december 27-i 296. sz. törvénnyel módosított 8. cikke szerinti különleges státusza (Statuto speciale della Regione Sardegna) előírja, hogy többek között a szardíniai adóalanyok jövedelemadójának héttizede és a tartományi fogyasztásra jutó hozzáadottérték-adó kilenctizede a tartomány költségvetésébe folyik be.

61 – A 270/83. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1986. január 28-án hozott ítélet (EBHT 1986., 273. o.) 21. pontja; a C-385/00. sz. de Groot-ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-11819. o.) 97. pontja; az 54. lábjegyzetben hivatkozott Lakebrink és Peters-Lakebrink ügyben hozott ítélet 24. pontja; hasonló megfontolás jut kifejezésre a 41. lábjegyzetben hivatkozott Carbonati Aquani ügyben hozott ítélet 34. pontjában.

62 – Szardínia tartomány általános adóbevételéhez egyébként a nem helyi illetőségűek is hozzájárulnak egy bizonyos összeggel, mégpedig a helyi fogyasztást terhelő hozzáadottérték-adón keresztül; ezt a Bíróság előtti eljárásban a tartomány is elismerte.

63 – A 49. lábjegyzetben hivatkozott Corporación Dermoestética ügyben hozott ítélet 37. pontja; lásd a 49. lábjegyzetben hivatkozott Hartlauer-ügyben hozott ítélet 46. pontját is.

64 – Lásd a 47. lábjegyzetben hivatkozott C-524/07. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 56. pontját.

65 – Lásd a jelen indítvány 61–90. pontját.

66 – Egy ilyen kockázatot a közrendre vagy közbiztonságra gyakorolt kockázathoz hasonló mérce alapján kell értékelni (lásd ehhez az állandó ítélkezési gyakorlatot, amint az többek között a 17. lábjegyzetben hivatkozott Orfanopoulos és Oliveri egyesített ügyekben hozott ítélet 66. pontjában megjelenik).

67 – A 35. lábjegyzetben hivatkozott C-490/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 86. pontja és a 44. lábjegyzetben hivatkozott Laval un Partneri ügyben hozott ítélet 117. pontja.

68 – Állandó ítélkezési gyakorlat a C-300/90. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1992. január 28-án hozott ítélet (EBHT 1992., I-305. o.) 14–21. pontja és a C-204/90. sz. Bachmann-ügyben 1992. január 28-án hozott ítélet (EBHT 1992., I-249. o.) 21–28. pontja óta; lásd a legutóbbi időkből a C-524/04. sz., Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation ügyben 2007. március 13-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-2107. o.) 68. pontját; a 16. lábjegyzetben hivatkozott Jundt-ügyben hozott ítélet 67. pontját; a C-157/07. sz., Krankenheim Ruhesitz am Wannsee-Seniorenheimstatt ügyben 2008. október 23-án hozott ítélet (az EBHT 2008., I-8061. o.) 43. pontját és a C-418/07. sz. Papillon-ügyben 2008. november 27-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 43. pontját.

69 – A C-55/98. sz. Vestergaard-ügyben 1999. október 28-án hozott ítélet (EBHT 1999., I-7641. o.) 24. pontja; a 20. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 23. és 24. pontja; a C-319/02. sz. Manninen-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7477. o.) 42. pontja; a 48. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 70. pontja; a 68. lábjegyzetben hivatkozott Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation 68. pontja és a 16. lábjegyzetben hivatkozott Jundt-ügyben hozott ítélet 68. pontja.

70 – A 69. lábjegyzetben hivatkozott Manninen-ügyben hozott ítélet 43. pontja és a C-303/07. sz. Aberdeen Property Fininvest Alpha ügyben 2009. június 18-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 72. pontja; ugyanezen értelemben korábban a C-9/02. sz. Lasteyrie du Saillant-ügyben 2004. március 11-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-2409. o.) 67. pontja.

71 – Lásd ehhez a jelen indítvány fenti 88. pontját.

72 – A túl általános és közvetett kapcsolat feltételére vonatkozóan lásd a 16. lábjegyzetben hivatkozott Jundt-ügyben hozott ítélet 70. pontját és a 23. lábjegyzetben hivatkozott Eurowings Luftverkehr ügyben hozott ítélet 42. pontját; hasonlóan a 20. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 24. pontját is.

