Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

24.10.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 256/8


2009. július 23-án benyújtott kereset — az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-284/09. sz. ügy)

2009/C 256/15

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: R. Lyal és B.-R. Killmann meghatalmazottak)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság — mivel a másik tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat gazdaságilag nagyobb mértékben adóztatja, mint a Németországi Szövetségi Köztársaságban székhellyel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat — megsértette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit azon esetre vonatkozóan, amikor az anyavállalatnak a leányvállalat tőkéjében való részesedése nem éri el a 90/435 irányelv (1) által előírt legalacsonyabb mértéket, és — az Izlandi Köztársaságot és a Norvég Királyságot illetően — az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset tárgya az osztalékfizetések adóztatásának német szabályozása. A jövedelemadóról szóló német törvény rendelkezései előírják, hogy a Németországban teljes körű adókötelezettség alá eső anyavállalatok az adómegállapítási eljárásban beszámíthatják a levont forrásadót az általuk fizetendő társasági adóba. Ezáltal a német anyavállalatok gazdaságilag mentesülnek a forrásadó fizetése alól. Ezzel szemben a Németországban korlátozott adókötelezettség alá eső anyavállalatok csak abban az esetben mentesülhetnek teljes mértékben a forrásadó fizetése alól, ha a leányvállalat tőkéjében legalább a 90/435 irányelv által előírt minimális részesedéssel rendelkeznek. A német jog szerint a korlátozott adókötelezettség alá eső anyavállalatok e minimális részesedés alatt nem részesülhetnek a mentességből a teljes körű adókötelezettség alá eső anyavállalatokkal azonos módon. E szabály alapján tehát adójogilag eltérően kezelik a más tagállamok anyavállalatainak és a Németországban korlátlan adókötelezettség alá eső anyavállalatoknak fizetett német osztalékokat.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen eltérő bánásmód a tőke szabad mozgásának alapelvével összeegyeztethetetlen, mivel a más tagállamokban vagy az EGT-ben illetőséggel rendelkező adóalanyokat elriaszthatja a németországi beruházásoktól.

Az EK-Szerződés és az EGT-Megállapodás által biztosított szabad tőkemozgásból az következik, hogy amikor a tagállam előnyöket nyújt az osztalékok adóztatására vonatkozóan, ezen előnyöket nem lehet a belföldi illetőségű osztalékban részesülők adóztatására korlátozni. Nem lehet eltérő adójogi bánásmódot alkalmazni a belföldi illetőségű osztalékban részesülők, és a más tagállamokban vagy az EGT-államokban illetőséggel rendelkező osztalékban részesülők között; a belföldön nyújtott adójogi előnyöket a más tagállamokban vagy az EGT-államokban illetőséggel rendelkező részvényesekre (tagokra) is ki kell terjeszteni. Amennyiben az érintett tagállam — mint a jelen esetben is — a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket kötött a többi tagállammal, e tagállam csak akkor hivatkozhat ezen egyezményekre, ha azok beszámításra vonatkozó rendelkezései a más tagállamokban vagy az EGT-államokban illetőséggel rendelkező részvényesek (tagok) esetleges gazdasági többletterhét teljes mértékben és a belföldi részvényeseknek (tagoknak) a saját adórendszer által biztosítottal azonos módon kiegyenlítik.

Ugyanakkor a Németország által a többi tagállammal kötött egyezmények esetében nem ez a helyzet; ezek az egyezmények noha tartalmaznak a kettős adóztatás elkerülése céljából a német forrásadónak az anyavállalat tagállamában érvényes adóteherbe való beszámítására vonatkozó rendelkezéseket, a beszámítandó összeg azonban nem haladhatja meg a beszámítás előtt megállapított adó azon részét, amely a Németországban szerzett jövedelemre vonatkozik. A beszámítás ennek következtében korlátozott, ezen egyezmények pedig nem szabályozzák az érintett tagállam adóterhe és a német forrásadó közötti különbözetből eredő esetleges követelések megtérítését, így az kizárt.

A jelen jogsértés esetleges igazolását illetően meg kell jegyezni, hogy Németország a pert megelőző eljárásban nem hivatkozott közérdeken alapuló olyan nyomós okra, amely igazolhatná a kifogásolt adórendszert.


(1)  A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv (HL L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.).