24.1.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 19/16 |
2008. november 11-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság
(C-487/08. sz. ügy)
(2009/C 19/29)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bírósága (képviselők: R. Lyal és I. Martinez del Peral Cagigal meghatalmazottak)
Alperes: Spanyol Királyság
Kereseti kérelmek
— |
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel eltérő bánásmódot alkalmaz a külföldi illetőségű és a belföldi illetőségű részvényeseknek kifizetett osztalékok tekintetében – megsértette az EK 56. cikkből és az EGT-Megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit. |
— |
A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A spanyol jog szerint a leányvállalatukban jelentős tőkerészesedéssel rendelkező társaságok a leányvállalattól kapott bruttó osztalék egészét levonhatják adóköteles jövedelmeikből. A Spanyolországban illetőséggel rendelkező és e szabályozás hatálya alá tartozni kívánó anyavállalat a belföldi illetőségű leányvállalat tőkéjében megszakítás nélkül legalább egy évig legalább 5 %-os részesedéssel kell, hogy rendelkezzen. Az e szabályozás alkalmazására vonatkozó feltételeknek megfelelő osztalékok forrásadó-mentesek.
Amennyiben a nem spanyolországi illetőségű anyavállalat adómentességre törekszik, 20 %-os részesedéssel kell, hogy rendelkezzen; 2007. január 1-jétől e meghatározott részesedés 15 %-ra csökkent, 2009. január 1-jétől pedig 10 %-ra fog csökkenni. A spanyolországi illetőségű anyavállalatokkal ellentétben az egyéb EK-tagállamokban és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás tagállamaiban illetőséggel rendelkező anyavállalatok, amelyek legalább 5 %-os, azonban a küszöbérték alatti tőkerészesedéssel bírnak, adót kötelesek fizetni a leányvállalat által fizetett osztalékok után.
A Bizottság álláspontja szerint a spanyol jogban előírt eltérő bánásmód – amely szerint a spanyolországi illetőségű leányvállalatok által fizetett osztalékok adómentessége érdekében a külföldi illetőségű anyavállalatok nagyobb részesedéssel kell, hogy rendelkezzenek a belföldi illetőségű anyavállalatokhoz viszonyítva – hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely sérti az EK 56. cikket és az EGT-Megállapodás 40. cikkét. Semmi sem igazolja ezen, a többi tagállamban és az EGT-tagállamaiban illetőséggel rendelkező anyavállalatokra háruló többlet-adóterhet.