73 – Az Amszterdami Szerződés Záróokmányához csatolt 30. számú nyilatkozat (HL 1997 C 340., 136. o.).

74 – Invazív növény- és állatfajok esetében olyan állat-, illetve növényfajokról van szó, amelyek emberek által – tudatosan vagy nem tudatosan, közvetetten vagy közvetlenül – olyan területekre kerültek be, ahol természetes körülmények között nem fordulnak elő.

75 – A tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikája az EK 4. cikk (1) bekezdése és az EK 98. cikk alapján a nyitott piacgazdaság elvéhez igazodik; lásd ehhez a C-198/01. sz. CIF-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-8055. o.) 47. pontját.

76 – Lásd a C-35/98. sz. Verkooijen-ügyben 2000. június 6-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-4071. o.) 48. pontját és a 20. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 22. pontját, valamint különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban a 29. lábjegyzetben hivatkozott SETTG-ügyben hozott ítélet 23. pontját és a 43. lábjegyzetben hivatkozott Kohll-ügyben hozott ítélet 41. pontját.

77 – Lásd ehhez például a C-209/03. sz. Bidar-ügyben 2005. március 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-2119. o.) 56., 57., 59. és 60. pontját; a C-213/05. sz. Geven-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-6347. o.) 29. és 30. pontját; a C-11/06. és C-12/06. sz., Morgan és Bucher egyesített ügyekben 2007. október 23-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-9161. o.) 43. pontját és a C-499/06. sz. Nerkowska-ügyben 2008. május 22-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-3993. o.) 37–39. pontját; lásd továbbá a C-192/05. sz., Tas-Hagen és Tas ügyben 2006. március 30-án ismertetett indítványom (EBHT 2006., I-10451. o.) 60–63. pontját és Mazák főtanácsnok C-103/08. sz. Gottwald-ügyben 2009. április 30-án ismertetett indítványának (az EBHT-ban még nem tették közzé) 58–72. pontját.

78 – A másodlagos lakóhely létesítéseinek korlátozásaival kapcsolatban lásd a C-213/04. sz. Burtscher-ügyben 2005. december 1-jén hozott ítéletet (EBHT 2005., I-10309. o.), különösen annak 46. pontját.

79 – A 167/73. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1974. április 4-én hozott ítélet (EBHT 1974., 359. o.) 24–32. pontja és a 209/84–213/84. sz., Asjes és társai egyesített ügyekben 1986. április 30-án hozott ítélet (EBHT 1986., 1425. o.) 44. és 45. pontja.

80 – A 78/76. sz. Steinike & Weinlig ügyben 1977. március 22-én hozott ítélet (EBHT 1977., 595. o.) 9. pontja; a C-354/90. sz., Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires és Syndicat national des négociants et transformateurs de saumon ügyben („Saumon”-ügy, EBHT 1991., I-5505. o.) 14. pontja; a C-368/04. sz., Transalpine Ölleitung in Österreich ügyben 2006. október 5-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-9957. o.) 38. pontja; a C-119/05. sz. Lucchini-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-6199. o.) 51., 52. és 62. pontja és a C-333/07. sz. Régie Networks ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 94. pontjának utolsó félmondata és 125. pontja.

81 – Lásd ehhez a 80. lábjegyzetben hivatkozott Steinike & Weinlig ügyben hozott ítélet 14. pontját, a 80. lábjegyzetben hivatkozott Saumon-ügyben hozott ítélet 10. pontját és a 80. lábjegyzetben hivatkozott Lucchini-ügyben hozott ítélet 50. pontját.

82 – Ennek megfelelően a Bíróság nyíltan meghatározza a nemzeti bíróságok hatáskörét, és alkalmazza is a „különösen” kifejezést például a 80. lábjegyzetben hivatkozott Lucchini-ügyben hozott ítélet 50. pontjának első mondatában.

83 – A 80. lábjegyzetben hivatkozott Saumon-ügyben hozott ítélet 17. pontja; a C-266/04–270/04., C-276/04. és C-321/04–325/04. sz., Distribution Casino France és társai egyesített ügyekben 2005. október 27-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-9481. o.) 30. pontja; a C-526/04. sz. Laboratoires Boiron ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-7529. o.) 29. pontja és a 80. lábjegyzetben hivatkozott Transalpine Ölleitung in Österreich ügyben hozott ítélet 40. pontja; lásd az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikkének f) pontjában a jogellenes támogatás fogalmát.

84 – A C-199/06. sz. Centre d’exportation du livre français ügyben 2008. február 12-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-469. o.) 40. és 41. pontja.

85 – A C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet („Altmark Trans”-ügy, EBHT 2003., I-7747. o.) 74. pontja; a C-237/04. sz. Enirisorse-ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-2843. o.) 38. pontja; a 48. lábjegyzetben hivatkozott UTECA-ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-431/07. P. sz., Bouygues és társai kontra Bizottság ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 101. pontja; ugyanezen értelemben a C-142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21-én hozott ítélet („Tubemeuse”-ügy, EBHT 1990., I-959. o.) 25. pontja.

86 – A 85. lábjegyzetben hivatkozott Altmark Trans ügyben hozott ítélet 75. pontja; a 85. lábjegyzetben hivatkozott Enirisorse-ügyben hozott ítélet 39. pontja; a 48. lábjegyzetben hivatkozott UTECA-ügyben hozott ítélet 42. pontja és a 85. lábjegyzetben hivatkozott Bouygues és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 102. pontja; ugyanezen értelemben, a megfogalmazásban ugyan árnyalatnyi különbséggel, a C-393/04. és C-41/05. sz., Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben 2006. június 15-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-5293. o.) 28. pontja.

87 – Már a 173/73. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1974. július 2-án hozott ítélet (EBHT 1974., 709. o.) 28. pontja megállapította, hogy valamely intézkedés nem kerül ki az EK 87. cikk (korábban az EGK-Szerződés 92. cikke) hatálya alól kizárólag amiatt, mert esetlegesen adójellegű; lásd ezenkívül például a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 26. pontját; a C-172/03. sz. Heiser-ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-1627. o.) 27–58. pontját; a C-182/03. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-5479. o.) 86. pontját és a C-487/06. P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben 2008. december 22-én hozott ítéletet (az EBHT-ban még nem tették közzé), különösen annak 92. pontját.

88 – A 87. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontja, a 87. lábjegyzetben hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 86. pontja és a 83. lábjegyzetben hivatkozott Laboratoires Boiron ügyben hozott ítélet 33–35. pontja; ugyanezen értelemben a C-387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben 1994. március 15-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-877. o.) 13. pontja is.

89 – A 88. lábjegyzetben hivatkozott Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet 14. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 87. pontja; ugyanezen értelemben a 87. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja.

90 – A 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontjának utolsó mondata.

91 – A 88. lábjegyzetben hivatkozott Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet 14. pontja; a C-6/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-2981. o.) 16. pontja; a C-75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet („Maribel”-ügy, EBHT 1999., I-3671. o.) 23. és 24. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontja.

92 – A C-53/00. sz. Ferring-ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9067. o.) 20. pontja, a 83. lábjegyzetben hivatkozott Laboratoires Boiron ügyben hozott ítélet 34. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja.

93 – A C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. december 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-10901. o.) 94. pontja, a C-88/03. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-7115. o.) 52. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontja.

94 – A 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57., 58., 60. és 61. pontja és a C-428/06–C-434/06. sz., UGT-Rioja és társai egyesített ügyekben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-6747. o.), különösen annak 47. és 48. pontja.

95 – A 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55., 60. és 62. pontja; ugyanezen értelemben a Bíróság 248/84. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1987. október 14-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 4013. o.) 17. pontja.

96 – A 13. lábjegyzetben hivatkozott Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 41. pontja; a 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontja; a 94. lábjegyzetben hivatkozott UGT-Rioja és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 46. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontja.

97 – A 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontja; ugyanezen értelemben az állandó ítélkezési gyakorlat a 87. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja óta; például a 13. lábjegyzetben hivatkozott Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 42. pontja; a 92. lábjegyzetben hivatkozott Ferring-ügyben hozott ítélet 17. pontja; a C-128/03. és C-129/03. sz., AEM és AEM Torino egyesített ügyekben 2005. április 14-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-2861. o.) 39. pontja, a C-148/04. sz. Unicredito Italiano ügyben 2005. december 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-11137. o.) 51. pontja és a C-222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-289. o.) 137. és 138. pontja.

98 – Lásd a jelen indítvány fenti 62–67. pontját.

99 – Lásd a jelen indítvány fenti 73. és 81. pontját.

100 – Lásd a jelen indítvány fenti 71–77. pontját; ugyanezen értelemben a 13. lábjegyzetben hivatkozott Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 52. pontja.

101 – Lásd ehhez különösen a jelen indítvány fenti 78–90. és 98–102. pontját.

102 – A 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. és 86. pontja; ugyanezen értelemben a szociálpolitikai indokú intézkedések vonatkozásában a C-241/94. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 26-án hozott ítélet (EBHT 1996., I-4551. o.) 21. pontja; a C-342/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-2459. o.) 23. pontja és a 91. lábjegyzetben hivatkozott Maribel-ügyben hozott ítélet 25. pontja.

103 – A C-56/93. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-723. o.) 79. pontja; a 102. lábjegyzetben hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontja; a 91. lábjegyzetben hivatkozott Maribel-ügyben hozott ítélet 25. pontja és a 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 85., 87. és 89. pontja.

104 – A 87. lábjegyzetben hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 92. pontja.

105 – Lásd ehhez a 80. lábjegyzetben hivatkozott Régie Networks ügyben 2008. június 26-án ismertetett indítványom 97. és 117. pontját.

106 – Lásd ehhez a fenti 80. lábjegyzetben ismertetett ítélkezési gyakorlatot.

107 – A 95. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17. pontja és a 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontja.

108 – Lásd ehhez a jelen indítvány fenti 126. pontját és a 88. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

109 – Ebben az értelemben a C-72/91. és C-73/91. sz. Sloman Neptun egyesített ügyekben 1993. március 17-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-887.o.) 21. pontja; a C-200/97. sz. Ecotrade-ügyben 1998. december 1-jén hozott ítélet (EBHT 1998., I-7907. o.) 35. pontja; a C-295/97. sz. Piaggio-ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3735. o.) 35. pontja és a C-345/02. sz., Pearle és társai ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7139. o.) 36. pontja.

110 – Az adóbevételről mint állami forrásból nyújtott finanszírozásról való lemondással kapcsolatban lásd a 87. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. és 28. pontját; ugyanezen értelemben a 88. lábjegyzetben hivatkozott Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet 14. pontját; a 91. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 16. pontját és a 87. lábjegyzetben hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 87. pontját

111 – A 93. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 111. pontja, a 97. lábjegyzetben hivatkozott Cassa di Risparmio di Firenze ügyben hozott ítélet 140. pontja és a C-494/06. P. sz., Bizottság kontra Olaszország és WAM ügyben 2009. április 30-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 50. pontja.

112 – A 85. lábjegyzetben hivatkozott Tubemeuse-ügyben hozott ítélet 43. pontja; a 85. lábjegyzetben hivatkozott Altmark Trans ügyben hozott ítélet 81. pontja; a 87. lábjegyzetben hivatkozott Heiser-ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontja és a 86. lábjegyzetben hivatkozott Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja.

113 – A 111. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország és WAM ügyben hozott ítélet 51. pontja; ugyanezen értelemben a 87. lábjegyzetben hivatkozott Heiser-ügyben hozott ítélet 35. pontja és a 93. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 91. pontja.

114 – Lásd a jelen indítvány fenti 48–53. és – a határon átnyúló vonatkozással kapcsolatban – 40–45. pontját.

115 – Lásd ehhez a fenti 111. lábjegyzetben ismertetett ítélkezési gyakorlatot.

116 – A 87. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 30. pontja, a 87. lábjegyzetben hivatkozott Heiser-ügyben hozott ítélet 55. pontja és a 111. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország és WAM ügyben hozott ítélet 54. pontja.

117 – A 111. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország és WAM ügyben hozott ítélet 58. pontja.

118 – Lásd ehhez részletesen a jelen indítvány 14. pontjában ismertetett 4/2006. sz. tartományi törvény 4. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (5) bekezdését.

119 – Lásd kiegészítésül a jelen indítvány fenti 52. és 53. pontját.

120 – Lásd a jelen indítvány fenti 83–89. és 98–102. pontját.